Teenage Mutant Ninja Turtles #6

Ezzel a sorozattal is régen foglalkoztam, pedig eleinte nagyon naprakészen követtem. De így talán jobb, hogy a megjelenés elhaladt 13 számig a fővonalon és még egy adag Micro Series-füzettel, így legalább nem kell várnom a következő részre egy-egy füzet elolvasása után. Mert ez a várakozás nem lenne könnyű.

Ugyanis egy nagyszerű sorozat ez továbbra is, és a véleményem a 6. rész elolvasása után sem változott meg. (a cikk spoileres kicsit, szóval óvatosan)

Miután az egyik szívfájdalmamat orvosolta a sorozat, és a teknőcök végre megkapták a különböző színű kendőket, már csak az volt a gondom, hogy bár tetszett az új felfogású, nem kicsit átírt történet, egy kicsit mégis zavaros volt. Így is megdöbbentem, amin meg kellett döbbennem, de nem volt 100%-os a sztori számomra. A 6. rész ezen a problémámon is segít, a puzzle utolsó darabkája is a helyére kerül, most már egy szép kerek eredettörténetünk van. A kérdés, amire ez a szám megadja a választ, hogy mi a kapcsolat Szecska mester állati és emberi alakja között, hogy "alakult" át patkánnyá, illetve, ha az emberi alakját megölték, akkor mégis hogy van életben? Mindezen kérdések érvényesek a négy fiúra/teknőcre is. A válasz a szemünk előtt lebegett, csak ki kell mondják az alkotók: újjászületés, reinkarnáció. A megölt család tagjai egy patkány és négy teknőc képében születtek újjá, egész véletlenül épp rajtuk végeztek ilyen mutációs kísérleteket, így most már értelmes lényekként újra egymásra találhattak. Kicsit bugyuta ez az újjászületős dolog, de mégsem zavar annyira, plusz legalább most már tiszta a kép a sztorit illetően, és azt kell mondanom, hogy egész jó. Így kell vért frissíteni egy régi univerzumon úgy, hogy közben hűek is maradjunk az eredetihez, vagy legalább utaljunk rá néha, hogy a régi törzsolvasók szívét melengessük kicsit.

Kapunk ilyen pillanatot is a füzet végén, amikor is Dr. Baxter Stockman előrukkol azzal, amiért ismerik azok, akik olvasták a régi Tini Titán Teknőcök sorozatot. Igen, a sereg.

Eközben a másik szálon Casey Jones és a jócskán átírt történetű April találkozik egymással egy egész jól felvezetett módon. Caseyt ugyanis kirúgják a suli hokicsapatából, ha nem javít a jegyein, April pedig egész véletlenül korrepetál bármilyen kedves jelentkezőt, aki cserébe önvédelem leckéket ad neki. Ki más lenne ez a bátor jelentkező?

Szövődnek tehát a szálak, és csak magamat tudom ismételni, ez a sorozat eddig bitang jó, minden apró hibájával együtt. Hiba alatt értem ezt az újjászületős dolgot, meg pár klisét, de ezekkel együtt simán szerethető eddig a képregény. A rajzok nem változtak a fősorozat előző számaihoz képest, szóval tudjátok.

Transformers G1 80.5

This summary is not available. Please click here to view the post.

Gi Joe 2 -Retaliation Official Movie Prequel #1-2

Tojás helyett egy kis képregényismertető, érintőleges filmkritikával, benne ninja-oltással, valamint az egyik szereplő nemi identitásának megkérdőjelezésével…

Már alig van néhány hónap és a mozikban a folytatása a Gi Joe-nak! (Most gondolom sokan meglepődtek, hogy miért nem az agyonvárt Avengers-t emlegetem inkább…de nem). Szóval volt, a 2009-es Gi Joe, korrekt kis csihi-puhis akció-látványfilm, ami nem akart többnek látszani, mint ami, és bár a karakterek távolról sem hasonlítottak a klasszikus játék-képregény-rajzfilm dizájnukra, a történet sem arra kanyarodott, annyi előnye volt, hogy miközben az immár erősen nemzetközivé váló, de még így is a mindenlébenkanál amerikai katonakompánia keresztbe tett a szerencsétlen világuralomra törő Kobráknak, akik csak voltak olyan szívesek lehetőséget adni Párizs városának, hogy másik jelképet válasszanak maguknak, hogy felelevenítették és visszahozták a köztudatba az én és szerintem még sokak gyerekkorát, meghatározó Gi Joe Brandet. És most jön a folytatás, és mint a címből kiderül,ennek a cikknek az apropója a Hivatalos Mozielőzetes 1.-2. száma lesz.

A főszerepben Snake Eyes helyett Roadblock, mégha pont az 1. rész borítója nem is erről tanúskodik. Persze marketing, mert hiába no, The Rock  (a gyengébbek kedvéért a pankrátor-„színész” fogja alakítani Roadblockot )rajzolt megfelelője talán nem vonz annyi vásárlót mint az agyanajnározott Amerikai Ninja, aki még Michael Dudikoffnál is kevesebbet beszél. Szóval a főszereplő Roadblock, és ez csak első trükkje a képregénynek, a másik, hogy ez valójában nem a Gi Joe – Retaliation előzménye, hanem még a Rise of Cobra-é, mert gondolom csak így tudja értelmesen kimagyarázni, hogy miképp nem volt az űbertáp Kobra-killer Roadblock az előző filmben .Vagy legalábbis gondolom, hogy erre megy ki ez a múltban játszódó történet.

Időrendileg tehát néhány évnyire a múltban vagyunk, amikor is Roadblock, a Snake Eyes meg még  két darab csapatszállító helikopterre való másik Joe, egy kitalált Kelet-Európai országban masírozik, hogy annak belügyeibe beavatkozzon, vagy alapból keresse a bajt. Az pedig rájuk talál, mert hogy-hogynem Storm Shadow épp az ő kárukra akarja meggyőzni Zartan-t, hogy már bizony érdemes őt és a Vörös Ninjáit szerződtetni, mert keményebbek mint a Rolling Stones. És igen, a szokott módon a középkori fegyverekkel és időleges halhatatlansági skillel felvértezett ninják jól helyben is hagyják a „hősöket”, megölnek egy párat, és elkapják a Roadblock kis haverját- Mainframet. Roadblocknak ezután minden második szava, hogy „nem hagyunk hátra embert” erősen gyanússá teszi, hogy nagydarab afro-amerikai hamburgersütögető Joenk, a következő részben el fog indulni a haverjáért, és nincs az-az isten, ami ettől eltántoríthatná. (Legalábbis Hawk Tábornoknak nem sikerül, lévén hogy nem isten, ezért Roadblock egy kiadós tockossal tudatja vele, hogy nem ért egyet azzal a nézettel, hogy már pedig most egyet hátrahagyunk, és az Mainframe lesz. )

Az #1, rész tehát nem nagy durranás. Nemcsak a ninják belekeverése miatt, de sajnálom, hogy inkább nem egy hagyományosabb kommandós képregényt faragtak belőle, Roadblock különleges egységes múltjával. + Elnézve a befejező képkockát a magába roskadó Roadblockról, meg amilyen dialógokat írtak neki, talán még nem is vagyok rosszindulatú amikor azt mondom, hogy ő és Mainframe túl vannak már az egyszerű bajtársiasságon, barátságon, meg mindenen, és a 2 karakterrel eleveztek a heteroszexuális-katona sablonjától, ami meg aztán tényleg az ortodox Gi Joe The Real American Hero Brand sárba tiprása lenne.

A #2. részre RB hozzáállása vajmi keveset változik, inkább a közvetlen környezete (Hawk) jön rá, hogy jobban jár, ha felszerelik és útnak eresztik, mert akkor legalább a mentőküldetése közben az ellenséget ritkítja, és nem velük izmozik. Van még benne egy marha sablonos háttértörténet a kis Block gyerekkoráról, és amit az első számnál csak sejtettem, most már bizonyságot nyert a 2. számra sem csökkent egy számra jutó Snake Eyes és Vörös Ninja adag. Félre ne értsetek, nincs bajom a ninjákkal, legalábbis nagy bajom, azzal sem, hogy a  2. filmben elég erős lesz elvileg a jelenlétük, csakhogy a Gi Joe nem róluk szól, és szerintem a Kobra létezése előtt sem, utána meg pláne nem ilyen ellenségekkel kellene megharcoltatni Roadblockot.

