Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 33.- Chopper visszatér

 Ez alkalommal egy régi szereplő utóéletéről szeretnék pár szóban megemlékezni, aki nem más mint az égszörfös Chopper, akit többek közt az emlékezetes Oz nagyeposz kapcsán ismerhettünk meg.

 Soul on Fire  (Prog  #594-597) egy hónappal az Oz eseményei után veszi fel a Chopper szálat. A srác Dredd igazságszolgáltatása elől a vidéki atomháború utáni Ausztrália az úgynevezett Radback felé vette az irányt, ahol minden várakozás ellenére sikerült életbenmaradnia. Mutáns-kengurú húson vegetál (hogy nem jutott ilyen a Mad Max forgatókönyvíróinak az eszébe J ) és a múlton mereng, hogy miképp sikerült elvesztenie a Supersurf 10-et Jug McKenzie-vl szemben.

A történet ez alkalommal, nem egy látványos akció-orgia, hanem egy kiváló karakterkép, amelyben Wagner igazán szépen modellezi, le hogy miképp éli meg a fiú teljes vereségét abban a tevékenyéségben, ami az életét tette ki. Chopper egy kajabeszerző út során Ozban ismét végigmegy a verseny szakaszain, amit gondolatban már többször megtett, majd felkeresi Jug-ot is, hogy egy nemhivatalos visszavágót kérjen tőle. A másiknak már többé nem az élete értelme az Égszörf. 3 Supersurf megnyerése után elvesztette iránta minden érdeklődését, de ennek ellenére belemegy Chopper kérésébe. Először próbálja Chopper-t nyerni hagyni, látva, hogy annak milyen fontos a dolog, majd mikor az-ezt megsejti, rendkívül felbosszantja, mert ő igazi, becsületes versenyt akar, amit végül megkap és meg is nyeri.  Miután Choppernek sikerült saját magának bizonyítania, visszatér a sivatagba,mint a régi western filmekben, hátrahagyva a Jug-nál megismert szerelmét Charlene-t.

Hangulatilag nagyon ott van ez a kis történet, jellemrajz, ami bár tekinthető magának a élversenyzők sablonkeretének is, a Dredvverzumban is megállta a helyét, és egy percig sem érezte folytatásvolta miatt, hogy egy szükségtelen filler lenne.

Song of the Surfer (Prog #654-665) Mivel már az előző történetben emlegetve volt, így nem ért senkit váratlanul, mikor egy a kiadásban számolva 1  év múlva megjelent a következő Chopper folytatásos, amely ezúttal a Supersurf 11 körül bonyolódott. A történet elején Chopper a már megszokott sivatagjában gubbaszt, amikor a szél (vagy a sors) az útjába sodor egy újságot, amely hírt ad a következő égszörf világbajnokságról.

Miután egy kis súlytalan bevezetőként elhalálozik az öregember, aki a sivatagban a pártfogásába vette, és segített neki ott túlélni, Chopper felkerekedik Ozba, hogy Jug McKenzie-hez csatlakozva elinduljon az új tornán. Jug már nemigazán esélyes a dologban, ő már inkább csak egy reklámfigura ebben az esélyben, de úgy hírlik sok olyan figura bukkant fel a sport-színterén, akik komolyan megszorongathatják Choppert. + Nem csak velük kell számolnia, a MCII-ben megrendezésre kerülő viadal szervezője a milliárdos Stig úgy határoz, az égszörf a régi formájában nem igazán köti már le az embereket, ezért egy kis adalékként egy valódi vesszőfutást faragjon belőle, halálcsapdákkal, lézerekkel, napalmvetőkkel, orvlövészekkel, minden olyan finomsággal, aminek egyedüli célja, hogy ritkuljanak a versenyzők.

A verseny ilyen szintű kifacsarása sokakban ellenérzést kelt, többek között Jug-ban is, aki visszalép a tornától, de Chopper becsvágyától, és bizonyítási kényszerétől hajtva elindul rajta, ami komoly kis gondot okoz a Charlene-vel folytatott románcával,és amik újfent jól átgondolt párbeszédekkel világítnak rá evilági párhuzamként  az olyan sportolók lelkivilágára, akik az életüket tették fel erre.

A sztory többé része már elég kiszámítható – a verseny hatalmas mészárlásba torkollik, aminek során Chopper nemcsak a versenyt próbálja megvívni(túlélni), de saját igazságérzetétől hajtva visel háborút Stig ellen, akivel végül sikerül végeznie is. A dolog rettenetesen emlékeztet a Death Race (és az eredetije a Death Race 2000 megoldására) talán nem is véletlenül.

A záróképsorok kegyetlen el lettek találva. Az egyedüliként életben maradt, de súlyosan sérült, Chopper a deszkájára rogy, és  úgy araszol vele tovább a korábbi lendülettől hajtott deszka a célvonalig.

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 32. – Judge Dredd Helter Skelter (Prog 1250-1261)

Mai cikk egy kicsit késve készült, és a további járatoknál is előfordulhatnak majd kimaradások, mert a fájlmegosztó leszabájozás érzékenyen érintette az e rovathoz való anyag gyűjtését. mindenesetre, ahogy sikerül egy teljes történetet összekanalaznom közzé teszem.  A mai Helter Skelter leszedése közben végig azon filóztam, hogy milyen jó lesz. Hát nem lett…inkább olvastam volna mást…

 Garth Ennisnek hatalmas kilengései vannak a Dredd sorozaton belül, Ezquerra, meg hiába a Joe D. dizájn szülőapja, olyan ocsmányul rajzol, hogy fájdalom ránézni. Ha kettejüket összeeresztik abból sok jó nem sül ki, vagy legalábbis nem találkoztam még pozitív példával…Pedig hatalmas ziccer történetet találtak, ki, amit mégis sikerült elképesztő érdektelenséggel 12 dögunalmas részben kibelezni.

 A sztory magját valami tudományos kísérlet adja. A Sötét Bírók a ineterdimenzionális ámokfutásai után a Megaváros őrült tudósai is elkezdtek túrkálni a multiverzumban. A gond csak annyi, hogy a Dreddverzumot a többitől elválasztó valami erősen meggyengült, aminek oka hogy a Sötét Bírók össze-vissza mászkáltak, meg a Szovok is párhuzamos dimenziókba küldözgették az Apokalipszis Háború ban rájuk hajigált atomot, most meg ennek hatására minden párhuzamos dimenzió legjava ide akar jönni, ami Helter Skelter effektushoz vezet. Megmondom őszintén a tudományos magyarázat annyira tiszta benne, hogy még Walter Bishop sem menne el rajta. Annyi mindenesetre kiderült, hogy már megint minden jól el van cseszve, és Dreddnek kell mennie felrobbantani valamit, hogy helyre tegye.

 Az ellenségeket ezúttal a  régi főellenségek párhuzamos dimenzióbéli másai adják, Caligula, Captain Skank, Kazan Warmarshall, Ricp Dredd. Szóval mindazok az ellenek, akiknek volt egy nagy pillanatuk, és akik elhalálozásuk miatt nem kaphattak így folytatást. De igazából most sem kaptak. A Röhejes magyarázat, hogy miért jöttek át ide, az volt, hogy saját világaikban legyőzték Dredd-et, és saját világaikat kiki a vérmérséklete szerint hajtotta igájába, mikor tudomást szereztek arról, hogy van egy világ, ahol Dredd nyert, egyszerűen annyira fortyogott bennük a gyűlölet, hogy ide kellett jönniük.

 Saját történeteikben baromi nagyokat szóltak, de így összesen max kicsi a rakást játszhattak, miközben Dredd pofán csapkodta őket. amit Mr. Ennis is megérdemelt volna ezért.  És igazából ennyi is a történet, Dredd menekül a tudóscsajjal, akivel helyre akarja állítani a dimenziók-közti a kapcsolat helyes állapotát, vagyis, hogy se ki-se be , és közben elsősorban a végén elintézgeti a párhuzamos dimenziókból szalajtott nagyobb ellenfeleit.

 A történet minden fordulatot, Dreddes humort, maga módján bájosan bizarr mozzanatot nélkülöz, a mit Ezquerra csak tovább ront, ha még lehetséges. Ha bárki olvas Dredd-et (már rajtam kívül J), akkor ezt ne olvassa el….

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 31. – Mandroid – Instrument of War (Prog 1555-1566)

Nate Slaugterhouse története nem ért véget a letartóztatásával, az előző ciklus végén, kapott még egy folytatást, ami hangulatilag, csavarokban és akcióban legalább annyira ott volt mint elődje, és elolvasása után nincse benne a feleslegesség érzete, tehát érdemes megismerkedni ezzel is.

Nate már 2 éve ül az Iso-Blockjában – Madroid rendszereitől megfosztva, és csupán rendkívül gyenge strapabírású mesterséges végtagokkal helyettesítve, sorsát elfogadva, de továbbra is a múlt árnyai által gyötörve (saját kiborgizálódása, és családja elvesztése miatt). Egy kis adalékként a MC I-es börtönviszonyokhoz – minden nap a felajánlják neki az eutanáziát, mint költségcsökkentő tényezőt.

A történet akkor lódul meg, mikor Nate orra alá dörgölik, hogy a fejében lévő szolga-chip miatt lényegében agyhalott feleségét nem tárolják tovább, és elküldik újrahasznosítani, az kétségbeesett szökést eszközöl a börtönből, hogy megmentse.

Ha ez a történet egy nyomorék hiábavaló küzdelméről szólna, akkor rövid úton vége lenne a történetnek, de nem. Az egykori Mandroid szökése felkelti az egykori Space Corps főtiszt Vincent tábornok érdeklődését, aki forrásait felhasználva begyűjti a szökevény katonát, és egy alkut ajánl neki. Megmenti neki a feleségét és még a szolga-chipet is eltávolítja, ha Nate hajlandó ismét Mandroidot faragtatni magából, és 1 személyes hadserege lenni.  Vincent tábornok ugyanis rettenetesen elégedetlen a Bírói rendszer ténykedésével, maga is beszállna a rendvédelmi tevékenységbe, bár valódi célja egyenesen, hogy megbuktassa a  Bírókat.

A történetben lényegében Nate vívódik, és szembesül Vincent valódi szándékaival, de tenni ellene semmit nem tud, mivel feleségével és az ő és saját gyógyulásával folyamatosan sakkban tartják. Míg először csak a Kanadai határ túloldalán lévő rablótanyát kell felprédálnia főpróbaként, egyre inkább a  Bírókat lökik a célkeresztjébe.,így a Bíró-gyilkossá válása után nem is marad más lehetősége csak azt az utat követni, amit Vincent jelölt ki a számára.

Ezzel párhuzamos kis idillek, hogy felesége, a szolga-chip eltávolítása után lassan-de biztosan kezd magára találni. És ha már nem is maga miatt, őérte folytatja Nate  Vincent Hadjáratát. A történetben itt a kegyetlen csavar, ugyanis a Nate neje továbbra is agyhalott. A Chipjét még inkább bedrótozták, és Vincent nyomorék unokája irányítja minden lépését. Egy báb rángatja drótón Nate-t, de a lány is csak eszköz nagyapja kezében.

A Bírók most nem kaptak hangsúlyosabb szerepet. Vizsgálódnak a  Nate  szökése ügyében, majd a titokzatos új mandroid kelti fel figyelmüket, de nem emelkednek ki a szimpla ellenfél skatulyából. Dredd is csak a történet végén mentheti meg a napot, amikor bizonyítékot találnak, hogy Vincent tábornok a bűnös, és rájön, hogy az hogyan manipulálja Nate Slaughterhouse-t.

Egy kissé talán erőtlen befejezéssel, Nate és Vincent egy rakás ex-corpossal, egy Bíró vészhelyzeti harci-robot lerakatot foglalna el puccsuk megindításához, mikor Dredd átvéve a báb-feleség felett az irányítást, közli a helyzetet a mandroiddal, aki természetesen rövidúton Vincent ellen fordul, majd egy rövid monológ után, amelyben közli Dreddel, hogy soha nem értheti meg motivációit, hisz soha nem szeretett, végez magával…

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 30. – Mandroid (Prog 1453-1464)

Annak okán, hogy a változatosság gyönyörködtet, lássunk egy olyan történetet, amiben nem Dredd a főszereplő. És amiben még a maga kicsavart módján sem „pozitív karakter”.

Nate Slaughterhouse katona valamilyen szervezetben…( egy kis gyengesége a történetnek, hogy nem igazán derül ki, miben. Gondolom a Space Corps-ban, a szervezetben, ami az emberi kolóniákon tesz rendet, és a földönkívülieknek ossza az áldást /volt is erről egy harmatgyenge spin-off filler/)…és lesérül egy csatában. Meghalni azonban nem engedik, egy masszív kis kiborgot faragnak belőle a megkérdezése nélkül, egy mandroidot. A dolgot igencsak zokon veszi, a történet része (ha szerencsére nem is hangsúlyos) a sírás, hogy már inkább gép vagyok, mint ember, most mi lesz?  Nate nem is akar tovább a komolyabban be nem mutatott háborúk gyalogja lenni, leszerel, és szintén katona feleségével és kisfiával visszatér a Földre, Egész pontosan Egyes Megavárosba. Eddig elég szimpla a dolog, mert olyat is szívesen megkérdezne az ember, hogy kinek az érdeke, elengedni egy csócstechnológiájú mandroidot, amire elég erőtlen választ kapunk a történetből, igazából az MC I-be érkezés után kezd el hangulatossá válni a dolog.

