Forgotten Realms: Száműzött -írta: Amondin-

Genzo:

Amondin egy fantasy képregénnyel készült mára. Én is szerettem volna mostanában ebben a kategóriában frissíteni, de a kolléga megelőzött, és előrukkolt a Forgotten Realms képregény második történetével, ami a Száműzött címet viseli, és szintén egy három részes mini, csakúgy, mint az Otthon című, amiről már volt itt szó. Lássuk, mi történik a folytatásban, de előtte akár feleleveníthetjük az előző rész eseményeit is.

Amondin:

Üdv mindenkinek.
Az utóbbi időkben eléggé szuperhősjellegűek voltak a kritikáim, szóval úgy gondoltam, ideje átlépni egy másik műfajba. A Fantasy világába.
Mielőtt azonban bármit is mondanék erről a képregényről, felhívom a figyelmet arra, hogy a mostani képregény az Otthon folytatása. Ennélfogva lehetetlen úgy írnom róla, hogy ne árulnám el, hogy mi lett az előző résznek a vége. Szóval, aki még nem olvasta el, és nem szeretné, ha megtudná mi történt ott, akkor az most még ne olvassa el ezt a kritikát.

Forgotten Realms: Otthon - írta: Amondin -

Genzo:

Ma ismét a fantasyrajongó szíveket dobogtatjuk meg egy kicsit, mégpedig Amondin segítségével, aki kicsit jobban otthon van a témában, mint jómagam. Most a választása a Forgotten Realms: Otthon című képregényre esett, ezt fogja nektek bemutatni jó részletesen és áttekintően.

Amondin:

A mai képregény szintén egy Fantasy lesz, és ez is a Dragonlancehez hasonlóan egy könyvnek a képregény feldolgozása.
A Forgotten Realms egy igen hosszú regényfolyam(olyan 50 könyv lehet ebben a sorozatban) aminek a legnagyobb sikerét arató története Drizzt Legendája volt. A mai képregény Drizzt( és a félreértések elkerülése véget ez a teljes neve. Tehát a t a végén nem ragként van ott, hanem az is a nevéhez tartozik) Legendájának az első kötete lesz.

Ennek a képregénynek a központjában a drown-k állnak. Ők a sötételfek, tehát az elfek egy gonoszabbik változata. Az ő birodalmuk a föld alatt található, ugyanis megvetik a napot, és a felszínen élő rokonaikat. Meg amúgy mindent. A föld alatt a Mélysötétben több várost is létrehoztak ezek közül a legnagyobb Menzaborrazan amit nevezhetnénk akár a drow birodalom fővárosának.
A drow-okról még azt illik tudni, hogy az ő istenük Lolth a Pókkirálynő akinek áldoznak, és őt tisztelik. Továbbá a drow-oknál az uralkodó a női nem, és a hímeket nagyrészt csak katonának használják.
Menzaborrazan városa 66 uralkodó Házra tagolódik, amik között csak úgy lehet feljebb jutni, ha az egyik ház kiírtja az előtte lévő házat. És természetesen minden ház szeretne felemelkedni.
Történetünk azon az éjszakán kezdődik, amikor Menzeborrazan 10. Háza a Do’Urden ház hosszas előkészületek után megtámadja a Devir házat, ami a 4.a rangsorban.
Ahhoz, hogy egy Házat kiírthassanak minden egyes tagját meg kell ölniük. Ha csak egy nemes is életben marad, (legyen az felnőtt, vagy gyerek) akkor az feljelentheti a pusztításért felelős Házat, és a többi Menzeborrazan összes lakója közösen kiírtja azt a Házat. Ha viszont minden nemes meghal, akkor nincsen probléma. A többi Házat hidegen hagyja, hogy mi történt, még akkor is, ha tudják, hogy ki kit írtott ki. Ez a Menzeborrazani igazságszolgáltatás.
Drizzt Do’Urden egy ilyen világban születik azon az éjszakán amelyen a Do’Urden ház megtámadja a Devir házat. Mivel harmadik fiúként születik, így fel akarják áldozni a Pókkirálynőnek, mert ez ott így szokás. Ám egyik fivére „elesik” a támadásban, és ennek köszönhetően megmenekül. Azon az éjszakán a Do’Urden Ház tökéletes munkát végzett. Az összes Devirt megölték. Vagy legalábbis ők ezt hitték. Életben maradt még valaki abból a Házból, de mivel ő távol volt azon az éjszakán, így ő kis szerencsével megmenekült.
Bár túlélte azt az éjszakát, de nem tudta, hogy melyik Ház irtotta ki az övét, így nem tehetett feljelentést. Hogy megtudhassa ki állt a mészárlás mögött, felveszi valaki másnak a személyazonosságát, és az évek folyamán meghúzódik, míg végre megtudja ki állt a családja pusztulása mögött.
Drizzt ebben a világban nő fel, és folyamatosan szembesül azzal, hogy a drown-ok mennyire gonoszok. Ő ugyanis más volt, mint a többi Drown. Ez már a születésétől kezdve látszott.
Drizzt mélyen megvetette a Menzeborrazani „igazságszolgáltatást”, miután szembesült eggyel. Miközben nőt fel, egyre inkább kezdte felismerni, hogy az ő Otthona nem itt van.