Eddig a mini semmi extra. Az a „nem rémesen rossz, de a jótól is elég messze” kategória, de ami a legnagyobb baja, hogy valami kis kedvcsinálóként nem működik, nem igazi Gi Joe 2 Prequel, annak semennyire sem vezeti fel a történetét, hogy várósabbá tegye, ha meg karakterközpontú valami lenne, úgy sem lett az igazi.

+ Ide a végére egy kis felhívás: Amennyiben van Gi Joe figurád, felszerelésed, és nem tekintesz rá értékként, padláson egyéb helyen eldugva porosodik, és megválnál tőlük,és olyan kezébe adnád, aki igazán értékelné,de igazából mást nem csak hálás szavakat tudna érte adni, akkor vedd fel velem a kapcsolatot a darkfairlight@gmail.com-on, mert a magam részéről imádom, és gyűjtöm őket, csak sajnos a pénztárcám nem alkalmazkodik ehhez a hobbihoz.

Teenage Mutant Ninja Turtles #5

A múltkor került bemutatásra a TMNT micro series első része, amiben Raphael kapta a főszerepet. Most azonban folytatjuk a fővonalat, itt az ötödik rész. Már a Raphael one-shotnál is mondtam, de itt is szólok, ez a cikk spoileres lehet azoknak, akik nem olvasták az eddigi számokat, szóval saját felelősségre, kedves olvasók.

Az előző szám végén a teknőcök megtalálták elveszett testvérüket, Raphaelt. Ezt a fontos történést követően egy kicsit lazább számot kapunk, ami nem igazán viszi előre a cselekményt, viszont pár érdekes információval szolgál, illetve a füzet nagy részében megint flashbackelünk, mert anélkül már gyanús lenne, hogy ugyanazt a sorozatot olvassuk-e még. Persze nincs gond a flashbackkel, érdekes dolgok derülnek ki belőle, de itt tényleg nagyon rámennek ezekre. Jelen füzetben Szecska mester múltjáról lesz szó, annyira a múltjáról, hogy még emberi alakban szerepel. Ez persze a régi olvasóknak és rajongóknak nem idegen, hiszen már a 90-es évekbeli sorozatban is szerepelt Hamato Yoshi ( későbbi Szecska) és Oroku Saki (későbbi Zúzó) konfliktusokkal teletűzdelt közös múltja. Most ugyanazt a mesét kapjuk csak kicsit más köntösben, ami szintén védjegyévé vált a sorozatnak, és a változtatások itt is jól működnek, meg fogjátok látni. Ez a rész leginkább a családról szól, ha egy szóban kellene jellemeznem, és ez már csak azért is van így, mert a történet szerint karácsony van teknőséknél. Ha visszaemlékezünk gyerekkorunkra, nem is volt annál jobb, mint amikor egy rajzfilmnek elkaptuk a karácsonyi epizódját, legyen szó Tom és Jerryről, Dexter laboratóriumáról, vagy bármi másról. Szerintem nem voltam/vagyok ezzel egyedül, azoknak a részeknek különleges hangulatuk volt, és így van ez ebben a füzetben is. Igaz, hogy azóta kicsit felnőttünk, de attól még átjöhet ez a nosztalgikus, „kedvenc hőseim is karácsonyoznak” –hangulat.

Másik dolog, amivel nálam helyrehozta minden bűnét a sorozat, a teknősök most visszakapják a saját kendőiket, a különböző színűt. Hurrá, és ezzel meg is van magyarázva, hogy a Raphael one-shotban már miért abban szerepelnek, hisz az a füzet az ötödik rész után játszódik. Ja, és az is meg lett magyarázva, hogy eddig miért volt mindenki pirosban, és így már szép a dolog, meg van bocsátva.

 A grafika nem változott, szóval akinek eddig az nem tetszett, annak ezután se fog, de szerintem meg lehet szokni.

Aztán a folytatás már ígér pár érdekes dolgot, például szerintem nem hiába lett a fővonalba is bevezetve Zúzó története, szerintem a közeljövőben számíthatunk rá is. Én mindenesetre várom, ahogy a folytatást is, hiszen továbbra is az egyik kedvenc sorozatom ez itt.

TMNT Micro Series – Raphael

Az IDW kiadó az új tini nindzsás sorozat mellé kedveskedik a rajongóknak négy one-shottal is, ami egy-egy különálló történetet tartalmaz, értelemszerűen minden teknős megkapja a maga sztoriját, aztán meglátjuk, ez hogy illeszkedik be a fővonalba, illetve a négy külön füzet milyen kapcsolatban lesz egymással. Az első teknőc, aki ilyen külön kalandban részesül, a fősorozat eddigi főszereplője, Raphael.

Először is leszögezném azt, amit a füzet is leszögez az első oldalon. Ennek a füzetnek a cselekménye a fővonalas TMNT #5 után játszódik, de teljes mértékben élvezhető anélkül is, ami még szerencse, hiszen ez hamarabb jött ki, mint az ötödik rész, szóval a sztori működik magában is, viszont a negyedik részt, illetve az előzményeket nem árt tudni mellé, szóval, aki ezeket nem ismeri, és nem szereti a spoilereket, az óvatosan bánjon ezzel a cikkel.

Szerintem a tapasztaltabb olvasóknak nem kell már mondjam, bár szerintem a többieknek sem, hogy egy füzettől nem kell világváltást várni. Itt sem kapunk egy hihetetlen nagyszabású történetet, hanem egy laza, 25 oldalnyi szórakozást kedvenc teknőseinkkel, semmi több.

Raphael ugye az utcákat járja Casey-vel azután is, miután testvérei megtalálták őt a negyedik szám végén. Hogy miért maradt mégis a fiúval, arra az ötödik szám talán választ ad. A városban továbbra is jelen van a bűnözés, vagyis kerül dolga a két önkéntes hősnek, nem is akármilyen. Felbukkan ugyanis egy furcsa szerzet, és két fegyveres melák, akikről nem tudni, kicsodák pontosan. A két fickót könnyen elintézik Raphék, a fura szerzettel azonban már kell beszélgetni is, mert ő az érdekesebb karakter. Kiderül, hogy ő is egy olyasmi lény, mint Raph, vagy Szecska vagy Old Hog, csak más állat, mégpedig sarki róka. Hm? New Yorkban? Igen, ott.

Szóval ekörül a róka körül forognak a dolgok a füzet további részében, kiderül, hogy nem is az, aminek látszik, meg ilyesmi, megszokott dolgok, amiket én nem árulok el, aki elolvassa a füzetet, legyen egy kis meglepetés is neki. A végén pedig felbukkan egy másik régi ismerős, aki hiányzott nekem a fővonalból. Szerintem akik képbe vannak a tininindzsákból, azok tudják kiről van szó, mégsem árulom el, azok kedvéért, akik ezen is szeretnének meglepődni.

Akik pedig ki vannak akadva a fővonal rajzain, azoknak is jó hírrel szolgálok, ugyanis itt teljesen más a grafika, talán jobban be fog jönni nektek is, nekem tetszett, bár nekem a másikkal sincs bajom.  Ami itt külön pozitívum részemről, hogy megmaradt a klasszikus kendőszín mindenkinek, így meg tudtam különböztetni  a teknősöket egymástól, ellentétben a fővonalas sorozattal, ahol mindenki piros. A történet pedig nem rossz, és tippre a négy one-shot össze fog kapcsolódni, de ezt csak a folytatások után tudjuk meg. Addig itt van ez az egész jó kis sztori így ünnepek utánra. Nem kell rajta gondolkodni, csak elmerülni benne és jól szórakozni. Azt pedig tökéletesen hozza ez a füzet, ajánlom tehát olvasásra.

