The Batman of Arkham

Régóta nem volt szó a DC Comicsról itt, törjük hát meg a csendet, és beszéljünk Batmanről. Ma egy Elsewords történet kerül bemutatásra, ami talán felkelti az érdeklődésetek. Ugyanis az Elsewords történetekben az a pláne, hogy eljátszanak egy érdekes gondolattal. Mi történt volna egy-egy karakterrel, ha valami másképp sül el, mint a megszokott történet? Ha egy ismert képregényes esemény valamely apró részletét megváltoztatjuk, azzal hova tereljük az adott hős pályáját? Ilyesmit a Marvel is csinált, a What if?-történetek pont ezeket a kérdéseket feszegetik, de most lássuk, a DC hogy old meg egy ilyen alternatív valóságbeli történetet. The Batman of Arkham.

A fő motívum és változtatás itt az lenne, hogy az 1900-as évek körül járunk, és Dr. Bruce Wayne orvosként dolgozik az én hőn szeretett képregényes helyszínemen, az Arkham Asylumban. Elég sikeres munkát végez ott, Gyilkos Krok a gyógyulás szélén van neki köszönhetően, ilyesmi. Egy új ellenség- és potenciális páciens azonban felüti a fejét. Ő Joker, aki Gothamben megint.... izé, Jokerkedik, tudjátok. Ki más szállhatna szembe a veszéllyel, mint Batman, aki itt is Bruce Wayne, ennyire nem változtattak a dolgon. A Joker elleni harc azonban nem sül el a legjobban, Batman ugyanis jól megszívja... Joker nevetőgázát. Ilyen állapotban pedig orvosként sem ténykedhet egy ideig, így ezek a teendők áthárulnak Dr. Cranere, akiről tudjuk, hogy ki ő. Madárilyesztő. Az ő orvosi eljárásai már közel sem olyan hatásosak és barátságosak, mint a Bruce módszerei, így kezd elfajulni a helyzet az intézetben.

A füzet emellett feszeget egy elég komoly és fontos kérdést, amit a mi világunkra is átvehetünk. Miért öl az ember? Továbbmegyek, miért öl az ember többször egymás után? Ezeket a kérdéseket próbálja Bruce megválaszolni, ennek szenteli egész életét és munkásságát, ugyebár tudjuk, mi váltja ki azt, hogy ilyesmin gondolkodjon. Igen, megint megkapjuk a szülővesztést, de nyugi, nem hosszan.
Ami nem nagyon volt kidolgozva (talán helyhiány miatt), az az, hogy Batman és Bruce Wayne egyszerre szenved Joker mérgétől, és senki nem vágja le, hogy ez mit jelent. Simán elintézik, hogy "Bruce is ottvolt, nem nagy ügy"-magyarázattal. Hasonló helyzet van a The Dark Knight Risesban is, aki látta, tudja, aki nem, annak nem lövöm el. De vissza a képregényre.

Mindenképp érdekes olvasmány ez a duplafüzet hosszúságú képregény, ami akár hosszabb is lehetett volna, mert ebbe a történetbe és egész jó alapötletbe fért volna még szerintem. De örülünk annak, ami van, a rajzok megszokhatóak, a panelek felépítése, keretezése és elhelyezése nagyon szép és igényes, az olvasmány szórakoztató, benne van Batman és Joker is, kell több?

Road to Perdition (1998)

Aki követi az oldalt facebookon (igen, az sem árt, csak úgy mondom), az pár napja láthatott egy panelt egy képregényből, ami beharangozta ezt a mai frissítést. Akkor nem árultam el, melyik képregényből származik a kép, hagytalak titeket gondolkodni, amely gondolkodásnak nem tudom mennyi gyümölcse született, de akárhogyis, ma lehull a lepel erről a kis rejtélyről, amiről ugyanis szó van, az a Road to Perdition című grafikus novella, egyenesen 1998-ból.

A cím talán ismerősen hangzik azoknak, akik filmkedvelőnek tartják magukat, és esetleg rajonganak a gengszterfilmekért. Ugyanis ebből a képregényből inspirálódott az azonos címet (magyarul A kárhozat útja) viselő, 2002-es gengszterfilm, amelyben olyan nevek bukkantak fel, mint Tom Hanks (kicsit szokatlan karakterben), Daniel Craig (James Bond ugye, illetve emlékszik még valaki, hogy szerepelt ő olyasmibe is, hogy Arany iránytű? Dehogy emlékszik, a filmet is elfelejtettük még a kiadás évében), illetve Jude Law, aki itt is megcsillogtatja színészi tehetségét, szerintem remekül hozza a karakterét, mondanám, hogy ő volt a kedvencem a filmben. De ez kicsit más tészta, a filmet is csak ajánlani tudom, de ejtsünk pár szót az eredeti műről, a grafikus novelláról.

