Hit-Girl

Kaptam visszajelzéseket, hogy nem csak a régebbi történeteket látnátok itt szívesen, hanem valami újdonság is jöhetne. Jogos a felvetés, a visszatérés óta igencsak rámentem a régebben megjelent történetekre, a friss anyag kicsit háttérbe szorult. Na de most szépítek ezen a helyzeten, ugyanis betáraztam pár elég friss cuccot is nektek, miközben azért lesznek régi sztorik is, mert azt is szeretik egyesek. És aztán mindenki azt olvassa el, ami érdekli.

A frissebb dolgok közül most egy olyan ötrészes mini kerül bemutatásra, aminek bár az első száma 2012 augusztusa körüli, a lezárást csak nemrég kaptuk meg, és ugyebár megszabtam magamnak, hogy a történeteket nagyrészt egyben mutatom be, főleg ha csak 5 füzetről beszélünk, szebben néz ki egy átfogó cikk, mint 5 nyúlfarknyi. Lássuk tehát, milyen lett Hit-Girl saját minije.

Ha valakinek kimaradt volna az utóbbi évek egyik legjobb képregénye és képregényfilme, akkor elárulom, hogy a Kick-Ass  női mellékszereplője kapott most egy különálló történetet, ami nem volt rossz ötlet, ugyanis ez a mini egész jól sikerült.

Annyit hozzáteszek, hogy ez az öt rész a Kick Ass első és második fejezete közé ékelődik be. Nem két füzetről van szó ugye, hanem a két kötet közé, egyenként 7-8 füzet. Mindkettőről írtam már itt, most tömjük be az űrt ezzel a beékelt sztorival. Érdekes úgy olvasni egy történetet, hogy pontosan tudod, mi lesz a folytatásban, mert a Kick Ass 2 már régen megjelent teljes egészében. Így nem igazán izgulunk a szereplők sorsa miatt, ugyanis tudjuk, kivel mi lesz a jövőben, mert ennyire kemények vagyunk. Ennek ellenére szórakoztató történetet rittyentett az alkotópáros minden idők talán legtökösebb 12 éves lánya köré, amely minőségében nem igazán tér el a másik két minitől, bár nekem továbbra is a Kick-Ass 1 a top, de hálistennek a folytatás sem rossz, és ez a spin-off/prequel sem. Panaszra tehát nincs ok, ez az öt füzet mindent szállít, amit eddig megszoktunk ezektől a kötetektől, és így el is várjuk ezeket. Kifejezetten véres akciók, ékes szólások és stukkerek durrogtatása, mindezek nagyrészt két gyerek prezentálásában. Ezenkívül poénok, melyek nagyrésze popkultúrális utalásokon alapszik, de nekem ezek a legtöbb esetben működnek, ez a gyengém egy képregényben/filmben, nagyon bírom őket, tudom, hogy nem sokan vagytok velem ebben, de ez van. Azért a Christian Bale-es poénon fel fognak röhögni azok, akik követték a híreket az elmúlt pár évben, én felröhögtem egyedül a szobámban, ami nagy szó.

De lássuk kicsit a történetünket is. Mindy ugyebár Marcushoz került a Kick-Ass 1 eseményei után, a mostohaapuka azonban egész másképp próbálja nevelni a lányt, mint ahogy az apja nevelte. Mindy pedig nehezen áll át erre az életmódra, és az iskolában is gondjai vannak barátnőszerzéssel, mert amíg ő egyszerű ruhákban jár és normális dolgokat néz a tévében, addig a korabeli lányok a nekik szánt szemetet lesik, értsd celebek, Mtv, Justin Bieber, vámpírhisztéria miegymás, ezenkívül mindenki úgy ki van festve, mint akin egy lelkes amatőr szobafestő gyakorolt. Igen, itt kapunk egy kis társadalomkritikát a mai fiatalokról, érdekes olvasni, és nem is túlzás semmi ezen a téren a képregényben. Mondom ezen a téren, a többi nyilván messze áll a valóságtól hálistennek.