Munka és komolyabb tőke nélkül, egy lepukkant blokkban találnak új otthonra, ahol a szomszédság igen hamar kopogtat védelmi pénzért, amit természetesen nem fizetnek neki, mire felgyújtják az ajtajukat. Feljelentés születik, a kishal kezén bilincs kattan (összekötve a dolgot, egy a sorozathoz mérten baráti hangvételű megismerkedéssel Dredd és Nate között), de a helyi gengszterfőnök Denzo Shultz megússza a dolgot, és igencsak felbosszantja a dolog, és bosszút esküszik a család ellen, akik betartottak neki.

Először az asszony tűnik el munkakeresés közben. Dredd-ék meglehetősen evilági rendőrösen állnak hozzá a dologhoz, és mindent megpróbálnak erejükhöz mérten, hogy megtalálják az ex-katona feleségét, de eredmény nélkül, majd egy idő után feladni kényszerülnek a próbálkozást. Ők gyanítják, hogy a nő Shultz áldozata lett, ezért a család maradékát át is költöztetik egy a Bírók által őrzött védett-blokkba. Ezután Nate kezdi el járni az utcákat, hogy megtalálja a feleségét, de ez Mega-city szinten elég hiábavaló. Miközben, hogy ezt teszi fiát kicsalják új lakásukból és megölik. természetes mi tudjuk, hogy Shultz a felelős érte, de a történetben ez mint annak az érzésnek a megerősítéséül szolgál, hogy a Bírói bűnüldözés meglehetős fogyatékossággal küzd, rengeteg minden kicsúszik a kezük közül, és ez ember-közelibb szinten ilyen tragédiákhoz vezet.

A családleépítés után , remekül felépítve láthatjuk, ahogy Nate tovább járja az utcákat felesége után kutatva, majd fokozatosan szembesülve az erőszakkal az utcákon és a Bírók tehetetlenségével, a bene rejlő technika felhasználásával magányos igazságosztóvá válik.  De nem holmi Dreddes szuperhősztoryt kapunk Wagnertől, látjuk és érezzük, hogy Nate Slaughterhouse minden lépése-tette, csupán valami pótlék elveszett családja helyett.

A kezdetben rokonszenves Dredd a történetben fokozatosan épül le először inkompetens „zsaruvá”, aki nem tudja se megakadályozni,se felderíteni a bűncselekményt, majd ellenséggé, miután Nate tevékenysége lelepleződik, és üldözni kezdik. Bár a Mandroid befejezéséül a letartóztatása szolgál, nem ilyen egyszerű módon ütik el.

Bár Shultz kicsúszik a Bírók kezei közül, és a Kanadai Határon fekvő erődjébe megy (egy kis furcsa képzavar, hogy ilyen is van de mindegy) Dredd úgy alakítja az eseményeket, hogy Nate erről tudjon, és utána mehessen. A nagy leszámolás keretében szolgáltat igazságot a gengszterfőnök felett, elvarrva ezt a szálat is. Maga a fináléban Nate számára is van  egy kegyetlen csavar. Végig Shultznál volt a felesége, aki lobotomizált rabszolgát csinált belőle.

Bár nyögvenyelősen indult egy nagyon hangulatos történetet kaptunk, borzasztóan jó befejezéssel, amivel érdemes próbát tenni..

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 29. Dredd - Korai Esetek

1977 március 5.-én a brit képregény-antológia, a 2000AD 2. számában megszületett a szigetországi képregény-irodalom híres  figurája Dredd bíró. Noha „csak” a 2. szám gyermeke – mégis az ő neve forrt össze leginkább a sorozatéval. Több mint 30 évi töretlen sikeréről azonban alkotói nem is mertek volna álmodni.

Dredd első történetei az újság végén helyezkedtek el és elég szimplák voltak. Bár érdekes infó (köszönet a felvilágosításért Chaveznek), hogy az eredetileg 1. történetének szánt sztory-t annyira, erős kommunista-üldözéses felhangúnak érezték, hogy a szerkesztő nem engedte nyomtatásba. Így esett hogy első Dredd sztoryt mégsem a figura alkotói Wagner és Ezquerra jegyzik. (Ezquerra egyébként annyira besértődött, hogy évekig távol maradt a figurától, ami nem is baj, elnézve némelyik maszatolását…sőt tarthatott volna tovább is)

Szóval a Dredd 1  A Prog 2-ben látható: a  Judge Whitey-ben, még mint a 2099-béli New York-ot vezeti fel a helyszínt, ahol a Bírók a rend őrei, ők tartják kordában a bűnözést. A történet egy Whitey nevű gengszterfőnök körül bonyolódik, aki megöl egy bírót és annak sisakjában parádézik, míg a már itt is helyi nagyágyúnak ábrázolt Dredd el nem fogja.  Jópofa elképzelés itt a bűnöző elemek elhelyezésére a Devil Island! Egy hatalmas szerkezet, amely 200 mérföld per óra sebességgel folyamatosan mozgásban van a város feletti sztrádahálózaton, lehetetlenné téve róla a szökést.

A  „The New You” (Prog 3)-ban egy többszörös gyilkos akar az igazságszolgáltatás elől elmenekülni a városban divatos azonnali arcátalakítás segítségével. A helyszín innentől van Mega-city I néven felvezetve, míg a végén egy apró térképen kerül bemutatásra, hogy milyen hihetetlen nagy városképződményről beszélünk.

A „The Brotherhood of Darkness” (Prog 4)-ben kerül említésre, hogy a városon kívüli térség egy atomháborúnak esett áldozatul. Dreddnek az atomsivatag fényérzékeny mutánsaival akad itt dolga, a Sötétség Testvériségével, akik MCI-es polgárokat rabolgatnak el éjnek-idején.

A korai 1 részes történetekben olyan sztorykkal próbáltak előállni, amelyek akciókban bővelkednek, látványosak, és a fekete-fehér oldalakon felépített világ rendkívüli részletgazdagságát mutatják, valamint, amiket egy-egy odaillő csattanós befejezéssel próbálták lezárni.

A Prog 5 és 6-ban aztán 2 érdektelenebb történet következik. Míg az előbbiben filmes szörnyek robotjai irtják a jónépet, és szabadul rá pl. King-Kong Dreddre, addig utóbbiban a testeket rabolgató Frankeinstein 2-vel néz szembe.

A The Statue of Judgement  (Prog 7)-ben először láthatjuk a város ékét, a Szabadságszobornál 2x nagyobb , Birókról mintázott szobrot. A teljes 4 oldalon futó történetben e körül zavarog néhány rablóféleség. amíg Dredd közbe nem lép, és a főkolompos a Szabadségszobor koronáján találja magát felszúrva.

A Antique Car Heist (Prog 8)-ban egy autótolvaj után ered, aki megcsapott egy 140 éves autócsodát. A történet azonban nem emiatt érdekes. Első ízben láthatjuk Dredd-et sisak nélkül –de mivel jobb ötletük nem volt, ezért azt egy CENZÚRÁZVA felírat takarja el . Azóta is él ez a poén/rejtély/jelkép a Dreddverzumban,Dredd arca soha nem volt még igazi valójában megmutatva, amit végülis a Stallone film durván leszart, és a 2012-es filmben is félő, hogy lesz olyan jelenet, amiben McCoy doktor arca fog visszaköszönni. Ha nincs rajta a sisak, akkor visszatérő geg-forrás,hogy miképp nem láthatjuk azt mégis.

A Prog 9-ben bevezetik a Dreddverzumba is a klasszikus sci-fi egyik kedvelt kellékét, a robotokat. Mega-City I robotjai ember formájúak, emberi érzésekkel  vannak felruházva, ami miatt Dredd fenygetést lát a jelenlétükben.

A Prog 10-ben aztán el is kezdődik az első hosszabb történet ami a Prog 17.-ig els is nyúlik és egyben az első igazi negatív irányú népességritkítás, ami az egyik védjegye lesz. Egy Call-Me-Kenneth nevű ács-robot kattan meg esküdik az emberiség elpusztítására, majd megsemmisítése és újjáépítése után elő-közvetítésben lázítja fel erre a robottársait is, amivel elindítja a Robot Háborút. A sztory nem rossz, bár nincs is az Asimov-i logika magaslatain. A robik itt megkattannak és kész – Wagner nem áll le magyarázni a miértjeit. Ebben a sztoryban bukkan fel Walter aki itt beszédhibásodik meg, miközben Dredd mellett akciózik. A történet inkább robot-hentelés kisebb csavarokkal Pl. hogy a robotnépesség körében is lázadás tört ki, mivel Call-Me-Kenneth hamar zsarnoki pozícióba helyezi magát, és rabszolga módjára velük építeti meg hozzá 100%-osan hűséges ember-írtó seregét.Bár a végén nem robot kéz okozza halálát, hanem Dredd (milyen főszereplő lenne, ha nem így lenne )mikor rárobbant egy Tex-Citys olajszállítóhajót. A végén egy a kor jellegzetes lezárása : parádé és kitüntetés osztás – Pl. a hős Walter elnyeri robot-szabadságát, de ő mégis úgy dönt, hogy ehelyett Dredd hűséges inasa lesz.

A robot motívum ezzel a dologgal jobbára Walter kivételével lekerül Dredd ellenségek palettájáról, és egy másik 2000AD-s nagysorozat a Sam Slade The Robo-Hunter hatáskörébe kerül , amiben egy másik jövőbeli univerzumban darálgatják a fémlényeket…

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 28. Judge Dredd – Darkside, In the year 2120

John Wagner Judge Dredd szülőapja,alkotott nagy történeteket, de néha még egy viszonylag jó  történet „folytatását” is sikerül elszúrnia. Csúnyán . Persze mentségére legyen mondva harmicegynéhány évnyi Dredd történet írogatásába bele lehet fáradni. Bár akkor is...

Darkside (Prog 1017-1028)

A történet egy rendkívül jópofa alapötlettel indul, Dredd látóterébe egy műkincskereskedő kerül, aki lényegében hozzá köthető relikviákkal foglalkozik…a kínálat az olyan ártatlan dolgoktól: halott bírók jelvényei, Chopper falfirkája, az olyan érdekes, és néha veszélyesekig terjednek, mint Caligula koponyája, egy az Apokalipszis háborúból visszamaradt besült atombomba, nála minden megtalálható. A nyomok a Holdra vezetnek, ígyhát Luna-I ismét Dredd-et köszöntheti. De nemcsak, és nem elsősorban ezért kell mennie. Hassid egy Casablanca-i pszí-bíró, egy kissé komikusra vett figura azért fordult hozzájuk, mert hatalmas veszély fenyegeti mindannyiukat a Holdról, vele társulva Dreddnek ezt is ki kell vizsgálnia. Ez itt máris az első dolog, amiben bel lehet kötni, Hassidnak nincs semmi jelentősége, hacsak az nem, hogy ő a sztory komikus figurája, ennek ellenére nem értem, hogy miért kellett egy külföldi bírót beleerőltetni a történetbe.

Mi már tudjuk, hogy a 2 eset összefügg…a kereskedőnknek ugyanis a Fekete Múzeumból megcsapta Dredd alternatív jövő-látogatásából (City of the Damned) hazahozott trófeáját, a zombi-Dredd-et. Aki azonban valami oknál fogva fogja magát, és életre kel, majd elkezd gyilkolászni (innen a cím is, ami nem igazán a Hold sötét oldalára vonatkozik, hanem Dredd alteregójára.) Itt is van a második probléma a történettel: semmi értelmes magyarázatot nem kapunk arra hogyan tér magához hirtelen az élőhalott, mikor ez elvileg lehetetlen lenne (a Mutáns teremtette, az ő pszichés energiái mozgatták, ha nincs Mutáns, akkor elvileg semmi oka nem lenne a mocorgásra)

Ahogy a zombi áldozatainak száma növekszik, és Dredd megérkezik, a DNS egyezés miatt akaratlan, hogy ő legyen az első számú gyanúsított, és örömmel neki is fognak beismerő vallomás kiverésének, míg Hassid kutakodása fel nem fedi ártatlanságát, és a zombi-Dredd ténykedését. Na ez-az a pont, amikor a relikviakereskedő szálat teljesen hanyagolni kezdi és átmegy a dolog a zombi hajkurászásába, aminek során epizódról-epizódra szabályozzák Luna I népességét negatív irányba…

Bár látványosnak mondható, de rettenetesen szimpla sztory lett, azzal, hogy azt a kis ötletet a relikviákkal hagyja elsikkadni…

A City of Damned egy másik szegmense is előkerül egy kicsivel később a In the Year 2120 (Prog 1077)-ben. A 24 oldalas emelt oldalszámű történet meglehetősen fantáziátlan, beköszönt a 2120.év, de elvileg a Megavárosnak nincs félnivalója, Owen Krysler  a Judge Child/ The Mutant fenyegetését 14 éve elhárították. Vagy legalábbis így gondolták, mert hirtelen a Mutáns újra feltűnik, és belekezd pusztításába, amíg Anderson le nem győzi, és fel nem fedi, hogy tulajdonképpen csak egy emlék pszichikus megnyílvánulását láthattuk. Hosszú évekig volt a Dreddverzum mumusa, hogy na mi lesz 2120-ban, úgyhogy ahhoz képest ez a történet borzasztó ki pukk volt.