Viszont nem tehet semmit. Ha elhagyná Menzaborrazant akkor mégis hová mehetne? A Mélysötétbe ami tele van veszélyesebbnél veszélyesebb lényekkel? Vagy a Felszínre, ahol amint meglátnák megölnék azért ami.
Menzeborrazanban mindössze kettő olyan élőlényt talál akiket igazán a barátjának nevezhetne. Az egyik Guenhwyvar, a fekete párduc. Noha a párduc nem tud beszélni, de mégis ő volt az egyetlen akit Drizzt a társának nevezhetett a későbbiek során. A másik pedig a tanítója Zaknafein, aki egyben Drizzt apja is, de Menzeborranzanban az apának nincsen semmi jelentősége. Kivéve Drizzt-t, de ő csak később jön rá, hogy Zak az apja.
A történet lényegében Drizzt eszméiről szól, és arról, hogy hogyan fogadja el magát annak ami. De mielőtt még bárki azt mondaná, hogy: „ Ha csak erről szól akkor biztosan unalmas lehet” elmondanám, hogy Salvatore(a könyv írója) nagyon szépen kitalálta, hogyan tegye izgalmassá ezt. Számos olyan dolog történik itt amik Drizztet választás elé állítják. Az egyik legnagyobb ilyen akkor történik, amikor a Drown-ok megtámadják a felszínen élő rokonaikat, és Drizztnek velük kell, tartania. Ő természetesen nem mocskolja be a kezét, de a gonosz bátyja Dinin, elé vezett egy elf gyermeket, és megparancsolja, hogy ölje meg. És itt Drizzt-nek választania kell. Vagy megteszi, és feladja az elveit, amik szerint eddig élt. Vagy nem teszi meg, de ezzel halálra ítéli magát, mert Menzeborrazanban csak az erősek élhetnek. (Mondjuk ezt egy kicsit átírta a képregény, de a lényege megmaradt)
Hogy hogyan dönt azt láthatjátok itt. (De vigyázzatok eléggé megtévesztő a kép.)

Valamint az apjával is kerül egy konfliktusba. Zakról azt kell tudni, hogy Drizzt tőle örökölte az eszméit, és Zak egy kaland miatt úgy hiszi, hogy Drizzt-ből is igazi Drown lett. Így lelkileg összetör, és elhatározza, hogy megöli a fiát. És ugyanez fordítva is igaz. Drizzt szintén egy fordulatnak köszönhetően azt hiszi, hogy Zak is ugyanolyan gonosz lett, mint a többi, és ő is elhatározza, hogy megöli az apját. Tehát mindketten azt hiszik a másikról, hogy feladta az eszméit, és ugyanolyan sötétlekű lett, mint a többi.. A kérdés csak az, hogy ki téved?
A párbajuk kimenetele legyen meglepetés.

És persze ott van még az utolsó Devir is aki időközben rájön, hogy ki felel a családja haláláért, és a bosszúja első célpontja Drizzt lesz. De nehogy félreértsétek. Nem azért áll bosszút, mert szerette a családját. A szeretet szót a Drown-k ( Drizzt, és Zak kivételével) nem ismerik.

A történet végét nem árulom el, de legyen elég annyi, hogy Salvatore jobban ki sem találhatta volna. Nagyon érzelmekre ható véget talált ki, ahol az olvasó szinte beleélte magát Drizzt helyzetébe.

A rajzokról most nem ejtenék szót, mivel láthatjátok, hogy milyenek. Ebből vonja le mindeki a saját következtetését.
Itt is azt tudom tanácsolni, mint a Dragonlance-nél. Ha van lehetőségetek rá, akkor előbb a könyvet olvassátok el, és csak utána a képregényt.
Ezt a képregényt a Hálózsákon megtaláljátok. Egyenlőre még csak ez, és a folytatása a Száműzött van fenn, de hamarosan jön a többi is.