Teenage Mutant Ninja Turtles #4

Mostanság ezt a sorozatot követem a legnaprakészebben, amint kijön a következő rész, már olvasom is el, és amint lehetőségem van rá, írok róla nektek is. Most épp erről van szó, a múlt hét folyamán megjelent Teenage Mutant Ninja Turtles negyedik száma kerül ma terítékre, továbbra is az IDW kiadónál futó sorozatról van szó. Előre jelzem itt is, hogy aki az előző számot még nem olvasta, az kezdje azzal, mielőtt nekiáll ennek a cikknek, mert talán kicsit élményromboló hatása van, ha nem ismered az eddigi eseményeket. Na csak szóltam előre, mostmár belevághatunk.

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy Casey és Raphael az utcán próbált hősködni, több-kevesebb sikerrel. Azonban aki ilyen veszélyes környéken mászkál, az könnyen belefuthat pár rosszfiúba. Nos, ez jelen esetben is megtörténik, és nem másokba futnak bele a srácok, mint Old Hogba és bandájába.

Épp innen indul a negyedik szám, amikor is elkezdik a szokásos, bunyó előtti beszólogatásokat egymásnak. Ez már csak azért is hasznos ránk, olvasókra nézve, mert egy pár morzsát juttat nekünk a teknősök múltjáról, és arról, hogy ki is ez az Old Hog, és miért ilyen ellenséges.

A másik szálon a három teknős tovább keresi elveszett testvérét, és majd meg kell kapaszkodjatok, amikor olvassátok, mert fény derül egy olyan dologra, amire eddig nem lehetett számítani, legalábbis nem igazán merült fel a fejemben ez a verzió Raphael eltűnésére, de most végre megtudjuk, mi történt, kitisztul a kép, és szerintem megérte várni eddig ezzel az infóval, mert így hatásosabb, mintha egyből elénklökték volna. Akkor csak azt mondtuk volna, hogy „hmm, érdekes”, így azonban „azannya!” lett belőle, ha értitek.

Mindeközben a laboratóriumban, ahol April dolgozott, és betörtek a ninják, Dr. Baxter Stockman és még pár tudós épp a károkat igyekszik felmérni, majd rájönnek, hogy az elveszett mutációs anyagot pótolhatják, csak ehhez meg kell találniuk Szecskát, a kísérleti patkányt, akinek ugye szó szerint a vérében van a cucc. Egyszercsak megjelenik a színen Old Hog, és csak annyit kérdez, hogy élve, vagy holtan kérik a tudós urak a patkányt. Szóval zajlik a királyság rendesen, mi meg rakosgathatjuk össze a füzetben az időrendet, bár nem olyan bonyolult, ez a laboratóriumos szál egy flashback volt,a jelenben Old Hog Raphaellel és Casey-vel van elfoglalva, kapunk is egy jóféle bunyójelenetet olyan igazi tini nindzsás stílusban.

Aztán a füzet végét szintén nem akarom elárulni, de az se semmi, szóval tényleg megéri elolvasni az előzőek után. Tudom, hogy nagyon titokzatos lett ez a cikk, de ez csak a ti érdeketek, nem szeretnék semmit ellőni előre, és ez elég nehéz úgy, ha ez a két fordulat az alapja szinte az egész füzetnek. Szóval ez most így sikerült, de remélem azért felkeltettem az érdeklődésetek a negyedik rész iránt.

Ami a rajzokat illeti, kaptam pár visszajelzést innen-onnan, hogy csak azért nem olvassák egyesek, mert borzasztónak tartják a grafikát. Ezt általános esetben megértem, én se szívesen olvasok olyan képregényt, aminek a képi világa nem tetszik, ahhoz valami szuper kell legyen a „regény”, hogy elnézzem a borzasztó „képet”. Szóval megértem, de én ennél a képregénynél nem vagyok ilyen gondban, valamilyen oknál fogva bejön a grafika stílusa. Jó, nem minden rajz tökéletes, de azért úgy egészként szerintem működik.

A folytatást pedig tűkön ülve várom, ahogy a többi számot is vártam eddig az első óta. A színvonal egyelőre egész magas, az újítások adják el főleg a történetet, de ezzel semmi gond, a régi dolog új köntösben recept ezesetben szépen működik. Meglátjuk meddig, én azért remélem a legjobbakat.

Teenage Mutant Ninja Turtles #3

Az IDW-s tininindzsa sorozat folytatódik a harmadik számmal, ahol újabb dolgokra derül fény, és a cselekmény is halad szerencsére. (akik az előző két számot nem olvasták, talán spoileres is lehet a cikk, de még így sem lövök le nagy poénokat, nyugi).

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy Rafael összebarátkozott Casey Jones-al, miután megmentette őt részeges apjától. Itt egy új szövetség kötődött, a két "srác" járja az utcákat, és üldözi a bűnt, bár még elég kezdő szinten. Casey-re felkerül a legendás hokimaszk, aminek az eredetét is megtudjuk, illetve a baseball ütő is kézbe kerül, szóval semmi pánik, itt van Casey Jones teljes valójában.

A másik szálon a teknősök továbbra is elveszett testvérüket kutatják, továbbra is reménytelenül. Eközben valami halovány információszerűséget kapunk arról, hogy miért van Rafael külön a többitől, ráadásul, ha eddig nem mondtam volna, amnéziás is, szóval, ha testvérei megtalálják, és megostromolják őt testvéri szeretettel, valószinűleg csak nézni fog, és fogalma nem lesz, mi történik. Érdekesen hangzik.

Azt is megtudjuk, hogy az ügyeletes főgonosz, Old Hog, miért ellenségeskedik Szecskáékkal, illetve ő hogy vált azzá, ami. Ehhez is egy flashbackre volt szükség, ami elég sűrűn előfordul a sorozatban, persze ez nem baj, legalább megtudunk valamit a múltról is, főleg, hogy másképp van a sztori, mint a megszokott.

Az én szememben a színvonal elég állandó a sorozatban, ez a szám sem marad el az előzőektől, továbbra is tetszik. Régi, de mégis újszerű, a karakterek nekem továbbra is a gyerekkoromat idézik, és még a történet is egész jó, és szórakoztató. Ja, és a grafikával sincs bajom, nem fotorealisztikus rajzok, de aki négy bunyózó teknősbékától fotorealisztikusságot vár, az khm. Hangulatos képek, rendben vannak.

A harmadik számot is ajánlom jó szívvel nektek, de csak az első kettő után, mert anélkül bár élvezhető, de nem az igazi. Így is elég sok nyitott kérdést hordoz a sorozat, ne bonyolítsátok az életeteket azzal, hogy a közepébe vágtok a dolgoknak.

Teenage Mutant Ninja Turtles #2 (2011)

Nem keveset váratva magamra, újra visszatértem közétek, aminek vagy örültök, vagy nem. Mint azt az előző bejegyzésemben írtam pár napja, mostanában egyszerűen nem volt mikor és hogyan foglalkozzak a képregények olvasásával, honosításával és cikkek írásával sem. Most azonban úgy látszik, sikerül időt szorítsak ilyesmire is, és akkor már nem váratlak titeket csütörtökig, hanem így kedden belecsapunk a lecsóba.

Látszik a címből, és a borítóról is, hogy miről lesz szó ma. Bizony, folytatom az új TMNT sorozat bemutatását a második számmal. Az elsőről még augusztusban volt szó, ott már leírtam, hogy milyen változtatásokon mentek keresztül a karakterek és a történet is, és ez a dolog nekem továbbra is bejön (leszámítva az egyszínű kendőt a teknősöknél). Az újféle megközelítés jó hatással van az egészre, nem ugyanazt olvassuk el huszadjára, hanem izgulhatunk az új események kimenetele felől.