Borzasztóan gagyi elütése ez-az egésznek, és nemcsak azért mondom, mert szerintem sokkolóbb lett volna,  ha a City of Damned megírása helyett kivárják hogy a kronológia 2120-hoz érjen, de így sem lett volna veszett ügy egykis fantáziával. Nem lesz rossz szokásom, de most leírom én kábé hogy csaptam le volna ez a ziccert az Int he Year 2120-ban, azt emlékezetes nagyeposz szintjére emelve. Persze lehet azt gondolni, hogy más történetén lehet okoskodni, ami részben igaz is, de azt gondolom, hogy nem baj ha most megteszem, hogy lássátok én kábé mit vártam volna ettől a helyzettől, minek örültem volna.

A Judge Child erejével reinkarnálta magát a Xanadun, és az elmúlt évek során növekedett, és várta, hogy elég idős legyen, hogy pszichikus képességei ismét a toppon legyenek. Noha Dreddék azt gondolták elhárították a városra leselkedő végítéletet (először mint Owen Kryslerként történő likvidálásával, másodszor, mint a Mutánsként elpusztításával. De a jövőt nem lehet megváltoztatni, így a jövendölés 2120-ban, be fog következni, a város (sokadjára) romokban fog heverni, bár ezt még túlélhetik, ahogy eddig is túlélték.  Owen Krysler a történet elején, Mega-City I-be érkezik, és saját pszichikus energiájának nyomát követve eljut a zombi-Dreddhez és általa kezd el újra maszatolni…(valami ilyen kontextusban jobban eltudtam volna képzelni az újrahasznosítását, mint a Darkside félét) eztán jöhetett volna a City of Damned alternatív felelevenítése a kimenetel megváltoztatásával….Ugye,hogy mennyivel másképp hatott volna.

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 27. Wilderlands (Prog 904-914 Megazine vol.2 #63-67)

A Tenth Planet folytatásaként kapunk egy újabb nagyeposzt, még mindég az egzotikusabb Hestia környezetben, amelyben végre lezárják a Mechanismo/McGruder szálat egy áldozatok számát tekintve mérsékeltebb kalanddal.

A Wilderlands elején a McGruder hajója visszaindulna a Földre,rajta mindazokkal, akik itthagynák a bolygót, telepesekkel akik kapásból visszafordultak onnan (egyikük érdekes magyarázatként azért, mert konkrétan allergiás lett a környezetre) néhány elítélttel, akiket szívességként szabadítják meg a Kolóniát valamint nem megfeledkezve   a továbbra is „megbecsült fogoly” státuszában leledző Dredd-ről, akire vár a Titán és az ottani orrműtét vár.

Mielőtt azonban bárhová is jutnának, a hajó meghibásodik és a Hestia elhagyatott részén egy lávatóba zuhannak, és nagy szerencsével élik csak túl. A történet egy igencsak hétköznapi túlélőtörténet, aminek forgatókönyves húzásaival már máshol is találkozott az ember, de Dredd-re adaptálva is kiválóan működött.

A helyzet: a Hestia-iak úgy tudják elindultak, otthon még 2 hétig nem számítanak rájuk, de ha sejtenék, hogy valami baj is történt, akkor is elég nagy lenne a terület, amin keresniük kellene őket. Tehát itt ragadtak egy ellenséges környezetben, remény nélkül, hogy visszaküzdjék magukat a Kolóniára, nekik kell elérni, hogy segítséget hívjanak (egy valamivel közelebbi kutatóállomás segítségével), és addig is túléljék.

A szereplők: Dredd – természetesen főszereplőként rá hárul a vezetés terhe, de ez igencsak sok konfliktusforrás lesz lévén, hogy tulajdonképpen ő egy fogoly volt a hajón…

McGruder főbíró a történet nagy részében eszméletlen, még az elején legalizálja Dredd ténykedését…

A Bíró statiszták: folyamatos ellentétben Dreddel, akit nem szívesen ismernek el fogoly pozíciója miatt vezetőjüknek, viszont maguknak meg nincs meg ez a képességük. A sztory elején Dredd az arcukba vágja, hogy ők selejt bírók, akiknek nem voltak meg a képességeik, hogy az utcán szolgáljanak, ezért ültették őket egy űrhajóra gombokat nyomogatni. Ami teljesen jó leírásuk…

A Fegyenc statiszták: kénytelen-kelletlen alávetik magukat Dredd irányításának, de egyéni céljaik közt messze nincsenek  összhangban azzal, hogy önként börtönbe is menjenek.

A Telepes statiszták: nem 1 drámai áldozatot nyújtanak (pl. az elején egy kislány halála), amik tovább lendítik a történetet, és nem hagyják leülni.

Castillo bíró és a helyi lány Phoinex : alázatuk a bioszféra iránt mindannyiuk megmenekülésének a kulcsa. Lényegében az ő külön szála fut a Megazinokban, továbbra is naplóbejegyzésekkel kommentálva az eseményeket.

A rejtélyes merénylő - Mechanismo: Dredd a történet eleje óta gyanakszik idegenkezűségre, és ez a gyanú be is igazolódik, mondjuk sejthető volt. A hajó és mindannyiuk ellen elkövetett  merénylet tettesének színrelépése fontos része ennek a történetnek a lezárásának, valamint az egész Mechanismo históriának is.  McGruder elimeri a robikkal kapcsolatos tévedését, és amnesztiát ad Dreddnek, majd lemond…

Én mondjuk azért viccből kidobtam volna Dredd-et a Titánra 1-2 hónapra, aztán lehetett volna plasztikázni az orrát is, de sejthető volt, hogy a jó öreg Joe nem lesz sokáig jelvény nélkül.

A történeten egyébként jól szórakoztam, nem minden idők legjobbja, de ami potenciál volt benne azt kihasználta. Jó volt látni, hogy John Wagner végre olyan történetet is ír, amiben nemcsak a milliós nagyságrendű emberi áldozatok nyernek értelmet, hanem  1-1 statisztáé is drámai hatást kelt…

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 26. Judge Dredd – The Tenth Planet

A Mechanismo történetekben már pedzegették, Dredd és McGruder főbíró szembenállását,ez a vonal a folytatásokban, amit most bemutatni szándékozok, még hangsúlyosabb lett, és a történetek keretében (ki hitte volna J), egy újabb helyszínt is bemutatok.

Conspiracy of Silence (Prog 891-894)

Miután a kattant McGruder főbíró feloszlatja az 5-ök tanácsát, ezzel elvágva minden lehetőséget törvényes leváltására, több bíró, pl. Hershey is szervezkedni kezd ellene. Hiába segített többször megmenteni a várost pl. Nekropolisz,Judgement Day  túl sok van már a rovásán is Mechanismo project, az Infernos Meat Virus. Dredd-et is meghívják maguk közé, aki azonban ezt visszautasítja. Saját törvényei fogja ebben a történetben, és a folytatásában is, hiába van tisztában azzal, hogy felettese mentálisan sérült, és több tettével is veszélybe sodorta a várost, nem tesz semmit, mert törvényesen nem tehet. Ennek ellenére az újabb Mechanismo project mellett már nem tud szó nélkül elmenni…

Az összeesküvős rész jó, de nem lett hangsúlyos, inkább a Mechanismo csontot rágták meg még egyszer újra, ha a Mechanismo: Body Countban még nem lett volna ez elég. Igazából ha abba építik be ezen sztory eseményeit a kronológia ésszerűbb, és az M:BC is érdekesebb történet lett volna.

The Tenth Planet (Judge Dredd Megazine v2 57-62)

McGruder elleni szervezkedés összeroppan, mikor bár de facto nincs velük, vezérüket Dredd-et bűnösnek találják, a Justice Department tulajdonának megsemmisítésében (szándékosan elpusztított egy Mechanismo Mark 2-est, még a Mechanismo Body Count-ban) Az ítélet 20 év a Titánon!

Maga McGruder akarja oda elszállítani egy kisebb kitérővel, egy hivatalos látogatással a Hestián (a naprendszer 10. felfedezett bolygóján), ahol a Mechanismo robotjaiból szeretne eladni párat, hogy a költséges project egyenlegén javítson.)

A történet szokatlanul összetett a többféle nézőpontot illetően, egyfelől szemtanúi vagyunk McGruder és Dredd  rendkívül jól levezetett játszmájának: mert még a labilis főbíró sem szeretné, elveszteni a város egyik szimbólumát, és hűségéért cserébe amnesztiát adna neki. Dredd viszont nem hajlandó őt követni, ameddig ő a főbíró, a Mechanismo project pedig, hogy élet és halál feletti hatalmat adjanak robotoknak, elveivel ellentétesek, ezért nem tud azonosulni a vezetésével.

Másfelől pedig egy újonc bíró Castillo tolmácsolásában bemutatásra kerül a Hestia-n vegetáló emberi kolónia, és a veszélyes környezet az ő szemszögéből (gyakori tűzesők, amikhez a helyi bioszféra már adaptálódott, veszélyes lények,és egy másik civilizáció a Nomenek, akik nem törődnek az emberekkel…nekik tulajdonképpen kevés rendeltetésük van a történetben,de nem is baj, mert ennek a közönynek is jelentése lett), valamint a Dredd-McGruder valamint az események kommentálása.

A látogatás sok tekintetben is teljes kudarc, egy hallódó kolóniának semmi szüksége a robotzsarukra, másrészről maguk a Mechanismok is újra felsülnek, mikor egy ízben elmulasztják megvédeni a főbírót. A történetben egykis társadalom-fricska is helyet, kap  egy már itt született helyi lány Phoinex tolmácsolásában,aki szerint, amíg az ember nem kíméli a Hestiát (nemtörődöm megnyilvánulásként szennyeznek ezerrel, mondván a mocsok úgyis elfér a friss bolygón) az sem fogja kímélni őket…és hogy ez valóban mennyire így van, a bioszféra valóban ott rúg az emberekbe, ahol csak tud. Jó néhány érdekes közjátékot mutat be Hestia mindennapjairól,amik közül talán nekem a legemlékezetesebb, mikor a Hestián szerencsét próbálni akaró, frissen megérkezett családot elkapja a soros tűzeső, és a családfő kirohan, hogy behozza csomagjukat, minden vagyonukat, de visszajutni már nem képes…miközben a teherhordó hátasnak kutya-baja sem lesz.

 A Hestia helyszín kellemes, nem mondom, hogy nem láthatott az ember hasonlót, de a történetben teljesen a helyén van. A karakterek jók, és a benne található szálak is érdekes olvasmánnyá teszik.

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 25. – Judge Dredd - Fink; Destiny’s Angels; City of the Damned

Soron következő cikkemben 2 nagyobb és 1 kisebb történetet vettem górcső alá. Hogy miért kerültek egy cikkbe, az rögtön kiderül, ha továbbolvasol.

Fink (Prog 193-196)

A Judge Child eposz után (ha nem olvastátok a róla szóló 10. cikket, akkor érdemes pótolnotok) viszonylag hamar újra elővették az Angyal családot egy bosszútörténet keretében.  Mivel az Angyal Banda a Xanadu bolygón elhalálozott, egy új karaktert alkottak- a zöldes-szürke  bőrű, keménykalapot viselő, Fink-et, aki miután értesült családja haláláról, úgy dönt, hogy bosszút áll a Judge Child Quest túlélőin – Dredd-en Hershey-en és a pilótán Larteren. Ez utóbbival kezdi, akit mérgével megbénít, majd patkányaival falattat  fel. (Megjegyzem, hogy az idők során sok olyan figura bukkant fel a képregényekben, akik patkányokkal operáltak, volt 1 a Batmanban, és ott van pl. a TNMT-ből is a Patkánykirály, de azt nem tudom, hogy melyiket-melyik ihlette.)

hogy ne okozzon túl nagy fejtörést Dreddéknek a tettes azonosítása és indítékának kiderítése, a holttest mellett hagy egy névjegykártyát is. De Dreddék már nem tudják időben figyelmeztetni Hershey-t, Fink elfogja őt is.

A 3. részben kapunk egy hangulatos visszapillantást az Angyal-családról, kiderül, hogy Mean Machinéből azért faragtak vérengző kiborgot, mert szelíd, a vadvirágokat kedvelő természete egy cseppet sem illet az elvetemült és kegyetlen Angyal családról alkotott képbe, valamint, hogy Fink azért járt külön utakon a többiektől, mert mindég is jobb kedvelt sötét üregekben bujkálni, és  saját-készítésű méreggel alattomban ölni, mint olyan mészárlásokban részt venni, mint a többiektől.

