Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 30. – Mandroid (Prog 1453-1464)

Annak okán, hogy a változatosság gyönyörködtet, lássunk egy olyan történetet, amiben nem Dredd a főszereplő. És amiben még a maga kicsavart módján sem „pozitív karakter”.

Nate Slaughterhouse katona valamilyen szervezetben…( egy kis gyengesége a történetnek, hogy nem igazán derül ki, miben. Gondolom a Space Corps-ban, a szervezetben, ami az emberi kolóniákon tesz rendet, és a földönkívülieknek ossza az áldást /volt is erről egy harmatgyenge spin-off filler/)…és lesérül egy csatában. Meghalni azonban nem engedik, egy masszív kis kiborgot faragnak belőle a megkérdezése nélkül, egy mandroidot. A dolgot igencsak zokon veszi, a történet része (ha szerencsére nem is hangsúlyos) a sírás, hogy már inkább gép vagyok, mint ember, most mi lesz?  Nate nem is akar tovább a komolyabban be nem mutatott háborúk gyalogja lenni, leszerel, és szintén katona feleségével és kisfiával visszatér a Földre, Egész pontosan Egyes Megavárosba. Eddig elég szimpla a dolog, mert olyat is szívesen megkérdezne az ember, hogy kinek az érdeke, elengedni egy csócstechnológiájú mandroidot, amire elég erőtlen választ kapunk a történetből, igazából az MC I-be érkezés után kezd el hangulatossá válni a dolog.

Munka és komolyabb tőke nélkül, egy lepukkant blokkban találnak új otthonra, ahol a szomszédság igen hamar kopogtat védelmi pénzért, amit természetesen nem fizetnek neki, mire felgyújtják az ajtajukat. Feljelentés születik, a kishal kezén bilincs kattan (összekötve a dolgot, egy a sorozathoz mérten baráti hangvételű megismerkedéssel Dredd és Nate között), de a helyi gengszterfőnök Denzo Shultz megússza a dolgot, és igencsak felbosszantja a dolog, és bosszút esküszik a család ellen, akik betartottak neki.

Először az asszony tűnik el munkakeresés közben. Dredd-ék meglehetősen evilági rendőrösen állnak hozzá a dologhoz, és mindent megpróbálnak erejükhöz mérten, hogy megtalálják az ex-katona feleségét, de eredmény nélkül, majd egy idő után feladni kényszerülnek a próbálkozást. Ők gyanítják, hogy a nő Shultz áldozata lett, ezért a család maradékát át is költöztetik egy a Bírók által őrzött védett-blokkba. Ezután Nate kezdi el járni az utcákat, hogy megtalálja a feleségét, de ez Mega-city szinten elég hiábavaló. Miközben, hogy ezt teszi fiát kicsalják új lakásukból és megölik. természetes mi tudjuk, hogy Shultz a felelős érte, de a történetben ez mint annak az érzésnek a megerősítéséül szolgál, hogy a Bírói bűnüldözés meglehetős fogyatékossággal küzd, rengeteg minden kicsúszik a kezük közül, és ez ember-közelibb szinten ilyen tragédiákhoz vezet.

A családleépítés után , remekül felépítve láthatjuk, ahogy Nate tovább járja az utcákat felesége után kutatva, majd fokozatosan szembesülve az erőszakkal az utcákon és a Bírók tehetetlenségével, a bene rejlő technika felhasználásával magányos igazságosztóvá válik.  De nem holmi Dreddes szuperhősztoryt kapunk Wagnertől, látjuk és érezzük, hogy Nate Slaughterhouse minden lépése-tette, csupán valami pótlék elveszett családja helyett.

A kezdetben rokonszenves Dredd a történetben fokozatosan épül le először inkompetens „zsaruvá”, aki nem tudja se megakadályozni,se felderíteni a bűncselekményt, majd ellenséggé, miután Nate tevékenysége lelepleződik, és üldözni kezdik. Bár a Mandroid befejezéséül a letartóztatása szolgál, nem ilyen egyszerű módon ütik el.

Bár Shultz kicsúszik a Bírók kezei közül, és a Kanadai Határon fekvő erődjébe megy (egy kis furcsa képzavar, hogy ilyen is van de mindegy) Dredd úgy alakítja az eseményeket, hogy Nate erről tudjon, és utána mehessen. A nagy leszámolás keretében szolgáltat igazságot a gengszterfőnök felett, elvarrva ezt a szálat is. Maga a fináléban Nate számára is van  egy kegyetlen csavar. Végig Shultznál volt a felesége, aki lobotomizált rabszolgát csinált belőle.

Bár nyögvenyelősen indult egy nagyon hangulatos történetet kaptunk, borzasztóan jó befejezéssel, amivel érdemes próbát tenni..