Persze Kick-Ass maga sem marad ki a miniből, és Red Mist sem, akik immár nagyon belemerültek a dolgukba, szuperhős és szupergonosz lett belőlük, ám mindkettőjük nehezen boldogul még akció közben. De a Kick Ass 2-ben már látjuk, hogy belejönnek, itt az edzésen van hangsúly, a nagy harcra való készülésen, ez szintén hordoz magában poénlehetőségeket. Illetve kapunk ízelítőt abból, hogy egyre több civil ember kezd hobbiból szuperhősködni. Igen, Kick Ass példát mutatott sokaknak, ennek kibontakozását olvashatjuk a második fejezetben, ami ennek a folytatása ugyebár.

És még mindig nem mondtam el mindent, tessék elolvasni és felfedezni a dolgokat. Tényleg, ha az eddigi történeteket olvastad és bejöttek, akkor ez is tetszeni fog. Ha nem olvastad még, akkor itt az ideje, három minin keresztül egy szépen kidolgozott eseményt kaptunk, ami mindenképp figyelmet érdemel.

Kick-Ass 2

Nemrég futott be a Kick-Ass második minijének lezáró, azaz hetedik része, így itt az idő egyben bemutatni ezt a történetet is.

Aki olvasta az első részt, vagyis azt a 8 részes minit, az már nagyjából tudja, mire számíthat eme képregény esetében. Így voltam ezzel én is, aztán kicsit többet is hozott a cucc, mint vártam, csak sajnos ez nem feltétlenül pozitív szájízt hagyott bennem végül, mindjárt kifejtem.

Nem kell azért megijedni, ez a folytatás is jól sikerült, akciódús, poénos, fordulatos, minden ami kell egy méltó folytatáshoz. Azonban szerintem két helyen kicsit átment túlzásba a dolog a rivalizálást és a húdegonoszvagyok-dolgot illetően. Igen, mindkét dologért Red Mist a felelős, aki itt a folytatásban új néven fut, mégpedig Mother-Fuckernek szólítja az, aki jóba akar lenni vele. Az új névhez erőszakosabb jellem is dukál, és talán itt vetették el a sulykot az alkotók. Míg az első részben pár jelmezes kölyök rivalizálása volt elénk tárva már akkor is brutális de simán élvezhető módon, itt  már sokkal többről van szó, pedig a szereplők továbbra is gyerekek. Konkrétan két dolognál éreztem azt, hogy egy kicsit túlzásba van véve az amúgy teljesen indokolatlan "miért ne, végülis jó buli" szintű harc a két csapat között. Igen, mint azt mondtam az első füzetnél, két szuperhőscsapat küzd itt már egymás ellen, tipikus jó-rossz felállásban.

Ha azonban ezt a lassan sokat emlegetett két dolgot félreteszem, eltekintek tőlük, akkor egy egész élvezhető képregényt kapok. Bár az első rész varázsa a szerencsétlen geek sráccal együtt odaveszett, és kapunk helyette 7 füzetnyi kemény zúzást, és profizmust. Persze Dave itt is csetlik-botlik néha, de egész más a hangulata az egésznek a folytatásban. Nem tudom, ha ezt filmre vinnék, mekkora siker lenne, de az tuti, hogy akinél ez első részben kiverte a biztosítékot a káromkodó és brutálisan gyilkoló tizenéves Hit Girl, az tartsa távol magát a folytatástól, ugyanis tényleg egy magasabb szintre vittek itt mindent, mindenből többet és keményebbet kapunk.

Hogy mi az a két dolog, aminél még nálam is rezgett a léc, aki imádja az első részt minden brutalitásával együtt, és amúgy sem irtózok az ilyesfajta filmektől/képregényektől? Nos, a mini két talán legnagyobb spoilere, így nem fogom nektek elárulni, ha elolvassátok, ti is észreveszitek bizonyára. Mondom, ha Red mist a régi maradt volna, szerintem sokkal jobban tetszett volna nekem a folytatás, de azért még így is nagy coolság úgy, ahogy van, szóval semmi pánik, jó képregény ez továbbra is, mindössze kicsit alulmarad az első részhez képest, de ennyi. Ajánlom tehát az ilyesmire fogékony olvasóimnak a Kick-Ass 2-t, ugyanis a Rated R szórakozást továbbra is biztosítja.