Az első rész ott zárult, hogy egy régi ismerős bekerült a képbe, hála annak a történetszálnak, amiben Rafael magányosan járja az utcákat, elszakadva a csapattól. A második rész pontosan innen kezdődik.  Most már elárulom a régi ismerős kilétét, Casey Jones-ról van szó, aki a 2003-as TMNT rajzfilmekben is szerepelt, onnan lehet ismerős a neve. Épp a részeg apja magánakcióját szenvedi a fiú, amikor Rafael beront a házba, hogy megmentse őt. Itt még nem tudja, ki a srác, ennek a helyzetnek köszönhetően ismerkednek meg, csupán a zajokra lett figyelmes a teknős, és gondolta, segít már egy kicsit, hogy együtt még nagyobb zajt csapjanak. Persze sikeresen megmenti a fiút az iszákos apától, és ezzel látszólag egy új barátság veszi kezdetét.

Eközben a többi teknős Szecska mesterrel teljes erővel azon van, hogy Rafaelt megkeresse. Továbbra sem derül ki az eltűnésének, illetve a csapatból kiszakadásának oka, talán a későbbiekben ezt is megtudjuk, hiszen a sorozatra eddig az jellemző, hogy sűrűn ugrándozik az időben, ezzel pár múltbeli történést elmesélve, mint például az eredettörténet 2011-es verzióját, amiből a lényeges részt ebben a számban kapjuk meg, és mondanom sem kell, hogy nem a már megszokott változat, viszont érdekes, szóval semmi gáz.

Akcióra nem igazán kerül sor ebben a füzetben, inkább a történettel haladunk kicsit előrébb, ami egyáltalán nem negatívum. Viszont be van harangozva, hogy a teknősökre még nagy harcok várnak, amik Rafael nélkül nem biztos, hogy sikerrel végződnének, ezért kéne megtalálni az eltűnt testvért New Yorkban, amihez képest a tű megtalálása a szénakazalban még sötétben is gyerekjáték.

A beharangozott nagy harcokra az első számban látható ízelítőnek köszönhetően felettébb kíváncsi vagyok, ahogy a történet folytatására is, ezért nagyon várom a folytatást, és a sorozatnak jelenleg komoly esélye van arra, hogy bekerüljön a kedvenceim közé. Szórakoztató, régi történetet új köntösben elmesélő képregény, aminek ráadásul gyerekkori kedvenc hőseim a főszereplői. Kell ennél több?

Teenage Mutant Ninja Turtles #1 (2011)

Mindenki kedvenc ninjái újra itt vannak, mégpedig egy teljesen új sorozattal. Arról már volt szó itt régebben, hogy 20 évvel ezelőtt hogyan kezdődött a teknős-őrület, most lássuk, miképp mennek a dolgok 2011-ben, az IDW Publishing kiadó szárnyai alatt.

Azzal szeretném kezdeni, hogy az alkotók bár hála az égnek megtartották a már megismert és megszeretett karaktereket, azért becsempésztek pár új dolgot a történetbe és a szereplők kilétébe is. Ezzel remekül kiküszöbölték azt, hogy mindenkinek az legyen az első reakciója, hogy "ó, már megint ez a sztori? én ezt már láttam mind a 220-féle rajzfilmben, filmben vagy képregényben!", felvéve így a versenyt Pókemberrel, akit már ki tudja hányszor csípett meg ugyanaz a pók a számtalan képregénysorozatnak és más adaptációnak hála. Itt erről nincs szó, a régi, megszokott dolgokat új köntösben kapjuk, ami talán kicsit megosztja majd azokat az olvasókat, akiknek régi kedvencük a négy pizzazabáló és közben bunyózó mutáns teknős. Van, akinek bejönnek majd az újítások, és biztos lesznek olyanok is, akik inkább sokadjára elolvasnák ugyanazt a történetet.

De lássuk, mik ezek a változások egész pontosan. Az első, ami minden régi olvasónak és rajongónak bizonnyal feltűnik, már a borítón elénk van rakva. Egy kis stílusváltást figyelhetünk meg a teknőcöknél, mégpedig azt, hogy mindannyian indulnak az "Öltözzünk Rafaelnek"-versenyen, ugyanis mindenkin piros kendő van. Bár apróság, de én ezt, mint régi rajongó, elég felemásan kezelem. Szerintem nem kellett volna ezt a változást bevinni, hiszen sokkal jobban meglehetett különböztetni a teknőcöket a más-más szinű kendőik alapján, most pedig csupán a fegyvereik segítségével tudjuk behatárolni, hogy éppen kit is látunk. Ezzel csak ott van baj, hogy a fegyver nem minden képen látszik (pl közeli, beszélős rész) és akkor nehéz kikövetkeztetni, hogy most akkor ez melyik teknőc is a négyből. De hát ez legyen a legnagyobb bajunk a sorozattal, majd megszokjuk valahogy.

A többi változás már a történetben van. A füzet elején egyből egy csatajelenetet láthatunk, aminek sem az okát, sem az előzményeit nem tudjuk, erre minden bizonnyal visszatérnek még a későbbi számokban. Ezek után 18 hónapot ugrunk vissza az időben, és kapunk egy teljesen új eredettörténetet. Egy kutatólaborban négy teknősön és egy patkányon készülnek tesztelni valami szert, amitől "szuperkatonákká" válnak. Egy tudós és újdonsült segéde foglalkozik az állatokkal, bár a fiatal asszisztensnő, April O'Neil nincs beavatva teljesen a buliba. Bizony, az az April, akit 20 évvel ezelőtt, és egész mostanáig TV riporterként ismertünk, most részt vesz a mutációs programban. Fura változás, de nekem tetszik.

Másik dolog, ami még magyarázatra szorul a későbbiekben, hogy a teknőcök miért csak hárman harcolnak Szecska mester oldalán a füzet elején, és Rafael miért járja a maga útját az utcákon, álruhában, és miért eszik kukákból. Viszont ennek a szálnak köszönhetően kerül a képbe egy másik régi ismerős, szintén kicsit érdekes, de pozitívan érdekes módon. Ilyen szempontból viszont megtévesztő az első szám borítója, ahol ugye mind a négy teknőst láthatjuk teljes harci díszben harcolni a semmivel a csatornában. Persze ez egy teljesen érthető lépés, hiszen nagyon szemet szúrna mindenkinek ha csak hárman lennének.

Mindenesetre a labda fel van dobva, számomra ez a kezdés igen tetszetős, főleg ezekkel a történetbeli újításokkal. De nem csak ez ragadta meg a figyelmemet olvasás közben, hanem hogy kicsit sötétebb világot próbálnak most kialakítani a teknőcök köré az alkotók, a füzet elején levő csatából ezt ki lehet következtetni, ahol bár mértékkel ugyan, de folyik a vér is. Itt nem kell most nagyon brutális vérengzésre gondolni, csak egy árnyalatnyi brutalitásra, ami lehet annak a jele, hogy a továbbiakban is lehet ilyesmire számolni, ha pedig igen, akkor az külön érdekesség lesz a továbbiakban.

Mivel a képregény annyira új, hogy ezen a héten jelent meg, ezért egyelőre teljesen logikusan ez az egy szám van belőle, de én nagyon várom a folytatást, mert kíváncsi vagyok, hova alakul ez a történet, és milyen választ kapunk az itt felmerült kérdésekre.

Transformers: Megatron eredet

Itt a hétvége, péntek az én napom (meg a tiétek is), itt az idő egy kicsit elmerülni a Transformerek szerteágazó világában ismét. A mozikban még dübörög a Bayformers harmadik, jóformán lezáró része, talán egyesekben felmerül ennek köszönhetően a gondolat, hogy ugyan belekukkantanak már pár képregénybe is. Az egyik potenciális választási lehetőség ez a négy részes mini, ami az egyik legismertebb alakváltó eredetét mutatja be. A címből már ki is derült, hogy a Megatron eredettörténet kerül ma sorra itt nálunk, a Genzo Comicson.