A történet majdnem ugyanaz itt is, mint a filmben (én is a GN olvasása előtt láttam filmet, azért írom így a hasonlítást), de azért van különbség a kettő között, majd meglátjátok. Ezt én pozitívumként kezelem, hogy a film nem adaptálja teljes mértékben a képregényt, hanem ad hozzá, elvesz belőle, más irányba viszi ugyanazt az alaphelyzetet. Megnézhetjük, hogy egy történetet hogy lehet kétféleképpen végigvinni úgy, hogy mindkét verzió jó legyen. Ez nagy szó, ha belegondolunk, hogy vannak történetek amiknek egy verziójuk van, és az is gáz.
Michael O'Sullivan egy tisztességes családapa, aki mégse annyira tisztességes, ugyanis titokban gengszterkedik, a megbízó fiával közösen hajt végre piszkos akciókat. Egész addig el tudja különíteni egymástól a két életét, amíg kisfia nem lesz szemtanúja az egyik ilyen "végrehajtásnak". Innentől veszélyben van a család élete, és hamarosan be is következik a baj. Michael feleségét és a másik fiát megölik. A férfi és a fiú ketten marad, család és otthon nélkül, kezdetét is veszi az utazás, ami tulajdonképpen bosszúhadjárat. Michael ezentúl egy küldetésre koncentrál: megölje mindazokat, akik a családja haláláért felelősek. Kicsit Punisheres, ugye? Ugye.

Mindez az 1930-as évek Amerikájában zajlik, és ez a világ szépen van ábrázolva a gn-ben és a filmben is. A történet további kimenetelét már nem mondom el, olvassátok el/nézzétek meg a filmet, mind a kettő megérdemli a figyelmet.
Amit még kiemelek, az a grafika itt a képregényben. Akik látták a kedvcsináló panelt a facebookon, már tudják, hogy itt fekete-fehér a képi világ, olyan, mint a Sin City képregényeknél. Ezzel a technikával és "színvilággal" lehet kreatívan és szépen játszani, és itt bizony meg is történik. Olyan szép képeket kapunk, amelyek nagyrésze különálló grafikaként is megállná a helyét egy kiállításon vagy akár a saját falunkon. Apró érdekesség, de a képi világ a filmben is híresen gyönyörűszép, az operatőri munkát többet dícsérik, mint magát a filmet, ami érthető, ha láttátok, tudjátok, miről beszélek. Szép képek, izgalmas történet, gengszterek, 30-as évek, kell több? Olvasásra és filmezésre fel, itt a hétvége úgyis a nyakunkon.

Aztán várom a véleményeket is, mondjuk a film vs képregény témában. Melyik verzió jobb? Én ezúttal a filmre szavazok amúgy, az jobban tetszett, de csak egy hajszállal. Nálatok mi a helyzet?

Éjszárny v1

Az egyik kedvenc DC hősöm első önálló kalandjával zárjuk ezt a hetet. Éjszárny (Nightwing) neve talán ismerős minden képregénykedvelő számára, itt is foglalkoztunk már vele többször is, a DC Rebootban saját sorozatot is kapott, szóval a pályája most sincs zuhanóban, nézzük hát, hogy indult a szólókarrier 1995-ben.

Mielőtt ez a négyrészes mini megjelent, a DC kiadott egy one-shotot, amiben bár Alfred volt a történet középpontjában, Nightwing neve került a borítóra. Ez egyféle teszt lehetett, hogy miként reagál a fizető olvasótábor a hős önálló történeteire. Ezek szerint pozitív volt a visszajelzés a nép részéről, ugyanis pár hónappal később Nightwing megkapta az első teljesen önálló sztoriját, ezt a négy részes minit. Egy évvel később pedig útjára indult egy ongoing, ami már több, mint 150 számot élt meg egész 2009-ig.