A 4. részben az „igazságszolgáltatása”  kapunk egy kis idegenvezetést a RESYK-ben a Megaváros hulladék-feldolgozójában.  Itt akar Hershey bíróból is újrahasznosítható hulladékot csinálni…

A történet hangulatos, és míg a Judge Child Questben nemigen fogtak meg az Angyal banda karakterei, a visszaemlékezés és Fink kapcsán sokat emelkedtek a képzeletbeli Dredd ellenségekről vezetet ranglétrámon.

Destiny’s Angels (Prog 281-288)

A Judge Child Quest befejezése már előrevetítette, hogy Owen Krysler-rel előbb vagy utóbb találkozni fog még az ember, egy történetben. A „Gyerek bíró” valóban feltűnik, hogy ténylegesen igazolja Dredd ítéletét, hogy nem ő lesz Mega-City I megváltása, hanem inkább az átka.  Ám még halogatja a 2120-ra előre jelzett végítéletét és most csupán Dredd-en akar bosszút állni. A hirtelen, szinte isteni pszichés erejűvé emelt Judge Child egy fél galaxis távolságból is elintézi Fink szabadulását Mega-City I-ben és a legfantáziadúsabb Angyal családtagot Mean Machinét is feltámasztja, hogy a „csont és fém” a 2 testvér legyen bosszújának eszközei. Kicsit talán nevetségesen nagy lett az ereje, de szerencsére sok szerepe már nem lesz a karakternek, így a történet is megmarad a Dredd által kezelhető szinten.

Mean Machine és Fink a történetben egy rossztestvéri találkozás után elindulnak Dredd-et elintézni. Elrabolják a házvezetőnőjét, Maria-t, akit a feleségének hisznek.  Általa akarják Dredd-et elhagyatott területre csalni, ahol csapdát állítottak neki. A terv jó – Fink radioaktív növényekből készített mérgezett fegyverei is üdítőek, és Dredd is fogságba esik. Ha nem vesztegették volna az időt, hogy Dredd megkínzására elkészítsék Pa Angel rettegett fegyverét a Pa Angel Mark One Super-Scream Torture Machine-t, Dredd bíró pályafutása véget is ért volna.

Természetesen a sztory során kiderül, hogy fink szabadulása és Mean felszámolása nem véletlen. Dredd, hogy egyszer s mindenkorra véget vessen az Owen Krysler jelentette fenyegetésnek, néhány atombombával pontot tesz az ügy végére.

A történet szórakoztató, Fonk és Menan Machine jó karakterek, a 3. történetük elolvasása után már kezdem kapizsgálni, hogyan lettek az Angyalokból a Dreddverzum emblematikus figurái.Viszont nem tetszett, hogy judge Child szerepe ilyen felemás lett ebben a történetben, neki azért valami nagyobb szerepet szántam volna egyszerű ágyútölteléknél.

City of the Damned  (Prog 393-406)

A Judge Child ciklus annyiból nem ért véget, hogy hiába Owen Krysler pusztulása, a jövendölés a város 2120-as pusztulásáról továbbra is ott lg a levegőben, foglalkoztatva a karaktereket (vagyis a sorozat íróit is), hogy milyen sors jutott volna osztályrészül Mega-City I-nek, ha a Judge Child életben maradt volna, és végülis sikerülte az általa jelentett végzetet elkerülni. Viszont nem szerettek volna még több évet várni, hogy a kronológia odaérjen (pedig talán akkor hatott volna igazáén sokkolóan a dolog)

A lényeg az, hogy Dredd-et és Anderson-t egy frissiben feltalált időgépbe ültetik, hogy nézzenek már utána ennek a 2120-as évnek. Persze nem lett volna történet, ha nem találnak ott semmit- a sztoryban Mega-City I végnapjai tárulnak elénk. A város romokban, a túlélő polgárokra a vámpírokká változott bírói gárda és más természetfeletti lények vadásznak. És az egészért egy Mutáns nevű, kivételes pszichikus erővel rendelkező lény a felelős.

Kiderül, hogy nem más ő, mint Owen Krysler félresikerült klónja, ő teljesíti be végülis a jóslatot a város pusztulásáról. Dredd és Anderson hatalmas céltáblával a hátukon kényszerülnek keresztülmenekülni az ellenséges területen, nyomukban vámpírokkal és a Mutáns által az elpusztításukra feltámasztott Zombi-Dredd-el. A történetben még nagyobb hátrányba kerülnek, mikor Dredd is megvakul. Az eposzi csata azonban elmarad, visszamenekülnek a múltba és ott változtatják meg a jövőt.

A történet korrekt, de valahogy mást, többet várt volna az ember ettől a 2120-as jövendölés dologtól, még úgyis hogy tudjuk, hogy 2000AD lapjain félévente hatalmas kataklizmák történnek. A jövő nem lett sem elég sokkoló, sem elég drámai.

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 24 – Purgatory-Inferno, avagy a renegát bírók inváziója

Ez alkalommal a Titán kerül terítékre,a Szaturnusz holdja, pontosabban a rajta megtalálható büntetőtelep. A Dreddverzum bűnözőinek bármennyire is finom elbánás jár egy városon belüli Iso-Block vagy később egy Cursed Earth-i kényszermunkatábor képében, a törvényszegő Bírókat ennél is kellemetlenebb környezetbe száműzik, a Titánra ahonnan lényegében nincs visszatérés.

„20 év a Titánon”, gyakran hangzik el ez-az ítélet a saját maguk által felállított törvényeket megszegő Bírókkal szemben. A büntetés hosszával még nem is lenne baj (eddigi tapasztalatom szerint a tömeggyilkosokra is 20-30 éves ítéleteket osztanak, életfogyttal még nem találkoztam, és az önhatalmú kivégzés is ritkábbik eset, ha a tűzharcban lepuffantást nem számoljuk annak, bár az inkább más kategória), a hely jellege miatt valószínűtlen onnan a visszatérés. Bár sokszor emlegették,mélyebb bepillantást a helyre a Purgatory-ban (Prog 834-841)-ban láthatunk.

A történet főszereplői Judge Grice és társai, akik The Devil You know (Prog 750-754) –ban a Demokratikus referendumot támogató Dredd bíró megölésére esküdtek össze. A jóöreg Joe elintézi őket és a túlélők megkapják egyirányú repülőjegyüket a Titánra. A

A történet címéül, a hely gúnyneve szolgál: Purgatórium, aminek célja az elítéltek megtisztítása lenne, bár inkább a megtörése a helyesebb kifejezés. Minden rab odaérkezése után egy az orr helyére épített kibernetikus szerkezetet kap (sokszor altatás-érzéstelenítés nélkül) ami a légzésüket segíti. Ha vissza is térhetnek egyszer a Földre, ezt a szégyenbélyeget soha nem mossák le magukról.

Ha van visszatérés. Mert 20 év hosszú idő, azalatt sokminden megtörténhet, ráadásul bár ez a történetben sajnos elég homályos módon szerepel,elvileg  a rabok büntetésük letöltése után, az őrök állományát gyarapítják. Ez valahol logikus ötlet, köztük is nagy a lemorzsolódást, és ki jönne önként a Titánra, elcsúfítatva magát, hogy börtönőr lehessen. A büntetés letöltése után a tévúton járt bírákat visszafogadja az állomány, de csak itt, mivel különösen veszélyesek (összeesküvők „forradalmárok” véres kezű gyilkosok), indokolt a teljes, és távoli elszigetelés.

Sajnos a börtönélet mindennapjaiból nemsokat kapunk, a történet Grice és a Börtönigazgató csatájára összpontosít. A Börtönparancsnok mindent megtesz, hogy megtörje Grice-t, sikertelenül, aki az első adandó alkalommal lázadást szít, és végez a fogvatartóival. Egy sereg renegát bíró tör ki a büntető-telepről, állig felfegyverkezve , bosszúra éhesen (egy poén szerint mivel legtöbbjüket Judge Dredd jutatta ide, iránta), valamint a Grice által összeszedett Végítélet fegyverrel: az un. Meat Virus-sal, amit a Titánon találtak egy földönkívüli rakétatöltetben, és amit McGruder főbíró parancsára a Börtönparancsnok tesztelgetett az elítélteken.

A történet egy látványos vérontás, de semmi több. Az író Mark Millar túl hamar csap bele a börtönlázadásba, és nem teszi meg azt az 1-2 szükséges kört se, amivel felépítené a helyszín hangulatát. Nem tetszett, hogy az elítéltek többsége is  pusztán vérengző állat lett, így gyakran megfeledkezünk arról a nem mellékes tényről, hogy akármiért is dugták be őket ide egykor Bírók voltak. Biztos be lehetett volna mutatni pár képkockán ennek a pszichológiáját, de ez hiányzott.

A közvetlen folytatása az Inferno (Prog 842-853) Grice és a renegát bírók visszatérésével a Földről, és Mega-City I elfoglalásával. Egy újabb történet, ami bizonyítja, hogy egy Magaváros kényelmes helyszín, hogy hatalmas pusztítást rendezzen a paneleken az ember. és csak úgy gyártsák a hullahegyeket… (nagy poén lenne, ha még nincs ilyen történet, amiben néhány blokk kiköltözne a Cursed Earth-re, mondván az biztonságosabb, mint a város…bár valamilyen módon ez itt is megjelenik: a Menekülttábor ismét a C.E.-n lett felállítva a városfal mellett. )

A történet kissé gyenge: az invázió készületlenül éri a várost,a vírus meg pláne…Grice embereivel (akik be vannak oltva az ellenanyaggal) hamar átveszik a város feletti irányítást, amíg a meggyengült Bírók menekülőre kell fogják…aztán jön Dredd, be a városba, és szembeszáll Gricével. Amolyan butított, humortalan The Day of the law die kapunk. Grice emberei itt is kételkedni kezdenek vezérük épelméjűségében, és itt is láthatunk néhány teljesen elborult tetet…pl. amikor az összevert McGruder főbírót egy Lawmaster motorral ugratatják le a városfalról, vagy a The Statue of Judgementet egy Megaszinten is piszok hatalmas Bíró-szobrot ledöntik, ezzel elpusztítva a város a dőlés szögének megfelelően szerencsétlenül járt részét, és a fej kigurul a Cursed Earth-re…

A történetben ami a legjobban zavar, hogy az író Grant Morrison semmit nem kezd a vírusfertőzéssel.

Noha az elején maga állít fel időhatárt, kábé 2 hét alatt teljeseb elpusztítja őket a fertőzés, még ez előtt kellene visszafoglalni a várost, és megtalálni az ellenszert, egy feszült, visszaszámolós hangulatból semmit nem kapunk…Dredd úgy kommandírozik végig, mintha semmi baja nem lenne…

Ez alkalommal a Titán kerül terítékre,a Szaturnusz holdja, pontosabban a rajta megtalálható büntetőtelep. A Dreddverzum bűnözőinek bármennyire is finom elbánás jár egy városon belüli Iso-Block vagy később egy Cursed Earth-i kényszermunkatábor képében, a törvényszegő Bírókat ennél is kellemetlenebb környezetbe száműzik, a Titánra ahonnan lényegében nincs visszatérés.

„20 év a Titánon”, gyakran hangzik el ez-az ítélet a saját maguk által felállított törvényeket megszegő Bírókkal szemben. A büntetés hosszával még nem is lenne baj (eddigi tapasztalatom szerint a tömeggyilkosokra is 20-30 éves ítéleteket osztanak, életfogyttal még nem találkoztam, és az önhatalmú kivégzés is ritkábbik eset, ha a tűzharcban lepuffantást nem számoljuk annak, bár az inkább más kategória), a hely jellege miatt valószínűtlen onnan a visszatérés. Bár sokszor emlegették,mélyebb bepillantást a helyre a Purgatory-ban (Prog 834-841)-ban láthatunk.

A történet főszereplői Judge Grice és társai, akik The Devil You know (Prog 750-754) –ban a Demokratikus referendumot támogató Dredd bíró megölésére esküdtek össze. A jóöreg Joe elintézi őket és a túlélők megkapják egyirányú repülőjegyüket a Titánra. A

A történet címéül, a hely gúnyneve szolgál: Purgatórium, aminek célja az elítéltek megtisztítása lenne, bár inkább a megtörése a helyesebb kifejezés. Minden rab odaérkezése után egy az orr helyére épített kibernetikus szerkezetet kap (sokszor altatás-érzéstelenítés nélkül) ami a légzésüket segíti. Ha vissza is térhetnek egyszer a Földre, ezt a szégyenbélyeget soha nem mossák le magukról.

Ha van visszatérés. Mert 20 év hosszú idő, azalatt sokminden megtörténhet, ráadásul bár ez a történetben sajnos elég homályos módon szerepel,elvileg  a rabok büntetésük letöltése után, az őrök állományát gyarapítják. Ez valahol logikus ötlet, köztük is nagy a lemorzsolódást, és ki jönne önként a Titánra, elcsúfítatva magát, hogy börtönőr lehessen. A büntetés letöltése után a tévúton járt bírákat visszafogadja az állomány, de csak itt, mivel különösen veszélyesek (összeesküvők „forradalmárok” véres kezű gyilkosok), indokolt a teljes, és távoli elszigetelés.

