Gears of War - Meddő

Mára egy igazi csemegével készültem a sci-fi rajongók azon táborának, akik inkább részesítik előnyben a műfaj ezen ágát, mint az űrhajós kalandozásokat, csillagéveket, erőzavargásokat és filozofálgatásokat. Egyszóval újra dübörögnek a Fogaskerekek, egy újabb, öt részes történetben, amely a Meddő címet kapta. A megszokott sáskavadászatok, izgalmak, beszólások és a nagyszerű látvány, ezúttal egy újdonsággal megspékelve, amire eddig nem volt példa.

Ha esetleg valaki eljátszott már azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha az izomagyú fogaskerekek helyett igazi harcos amazonokat, szemrevaló, harcias hölgyeményeket kellene figyelemmel követni sáskazúzás közben, akkor most figyeljen, ugyanis itt épp erről van szó. Na jó, a már jól ismert hőseinket, Marcus Fenixet és csapatát sem kell nélkülöznünk, de ezúttal segítőkre és partnerekre akadnak, akik megfelelnek az előbb begépelt személyleírásnak.

Az egész ott kezdődött, hogy a Fogaskerekek akció közben egy rejtélyes segítőtársat kapnak, aki szemmel láthatóan érti a dolgát. Később kiderül, hogy ő a gyengébbik nem csapatát erősíti. A nő bekerül a csapatba, és érkezik is az újabb küldetés. Segélykérést fognak ugyanis egy kihaltnak hitt városból, Jilane-ből, ahol anno egy intézetben az emberi faj fenntartásáért harcoltak igen különleges, szokatlan módon. Lányokat szedtek össze innen-onnan még fiatalkorukban, és már abban a korban mesterséges megtermékenyítésre kényszerítették őket. Ha ez nem ment, jöttek a hagyományos módszerek, ehhez pár elit katona segítségét is igénybe vették. Egyszóval kicsit sem volt kellemes időtöltés a lányoknak. Egyikőjüket meddőnek nyilvánították, és elengedték az intézetből. Most ő van a Fogaskerekek oldalán, mint új tag. Micsoda véletlenek.

A csipet-csapat elindul Jilane felé, hogy nézzék meg, honnan és kitől érkezett a segélykérés, ha egyszer mindenkit halottnak hisznek a környéken. Ezzel kapcsolatban elég nagyot tévednek, van ott élet, nem is akármilyen, csak keresni kell. Illetve még azt sem. Felbukkan ugyanis egy csapatnyi harcos amazon, akik régen az intézet falai közt tartózkodtak, most pedig az életben maradt gyermekeket igyekeznek megvédeni a folytonos sáskatámadásoktól, vagyis igazi kemény csajokról van szó, akik nem félnek cafatokra lőni egy-egy sáskát vagy más ocsmány lényt, ha épp úgy hozza a sors. A két csapat egyesül ezen akció erejéig, és bár nem zökkenőmentes a dolog, azért a közös cél érdekében mindent elkövetnek. Innentől megy át a dolog kemény zúzdába, amit már megszokhattunk a sorozattól. Jönnek a sáskás sorra, és néha előkerül egy-egy nagyobb behemót is, akinek egy teljes utolsó oldal kell az első felbukkanásra, hogy aztán azonnal kezdd el olvasni a folytatást.

A harc szokás szerint most sem zökkenőmentes, az egyik fogaskerék, konkrétan Marcus Fenix lesérül az egyik behemót elleni közelharcban, és a sáskák csak jönnek és jönnek, annyian vannak, mint a... sáskák.

Hogy miként sikerül kikecmeregniük a csatából újdonsült és jól ismert hőseinknek, az derüljön ki a HálóZsákon, ahol elolvashatjátok a történetet a 09-13 füzetekben, a sci-fi részlegben, egész pontosan itt.

A képi világ szokás szerint mesés, a háború utáni lerobbant tájak, és a szereplők hangulatosan vannak ábrázolva, tökéletesen illeszkednek a történethez. Én állítom, hogy továbbra is ez az egyik legjobb képregénysorozat a HálóZsák felhozatalából, de  talán nem is csak abból. Bája a sztori egyszerűségében ám mégis teljes mértékkel élvezhető mivoltában, az erős képi világban és a jó szereplőkben rejlik, ezeket a dolgokat értékelni kell manapság. Ajánlom tehát a képregényt mindenkinek, csak vigyázzatok, mert elég durva képek és szövegek is vannak, de persze annyira nem vészesek, mondjuk nézőpont kérdése. Mindenesetre aki nem szereti az ilyesmit, az kerülje el a képregény, mindenki másnak kellemes perceket szerez.