A történet teljes egészében a Kibertronon játszódik, ami ugye a Transformerek bolygója, vagyis itt még a Föld szóba se kerül. Mondom ezt azoknak, akik jobban preferálják a Kibertront. A bolygón javában dúl a... béke. Bizony, háborgásnak nyoma sincs, egyelőre csend-rend-fegyelem van mindenhol. Egész addig, amíg a korrupt szenátus meg nem szűntet egy újab bányát, ezzel sok robot munkahelyét vágva haza. A dolgozók, akik eddigi életüket a bányában töktötték, most úgy érzik, mintha létezésük, vagy eddigi munkájuk értelmét vesztette volna, ezért fel is lázadnak. Na, eddig tartott a békés rész, nem is húzhatták sokáig, hiszen egy Transformers-törtnetről beszélünk, és ha már vannak hatalmas robotok, akkor ne sakkozzanak meg piknikezzenek, hanem akcióra fel.
A lázadó bányászok pedig nagyon értenek ehhez, kemény kis zúzdát rendeznek rögvest, amiért persze vár rájuk a börtön. Ha pedig egy történetben börtön is van, ott valószinűleg szökés is lesz, ezt már megtanulhattuk a filmekből például. Itt is van szökés, hőseink elszöknek Kibertron legveszélyesebb környékére, Kaonba. Ott pedig egy teljesen új dolog várja őket, amire ők sem számítottak. Itt ugyanis előszerettel űzik az illegális bunyóbajnokságokat a robotok.
Ha esetleg felmerülne bennetek a kérdés, hogy "oké, fight club, bányászok, de hogy jön Megatron a képbe?", akkor már szállítom is a választ nektek. Megatron a feltörekvő csillag szerepében ragyog, ő a bajnokságok ünnepelt sztárja, nagyon adja a stílust. Innentől kezdődnek a lényeges dolgok, közben feltűnnek az ismert Álcák, mint Üstökös vagy Égretörő, és tényleg megismerjük a történet kezdetét.
Részemről külön pluszpont a ketrecharcos robotokért, nagyon érdekesnek találom ezt a kombinációt, ez fogott meg legjobban az egészben, hogy nem épp egy tipikus robot-eredettörténet, szóval tetszik. A képi világ meg emellé egyszerűen szemet gyönyörködtető, mint az IDW-s TF-kiadványok nagy részénél, de itt egy sötét, szürkés-lilás tónus hatja át az egészet, ami külön hangulatfokozó. Nincsenek száz színben pompázó robotok, inkább ilyen komorabb hangulat uralkodik a képi világon, és a történeten is, szóval ez teljesen rendben van.
Most kezdhetném vonni a párhuzamot a mai világ politikai helyzete meg a történetünk eleje között, de őszintén, ehhez semmi kedvem nincs. Nem szeretném ezt a történetet úgy kezelni, mint egy tükör a jelenlegi helyzet elé, az én szememben ez egy jóféle TF-sztori, ami elmeséli, hogyan indult a főgonosz karrieje. És annyi. Persze, aki akarja, az vonhatja a párhuzamot, és magyarázhatja a hasonlóságokat a mostani munkanélküliség és a történetben bemutatott dolgok között, de én ezt most kihagynám.
A minit a HálóZsákon találjátok meg, és szerintem mindenképp megéri elolvasni, szánjatok rá időt.
Mára én ennyi voltam, sziasztok.

GI Joe 00-06

Azóta tervezem, hogy írok nektek erről a képregényről, hogy kijött az első száma. Már az első füzetről is akartam írni egy cikket, de aztán végül csak úgy hozta a sors, hogy inkább megvártam az első lezárásfélét. Ugyanis nem ér véget a történet ebben a 7 füzetben, csak egyfajta fordulópont következik be ezután minden szempontból, tehát most bemutatom a GI Joe ongoing 00-06 számait összefogó történetet, aztán a folytatásokkal majd lesz valahogy.

Mindenekelőtt egy pár szót mondanék a 00. számról. Ugyanis ez egy különleges füzet, ami három történetszálat indít el egyszerre: ezt, amit mindjárt vázolok, a Kobra minit, és a GI Joe Originst. Most inkább az ongoingos szállal foglalkoznék, a Kobra minivel akkor fogok foglalkozni, amikor befejeződik a honosítása az egésznek, az Originshez pedig még nem volt szerencsém eddig.

Szóval a történetünk ott kezdődik a 00. számban, hogy a Joe-k Herceg vezetésével egy fegyvercsempész akciót fülelnek le, és tudomást szereznek egy bizonyos Kobra-ról, amiről nem tudják, hogy mi lehet. Egy bűnöző álneve? Egy terrorszervezet? Ezt próbálják kideríteni a következő számokban. Mondanom sem kell, hogy bonyodalmak és foedulatok jönnek rendesen, nem olyan sima felderítés ez. Hőseink ugyanis lefoglalnak egy dobozt, ami valami fegyverszerűség lehet, hiszen egy hajót az óceán mélyére küldött legénységestől. Nos, ez valóban egy fegyver, amit a távolból valaki irányít, akinek a célja, hogy betörjön a Joek szerverébe, és ellopja az ott található adatokat. Hogy ki irányítja a fegyvert? Ezt megtudjátok a képregényből. Még azt is elárulom, hogy nem ez a doboz az egyetlen fenyegetés a Joekra nézve, hatalmas akciózásba torkollik a kb 3 füzetben felvázolt sztori. Az elején elmondják nekünk, hogy mi a helyzet, mi az alapkonfliktus, aztán elkezdenek valami veszett látványos módon akciózni, hogy aztán a végén egy pár régi ismerős felbukkanjon, akik megjelenésére vártam az egész történet olvasása közben.

Erre a pazar látványra nagy lapáttal tesz rá a csodálatos grafika, az IDW jómunkásemberei most sem hozták szégyenbe a céget, nagyszerű színekkel ellátott szép rajzok fogadnak minket, ha elkezdjük olvasni ezt a 7 füzetet, és gondolom a továbbiakban sem lesz okunk panaszra, bár innentől más rajzoló fogja kezelésbe venni a dolgokat, kíváncsi vagyok, milyen munkát végez majd.

A képregényt Sámson doki oldalán, a Samson Comicson találjátok meg, minden bizonnyal a folytatásokat is ott kell keressük majd, de egyelőre elégedjünk meg ezzel.

Transformers Evolúció: Acélszívek

Az Alakváltókkal már nagyon régen foglalkoztam itt az oldalon, de néha őket is elő kell szedni egy-egy cikk erejéig. A mai egy négyrészes történet lesz, amely a Transformers Evolúció: Acélszívek címet viseli.

Az IDW kiadó több történetet akart összegyűjteni Transformers Evolúció címmel, de végül különböző rejtélyes okok miatt csak ez az egy készült el, az Acélszivek. A sorozat lényege az lett volna, hogy óriás robotainkat különböző alternatív korokba helyezi el. Ebben az ötletben én sok lehetőséget látok, nem tudom, a többi sztori miért nem valósult meg. Pedig, ha legalább ilyen jók lettek volna, mint ez...

Az Acélszívek mini ugyanis kifejezetten izgalmasra, és érdekesre sikeredett. A történet egy alternytív 19. században játszódik az USA-ban. Érdekesség, hogy tiszteletüket teszik olyan hírességek, mint Jules Verne, Mark Twain, vagy John Henry, aki az amerikaiak egyik nemzeti büszkesége. Utóbbinak igen fontos szerep jut ráadásul. De azért valljuk be, nem igazán számítottunk arra, hogy Mark Twain, vagy Verne valaha egy Transformers képregényben fog szerepelni. Már csak ezért is érdekes ez a képregény, a valós személyek behozása a történetbe még közelebb hozza az egészet a valósághoz, már-már úgy érezzük, hogy tényleg megtörténtek ezek a dolgok, de persze azért győz a józan ész.