Sajnos a börtönélet mindennapjaiból nemsokat kapunk, a történet Grice és a Börtönigazgató csatájára összpontosít. A Börtönparancsnok mindent megtesz, hogy megtörje Grice-t, sikertelenül, aki az első adandó alkalommal lázadást szít, és végez a fogvatartóival. Egy sereg renegát bíró tör ki a büntető-telepről, állig felfegyverkezve , bosszúra éhesen (egy poén szerint mivel legtöbbjüket Judge Dredd jutatta ide, iránta), valamint a Grice által összeszedett Végítélet fegyverrel: az un. Meat Virus-sal, amit a Titánon találtak egy földönkívüli rakétatöltetben, és amit McGruder főbíró parancsára a Börtönparancsnok tesztelgetett az elítélteken.

A történet egy látványos vérontás, de semmi több. Az író Mark Millar túl hamar csap bele a börtönlázadásba, és nem teszi meg azt az 1-2 szükséges kört se, amivel felépítené a helyszín hangulatát. Nem tetszett, hogy az elítéltek többsége is  pusztán vérengző állat lett, így gyakran megfeledkezünk arról a nem mellékes tényről, hogy akármiért is dugták be őket ide egykor Bírók voltak. Biztos be lehetett volna mutatni pár képkockán ennek a pszichológiáját, de ez hiányzott.

A közvetlen folytatása az Inferno (Prog 842-853) Grice és a renegát bírók visszatérésével a Földről, és Mega-City I elfoglalásával. Egy újabb történet, ami bizonyítja, hogy egy Magaváros kényelmes helyszín, hogy hatalmas pusztítást rendezzen a paneleken az ember. és csak úgy gyártsák a hullahegyeket… (nagy poén lenne, ha még nincs ilyen történet, amiben néhány blokk kiköltözne a Cursed Earth-re, mondván az biztonságosabb, mint a város…bár valamilyen módon ez itt is megjelenik: a Menekülttábor ismét a C.E.-n lett felállítva a városfal mellett. )

A történet kissé gyenge: az invázió készületlenül éri a várost,a vírus meg pláne…Grice embereivel (akik be vannak oltva az ellenanyaggal) hamar átveszik a város feletti irányítást, amíg a meggyengült Bírók menekülőre kell fogják…aztán jön Dredd, be a városba, és szembeszáll Gricével. Amolyan butított, humortalan The Day of the law die kapunk. Grice emberei itt is kételkedni kezdenek vezérük épelméjűségében, és itt is láthatunk néhány teljesen elborult tetet…pl. amikor az összevert McGruder főbírót egy Lawmaster motorral ugratatják le a városfalról, vagy a The Statue of Judgementet egy Megaszinten is piszok hatalmas Bíró-szobrot ledöntik, ezzel elpusztítva a város a dőlés szögének megfelelően szerencsétlenül járt részét, és a fej kigurul a Cursed Earth-re…

A történetben ami a legjobban zavar, hogy az író Grant Morrison semmit nem kezd a vírusfertőzéssel.

Noha az elején maga állít fel időhatárt, kábé 2 hét alatt teljeseb elpusztítja őket a fertőzés, még ez előtt kellene visszafoglalni a várost, és megtalálni az ellenszert, egy feszült, visszaszámolós hangulatból semmit nem kapunk…Dredd úgy kommandírozik végig, mintha semmi baja nem lenne…

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 23. Judge Dredd vs. PJ Maybe

A soron következő cikkemben, egy visszatérő karaktert mutatok be nektek Dredd bíró világából, és ellenségeinek palettájáról. Ismerkedjünk hát meg PJ Maybe-vel, a sorozatgyilkos-kölyökkel, aki sokszor csusszant ki Dredd markából...

Bug (Prog 534)

Első ízben tűnik fel a sorozatgyilkos-gyerek PJ Maybe. Egy skorpiót mintázó apró robottal öli meg blokk-szomszédait, és ússza meg ezt teljesen büntetlenül, miután a gyanú árnyéka sem vetül rá.

A történet jó, de semmi extra, csak 2 dolog miatt érdemes az említésre.  1-mert ez a karakter első megjelenése. 2.- Nagyon jó benne az a rémfejes laszti, amit pattogtat, egy ilyet vennék, ha létezne…(játékgyáros olvasóim figyelem J)

What I did during the Summer Holidays by PJ Maybe Age 13 (prog 592-594)

Saját házidolgozata keretében narrálva láthatjuk,hogy PJ mennyire nem unatkozott a Nyári szünideje alatt (avagy mit tesz, ha egy Mega-City I átlag IQ-jához mérten magas értékkel rendelkező gyereknek gyilkos ösztönei támadnak).Miután Apja 3 főnöke (Yess család) náluk vacsorázik,PJ elhatározza, hogy végez velük. Lényegében itt ér véget az „Igenek” jó sora és kezdődik el a „Talánok” felemelkedése…(jó ötlet, volt ez a kis játék is a nevekkel)

A történetben a móka, hogy végigkövethetjük, hogy hogyan teszi meg, miközben ezt kommentálja, és látjuk, hogy a vizsgálódó Dredd nem gyanít semmit, kicsi talán a balfácán hatóságok szerepét osztva ezzel rá. PJ-ben nincs  erkölcsi aggályoskodás, indoklás, hogy miért azt öli meg, akit, csak a kissé morbidabb, de rendkívül szellemesen tálalt szórakoztatás. (Mire a történet véget ér, már elmondhatja, hogy sikerült 10 emberrel végeznie( bár ebből 6 véletlenül sikerült).  A rémfej Brand itt is megjelenik, egy Jo-jo keretében…

The further Adventures of PJ Maybe age 14 (prog 599)

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész végetért. PJ terve a Yess család kiírtására beteljesedik, mikor a Cursed Earth-i halálos vírussal megfertőzött 3. testvér is elhalálozik (a kis aljadék a halálos ágyán még elárulja neki, hogy ő a felelős érte) és Apja lesz a Társaság vezetője.

Dredd mostmár erősen gyanakszik a Maybe családra, de elsősorban a szülőknél tapogatózik, akik ártatlanok, mint a maszületett bárányok. Az új történetben PJ szemet vet egy lányra, a gond csak annyi, hogy van neki egy erőszakos-melák barátja. A történet végére már nem lesz neki…

Jó kis történet, hangulatában az előzőekhez hasonló, de a Rémfej-brand geg sajnos kimarad…

The confeshuns of PJ Maybe (prog 632-634)

A történet elején meglepő fordulat, PJ Dredd vallatószékében, és szépen sorban vallja be eddig elkövetett tetteit. Ebből a kisebb keretből térünk vissza lebukásának történetéhez. PJ rendkívül élvezi új barátnője társaságát, és a Maybe család frissen szerzett vagyonát. Gondok akkor támadnak, mikor egy konkurens ténykedése miatt félő, hogy visszasüllyednek korábbi vagyoni állapotukba, ezért kezd el új ténykedésébe kis pszichopatánk.

A történet szépséghibája, hogy hiába az ötletes machináció, ebben a részben nem növeli az áldozatainak számát, ami eddig a védjegye volt, és lebukása is olyan banális lett. Más vonatkozásokban viszont a történet hozza a korábbi részek színvonalát, és pozitívumként megemlítem a Rémfej Brand visszaköszönését, mégha egy kitűzőn is…

 Wot I Did During Necropolis (prog 707-709)

“Hősünk” egy Pszicho-cube (elmegyógyintézet) ben múlatja az idejét egészen a Nekropolisz eposz idejéig, amikoris  a felfordulásban sikeresen megtud pattanni. Miközben a Halálbírók szorgalmasan ritkítják a Mega-City I polgárait, PJ Hazatérhet...(tőlük nincs félnivalója, Phobia, még meg is dicséri a kellőképpen elvetemült srácot, és a Halálbíró komikusan ható paneljét, még komoly " szakmai" elismerésként veszi, hogy jól csinálja-amit csinál).Egyetlen gondja, hogy tudja valószínűleg keresni fogják, és miután szülei  sikeresen megöngyilkolták magukat az apja által feltalált öngyilkos-gyatyával, így rájuk sem számíthat. Az új epizódban azt követhetjük végig, hogyan veszi fel identitását egy másik gazdag család gyerekének...(néhány áldozaton keresztül), és kerüli el a lelepleződést.

A történet humoros, és szórakoztató, ötletes módon hozták vissza a karaktert a süllyesztőből.

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 22. Anderson Akták

Anderson eseteiben a természetfeletti incidensektől, a hagyományosabb bűnügyekig –amiket telepatikus segítséggel történő felgöngyölítés fűszerez – minden megtalálható (ki-ki eldöntheti, hogy neki milyen jellegű történetek tetszenek tőle…engem például a változatosság gyönyörködtet). Történetei kevésbé bizarrak, lightosabbak a Dredd-esekhez képest, de legalább olyan szórakoztató Dreddverzumot színesítő spin-off sorozat, így érdemes megismerkedni azokkal az epizódjaival is, amik nem kapcsolódnak Judge Death-hez.

The Possessedben (Prog 468-478) – az események egy démon által megszállt kisfiú körül bonyolódnak. Aki látta az Ördögűző című filmet, az több ismerős jelenetet  is felfedezhet belőle. Ez azonban csak egy része- az események utáni vizsgálódásban kiderül, hogy az Ed Poe blokkban néhányan egy sötét mágiával foglalkozó kört alakítottak és az Alsóvárosban található romos templomban démonokat idézgettek meg. A blokk neve ismét beszédes (ennél veszélyesebb hely csak a Lovecraft és a Barker blokk lehetneJ))Közveszélyes hobbijuk keretében egy démonkaput építettek, amin keresztül csaknem elpusztították a várost. A történet keretében Anderson megjárja a démonok dimenzióját, de ez már csak az amúgy elég korrekt ( bár 1x olvasós történet) elnyújtása.

A Hour of Wolfban (Prog 520-531)már evilágiak az ellenfelek, bár elsőre itt megvezetnek bennünket az ellenkezőjének sugallásával: Andersont egy visszatérő rémálom kísérti, egy hatalmas sebhelyes arcú farkast lát, aki elpusztítja a várost. Valójában egy titkos akciót elindítására parancsot adó üzenetet fog el a tudatalattija, amiben 3 Szov Pszí akarja kiszabadítani az Apokalipszis Háború óta szigorú őrizetben lévő Orlok-ot, akit a Farkas szimbolizálta. Tetszett, ahogy Orlok-ot végülis visszahozták a játékba, mert nem szimpla-bugyuta módon tették, hanem átgondoltan. Izgalmas akció-történet volt, bár ha a pszíket, és az ismert szereplőket leszámítjuk, nem volt igazán Mega-city I-es hangulata, bár ez nem feltételen baj.

Ezt követően néhány apróbb történetben láthatjuk Anderson bírót szerepelni a Gólemben (2000AD Annual 1987) néhány kölyök alkot olyat, amit nem kellene. A Contact (Prog 607-609)egy kissé talán elkomolytalankodott földönkívüli kapcsolatfelvételt tár elénk. A Beyond of Void (Prog 612-613) egy ötletes pillantás a Limboban raboskodó Judge Death-re, akinek itt még megússzuk a felesleges visszatérését, ellentétben a 600-as számok végével.

A Helios (Prog 614-622) egy újabb nyomozós történet, a rossz célra használt Pszí erő, és tudományos-vívmány témakörében. Némi krimi , fantasztikus környezetben, nemcsoda, hogy az Anderson történetek olvasása közben gyakran eszembe jutott a Fringe és az X-Akták.  A történetben ritka dolgot is látunk, egy „magánéleti” szálat, Anderson barátságát egy másik Pszí-Divíziós bíróval, Corey-al. A barátság nem lesz hosszú életű a sorozat történetében, Alan Grant még ugyanabban az évben a Judge Corey - Leviathan's Farewell  (2000 AD Sci-Fi Special 1989)ben megszabadítja női főszereplőjét a barátnőjétől (aki saját történetében öngyilkos lesz)

A Triad (Prog 635-644)-ban aztán újabb nagyobb történetet kapunk – és egy megoldásra váró csavaros rejtélyt. Az ellenség immár a Megaváros ellen bosszút esküdött Orlok, aki látens pszí képességekkel rendelkező gyerekek irányításával próbálja meg elérni célját, míg maga az Északi Sarki rejtett bázisán ücsörög. Ismét egy sztory, amiben nem hullahegyekkel, és bizarr történetekkel operál, hanem a emberközelibb perspektívával a városból, barátságosabb főszereplővel, és csavaros történettel, amiben nem annyira egyértelmű, hogy mit fogsz befejezésként találni.

Alan Grant történeteiben mindinkább el akar távolodni, a Dredd által megrajzolt bírói képtől, és egy más értékek miatt kedvelhető karaktert alkotni, ami sikerült is neki.