Dragonlance: Az Őszi Alkony sárkányai - írta: Amondin -

Genzo:

Ma ismét Amondin mutat be nektek egy képregényt. Mivel a szavazás szerint lenne igény a fantasyra is, én pedig nem vagyok nagyon a témában, a fantasy műfaj eléggé az érdeklődési körömön kívül esett, ezért megkértem Amondint, az ezer éves mannaszívó kard hordozóját, hogy szállítson nektek valamit a műfajból. Jó ötlet volt, sokkal jobban mutatja be a Dragonlance képregényt, mint én, ő kicsit jártasabb az orkok, elfek és a többi lény világában. Íme tehát a cikk, mielőtt háborúba mentek az entekkel, olvassátok el, jó szórakozást.

Amondin:

Mint az a szavazásból kiderült vannak olyanok, akik szeretnének Scifi-Fantasy képregényekről kritikát. Nos, a mai egy fantasy lesz.
A fantasy műfaj egyik sajátossága, hogy a történet, amit elmesél egy külön világban, játszódik, és általában az embereken kívül még jó pár faj szerepel benne.
Ez alól a mai képregény sem kivétel. Amit tudni illik erről a képregényről az, az, hogy ez egy könyvnek a képregényváltozata. A Dragonlance egy nagyon sok kötetből álló regényfolyam, és ha nem tévedek, akkor ez volt az első könyv, amit kiadtak. De lehet, hogy tévedek, ha ez a helyzet, akkor majd valaki kijavít.
De vissza a képregényhez. Ez teljes mértékben a regényt követi soron, és ennek nem egy, hanem nyolc főszereplője van. Ez a történet Krinn földjén játszódik, ahol az emberek már régen elfordultak a régi isteneiktől, és újakat kezdtek imádni. Ennek következtében az istenek egy meteor záport zúdítottak Krinn-re, és ezt a katasztrófát a későbbiekben Összeomlás néven nevezték. Az Összeomlás következményeképpen volt tenger, ami eltűnt, és a helyébe máshol keletkezett egy tenger. Ez azonban csak ahhoz vezetett, hogy az emberek még inkább eltávolodtak az isteneiktől.
Voltak azonban még valakik, akik szerették volna megtudni, hogy mi történt valójában. Ők heten megegyeztek abban, hogy öt évre szétválnak, és bejárják a világot, hogy megtudják az igazat. Megesküdtek, hogy öt év múlva visszatérnek Vigaszba, hogy újra találkozzanak, és elmeséljék mire jutottak. Ők heten, pedig nem mások, mint:
Félelf Tanis: Ő a csapatuk vezetője. Már a nevéből is kiderül, hogy félig ember, és félig elf. A származása miatt, pedig sokszor kitagadott volt. Hogy idézzek a könyvből: „Az emberek szemében félig elf, az elfek szemében, pedig félig ember.” Tehát egyik faj sem kedveli igazán.
Fényeskardú Strurm: Solamnia lovagja, akinek egyetlen egy célja van, ami még az életénél is fontosabb, mégpedig, hogy visszaállítsa a lovagság becsületét. Az Összeomlás után ugyanis a lovagokat mindenki megvetette.
Tűzkovács Kova: Egy öreg törpe, és Tanis legjobb barátja. Egy régi eset miatt fél újra csónakba ülni, és számára a hajók is egyenértékűek a csónakokkal.
Raistlin: A társaság legfurcsább, és legtitokzatosabb tagja. Ő egy mágus, aki bár törékeny testalkatú, és az egészségi állapota sem mondhatni a legjobbnak igen nagy hatalommal rendelkezik. Gyakorlatilag senki sem bízik meg benne az ikertestvérén Caramonon kívül.
Caramon: Raistlin ikertestvére, és tökéletes ellentéte. Míg testvére törékeny felépítésű, addig Caramon hatalmas termetű, és a kardforgatásban jeleskedik. Életét is képes lenne odaadni a testvéréért, mert ő az egyetlen, aki fontos számára, és az egyetlen, akitől fél.
És végezetül Tasslehoff Fúróláb: Az első reakcióm a karakterére az volt, hogy milyen idétlen neve van. De bármennyire is furcsa a neve nagyon szerethető karakter. Ő egy surranó, és a surranókról azt kell tudni, hogy olyan kicsik, mint a törpék, igen fürgék, és nem ismernek félelmet. Ennélfogva mindig magukkal hozzák a bajt. Ja, és a tolvajlás nagymesterei. Tasslehoff zsákja tele van olyan dolgokkal, amik nem az ő tulajdonát képezik, de mindig talál valami magyarázatot arra, hogy hogyan kerültek azok a zsákjába. Ilyeneket szokott mondani, hogy: „Ott hevert az asztalon, és nem volt szívem otthagyni”, vagy „Esküszöm beleesett a kezembe” de az abszolút kedvenc: „Jobb lesz, ha elveszem ezt, még a végén jönne valami tolvaj, és ellopná”. Szóval  én nagyon megszerettem a karakterét.
Ez eddig ugye hat. Van még valaki, de róla nem tudok írni, mert az első részben nem tűnik fel konkrétan, csak a későbbiekben.
Szóval ők hatan visszatérnek szülővárosukba, Vigaszba, hogy megosszák a tapasztalataikat, amit az alatt, az öt év alatt szereztek, de nem abba a városba tértek vissza, amit ismertek. A várost goblinok járták, és mindük érezte, hogy valami készülőben van. Valami rossz.
A történet akkor veszi kezdetét igazán, amikor betér az Otthon fogadóba két síkföldi „barbár” Aranyhold, a Főnök Lánya, és Zúgószél a jegyese. ( és velük együtt lesznek meg nyolcan) Aranyhold egy kék kristálypálcát vitt a kezében, amit a goblinok nagyon meg akartak szerezni. A sors úgy hozta, hogy útjaik kereszteződtek a társaságéval, és közösen menekültek el Vigaszból.  Mint az később kiderül a két síkföldi, sem tud sokkal  többet a kék pálcáról csak azt, hogy gyógyító hatása van. Ugyanis nem sokkal a történet kezdete előtt jutott Zúgószél a birtokába. Mivel a goblinok nagyon akarják a pálcát kénytelenek, lesznek elmenekülni a városból, és útjuk során összeakadnak a sárkányfattyakkal, akik hüllőszerű lények, és Krinn meghódítását tervezik. És nem csak tervezik, hanem a sárkányok segítségével végre is hajtják. Legalábbis Krinn egy részét meghódították.
Ilyenformán a társaság sehol sem tudja magát biztonságban érezni. Csak azt tudják, hogy a kék kristálypálca nagyon kell a sárkány nagyuraknak (ők a goblinok, és sárkányfattyak feljebbvalói) Végül a sors szavára elhatározzák, hogy elmennek Xak Tsaroth romvárosába, ugyanis Zúgószél ott szerezte meg a kék kristálypálcát, így logikus, ha meg akarnak róla többet tudni, akkor ott kell keresniük a válaszok után. Abban a városban, ahol fekete szárnyakon röpköd a halál.