Szóval a 19. században járunk, a világ még messze nem olyan fejlett, mint manapság, ezt gondolom nem kell magyaráznom. Ebben a világban ébrednek fel Autobotjaink, akik egy hosszú háború után tértek nyugovóra, és évezredeket, korszakokat aludtak át. Űrdongó az első, aki megébred, az ő szemszögéből látjuk a saját világunkat ebben az alternatív múltban a történet elején. Ezidőben egy bizonyos Tobias Muldoon nevű fiatal tudós az új járművét, a tengeralattjárót mutatja be az imént említett híres íróknak, de sajnos kudarcot vall. Ezzel minden reménye elszáll azzal kapcsolatban, hogy valamikor elismert tudós legyen. Ám ekkor egy fura lény mászik ki a tengerből, aki magát Sokkolónak hívja, és azt igéri fiatal barátunknak, hogy az Álcák segítségével egy új korba vezeti a világot. Ennek a csábító ajánlatnak persze nem sokan tudnának ellenálni, persze Tobias sem, így Sokkoló bevezeti őt az Álcák világába, és szövetséget kötnek. Eközben az Autobotok sem restek, főleg Űrdongó szerepel, aki az embereket segíti a vasútépítésben egy mozdonnyá alakulva. Ő John Henryvel köt szövetséget, így mindkét oldalon találunk embert is, gépet is. Csakhogy az Álcák sosem a jóságukról voltak híresek, és az Autobotoknak kell őket megállítaniuk gonosz terveik megvalósításában, persze itt is akad segítség az emberek részéről, hogy aztán egy látványos és 19. századi csatajelenettel záruljon a történet.

A rajzok ebben a négy füzetben is kiválóak, a képi világ jól passzol a korhoz, amiben játszódik a sztori, így panaszra nincs okunk. Nekem általánosságban az IDW-s TF képregények grafikája nagyon bejön legyen szó a Reflektorfény füzetekről, az All Hail Megatronról, vagy akár erről.

Ez a négyrészes mini különleges számomra, már csak azért is, mert ez volt életem első honosítása. A fordítást nekem köszönhetitek ha akarjátok, de persze Elwood segítsége és belenyúlása nélkül közel sem lenne olyan jó a végeredmény, mint amilyen most. Ahogy olvastam a füzeteket, eszembe jutottak az emlékek, amikor kezdő fejjel rengeteget szenvedtem és izzadtam ezzel a fordítással (főleg a második füzettel). Persze most sem vagyok profi, de azóta volt már pár munkám, most is van a nyakamon egy adag, de mindig szivesen gondolok vissza az elsőre.

A történet pedig szerintem mindenképp megér egy olvasást, izgalmas, néhol humoros egy kicsit, egyszóval roppant szórakoztató, mindenkinek ajánlom. Érdekes, hogy a nagyágyúk, vagyis Optimus és Megatron nem szerepelnek ebben a miniben, és valahogy nem is hiányoznak onnan.  Illetve Optimust látjuk egy képkocka erejéig aludni, de annyi. Űrdongó, Üstökös és a többiek simán elviszik a sztorit a hátukon. Amúgy a HálóZsákon találjátok meg mind a négy füzetet természetesen.

Transformers Reflektorfényben: Hatlövet

Miután a múltkor bemutattam nektek a teljes The Losers sorozatot, következett pár nap kényszerpihenő, ami itt és most véget ér, ugyanis újból jelentkezem, mégpedig egy könnyed sztorival a nyári napokra. Ez pedig nem más, mint egy újabb Transformers Reflektorfény történet, melynek középpontjában egy Hatlövet nevezetű álca áll.

Azt kell tudnunk Hatlövetről, hogy ő egy élő fegyver, társai és ellenségei egyaránt félnek tőle. A neve onnan ered, hogy hat üzemmódban képes működni, melynek mindegyike halálos. Tehát hősünk egy két lábon járó háborús övezet, talán ezért is ilyen magányos. Mert a történetből kiderül, hogy nem sok társa van neki, talán épp ezért, amit az előbb mondtam: mindenki fél tőle. Itt látszik a hátránya annak, hogy ilyen halálos pusztítógép. Előnynek számít ugyan, hogy nin igazán komoly akadály számára, és méltó ellenfélre is ritkán talál, viszont így elveszti azt, ami talán a legfontosabb lenne, a társaságot, a barátokat. Azért teljesen mégsem magányos ez a Hatlövet, mert az egyetlen, amit "társaságnak nevezhet", egy kis egység, akik Terrorkonoknak nevezik magukat. Az ő megmentésükre siet hősünk egy idegen bolygóra, amely látszólag teljesen kihalt és jelentéktelen, semmi fontos erőforrás, vagy ilyesmi nem található rajta, ezért nem is érti, miért ezt a bolygót választották a gonosz Kaszások. Igen, így hívják az ellenfeleket most. Hatlövet meg van győződve arról, hogy a társai már halottak, hiszen nem harcra lettek tervezve, és a Kaszások elleni csatában ziher, hogy alulmaradtak. De ezt nem hagyhatja annyiban, ezért felkutatja a bolygón az ellent, hogy kicsit elbeszélgessenek. Mint az kiderül, oka van annak, hogy a Kaszások idecsalták Hatlövetet. Tudták, hogy a TErrorkonok után fog jönni, ezért úgymond csapdába csalták őt. És, hogy mi dolguk van a Kaszásoknak Hatlövettel, miért "hívták" őt ide erre a bolygóra, és hogy milyen terveik vannak vele, ez mind kiderül ebből a füzetből, természetesen nem árulom el nektek.

A rajzok minőségén már nem fogok ámuldozni a sorozat kitudjahanyadik füzete után, továbbra is pazar a képi világ, nagyrészt ezért imádom ezt a sorozatot (is). Meg persze az egyszerű történetekért, amelyek egyetlen szereplőt helyeznek a középpontba, ezáltal kihangsúlyozva azok jellemét, fontosabb tudnivalókat róla. Egyszóval ezek a sztorik arra szolgálnak, hogy közelebb hozzák az olvasónak a hatalmas Transformers univerzum darabkáit, melyek között rengeteg új hőst találhat még az is, aki már jártasabb kicsit a témában. Ezért ajánlom mindenkinek, aki kicsit szeretne tájékozottabb lenni a TF univerzumot követően, hogy nyálazza végig digitálisan ezeket a történeteket. én szépen lassan be szeretném mutatni mindegyiket itt a blogon, de vannak még TF terveim ezek után is, amikről egyelőre nem mondok bővebbet, mindent meg fogtok látni idővel. Természetesen ez a füzet is a HálóZsákon található meg.

Transformers Reflektorfényben: Metroplex

Ma megint elég későn jutok oda, hogy frissítsek, de ami késik, nem múlik, itt a mai cikk, mégpedig egy újabb TF Reflektor-füzet, melynek középpontjában egy Metroplex nevű Autobot áll.

A füzetnek nem hiába van duplaborítója, hiszen maga a képregény is szinte csak duplaoldalakból áll. Jelképezné ez Metroplex méreteit? Nem tudom,ugyanis a borítón is látszik, hogy egy normál méretű transformer mekkora Metroplex mellet. Igencsak eltörpül. A történet amúgy nem túl bonyolult, ahogy azt már megszokhattuk a sorozat többi füzetének olvasása után. Rövid, de szórakoztató, és nem kicsit akciódús. Egy csapat Autobot kalandjait láthajuk egy visszaemlékezés formájában, amikor is egy bolygón landolva életforma után keresnek. Nem találnak semmit, azt hiszik, lakatlan a bolygó. Viszont hatalmas adag energont találnak, amitől fel is töltődnek rögvest. De persze kideül, hogy a bolygó mégsem olyan lakatlan, hiszen előbukkan Hatlövet, és egy kicsit akciós kedvében van, ígyhát elkezdődik a látványos harcjelenet, melynek csattanójaként feltűnik a címszereplő, Metroplex. EZek után a történet nem várt fordulatot vesz...

A rajzok a szokásos színvonalúak, ezeken a duplaoldalakon pedig még monumentálisabbnak tűnnek a harcok és az átalakulások. Ajánlom minden TF rajongónak, hogy olvassa el ezt a rövid sztorit, a HálóZsákon fellelhető.

