Teenage Mutant Ninja Turtles #2 (2011)

Nem keveset váratva magamra, újra visszatértem közétek, aminek vagy örültök, vagy nem. Mint azt az előző bejegyzésemben írtam pár napja, mostanában egyszerűen nem volt mikor és hogyan foglalkozzak a képregények olvasásával, honosításával és cikkek írásával sem. Most azonban úgy látszik, sikerül időt szorítsak ilyesmire is, és akkor már nem váratlak titeket csütörtökig, hanem így kedden belecsapunk a lecsóba.

Látszik a címből, és a borítóról is, hogy miről lesz szó ma. Bizony, folytatom az új TMNT sorozat bemutatását a második számmal. Az elsőről még augusztusban volt szó, ott már leírtam, hogy milyen változtatásokon mentek keresztül a karakterek és a történet is, és ez a dolog nekem továbbra is bejön (leszámítva az egyszínű kendőt a teknősöknél). Az újféle megközelítés jó hatással van az egészre, nem ugyanazt olvassuk el huszadjára, hanem izgulhatunk az új események kimenetele felől.

Az első rész ott zárult, hogy egy régi ismerős bekerült a képbe, hála annak a történetszálnak, amiben Rafael magányosan járja az utcákat, elszakadva a csapattól. A második rész pontosan innen kezdődik.  Most már elárulom a régi ismerős kilétét, Casey Jones-ról van szó, aki a 2003-as TMNT rajzfilmekben is szerepelt, onnan lehet ismerős a neve. Épp a részeg apja magánakcióját szenvedi a fiú, amikor Rafael beront a házba, hogy megmentse őt. Itt még nem tudja, ki a srác, ennek a helyzetnek köszönhetően ismerkednek meg, csupán a zajokra lett figyelmes a teknős, és gondolta, segít már egy kicsit, hogy együtt még nagyobb zajt csapjanak. Persze sikeresen megmenti a fiút az iszákos apától, és ezzel látszólag egy új barátság veszi kezdetét.

Eközben a többi teknős Szecska mesterrel teljes erővel azon van, hogy Rafaelt megkeresse. Továbbra sem derül ki az eltűnésének, illetve a csapatból kiszakadásának oka, talán a későbbiekben ezt is megtudjuk, hiszen a sorozatra eddig az jellemző, hogy sűrűn ugrándozik az időben, ezzel pár múltbeli történést elmesélve, mint például az eredettörténet 2011-es verzióját, amiből a lényeges részt ebben a számban kapjuk meg, és mondanom sem kell, hogy nem a már megszokott változat, viszont érdekes, szóval semmi gáz.

Akcióra nem igazán kerül sor ebben a füzetben, inkább a történettel haladunk kicsit előrébb, ami egyáltalán nem negatívum. Viszont be van harangozva, hogy a teknősökre még nagy harcok várnak, amik Rafael nélkül nem biztos, hogy sikerrel végződnének, ezért kéne megtalálni az eltűnt testvért New Yorkban, amihez képest a tű megtalálása a szénakazalban még sötétben is gyerekjáték.

A beharangozott nagy harcokra az első számban látható ízelítőnek köszönhetően felettébb kíváncsi vagyok, ahogy a történet folytatására is, ezért nagyon várom a folytatást, és a sorozatnak jelenleg komoly esélye van arra, hogy bekerüljön a kedvenceim közé. Szórakoztató, régi történetet új köntösben elmesélő képregény, aminek ráadásul gyerekkori kedvenc hőseim a főszereplői. Kell ennél több?