A v1-es sorszámot kapott mini elején Éjszárny egy tipikus pároldalas bűnüldöző akció után úgy dönt, visszavonul, leteszi az Éjszárny jelmezt. Nem is csodálom, az a jelmez igen csúnya, ha engem kérdeztek. Dick megismerkedik egy lánnyal, próbál normális életet élni. Ekkor lép a képbe a jóságos Alfred, aki előkotorta a régi Grayson dokumentumokat unalmában, és talált is egy érdekes levelet, ami Dick családjának halálával áll kapcsolatban, ezért hősünk meg is gondolja magát rögvest, és újra elkezd Éjszárnyként ténykedni, küldetése pedig, hogy kiderítse az igazságot a családjával kapcsolatban. Ha pedig ehhez egy kisebb ország gonosz hercegét kell lenyomni, ám legyen. 

A lényeg itt azon van, amit Dick maga is többször hangoztat. Ebben a buliban egyedül kell helyt álljon, Batman segítsége nélkül. Azért egy rövid időre a denevérember is tiszteletét teszi a miniben, a történet elején és végén, de ezek elkerülhetetlen szereplések. A reflektorfény attól még teljes mértékben Éjszárnyra vetül, aki mellesleg az új akcióhoz új ruhát is kap, ami már neki is jobban tetszik, nekem is. Hosszú ideig ez volt a Nightwing-szerkó, míg a DC Reboot alkalmából kapott egy piros ruhát, amit nekem hosszú ideig kellett emésztenem. 

A történet egész szórakoztató, nem világmegváltó, de bőven olvasható darab, érdekes fordulatokkal, egy-két humorosabb beszólással, és nagy mennyiségű akcióval. A Kravia országában játszódó események izgalmasak, megtudunk pár dolgot a hercegről és az apjáról is, eközben pedig Dick újdonsült barátnője is veszélybe kerül Gotham Cityben, illetve egy bérgyilkos is belefért a cselekménybe, aki Éjszárnyt kellene megölje. Szóval van itt minden, amit csak bele lehet tömni négy füzetbe úgy, hogy ne legyen agyonzsúfolva. Hogy aztán miképp oldódnak meg a dolgok a történet végén, hogy mi lesz a herceg sorsa, és Éjszárny milyen kötelező tanulságokat von le az utolsó oldalakon, azt már derítsétek ki magatok.

Amit még megemlítenék, az Éjszárny kinézete. Nem a jelmez, azt mát kiveséztem, hanem az a 90-es évek séró, később pedig a lófarok Dick fején enyhén szólva is furcsa. A lófarok mondjuk egy fokkal jobb, mert szemből nem látszik, de a Modern Talking-frizurát emészteni kell, és az első Éjszárny-jelmez is enyhén diszkós. De ha ezeken túllépünk, akkor egy szép grafikákkal elénk tárt, szórakoztató történetet kapunk. Ajánlom tehát, hogy látogassatok el a BLATECO-ra vagy az AllComicsra, és nyálazzátok át ezt a négy füzetet, már csak azért is, hogy lássátok, miképp indult egy azóta is fényes karrier. És azoknak mondom, akik nem szeretik/unják az ilyesmit, itt nem kapunk részletes eredettörténetet, az már tényleg nem fért volna bele a keretbe, egy pár mondatban elmondják, hogy miképp lett Dick Graysonból Éjszárny, és annyi. Pont elég is, nem kell túlmagyarázni. Jó olvasást, és kellemes hétvégét nektek, szűkszavú olvasótábor.

Fekete Kanári - Bűnnel élni TPB

Ma egy olyan karakter egyik története kerül bemutatásra, akiről itt az oldalon még nem sokszor esett szó, talán még egyszer sem. Éppen ezért előtte mondok róla pár szót, aztán vágunk bele a történetbe.

Fekete Kanári a DC Univerzum bűnüldözője, egyébként Zöld Íjász felesége, tagja a JLA-nak, a JSA-nak, de talán a Birds of Prey (Ragadozómadarak) tagjaként ismerik a legtöbben. A karakter szerepelt a Smallville sorozatban (emlékszik rá valaki?), és én személy szerint számítok a jelenlétére az októbertől induló Arrow című sorozatban, ami ugye nem kérdés, melyik karakter kalandjait dolgozza fel. Fekete Kanáriról találtok részletes leírást a Newgenen, ajánlom elolvasásra, ha még nem történt meg.

A most bemutatásra kerülő történet egy négy részes mini tulajdonképpen, ami a Bűnnel élni címet kapta, nem is véletlenül.