Gears of War 08 - Harper története

Igazán röstellem, hogy napok óta nem frissítettem az oldalt, ennek is megvolt az oka, de most végre itt vagyok ismét, mégpedig egy újabb Gears of War történettel. Számszerint a 8. füzetet mutatom be nektek, ami egy egyrészes történet és a Harper története címet kapta, nem is véletlenül. Igaz, ami igaz, ez a borító nekem nagyon bejön. De ami a borító után következik, az se kutya, hanem Sáska. Ebben a történetben nem igazán a zúzás a fontos, nem arra épül a cucc, hogy a Fogaskerekek egymás után szedik le a Sáskákat és a többi ocsmány lényt. Persze, mielőtt megijednétek, elmondom, hogy zúzásban is lesz része annak, aki elolvassa ezt a füzetet, de nem ezen van a hangsúly, hanem az egyik Fogaskerék, névszerint Harper elmélkedésén. A fogaskerekek minden napja maga a pokol, az ótvar lények egyre többen vannak, nem  könnyű helytállni egy ilyen helyzetben. Egy hatalmas robbanással próbálkoznak katonáink, hogy azzal csökkentsék a Sáskák létszámát. A robbanás egy kicsit megritkította a lények számát, de csak egy kicsit, így a siker nem épp teljes. És ha ez még nem lenne elég baj a Fogaskerekeknek, még a tetejébe egy betegség is nehezíti a dolgukat, amelyet ők egymás között tüdőrozsdának neveznek.

Ezeket a dolgkat mind Harper monológjából tudjuk meg, aki bármilyen nehéz legyen a helyzet, nem adja fel a harcot, az élni akarás hajtja. Elmeséli egy másik küldetés eseményeit is, amikor ugyanis lefúrtak a föld alá, és egy üreget találtak, ami szintén tele volt Sáskákkal. Harper szavaival élve, aki szerencsés volt, azt megölték a lények, a többiek hadifogságba estek, és borzasztó kínokat kellett átéljenek. Harper természetesen az utóbbi kategóriába esett, hiszen ha megölték volna a Sáskák, akkor véget ért volna a történet. Hősünk további sorsát fedje itt homály, olvassátok el a képregényt, hogy kiderítsétek, mihez kezdett Harper a Sáskák fogságában.

A rajzok az egyik oka annak, hogy ez a képregénysorozat a kedvenceim közé tartozik, egyszerűen bámulatos képi világban van részünk minden füzet minden oldalán. A Sáskák részletes ábrázolása még csúnyábbá teszik őket, a környezet pedig, ahol ezek a harcok zajlanak, nagyon el lett találva. Ezen a füzeten négy rajzoló dolgozott, ami még szinesebbé teszi az egészet, a négy stílus szinte észrevehetetlenül összeillik.

A füzet épp ma került ki a HálóZsákra, menjetek olvassátok el, szerintem megéri. A 8. szám mellé pedig kikerült egy Gears of War Különszám is, amely egy rövid elmélkedést tartalmaz, valamint egy rakás nagyszerűen megvalósított egészoldalas, vagy duplaoldalas képet. Azt is megéri végignézni, tényleg fantasztikus képeket tartalmaz a Különszám is. Olyan, mint bármelyik eddigi GoW füzetben, de itt nincs melléjük szöveg, vagy történet, pusztán egy-egy rajzoló és színező munkájának bemutatása.

Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény és a különszám iránt, mint már mondtam, a HálóZsákon megtaláljátok mindkettőt.

Gears of War - A fogaskerekek: Verem

A Gears of War képregénysorozat eddig 12 kötetnél tart, ebből az első hat egy történetet foglal magába, melynek a címe: Verem. Ez a hat füzet található meg eddig magyarul, de rermélhetőleg jön a többi is, hiszen baromi jó.

A történet egy csapat katonáról szól, akik a poklok poklát élik meg egy háborúban, amit a sáskák ellen vívnak. Na nem a szokványos sáskákról van szó, hanem egy rakás iszonyatronda lényről, egyikőjük látszik a fenti képen is. De vannak ezeknél nagyobb állatok is, majd meglátjátok, ha elolvassátok a képregényt.

Szóval ez a maroknyi csapat rendületlenül harcol a sáskák ellen. Miután megtalálják egy elveszettnek hitt társukat (ez történik kb az első kötetben), Montevadoba, egy városba indulnak, ami az emberiség talán utolsó bástyája. Útjuk közben egy másik városba is elérnek, ahol szintén élnek kirekesztettek. Ennek a városnak elég elcseszett neve van, Elcseszett. Itt találnak egy kislányt, aki a szüleit keresi. egyikőjük megsajnálja, és úgy döntenek, magukkal viszik, hiszen Elcseszettet folyton támadják a sáskák, nem kislányoknak való hely. A Montevadoba vezető út hosszú, és nem kicsit veszélyes, folyton a Fogaskerekek útját állja valami. A csapattagok nem veszthetik el a józan eszüket, hiszen tudják, akkor ők is elvesztek. Fájdalmas utazásban van részük, folyton előtörnek az emlékeik a gyerekkorukról, a családjuk haláláról, és azon gondolkoznak, vajon rájuk mi vár Montevadoban, túlélik-e ezt a szörnyű háborút, van-e kiút a pokolból. Ezekre a kérdésekre ti is választ kaptok a HálóZsákon, megéri elolvasni ezt a képregényt, szerintem hihetetlenül jó.