The Prophet (Prog 644-647),The Random Man (Prog 657-659), The Screaming Skull (Prog 669-670)-ben visszatérünk a nagyobb történetek után, a rövidebb anekdotákhoz. Érdekes, hogy bármennyire is a természetfeletti (Death-es) vonalról indult a Anderson karrierje,annál gyakrabban evez vissza a hagyományosabb vizekre csak a csomagolásban tartva meg azt a jelleget . Alan Grant női főszereplőjét is úgy formálta, hogy egy kicsit se hasonlítson Dredd-re, míg  Dredd fegyverével oldja meg az effajta eseteket, addig Anderson a pszí képességeit, és eszét, és a két karakter viselkedésmintái is végletesen különböznek, ami leggyakrabban abban az empátia-faktorban nyilvánul meg, ami saját története indoklása szerint Corey bíró vesztét is jelentette.

Bármennyire nem voltak hangsúlyosak a misztikus történetek, a Shamballában, (Prog 700-711) egy keményet kapunk az arcunkba. A történet Corey öngyilkosságánál veszi fel a fonalat, ezen sírdogál egy sornyit Anderson bíró (bár nagy drámai hatása nincs, nem volt azért olyan hangsúlyos szereplő, hogy halála bármennyire is felzaklasson bennünket), de neki is hamar túl kell lépnie, mert egy komoly válságot kell elhárítania. A világ minden pontján komoly mitológiai lények képében felbukkanó pszichikus entitánsok csapnak le. A dolog magyarázatát egy East-Meg II –béli specialista adja, a Földalatti világ erős mágiát használó népessége kezdett mozgolódni, és egy Devos néven emlegetett gonosz istenféle. A Szov-okkal Team-uppolva, majd az út során egyikükkel összeszűrve a levet folytatódik Anderson utazása a tibeti hegyekbe, hogy ott, egy legendás városban elhárítsák a veszedelmet.

 A történet nagyon rendben van. bár igazán lehetett volna hosszabb is. A rajzok is okés. Erre a történetre igazán érdemes rápillantani, aki kibányássza magának.

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 21. Judge Dredd – Nekropolisz meg az Aftermath-ja (Prog 669-699 + 700-706)

A Dead Man történetek által elkezdett ciklus a 600-as Progok „nagy-eposzában” a Nekropoliszban  teljesedik ki, és ahogy sejteni lehetett a főellenség a Deadworld-os „Sisters of Dead” és a „Four Dark Judges”-ek lettek, ám bármekkora is volt az alapozás, nem lett nagy durranás.

Hivatalosan 5 résszel a kezdete előtt megkezdődik a visszaszámlálás. A Lethal Injection-ban Kraken-t, miután Dredd alkalmatlannak nyilvánította, kiakarják végezni – de ő úgy dönt, hogy saját magának adja be a halálos injekciót. Előre nem sejthette ugyan, de ez egy hűségteszt volt, hogy maradt-e benne bármi is a Judda-s énjéből. A Right of Succession-ban láthatjuk, ahogy Silver főbíró döntése szerint Kraken lesz az új Dredd, hogy ne legyen a város megfosztva jelképétől. A Dear Annie 2 része a Judge Death live eseményeinek érdekes következményeit vázolja fel. Ez egy jó történet, csak az a gond vele, hogy a Nekropolisz eseményeiben szinte semmi jelentőssége.

A 26 részes Nekropolisz első harmadában bele is csapunk a közepébe. Bár az új Dredd még meg sem szokta a legismertebb bíró szerepét, máris jönnek Judge Death hugicái, a befolyásuk alá vonják, elérik, hogy kiszabadítsa a dimenzióközi Limbóban raboskodó 4 Sötét Bírót, majd együtt hozzálátnak a város kíírtásának, és a holtak városának a Nekropolisznak a felépítéséhez. Az újabb népességszabályozásban a többi bíró is a segítségükre lesz, akiket a természetfeletti entitánsok az irányítások alá vonták. Ám hiába a 6 túlvilági lény és a hullahegyek- talán a rajzoló Carlos Ezquerra ötlettelen rajzainak köszönhetően nem jön át a történet nyomasztó volta.

Nagyjából pedig ennyi lenne – a város népességének gyors (és humortalan) csökkentése. Sajnos az, amitől féltem- hogy a Judge Death-éket visszahozzák, de már semmi igazán extrát nem tudnak velük kezdeni beigazolódott. Lényegében felfújták város szintre a Judge Death Live történetét, és ennyi. Az ember talán még nem is bosszankodna az újabb Death rókabőrön, ha nem gondolna bele, hogy Dredd Kraken-re való lecserélése hatalmas ötlet, mégis így és ilyen hamar elpocsékolták.  Mert Kraken ilyen hamari megkísértése olyan súlytalanná teszi az egészet. Később, hamár elhittük (és megszoktuk), hogy az agymosott Judda-klón jó Dredd lehet,akkor kellett volna hasonlóval sokkolniuk.

Kiválóan működhetett volna a dolog egy hosszabb Dead Man ciklussal, a Cursed Earth-en kalandozó amnéziás Dreddel. Kár érte.

A második adagban szerencsére hanyagoljuk valamennyit a szigorúan vett főtörténetet, a Halált osztó bírákat és Krakent. Párhuzamosan látjuk, ahogy ifjabb Giant (a néhai Judge Giant fia) egy csapat gyerkőc-kadéttal próbál meg kijutni a városból, amiben épp nagyban írtják a lakosságot, miközben Dead Man Dredd épp visszapróbál oda jutni a Cursed Earth-en megtalált (kissé talán indokolatlanul is zilált) McGruder főbíró val egyetemben, aki néhány éve indult el a pusztaságba törvényt vinni. Néhány apróságtól eltekintve ez a szakasz simán veri az előzőt, és a pocsék szintről középszerűvé emeli az egész történetet. Izgalmas és jut bele 1-2 jó poén is…pl. mikor McGruder megjegyzi az összeégett fejű Dreddnek, mikor az újra uniformisba öltözött, hogy simán elmehetne ezzel a fizimiskával Judge Death-nek is.

Az utolsó 5 részre azonban kipukkan a Nekropolisz lufija. Adva van 6 Deadworld-os természetfeletti bíró + Kraken, akit valamennyire ötletes módon (utóbbit drámai módon) el kellene takarítani. Ez nem igazán sikerül. Judge Death kivételével, aki megszökik, minden ellenséget elrendeznek, de semmi frappáns megoldással nem tudtak szolgálni. Hiába próbált azonban nagyot alkotni John Wagner- most nagyon nem sikerült neki. Még mindég azt tudom mondani, hogy Judge Deathből írtak jó történeteket (az első 3-mat), ami elég is volt- kár erőltetni a témát úgy, hogy ugyanazt látjuk, csak más körítésben.

Theatre of Death (Prog 700-701)-ben ugyan próbálnak még valami normális epilogust kerekíteni ennek az egésznek, de hiába van Judge Death szabadon, a történet végén is az marad + Wagner igencsak elszúrja Silver főbíró öngyilkossági kísérletét, majd halálát, vagyis saját kis drámáját, mivel Kraken-be vetett bizalma miatt lényegében ő is felelős a Nekropoliszért.

Nightmares (Prog 702-706) Még 5 résznyi epilógus a rétestésztaként elhúzott szörnyűséghez, mert még mindég nem vartak el minden szálat. A történet elsősorban Yassa-ra fókuszál. akit Dredd Mega-City I-be hozat, hogy új szemet kaphasson, Anderson meg kikúrálja a mellette és a Death nővérektől elszenvedett lelki sérülésekből. Na ez-az amire felhördül az ember, hogy mi van? Mióta érdekli Dredd-et a tettei következtében sérelmet szenvedők utóélete ? Megmondom soha…ez a vérző szívő hősködés, annyira nem illik, még a leglightosabb Dredd-es képhez se, hogy na. Emellett láthatjuk mekkora gödör kell 60 millió ember tömegsírjához (furán kicsi), hogy lesz McGruder-ből szakállas nőként újra főbíró, és bár most elég ostobán jön ki, de az embereknek sír a szájuk a demokrácia után…

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 20. Judge Dredd – Dead Man történetek (Prog 650-668)

A pusztaságban a „Savas-folyótól nyugatra”  egy néger kissrác és kutyája gyíkra vadászik, de valami sokkal érdekesebbet talál…egy csúnyán összeéget férfit, aki bármennyire is hihetetlen még él. Hazaviszi  hogy meggyógyítsa, és elnevezi Dead Man-nek. Így indul meg a 2000AD 650-ben az egyik legmegosztóbb nagyobb története.

Az idegen felépül, de semmire sem emlékszik múltjából, így rajta ragad megtalálója Yassa által kitalált név: Dead Man. Mivel néhány falusi a végzet hírnökét látja benne,mennie kell, elindulni vissza a pusztaságba megtalálni elveszett múltját, és kitalálni, hogy mi történt vele. Csatlakozik hozzá Yassa és kutyája is, bár többször próbálja rábírni a fiút, hogy térjen vissza a biztonságosabb falujába.

 A történet hangulatos, a ballonkabátos, kalapos torz figura klasszikus alakja, és a poszt-apokaliptikus díszlet nyomasztó, sötét tónust kölcsönöz a történetnek. Dead Man kiléte a történet végéig rejtve marad, de mostanra már közismert a poén, így én is elárulom. Mikor egy elpusztított településen rábukkan jelvényére, és motorjának roncsára, eszébe jut, hogy ő Dredd Bíró. Valami történt „Mega-City I-ben, ami miatt úgy döntött, hogy felhagy a szolgálattal, és elindul a „Hosszú Sétára”, hogy élete utolsó pillanataiban elhozza a törvényt a Cursed Earth-re.

A „Long Walk”,aminek lehetőségét a Stallone féle moziban is láthattunk egy a sorozat indulása után viszonylag hamar kitalált motívum, amit viszont nem is használtak túl sokszor (a Bírók hajlamosabbak voltak azelőtt elhalálozni, hogy megléphetnék a kor-vagy más indíték miatt) de volt erre is precedens.

 Hogy mi volt Dredd indítéka, ebből a történetből nem derül ki, viszont az igen, hogy mi történt vele idekint. Judge Death hölgyismerősei, a Sisters of Death – Nausea, és Phobia támadtak rá, és égették ropogósra. A fináléban ismét szembe kerülnek velük, elkergeti őket, de a csata Yassa szeme-világába kerül. Miután visszavitte a falujába, elindul a Mega-City felé,mert attól tart, hogy az újabb 2 túlvilági lény ott fog lecsapni…

A történet bármennyire is hangulatos, még a 13 részével is rövidnek mondanám. Remek Spin-off sorozat lehetett volna belőle, ha kicsit elnyújtják még, és a következő történeteket flashback megoldással toldják be az írók, mert sajnos a következő 2000AD-ben már a következő nagyeposzra koncentráltak , amiben már újra Dredd-re, és nem Dead Man-ra volt szükség. Persze előfordul, hogy a jövőben lesz még Dreddes Long Walk, de ezt a szokatlan körítést már nem biztos, hogy sikerül hozzá tálalni. Nagyon nem tetszett viszont, hogy a Judge Death slepp 2 újabb figurával bővül ellenségként…

A Letter to Judge Dredd (Prog 661)

A korábbi Demokrácia történetek folytatása, amiben egy iskolai feladatként íródott levélben hívja fel egy srác, Dredd figyelmét a Bírói rendszer visszásságaira (Hasonló megoldású történettel találkozhatunk az egyik hazai Batmanban „Szemét” címmel) Bár mindössze csak 6 oldal mondanivalója egy teljes társadalomtudományi tanulmányt megtöltene.

Tale of Dead Man (Prog 662-668)

Bár címében Dead Man-es történet valójában mindössze annak előzménye. A srác levele és tragédiája elindít valamit Dredd-ben, meghasonlik a rendszerben amit ő jelképez, majd úgy dönt kilép, és elindul egy „Long Walk-hosszú sétára”. A vezetés természetesen nem repes az örömtől, hogy a „reklámarcuk” elakarja hagyni őket, ezért a nyakába akasztják Kraken kadétot, hogy tanítsa ki őt utódjának, amitől meg ő nem lesz túlzottan boldog. Pláne mivel Kraken, az Oz eposzból egy Judda-s maradék (Dredd klóntestvére, mivel ő is a legendás főbíró Fargo klónja, épp ahogy Dredd) akinek agyából alaposan kimosták a Juddos ramazulit. Kraken kadét mindaz, ami Dredd volt fiatalabban, amikor még nem kérdőjelezte meg a rendszert. Jól kiérződnek tehát a párhuzamok és ellentétek a karakterek között, viszont a látottak alapján kissé túlreagálásnak tűnik Dredd világgá-megyek hozzáállása,és így olyan sután hat az egész. Utolsó Megavárosi ténykedésével amnesztiát, ad a korai  Demokratikus  megmozdulásokkor letartóztatott aktivistáknak, amivel méginkább a szánkba akarják rágni, hogy Dredd nagyon megváltozott.Végü Dredd természetesen kivételezettként motorháton vághat neki a Long Walknak (ami végülis rövid is lett, meg chopperrel, azért más a dolog), de még indulás előtt alávág Kraken-nek, amikor alkalmatlannak nyilvánítja a Bíráskodásra, és figyelmezteti a főbírót, hogy szabaduljanak meg tőle…

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 19. Judge Dredd – Our Man in Hondo

A cikksorozatom legújabb részében Hondo-cityt vesszük elő amit már emlegettem egy korábbi cikk, későbbi történeténél (Judgement Day), de itt egy kicsit részletesebben szólnék róla megragadva az alkalmat, hogy tovább erősítsem bennetek a benyomást, hogy a Dreddverzum minden nem Mega-City I-béli helyszíne és külföldi bírója  borzasztóan sztereotíp. Mert Hondo-nal is így van.