A történet középpontjában ugyanis nem Kanári, hanem a kishúga és egyben nevelt lánya, Bűn áll. Ilyen női névről se igazán hallottam eddig, gondolom ti se, de túltesszük magunkat a dolgon. Ez a Bűn nem egy hétköznapi kislány, nem hiába szúrja ki őt magának az Orgyilkosok Ligája, hogy kiképezzék őt az új Lady Shivának. Egyszóval gyerek létére jól vágja a harcművészetet, amit meg is csillogtat itt nekünk.

Azonban, mint minden rendes kislánynak, neki is iskolában a helye, de a magatartása miatt Kanári egy kicsit aggódik. Itt bukkan fel a színen Craig Windrow, Kanári exférje, aki örömmel segít a nőnek és a gyereknek, és talál is egy jónak ígérkező iskolát. Nem árulok el nagy dolgot, ha azt mondom, hogy Craiget nem épp a jószándék vezérli, hiszen úgy nem indulna be a sztori soha. A felbukkanó exférj ugyanis összehaverkodott Merlynnel, aki most nem varázsló, hanem az Orgyilkosok Ligájának vezére. Bűn tehát könnyű célpontnak tűnik, ez az állítás azonban meg is cáfolódik, amikor Bűn suliját ellepik a nindzsák, akik nyilván érte jöttek, de ő könnyen zúzza le mindet. A lányt végül Merlyn viszi el Zöld íjásznak öltözve, ezzel feldobva a labdát az igazi Zöld íjásznak és persze Kanárinak.

Az izgalmasabb részek még csak ezután következnek, majd egy egész jó lezárást kap a történet, amit már nektek kell felfedeznetek. Igazából azt kell mondjam, hogy ez a mini nem szólt azért akkorát, nagyon extra dolgok nincsenek benne, mégis szórakoztat rendesen. Olvastunk már jobbat is, rosszabbat is. Erős közepes képregény számomra, de attól még ajánlom, mert azért képes volt lekötni végig, néztem, hogy mi lesz már a kiscsajjal. Amúgy cameoszerepben feltűnik pl Batman is, odamond pár szót a főhősöknek, akik épp a léánykérés körül forognak, amikor történik ez a "bűneset". Ez a mini ha jól tudom, része is egy nagyobb könyvnek, ami Ijász és Kanári házassága köré épül, de tartalmaz még pár füzetet ezen kívül. De ez a történet magában is tökéletesen élvezhető, én sem olvastam a többi részt.

Ja, igen, ami még kimaradt, hogy hol találjátok a képregényt. Bár erre kevesen tippelnének szerintem, de a történet teljes egészében olvasható a HálóZsákon. Azért tippelnének kevesen erre, mert a képregény inkább a NewGen profiljába illik bele, de semmi baj, ezen nem akadunk fenn, teljesen mindegy, hol van, a lényeg, hogy olvasható mindenki számára.

Harley és Méregcsók

Ha valaki egy könnyed, laza olvasmányt szeretne maga előtt látni így a nyár végefelé, mert esetleg hamarosan kezdődik az iskola/egyetem, ahol lesz nehéz olvasmány bőven, akkor vessen egy pár pillantást erre a háromrészes minire, amire tökéletesen jellemzőek a fent sorolt tulajdonságok. A Harley és Méregcsók című képregényről van szó.

A Batman univerzum két közismert gonosza ezúttal a fiatalabb olvasóknak szánt kalandokon megy keresztül, de szerintem ez a képregény simán le tud kötni egy felnőttet is (pl. engem), ahogy erre a klasszikus rajzfilmek (Tom és Jerry és társai) is képesek a mai napig is.

Amint mondtam, három füzeten keresztül követjük nyomon az eseményeket, amik egy különleges növény körül forognak. Ezt próbálja a két csaj ellopni, de nem csak azért, hogy kitehessék az ablakba, hanem a növényből kivonható méreganyaggal akarják uralni és befolyásuk alatt tudni a világot. Teljesen tipikus terv ugye, uralni akarjuk a világot, mert az olyan jó. A rablási kísérlet csődbe megy, hála a figyelmetlen és szeleburdi Harleynak, így a lányok hajóra szállnak és elindulnak Costa Verdére, ahol még van a növényből. Az ottani kalandok után pedig az álomgyárba, Hollywoodba tesznek látogatást a gonosz hölgyek, azzal a szándékkal, hogy megakadályozzák egy róluk készülő film megvalósítását. A való életben sem ártana egy-egy ilyen "hős", aki időben megakadályozza egy film felesleges folytatásának, vagy egy katasztrofálisnak ígérkező filmnek az elkészülését, de ez más tészta.