Kezdetnek ennyi lenne. Persze kihagytam még egy pár dolgot a történet kezdetéből, de ezek egyrészt már kicsit spoileresek lennének, másrészt, pedig bonyolult lenne mindent leírni úgy, hogy még érthető legyen. Legyen elég annyi, hogy a történet során találkozhatunk: elfekkel, unikornissal, egy szórakozott mágussal, mocsári törpékkel, sárkányokkal, és természetesen holtakkal is, és még sok más lénnyel.
A rajzok szerintem egész jóra sikerültek nekem kifejezetten tetszettek. Akinek felkeltettem az érdeklődését a képregény iránt annak irány a Hálózsák, és ott megtaláljátok. Ám, ha adhatok egy tanácsot előbb ajánlatos lenne a könyvet elolvasni. Ugyan a képregény nagyon szépen visszaadja a könyvet, de sajnos mindent nem tudott megőrizni a regény hangulatából, és történetéből. De természetesen ez csak egy tanács, hogy mit olvastok el előbb az rajtatok áll.
A Hálózsákon egyelőre még csak az első kötet képregény változata van fent, de hamarosan fog jönni a következő is. Addig is olvassátok el, és bíztassátok Aldariont a folytatásra.
Innentől pedig az oldal tulajdonosáé a szó.

Genzo:

Köszönet Amondinnak a cikkért, remélem tetszett nektek, kedves fantasy rajongók. Lehet én is bepróbálom majd ezt a képregényt, bár mint mondtam, nem csapott meg a sárkányok tüzes lehellete túlzottan. De semmi bajom amúgy a műfajjal, ezt leszögezem, mielőtt nekem dobjátok azokat a köveket. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nekem az Egy Gyűrű az nem ez, hanem ez, és ő a gyűrűhordozó nálam. De remélem felkeltette Amondin az érdeklődéseteket a cucc iránt, mondom, még lehet én is belenézek.