Kicsit rövid lett ez a cikk most, de a történet sem hosszú, és én nem vagyok Talgaby, hogy regényt írjak egyetlen füzetről, ami ráadásul még rossz is.

Transformers Reflektorfényben: Blörr

A Transformers Reflektorfény sorozat újabb darabkáját mutatom be nektek, melynek középpontjában ismét egy olyan robot áll, akit ezelőtt egyáltalán nem ismertem. Egy Blörr nevű alakváltóról van szó. Róla annyit kell tudni, hogy nem tartozik egyik nagy csapathoz sem, ő csupán egy versenyző, akinek mindene a száguldás, és a versenyzés. Egy kicsit párhuzamot vonnék itt a Verdák című rajzfilm főszereplőjével, Villám McQueen-el. Aki látta a Verdákat, az tudja, hogy McQueen élete is a száguldásból állt eleinte, aztán rájött, hogy bár az élet versenyekből áll, nem mindig a kupákért kell harcolni, hanem vannak más célok is az életben, más értékek is. Ebben a történetben is ilyesmivel állunk szembe, ugyanis hősünk sok megnyert verseny után úgy dönt, hogy beáll az Autobotokhoz, mert ők a jófiúk, szeretne közéjük tartozni. A beilleszkedés nem megy valami egyszerűen, ahogy azt már megszokhattuk az ilyen történeteknél, mindig vannak nézeteltérések az újoncok és a vezérek között. Jelen esetben a Blörr-Optimus viszonyra gondolok. Azonban a végén a történetnek jön egy narrációs rész Blörr előadásában, amiben megfogalmazza, hogy mi az ami számára nagyon fontos. És ezek a szavak a képekkel illusztálva teljesen más értelmet nyernek, meglátjátok ha elolvassátok a képregényt, szerintem már csak ezért és a gyönyörű rajzokért megéri, ez a vége tényleg nagyon ötletes lett, nekem nagyon tetszett.

A rajzok, mint már mondottam, elképesztően jók, a színvilág is bámulatos. A történet amilyen rövid, olyan szórakoztató, ajánlott elolvasni, nem vesz el sok időt az életedből. Bevallom, hogy én főleg ezért olvastam el ma, mert valamivel mégiscsak szerettem volna frissíteni az oldalt, de egy 12 kötetes sztorira nem volt időm.

Ajánlom ezt a képregényt mindazoknak, akik egy rövid, de kellemes szórakozásra vágynak, illetve akik szeretik a TF történeteket. Remélem ez a nyúlfarknyi cikk is elég volt ahhoz, hogy felkeltsem pár valaki érdeklődését. A képregény a HálóZsákon megtalálható.

Transformers Reflektorfényben: Jazz

A mai történetünk főhőse Jazz, aki bevallom őszintén, az egyik legkedencebb Autobotom. Ő az az Autobot, aki a végletekig képes elmenni, ha egy társáról van szó, és hatalmas bátorság, rátermettség és elszántság jellemzi, ez derül ki ebből a történetből.

A füzet úgy kezdődik, hogy Acélfej és Űrdongó veszekednek valamin. Szócsatájukba beleavatkozik egy Vágány nevű Autobot, próbálja a két félt lecsitítani. Társai azonban lenézik, megkérdezik, hogy mikor volt ő utoljára szorult helyzetben, mikor mocskolta be utoljára a kezét. Vágány elkezdi mesélni élete els bevetését, amikoris az Álcák ellen harcolt társaival. Minden társát kivégezték, már csak ő maradt életben, és ő sem volt éppen mkkegészséges, eléggé legyengült. Azonban váratlanul felbukkant egy Autobot, bizonyos Jazz, aki azzal biztatta Vágányt, hogy megmenti, együtt kikecmeregnek a szorult helyzetből. Vágány nem hiszi el Jazznek, hogy van esélyük kimászni az Autobotok karmaiból. Hősünk azonban ennek az ellenkezőjét készül bebizonyítani. Felbukkan 5 Predakon, akik Jazzt üldözték, és végezni akarnak mindkét Autobottal. A Predakonokról annyit érdemes tudni, hogy Megatron elitosztagaként tartják őket számon. Szóval kezdetét veszi a harc két Autobot és 5 Predakon között, aztán, hogy hogyan végződik, kiderül a képregényből.

A történet nekem nagyon tetszik, izgalmas, akciódús. Bár nem éppen fordulatos, de nem is kell az legyen, első osztályú szórakoztatás. A rajzok is pompásak, nagyon bejönnek ennek a sorozatnak a rajzai, szép színekkel vannak ellátva, és jól mutatnak a robotok is, akik ugye majdnem minden sorozatban máshogy néznek ki, hasonlítsuk össze a Marvel G1 vagy G2 rajzait ezzel vagy a Dicsőség Megatronnak rajzaival. Nagy  a különbség, és nem csak a színekről van szó, hiszen nagy a korkülönbség a kettő között, hanem a robotok kinézetéről, értitek mire gondolok.

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket ezzel a cikkel a képregény irány, aki kedvet kapott hozzá, annak irány a HálóZsák, és már lehet is olvasni. Akinek pedig nem hozta meg a kedvét ez az írás, szerintem az is próbálja be ezt az egy füzetet, lehet kellemesen fog csalódni.

Transformers: Beszivárgás

Mielőtt azt hinnétek, hogy a Transformers képregények csak a Reflektorfény sorozat kötetei lehetnek, bebizonyítom nektek, hogy ez nagyon nem így van. Itt van ugyanis a TF: Beszivárgás című történet, amely hét füzetből áll, és ez a hétrészes történet csak az első része egy nagyobb Transformers történetnek. Ugyanis a Beszivárgás után jön a Viharhozó, Eszkaláció és Pusztítás című történetek, amelyek minden bizonnal kapcsolódnak egymáshoz, majd kiderül ha elolvasom azokat is. Egyelőre azonban szivárogjunk be.

A történet úgy kezdődik, hogy egy fiatal lány ellop egy PDA-t egy buszon utazó alvó férfitől, majs gyorsan leszáll a buszról. Kiáll az út szélére stoppolni, és egy O'Nion nevezetű fiatal srác veszi fel. Hamarosan furcsa dolgok történnek velük, megtalálják a buszt, amin a lány és a férfi utazott, mégpedig felborulva a földön. Kiderül, hogy mindenki épségben megúszta, azonban egy utas eltűnt. Kitaláljátok ki az? Igen, a férfi akitől a lány ellopta a PDA-t. Egy rejtélyes idegen egy lerobbant mentőskocsival a két fiatal segítségére siet. Itt volt egy Terminator utalás, ami nagyon tetszett, szerintem nektek is fog (mármint azoknak, akik ismerik/szeretik a Terminator franchiset). A mentőskocsi kilétét kilogikázták már szerintem a TF rajongó olvasók, de a többieknek is elmondom, Racsniról van szó. Ő a történet egyik főszereplője, ő segít hőseinknek életben maradni, miközben a fejük felett nagyon összecsapnak a hullámok robotok. Ugyanis kiderül, hogy az Autobotok és az álcák már jó régóta a Földön élnek, csak álcázták magukat mindenféle járműnek, hogy az embereknek ne tünjön fel (innen ered a képregény címe, Beszivárgás). Azonban valahogy mégis fény derül az ittlétükre. Barátainkat elkezdik üldözni az Álcák, de Racsni összehívja az Autobotokat is erősítésnek, aztán kezdődhet a csatározás, ami folytatódik majd minden bizonnyal a többi történetben. A két nagyágyú, Megatron és Optimus csak a végefelé bukkannak elő, ezzel sugallva, hogy a későbbiekben összecsapnak, de ez is a jövő zenéje még. Tulajdonképpen ez egy hatásos bevezető akarna lenni egy epikus történethez, amelynek majd kiderül milyen lesz a folytatása.