Ami nagyon dob az élményen, az a grafika. Valami csodálatos képi világ jellemzi a képregényt, leköti az embert, még az ótvar sáskák is szépek, ha a rajzokat tekintjük, nem a rusnya képüket. Ami még fontos, hogy erősen rated R mókáról van szó, van pár cifrább beszólás, illetve a véres jelenetekből sincs hiány, erre készüljön fel mindenki, de nyugalom, azért nem olyan durva.

Ami megfogott még az egészben, az az, hogy a szereplők nem csupán kőkemény oldalukat mutatják, hanem képet kapunk a belső konfliktusaikról is, illetve a fájdalmas múltjukról, vagy a betegségről, amiben egyikőjük szenved. Vagyis itt nem csak akció van, hanem egy  kis drámát is belekevertek az alkotók, de csak egy egészséges adagot, hogy megtudjuk a harcok okát, ne csak üresfejű lövöldözés legyen. De persze az akciórajongók is megtalálják a kedvükre való jeleneteket, van belőlük rendesen.

Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt, őszintén szólva, nekem az egyik legkedvencebb képregényem a HálóZsákon, ha nem a legkedvencebb, ezért is vártam már nagyon a történet lezárását, ami ma megérkezett, most pedig a további füzeteket várom. Nézzetek hát el a HálóZsákra, olvassátok el ezt a nagyszerű képregényt.

Danger Girl: Back in Black

Mai, kissé megkésett frissítésemben egy olyan képregényt szeretnék bemutatni nektek, amelyről sokan talán még nem is hallottatok. Bevallom, én sem régóta ismerem,  véletlenül találtam rá, elolvastam, és azt kell mondanom, hogy nekem tetszett.

Nagyon változatos, és sokszinű képregénnyel állunk itt szemben. Több műfaj is keveredik ebben a négy füzetes történetben. Kapunk itt motoros bandát, arcba repülő shurikeneket, titkosügynököket, ősi törzset, amit csak akarunk. A lényeg annyi, hogy ez a Danger Girl, ha jól veszem ki, két kémlány csapatneve, és megkapják a küldetésüket is hamar: valami banda kirabolt egy kamiont, ami régi ereklyéket szállitott, de nem vittek el semmit, csak egy fekete koponyát. A lányok küldetése természetesen az, hogy keritsék elő a koponyát, a rablókat pedig le kellene zúzni. Fel is pattannak hőseink a motorra (lásd első borító), és elindulnak küldetést teljesíteni. Az út sem zökkenőmentes, mert bekerül a képbe például egy motoros banda, és itt hagyom abba a történetmesélést, ez még csak az első füzetnek kb a fele, tehát nem sok mindent meséltem el.

Lehet valakinek soknak tűnik az, hogy motoros kémek, ninják, James Bond utánzatok egy rakáson, de engem nem zavart, szerintem el van találva. Mindenből kapunk egy kicsit, ezért nem unalmas, nem olyan, mint egy megszokott kémes sztori, vagy egy megszokott ninjás sztori, ilyesmi. Ez a műfaj keveredés nekem bejön. Ha filmekkel kellene hasonlitsam, akkor talán a Charlie Angyalai(annyi, hogy itt két lány van), James Bond és Indiana Jones jutna eszembe. Tehát, akik ezek közül valamely filmeket szeretik, azoknak máris tudom ajánlani ezt a képregényt.

Ami a rajzokat illeti, kicsit rajzfilmes stílusúak, de nagyon szinpompásak, nekem tetszenek. Sem az írót, sem a rajzolót nem ismerem, a nevek ott vannak a borítón, számomra idegen emberekről van szó. Esetleg, ha valaki ismeri az alkotókat, komentbe megirhatná, hogy milyen más képregényt köszönhetünk nekik, hátha van olyan, amit én is ismerek.

A képregény amúgy 2006 tavaszán jelent meg a Wildstorm kiadó szárnyai alatt. Forditásról nem tudok, én angolul olvastam, de nem kell megijedni, teljesen érthető  a szöveg.

Csak azt tudom mondani, hogy akinek ezzel felkeltetem az érdeklődését, annak ajánlom elolvasásra a Danger Girl: Back in Black című képregényt. Ja, és közbe halgassátok az AC/DC- Back in Black cimű számát(youtube link). Nincs köze a kettőnek egymáshoz, csak ugyanaz a cím. Viszont, ha valaha filmet csinálnának ebből, akkor meglenne a main title.

Remélem van, akinek felkeltettem az érdeklődését, ha nem, akkor majd a következő kritikám hátha elnyeri a tetszésed. Addig is mára ez van, jó olvasgatást hozzá, holnap jelentkezek ismét.