Kick-Ass

Épp azt terveztem, hogy mivel befejeződött a Kick-Ass 2, itt az ideje írni róla, előtte azonban el szerettem volna olvasni, hogy mit írtam itt az első fejezetről, amikor rájöttem, hogy semmit. Ennek utólagos bepótolása ez a cikk, ami bár késve érkezik, mégsem hiányozhat innen, hiszen egy már-már kultikus számba menő képregényről van szó, ami több szempontból is új és eredeti, nem mellesleg az egyik kedvencem. Szóval akkor csapjunk bele a lecsóba, mielőtt szót ejtenék egyszer a folytatásról, álljon itt a Kick Ass első fejezete, ami 8 füzetet ölel fel.

Az emberek többsége egyszer biztos eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne szuperhősnek lenni. Ti, akik épp ezt olvassátok, szinte tuti, hogy megfordult már a fejetekben. Hiszen, ha rajongtok egy-egy szuperhősért, vagy úgy általában a képregényekért, és van egy kis képzelőerőtök is, akkor nagy valószínűséggel elképzeltétek már magatokat egy hős szerepében, aki játszi könnyedséggel elintézi a rosszfiúkat és a végén megszerzi a csinos lányt is. Ha beletrafáltam, akkor legalább olyan jól tudtok majd azonosulni képregényünk főhősével, Dave-el, mint én. Ő is erről a „pályáról” álmodozik, azonban nem is ül a hátsóján, hanem meg is valósítja ezt az álmot, magára ölti a zöld búvárruha szerű gúnyát és irány a város mocska, kezdődhet a takarítás.

Persze egy kamasz srácról beszélünk, így az akciók eleinte nem épp sikeresek, jócskán kap verést a srác, de mégsem adja fel, és tovább próbálkozik a hősködéssel. Az eddig teljesen szerencsétlen, iskola lúzere srác egyenesen megtáltosodik a jelmezben és a maszkban, és bár elég csapnivaló szuperhős, bátorságból, kitartásból és segíteni akarásból követendő példát mutat.

Mindez szép és jó, azonban bonyolódik a helyzet. Jelmezes barátunk ugyanis nincs egyedül, és hirtelen felbukkant „kollégái” igazi profik, akik nem riadnak vissza attól, ha épp embereket kell ölni. Egy bizonyos pontnál pedig nincs visszaút, Dave belecsöppent a szuperhősök egyáltalán nem békés és egyszerű életébe, azonban népszerűsége egyre nő, aminek felettébb örül is persze.

A mellékszerepekben tündöklő „szuperhősök” is érdekes karakterek, Red Mist, Big Daddy és fiatal ám annál brutálisabb lánya, Hit Girl mind jól ki vannak találva és fel vannak építve. Az elennfél pedig maga a maffia ebben a jó-rossz csatározásban.

Előre szólok azoknak, akik még nem olvasták a képregényt vagy nem látták a belőle készült remek filmet, hogy bár fiatal srácokról és szuperhősökről van szó, erősen felnőttartalomról van szó, káromkodással, véres leszámolásokkal, mindennel, ami a csövön kifér. Akit azonban ezek nem zavarnak, azok remekül fognak szórakozni ezen a 8 füzetes történeten. Persze az akció mellé egy kis szerelmi meg családi szál is befigyel, de csak kellő mennyiségben.

A történetet amíg Mark Millar írta, ami csak jót jelenthet, ellentétben a rajzoló nevével, akit sokan a legrosszabb rajzolónak tartanak, de szerintem ennél a képregénynél ő is betalált, amúgy John Romita Jr.-ról van szó.