Our Man in Hondo (Prog 608-611)-ben pont azt kapjuk, amit vártunk, egy jövőbeli Tokiót, néhány tradicionális japán házat, némileg megacity szintre felnagyítva. De ezt nem rovom fel neki, mert a díszlet hangulatos, és ez a lényeg. Noha nem ez az évezred ötlet, de Hondo-City ultramodern városát szamurájok őrzik, ők a helyi bírók bár szamurájkard helyett, valami furcsa szerszámot forgatnak, később a hagyománytisztelőbb fegyverek is előkerülnek.

Hősünk, az ismét a világutazó szerepébe kényszerített Dredd bíró valami együttműködési-szerződés miatt érkezik Hondoba, ahol egyből bajuszt akaszt, Totaru Sadu Inspector Judge-val, a helyi nagyágyúval. A japcsik úgyanis a szokások rabjai, a helyi szokásokat viszont a simulékony modorú  Joe hajlamos lábbal tiporni, ami igazán alkalmassá teszik őt az effajta diplomáciai küldetésekre.

Most viszont kiderül, hogy nem is baj, hogy ő van kéznél. Egy épület összedől Hondoban (valaki szereti tervezési hibás épületekkel terrorizálni a népeket a Dreddverzumban , lásd még erről a Judgement Day-t), de nem ez-az érdekes, hanem hogy az egyik fazon, akit maga alá temetett és túléli, megkattan, és elkezdi gyilkolászni Hondo City magasrangú embereit. Mega-city I Nagykövete tudja, hogy most bajban vannak, mert a sorozatgyilkosunk, egy általuk beépített Alvó  droid, amikkel  telerakták a várost, hogy egy estleges háborús helyzetben nyerő pozícióban legyenek. A droid azonban meghibásodott és programja idő előtti végrehajtása miatt borzasztó súlyos nemzetközi konfliktust okozna, ha megkaparintanák a Hondoiak,és kiderülne ez-az egész…Dredd feladata lesz megtalálni a robotot, miközben a Hondoiak gyanúját is el kell oszlatni, mert őket sem ejtették a fejükre, ők is kikövetkeztetnek ezt-azt…

Tetszett a némi alázat a keleti harcművészetek felé, hogy hiába Dredd a főszereplő, a kocsmai bunyós stílusával nem képes lenyomni a mester Sadu-t.

A történet nagyon érdekes, a kis intrika különösen jót tett neki. A Hondo City-s történetek legjobbja, a későbbi történetek, és spin-offok már sajnos kevésbé. Judge Dredd Megazine vol.2 #37-39 –ben egy Hondo-i  bíró Shimura kap külön sorozatot ( és elég hosszú életűt) és itt mutatkozik be az első japán női bíró Inaba is, aki szintén jónéhány történet főszereplője lesz. A story meglehetősen szimpla, egy jakuza leszámolás körül bonyolódik, amit csak kevéssé bolondít meg,és Shimurát max. az árnyalja egy kicsit, hogy gyakran megy saját feje után, és kiáll kadétja Inaba mellett, akinek bíróvá válásával sokan nem értenek egyet a tradíciókat követő mega-államban. Ezek a szálak azonban erőtlenek, nem érezzük a történet szerves részének. A japán helyszín + erős  cyberpunk beütés + maga a történet azt sugallja, hogy ezeket a filler iparos-munkákat,inkább a Japán Anime-manga kultúra nyugati térnyerése hívta életre, mint az, hogy egy kissé színesítsék vele a Dreddverzumot Gondolom  szerették volna a cyberpunk animék-mangák  áramlatát ők is meglovagolni egy kicsit, és mivel sok folytatás készült, gondolom ez sikerült is nekik.

Web (Megazine vol.3 #19)

Egy későbbi történetben Hondo City kapcsán kipillantást kapunk az indonéz szigetvilágra is, amit egy mutáns korall (Web) borít és hálóz be. Az entitáns már Hondo-t fenyegette mikor megtalálták a módját a megállítására és hasznosítására (épület-tömböket növesztenek belőle). A terület lett Hondo maga kis Cursed Earth-e, törvényenkívüli térsége, ahová mutánsait, és nemkívánatos elemeit deportálhatta. Ebbe a hangulatos, szokatlan díszletbe érkezik Dredd, miután néhány alakot vesz üldözőbe Mega I-es társaival, akik kitúrták a Judgement Day-ben elpusztított Mega-City II. radioaktív romjai alól a helyiek adatbázisát, benne rengeteg olyan infóval, amit nem szeretnének, ha rossz kezekbe kerülnének. A Web-ben felbukkan az ezúttal ronin igazságosztóként tevékenykedő Shimura is, aki ezúttal már izgalmasabb figura volt (noha ilyenből is van tizenkettő egytucat a képregényirodalomban). Mindenesetre annyira felkeltette az érdeklődésem a karakter iránt, hogy később még olvassak tőle történeteket. A sztory érdekes, és a befejezése is izgalmas lehetőségeket tartogat, amivel eddig nem éltek, ám nagy negatívuma, hogy ilyen rövid lett.

 Inaba első önálló történetében – Babes with Big Bazookas (Megazine vol.3 #21) nyoma sincs annak a Hondo-i nemi diszkriminációs vonalnak, amiért ez a karakter létrejött, és ami valamennyire kiemelné a tucatszámra található fillerek főszereplőinek sorából. Helyette kapunk egy kis szokásos akciózást fegyvereket bemutató szupermodellekkel, akik Dreddverzumosan beteg ötvözései a divatvilágnak és a fegyverkereskedelemnek.  

 Warriors (Megazine vol.3 #31-33) 

Dredd egy fegyverkereskedőre csap le Hershey-el Mega I-ben, de az akció balul sül el: ő és Hershey is megsérül, a főkolompos meg elmenekül. Az ilyet Dredd egója sosem bírja ki, így akár a fél világot is átutazza, hogy érvényt szerezzen törvényének. Jelen esetben Hondo-Cityben köt ki, mivel a fegyverkereskedő itt akar túladni a portékáján, ezzel igencsak megbolygatva a Jakuza-klánok közti hatalmi egyensúlyt.  Dredd alkalmi társa az első női bíró – Inaba lesz, vele együtt tudja le a számára tucat-küldetést, számunkra tucat-történetet.  Az első epizód vége pedig sokat ígért (legalább egy Our Man in Hondo 2-őt), mikor Inaba elkéri Dredd fegyverét, közölve vele, hogy ebben a városban ő nem lesz Bíró, így vagy átadja a stukit, vagy zsákban megy haza. A cliffhanger feszült hangulatából azonban a következő epizódra semmi sem marad , Dredd és Inaba ahogy annak lennie kell lepofoz, és lelövöldöz mindenkit…

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 18. The Inspectre (Judge Dredd Megazine vol.3 #23-33)

Az Apokalipszis Háború rengeteg történetet inspirált az évek folyamán, amik szerintem gyakran jobbak voltak, mint maga a nagyeposz, viszont kevésbé ismertek. Most egy ilyet mutatok be, egy Szov pszíről, amely egyszerre szolgál előzmény és folytatástörténetként is.

Az Apokalipszis Háború előestéjén East-Meg 1 legjobb pszí ügynöke, Viktor Zadek megpróbálja megakadályozni a hadművelet megkezdését, miután egy víziójában előre látta annak rettenetes kimenetelét. Figyelmeztetése azonban süket fülekre talált, ezért hogy megakadályozza a katasztrófát, megpróbálta megölni az őrült Kazan-t. Nem jár sikerrel –viszont Kazan szeme megsérül, érdekes adalékként, és magyarázatként, hogy a korábbi történetben az miért viselte folyamatosan furcsa szemüvegét – tettéért pedig azonnal annak privát szibériai Gulagjába kerül.

20 évvel később már békülékenyebb a viszony a Szov-blokk vezetése és a Mega I között. Részben ennek hatására előbbi úgy dönt, hogy a Phoinex-project keretében, újjáépítik East-Meg I-et Megagrad néven, viszont szükségük lenne egy igen erős pszí ügynökre, aki megtisztítja a romokat, az ott bolyongó áldozatok szellemeitől, és az akkor keletkezett pszichikus entitánsoktól.

Az ideális jelölt Zadek lenne (azóta sem bukkant fel nála jobb a Szov-oknál), aki azonban évekkel ezelőtt eltűnt, viszont most úgy gondolják rábukkanhat Kazan egyik titkos Gulagjaban, amikből jó néhányat hagyott maga után. Zadek valóban itt raboskodik 20 éve, minden egyes nap testi-lelki kínzásoknak alávetve Kazan hűséges embere (feltételezhetően szeretője) Primakova direktor által, aki őt tette felelőssé az Apokalipszis Hadművelet kudarcáért, és nem volt képes elfogadni hogy a háborúnak vége.

Kiszabadítása után egy pszí-erősítőt kap, hogy East-Meg I romjai közt nekilásson a neki szánt feladatnak,miközben nemcsak az ottani szellemeket kell megbékéltetnie, megküzdenie, hanem a hozzá csapódó gúnyos, a történtekért őt folyamatosan vádoló ellenség Primakova szellemével is, aki „furcsa társként” működik közre eztán, és maga is kap egy a karakterét árnyaló történetet.

A jó keretet Kevin Walker és Jim Campbell írók érdekes személyközeli sztorykkal tölti meg pl. milyen terhet visel az-az atya, aki ugyancsak itt dolgozik, bármennyire is szenved tőle.

Az Apokalipszis Háborúban elpusztult a város, és így is tekintettünk rá, mint egy város, dramaturgiai súlya is csupán a Dredd szónoklatában mutatkozik meg. Walker viszont egész más perspektívából mutatja meg az egészet, emlékeztet a rengeteg ember tragédiájára.

Bármennyire is kellemes a történet és kirajzolt egy irányvonalat, sajnos valószínűleg úgy járt mint sok minden, nem rendeltek be belőle többet, vagy az íróknak lett más dolga. A rajongók körében hiába kapott elismerő szavakat,és hiába emlegetik időről-időre: 1997 óta nem készült folytatása, bár nem kizárt, hogy egyszer készül (a Judge Dredd képregény egy elég hosszú életű sorozat, sok mindenre volt példa.) Egyszer majd csak eszébe jut valakinek, hogy Megagrad újjáépítésének elvarratlan szála….

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 17. Judge Anderson vs. Judge Death (és csak vendégszerepben Judge Dredd)

Aki azt mondja, hogy nem fér bele a Dreddverzumba egykis természetfeletti felhangú történet az téved, nagyot. Mert az egyik ilyen adja az egyik legismertebb Dredd ellenfelet Judge Death-et, sőt az egyik legsikeresebb spin-off sorozattal rendelkező mellékszereplőt is Judge Andersont.

Judge Death (Prog #149-151)

Első ízben jelenik meg Judge Death egy párhuzamos dimenzióból érkező, halálon túli rémség Judge Death, aki azon nyomban hozzálát a népesség mielőbbi nullára redukálásához, aminek bizarr magyarázatául a háttértörténete szolgál:  saját világán mivel a bűnöket élők követték logikus lépésként az élet maga is illegálissá vált, és az ítélet rá egyetemes halál lett.  Miután saját világát sikeresen elintézte a Judge Death Mega-City I-be érkezik, hogy azt is hasonló kegyben részesítse. Lévén azonban, hogy ő valami síron túli manifesztáció, a hagyományos módszerekkel maximum gazdatestét lehet elintézni, kissé kikerülve így Dredd hatásköre alól mert rossz szokása szellem-testben tovább garázdálkodni, vagy más gazdatest után nézni. Itt jön a képbe a paranormális képességekkel bíró (telepatikus) Cassandra Anderson és a Psi Dívizó a bírói szervezeten belül, akik ezentúl amolyan CSI-ként funkcionálnak, de később Anderson Spin-offja által a legtöbb természetfeletti elhárítása is az ő dolguk lesz. Judge Anderson pályafutását telepatikus képessége által kezdi, amivel a halottakat is sikeresen kitudja hallgatni, és a csipkelődő társként is jól mutatott a sótlan Joe mellett. Bár először Dreddnek van rá szüksége, hogy megtalálja Judge Death-et,később  mégis ő lesz a történet hőse amikor a testét megszálló Death fogságba-ejtése miatt arra kéri Dredd-et, hogy zárja testét áttörhetetlen szintetikus-anyag börtönbe.

Szórakoztató történet, és Death története miatt mérföldkő is.