A rajzokról azt mondanám el, hogy láttam már jobbakat is, de azért nem rosszak. Természetesen feltűnnek kedvenc Transformereink: Jazz, Acélfej, Űrdongó, Racsni, Üstökös, és még sorolhatnám.

Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt. Ajánlom ezt a történetet a Transformers rajongóknak, illetve mindenkinek, aki ezen cikk után kedvet kapott az elolvasására. Mint ahogy azt a fenti képen Űrdongó is mondja, a képregényt megtaláljátok a HálóZsákon, a teljes történetet. További szép napot nektek, és jó olvasgatást, sziasztok.

Transformers Reflektorfényben: Nagyágyú

Régen foglalkoztam a TF Reflektorfény sorozattal, ezért itt az ideje, hogy egy újabb alakváltót mutassak be nektek. A mai történetünk főszereplője egy Nagyágyú nevezetű Autobot, akinek a szótárában nem szerepelnek az olyan szavak, mint a "lehetetlen", "bevehetetlen", ilyesmik.

Bizony, hősünknek igen nagy önbizalma van, a neve is erről árulkodik. Most egy küldetés közben láthatjuk, hogy dolgozik egy igazi nagyágyú. Pár Autobot társával egy idegen holdon tartózkodnak, egy erőforrást kutatnak fel. De azt gondolhatjuk, hogy nem mennek simán a dolgok, hőseink csapdába esnek.

Ami felteszi az i-re a pontot, az a csavar a történet végén, egyszerűen az kellet, másképp nem lenne olyan érdekes és megfogó az egész. Természetesen a csavart nem árulom el, olvassátok el ti is, aztán ámélkodjatok.

A rajzok ugyanolyanok, mint a sorozat eddig bemutatott füzeteiben, vagyis nekem nagyon tetszenek. Ami pedig Nagyágyút illeti, eddig nem sokat hallottam róla, most ismertem meg, és szerintem jó karakter, bár nem fogom a kedvenceim közé sorolni. Mindenesetre a fő ismertetőjegye jó ötlet, egy olyan Autobot, aki számára nincs lehetetlen küldetés, igazi nagyágyú, ahogy a neve is mutatja.

Nem mondom, hogy eddig a legjobb Reflektor történet amit olvastam, de azért nagyon szórakoztató, főleg a csavar, ami dob rajta egy jókorát.

Tudom, hogy ez az írás kicsit rövidre sikerült, de egy kicsit fáradt vagyok, nem jönnek a szavak. De mégsem akartam frissítés nélkül hagyni az oldalt. Igérem, a következő írásom kárpótolni fog titeket a mai rövidségéért, de addig ez van. Ajánlom mindenkinek ezt a képregényt, akinek tetszettek az előző Reflektorok is, illetve aki szeretne megismerkedni ezzel a Nagyágyú nevú Autobottal. Remélem ez a tömör kritika is elégséges volt arra, hogy felkeltse az érdeklődéseteket. A történet magyarul olvasható a HálóZsákon. A linket tudjátok hol találjátok, kattanjatok rá.

Ennyi voltam mára, remélhetőleg holnap is jelentkezek valamivel. Jó olvasgatást, sziasztok.

Transformers Reflektorfényben: Sugárhajtó

Szeretném folytatni az IDW-féle Transformers Reflektorfény sorozat epizódjainak bemutatását. Ez számszerint a harmadik Reflektorfény történet a blogon, de lesz még jópár,hiszen a HálóZsákon van dögivel. Szóval, a mai történet főszereplője Sugárhajtó. Bevallom őszintén, eddig még nem hallottam erről az Álcáról, lehet nem vagyok ezzel egyedül. Szóval van ez az Álca, akinek legfőbb célja Megatron kiiktatása, és persze a hatalomra kerülés. Semmi sem tántorithatja el a céljától, még társa, Égbetörő sem, akivel a történet elején folytat egy rövid beszélgetést. Sugárhajtó nagy cselszövő hírében áll, és nagyon bizik magában, és abban, hogy sikerül Megatront legyőznie. A történet végén sor kerül a csatára Megatron és Sugárhajtó között, de a végét nem mondom el, mert akkor nem lenne semmi érdekes a képregényben. De a sztori amúgy ennyi, ami mondjuk nem is akkora baj, egy füzetre elég.

A rajzokat minden Reflektorfény sztorinál agyondicsérem, és ez most sincs másképp. Nagyon bejönnek ezek a rajzok, nálam még az élményre is rátesznek egy jókora lapáttal.

Ajánlom elolvasásra ezt a képregényt azoknak, akik esetleg elolvasták az eddig bemutatott részeket és tetszett nekik, illetve a TF rajongóknak. Remélem felkeltettem az érdeklődésetek, jó olvasgatást, sziasztok. Ja, és nézzétek el, hogy ilyen rövidre sikerült ez az irás, lesz majd hosszabb is.

Transformers Reflektorfényben: Drift

Ma sem siettem el a frissitést, de csak most jutottam oda, hogy írjak. De végülis jobb később, mint soha, az a lényeg, hogy itt a mai kritika.

Szeretném folytatni a Transformers Reflektorfényben cimű sorozat részeinek bemutatását. A mai főhősünk egy Drift nevezetű alakváltó, aki egy nagyon érdekes karakter, ugyanis nem tudni, hogy az Álcákhoz, vagy az Autobotokhoz tartozik. Ő egy amolyan magányos hős lenne. Ami még érdekes a karakterben, az az, hogy míg más robotok hatalmas fegyverekkel írtják az ellent, addig ő nem hajlandó semmiféle lőfegyvert használni, csupán kardokkal harcol. Én nagyon megkedveltem ezt a karaktert, hiszen nem olyan, mint egy megszokott Álca vagy Autobot, hanem egy relytélyes karakter, akiről még azt sem tudjuk, hogy melyik oldalon áll.

Egy pár szót a történetről is. Szóval, Drift azt a feladatot kapja pár furcsa külsejű egyéntől, hogy hatoljon be a Cirkálóra, ami egy Álca hajó. Hősünk teszi is a dolgát, elkezdődik a harc, de nem ott van a lényeg, hanem azon, hogy miket tudunk meg közben erről a rejtélyes Driftről, mert nagyon érdekes dolgok derülnek ki például a hovatartozását illetően. Többet nem mondok a sztoriból, mert ezután már spoilerek jönnének. Ez egy olyan történet volt, amit sajnálok, hogy csak egyetlen füzetből áll, ez szerintem egy négy részes minit is kitöltene, kicsit jobban bemutatva Drift eredetét, és múltját. Tényleg nagyon jó lenne, de ez az egy füzet is éppen eggyel több, mint a semmi, örüljünk annak, ami van.

Ami a rajzokat illeti, csakúgy, mint a Sokkolós füzetnél, itt is nagyon szépek, de amivel engem megvettek kilóra, az a borító. Tényleg, részemről az egyik legjobb boritó lenne ez, azért az egyik, mert a Dicsőség Megatronnak cimű sorozat füzetei között is találunk pár nagyon pofás boritót. De ez a kizárólag fehér-fekete-vörös boritó egyszerűen telitalálat, amúgyis ez a kedvenc szinkombinációm, sokszor használok plakátoknál, logóknál kizárólag vöröset, fehéret és feketét, mert szerintem nagyon jól mutat. Mivel ez a boritó ilyen ütős, ezért ha rákattintatok, akkor eredeti méretben is megcsodálhatjátok.

És, hogy kinek ajánlanám ezt a képregényt? Nos, elsősorban azoknak, akiknek ez a kritika felkeltette az érdeklődését, valamint azoknak, akik szeretik a Transformers képregényeket, és nyitottak az új karakterek megismerése felé. Remélem vannak ilyenek, és azoknak jó olvasgatást és kellemes időtöltést kivánok ehhez a nagyszerű képregényhez, amit ha még nem mondtam volna, a HálóZsákon megtaláltok. Ennyi volt a mai friss, ha minden jól megy holnap jelentkezek, de ha nem, akkor holnapután dupla frissités lesz. További szép estét, sziasztok.