Judge Death Lives (Prog #224-228)

A későbbi folytatásban Judge Anderson hősiességének jutalma, hogy teste, a magába láncolt Judge Death-el a sorozattól megszokott morbid húzással közszemle tárgya a Bírók múzeumában.(Nem igazán tudják, hogy most meghalt-e vagy mi van, mert nem merik piszkálgatni). Nem is lenne ebből nagy történet, ha nem kezdené azt el mégiscsak piszkálni egy férfi,mint később kiderült Death haverjai, a hasonlóan életellenes szemléletet valló Judge Fire, Fear, és Mortis zsarolására. Miután kiszabadította rabságából, a Death-el kiegészülve lezárják a bábjuk  Blokkját, és nekifognak annak, amihez legjobban értenek, némi mészárláshoz…

A 4 Sötét Bíró max csak kinézetükben, és általuk osztott kivégzési módjukban különbözik, elvük ugyanaz halál mindenkire (halálosztás 4x-es szorzóval), és egyébként ők is megsemmisíthetetlenek…

Death szabadulásával, Anderson is visszakerül a játékba (nem igazán viselte meg a sztázisa), segítségével Dredd-el együtt bejutnak a lezárt lakótoronyba, legyőzik és hazakergetik a 4 lényt. Mivel azonban végleg semlegesíteni szeretnék őket, az ő dimenzionálás ugró-szerkezetüket használva erednek utánuk, és saját világokon intézik el véglegesen a 4 figurát meglehetősen szellemes igazságszolgáltatással felettük.

Maga a történet elég átlagos lenne, egy kisebb tömeg legyilkolása már nem nagyon lepi meg ebben a sorozatban az embert, a halálmódok is elég hétköznapiak és lényegében Death is csak még 3 féle változatot kapott. Ami megmenti az egészet az-a a lezáró ötlet. Az mind stílusban, mind hangulatilag nagyon ott volt, viszont körülbelül ezen a ponton azt mondaná az ember, jó volt, de köszönöm ennyi elég volt, mert már sok mindent nem lehet kihozni a dologból.

Az 2000Ad kreatív gárda azonban máshogy gondolta…(persze benne van a dologban, hogy Anderson spin-offját ezzel a már bejáratott viszállyal próbálták beindítani)

Four Dark Judges (Prog 416-427) 

Néhány évvel később, és a Judge Anderson karakter némi mellékszereplése után úgy döntöttek, hogy a kizárólagos főszereplésével ismét előveszik a 4 Sötét Bírót. Annyiban igazuk volt az íróknak, hogy nem kell bele kerékkötőnek Dredd, nélküle is elég jól működött a történet, ami Anderson rémálmaival kezdődik, amiben Death visszatér Mega-City I-be is ott folytatja ahol abbahagyta.

Mint kiderül ezek valójában a Sötét Bíró elmetrükkjei, hogy visszacsalja világába Anderson-t és segítségével feltámasztassa magát és társait, hogy aztán visszamehessenek befejezni a félbehagyott munkát. Sajnos az ellenség már nem tud újat mutatni, egymásután olvasva elég ingerszegény a dolog.

Ez természetesen nem az írók hibája, mert amúgy korrekt iparosmunka. Kellőképp szórakoztató,  a Dreddverzumos morbid humorral.

Jó szál lett volna, ha kibontják, hogy Anderson-t, amiért baklövésével saját maga szabadította rá a városra a Sötét Bírók fenyegetését, háziőrizetbe veszik,és habár kilátásba kerül a Titáni deportálás is, hogy mennyit dobna a történeten, ha Andersonnak kvázi illegalitásban kellene saját maga után tisztogatnia nem tudjuk meg. A természetfeletti ellenség elintézésére megint sikerül egy ötletes tervvel előállni, amivel végérvényesen lezárható lett volna a 4 karakter pályafutása. Hogy kell-e több Judge Death történet, van-e minőségi indok a visszatérésére, az majd később kiderül…

Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 16. – Dredd Bíró Karácsonyi Különkiadás

Dredd nem utálja a Karácsonyt, igaz nem is szereti,mert mindég történik valami, ami megtépázza ünnepi hangulatát a képsorokon. Mivel a 2000Ad heti újság akarva akaratlanul sok olyan történet keletkezett az idő során, ami az ünnepekre esett. De mint a Dreddverzumban minden, ezek is többnyire bizarr, morbid történetek lettek. Ezek összegyűjtéséből készült cikkemmel kívánok Boldog Karácsonyt minden olvasómnak, és próbálok karácsonyi hangulatnak megfelelő történetekkel szolgálni, vagy épp ezt a hangulatot leépítőekkel, ahogy Dredd is leépítette a Télapót, a Magyarországon már kultikus Dredd szarrá veri a Mikulást Heavy Metal Dredd történetben J.

Bár hasonló extrémitású durvaság nem lesz, jónéhány pikáns történetből lehet csemegézni, amiben továbbra is hullnak az emberek  (gyakran a Télapók J ) és belezik a karácsonyi történeteket. A teljesség igénye nélkül íme néhány :

 Red Christmas, Prog 44

Joe Dredd első karácsonya a Luna I történetek között foglal helyet. Egy igazán humoros kis opusz Walter a Wobot túszul ejtésével, és Dredd karácsonyi ajándékáról J) 

 Christmas Comes to Des O'Connor Block (Prog 144)

Egy másik korai történetben, Barney a városházi számítógép hibásodik meg, és hozza el a karácsony szellemét a Des O’Connor Blokkba. A probléma ott lesz ebből az egészből, ami egyben a történet mondanivalója, hogy nem lehet mindent embert boldoggá tenni egyszerre, amit egy elég szomorú lezárással toldanak meg. Ez-az egyetlen darab,amely a karácsonyi történeteket kifigurázásán, és morbid csavarásán, vagy csak némi karácsonyi kalandon túl valamennyire a dolgok mélyére ás, és felfedi, hogy mit is jelent a karácsony a modern kor emberének.

 The Night of the Rad-Beast (Prog 296-297)

Hogy Dredd-nek az Apokalipszis Háború utáni első Karácsonyban se legyen sok öröme, egy átlagos kis történetben egy radioaktív-szörnnyé változott polgárt kell hajkurásznia az ünnepi forgatagban, akinek szintén nem sok karácsonyi hangulata volt. Érdekes, hogy mint a sorozatban szokás, hogy a nagy eseményekről emlékművekkel emlékeznek meg. Ez sem lesz másképp az Apokalipszis Háború esetében, amelynek, és áldozatainak ebben a történetben egy hatalmas gombafelhő-szoborral állítanak emléket.

 A Merry Tale of the Christmas Angel (Prog 450)

Pár év és ismét tobzódhatunk egy karácsonyi történetben: A városon eluralkodik az ünnepi hangulat, MC I bírái élelmiszeradományokat visznek a városfal melletti mutánsoknak, pszichopaták is készülődnek ünnepi vérfürdőjükre, és még a lobotomizált nehézsúlyú bűnözőket is kiengedik a  hűvösről. Így jár Mean Machine Angel is (így van él, van is készen róla egy cikkem, de csak később kerül elő) – mondván jó szociális terápia számára, ha rátukmálják egy családra és azokkal tölti az ünnepeket.  Minden jól is megy, amíg egy borzasztóan szerencsétlenül választott ajándék (egy dobozból Dredd ugrik elő, és jól hókon csap, miközben harsogja, hogy 30 évet kapsz J) előhozza belőle az embereket (és mást) lefejelő énjét, ami el is indul Dredd-en bosszút állni. És meg is tenné, ha nem kerülne az útjába egy leendő tömeggyilkos. Jó kis történet ez is, egy első osztályú visszatérő szereplővel, és a szokásos Wagner&Grant-es lezárással: miért visznek kaját a mutánsoknak? Megbolondultak ezek? Nem, csak egybe akarták gyűjteni őket, hogy lepuffogtathassák mindet, így kívánva nekik kellemes Karácsonyt, mert a törvény ünnepekkor sem kegyelmez!

 A Real Christmas Story (Prog 502)

Egy kis karácsonyi köntösbe bújtatott családi dráma, amiben a férj megtébolyodott (amiben nagy segítségére volt az a kis kukucskáló ablak is az agyára, ami a homlokán nyílott. Felesége próbálja lenyugtatni, de végül Dreddnek sikerül. A karácsony happy-endje itt, hogy végül feltámadnak, mert ők voltak a karácsony szellemei. Nos ez a sztory nem volt valami nagy szám, volt ennél sokkal jobb is…

 Little Spuggy's Christmas  (Prog 658)

Újabb karácsony, újabb humoros történet:ezúttal egy alacsonynövésű gengszter útját követhetjük végig, hogyan zárja le régi ügyeit, miután a város kegyéből sok más elítélttel egyetemben korábban szabadul a  hűvösről, majd hogyan végzi a város egyik óriás karácsonyfájának csúcsdíszeként, hogy ő legyen Karácsony Angyala. 

 The Santa Affair (2000AD Winter Special #2 (1989)

Új karácsony, új anekdota. Dredd és néhány rendőr ezúttal Télapónak öltözve akar lefülelni, néhány ugyancsak Télapónak öltözött rablót, miközben egy szintén Télapónak öltözött orgyilkos is feltűnik a színen. Bár az áldozatok száma pár pillanat alatt röppen a magasba, valahogy a történet elég lapos.

 Christmas With Attitude (Prog 815)

Ennis egy ismerősnek tűnő történet Dreddverzumos átíratával áll elő – Egy család az utcán fagyoskodik, miután a legutóbbi nagyeposzban (Judgement Day)elvesztették otthonukat – egy Cal Habos (Skót) honfitársuktól próbálnak segítséget kérni. De az öregember nem szánja meg őket. Később azonban nem hagyja nyugodni a lelkiismeretem és úgy dönt, hogy kiugrik a Cursed Earthre, és lő valami mutáns jószágot, hogy a család jóllakhasson. Azonban nem lehet csak úgy büntetlenül kóricálni és lövöldözni, hamarosan kinyuvasztva végzi. A jobbféle morbid Ennis-es megoldásként végül ő kerül az éhező család terítékérem almával a szájában és fagyönggyel a seggében J

 I hate Christmas (Prog 867)

Mark Millar nem nagyon erőltette meg magát- egy csattanó nélküli néhányoldalasban azt látjuk, amit már úgyis tudunk- vagy legalábbis erősen gyanakszunk rá- Dredd utálja a karácsonyt, mert ilyenkor a népek azt hiszik, hogy felmentést kaphatnak a törvények alól valamilyen fennkölt ünnepi szellem nevében, ami persze nagyon nem így van. Hogy meglegyen az adag, 1 télapóruhás alak ismét holtan végzi. Az egyetlen humoros dolog ebben az opuszban, hogy Dredd kap egy karácsonyi üdvözlőlapot, visszatérő nagy ellenfele Judge Death nevében.

 Christmas Angel (Prog 1123-1124)

Egy jól sikerült darab, john Wagner tollából. Miközben Dredd egy táskatolvaj mikulást hajkurászik, a Jack Kevorkian blokk mellett, abban felbukkan az Irgalom Angyala nevén elhíresült sorozatgyilkosnő a férjével, akik méreginjekcióval kímélnek meg a szenvedéstől minden embert! Balszerencséjükre azonban most rossz áldozatot választottak, mivel az épp házibulira készülődött,és lakását hamarosan ellepi a mulatozó tömeg. Egy ilyen helyzet azonban nem gátolhatja meg őket szent feladatunkban –nekiállnak, hogy módszeresen megritkítsák a vendégeket, miközben az egyszerre morbid és kozmikus szituációt bonyolítja, hogy ténykedésükre fény derül, és a blokkot körülzárják házkutatás céljából. Ám mi lehet jobb álca, mint egy Karácsonyi Party?

 Christmas with the Blints (Prog 2005)

Egy korábbi karácsonyi történet, kevésbé karácsonyi hangulatú folytatása. Egy folytatás, ami sajnos meg sem közelítette a korábbi rész színvonalát. Az Irgalom Angyala és pipogya férjecskéje  Homer, Brit-Cit ben  rendezkedtek be állnéven, ahol testhezálló vállalkozásba fogtak- eutanáziát árulnak mindenkinek, törvényes keretek között. A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor Oolanak ennyi már nem lesz elég- mert nem ugyanaz az érzés, ha az áldozat megakar halni. Visszatér régi sorozatgyilkos szerepébe, amit férje egyszerűen nem tud megérteni. Családi nézeteltérésük odáig fajul, hogy Homer is felkerül az eutanáziára várók listájára, ám inkább lepaktál a városban vendégeskedő  Dreddel, hogy egy házastársi cellába kerüljenek.

 The spirit of Christmas (Prog 2008)

Karácsony szelleme Joe-ra is hat, ilyenkor neki is többször eszébe jut a családja. Noha ezen ünnepi alkalmakkor is éberen őrködik városa felett – ezúttal egy tolvajbandának sikerül kellően keresztbe téve minden ünnepi hangulatának, valamint hozzáadva még néhány strigulát a karácsony áldozatainak számához.