Az egész történet olyan, hogy simán beférne egy matinérajzfilm egyik epizódjába, és mehetne szombat délelőtt a tévében, és a képregény grafikája is ezt a hatást növeli, a rajzfilmszerű képekkel, amik nekem tetszeni szoktak, ha szépen vannak összehozva, de itt hálistennek nincs okunk panaszra.

Ezen képregény esetében nem kell fájjon a fejünk amiatt, hogy 4 eventet és egy teljes sorozatot kellett volna elolvasnunk a megértéséhez, illetve hogy ez tie-inje valami követhetetlen megagigacrossovernek, amit így magában nem fogunk érteni. A nagy kiadók sűrűn ráállnak erre, event eventet követ, és szinte alig találni olyan sorozatot, minit vagy történetet, ami nem kapcsolódik semmihez, csupán önmagában... van. Ha mégis találok ilyesmit, annak felettéb örülök, és ezzel nem azt mondom, hogy nem szeretem az eventeket és a crossovereket, de nem mindg van időm 100+ füzetet csak úgy ledarálni, mielőtt elolvasnám az általam kiszemelt 6 részes minit mondjuk. Szóval kész praktika néha egy ilyen történet, és ha még szórakoztató is, onnantól nincs egy rossz szavam sem. Például jelen esetben sincs egy sem.

A képregény mindhárom része magyarul olvasható a HálóZsákon, aki tehát kicsit ki akarja kapcsolni az agyát és lemenni gyerekbe, az látogasson el oda, szerintem megéri elolvasni ezt a három füzetet. Nincs benne nagyon sok szöveg, könnyen átfutható, mondom, tiszta haszon minden szempontból.

Gonosztevők egyesüljetek!

Erre a különleges napra én is összekaptam magamat egy cikk erejéig, hogy legyen mit olvasnotok az ünnepi hangulatban. Bár a képregény maga nem valami ünnepélyes, de azért remek olvasmány. Miközben az államalapítást ünnepeljük, olvassunk egy csapatalapítást, mert az is jó. Pláne, ha egy ilyen tökös csapatról van szó, mint a Titkos Hatos. Ugyanis itt az ő megalakulásuknak lehetünk szemtanúi, hogy aztán jobban élvezhessük a későbbi, különálló, róluk elnevezett miniket és sorozatokat.

A Gonosztevők egyesüljetek (angolul Villains United) egy hatrészes mini, ami a Végtelen Válság címet viselő DC eventhez kapcsolódik, pontosabban az előzményei között foglal helyet. Persze különálló miniként is megállja a helyét, úgy is érthető a sztori, ha fogalmad sincs, mi történik a többiben.

A történet szerint egy alternatív univerzumból származó Lex Luthor elkezdi összeboronálni a gonosz arcokat egy Szövetség nevű bandába, ami kb 500 tagot számlál, szóval nem holmi hobbicsapat ugye. Pár hő...izé, gonosztevő azonban mégsem szeretne belépni ebbe a csapatba valamilyen oknál fogva. Na, ők lesznek a Titkos Hatos tagjai, ha dióhéjban fogalmazok. Ha nem, akkor elmesélem, hogy egy titokzatos, arcát eltakaró, és magát Dalosmadárnak nevező alak hozza létre a Hatost, pontosan azért, hogy leszámoljanak a Szövetséggel. Szóval itt most elméletileg két gonoszokból álló csapat küzd egymás ellen, de akkor kik a jó fiúk? A képregény valahogy úgy van összehozva, hogy a Titkos Hatos tűnik jobbnak, hiszen már maga a tény, hogy visszautasították a Szövetség felkérését egy kicsit ezt a hitet erősíti, és bár nekik is szurkolunk végig, azért mégiscsak ők is gonoszok. Vagyis itt most kimaradnak a fantasztikus, példaértékű, remek, igazságos hősalakok, helyettük vannak kemény beszólások, nem épp záporozó, de fel-felbukkanó poénok, és kemény figurák, mindkét rossz oldalon, ami növeli itt a szórakoztatás-faktort, nem hiányoznak ezúttal a kimondottan pozitív karakterek, itt a gonoszoké a pálya.

És ha már náluk tartunk, itt jegyzem meg, hogy a képregényben nem igazán szerepelnek közismert gonoszok (persze az alternatív Lexen és még pár arcon kívül), itt a másodosztályúaké a pálya nagyrészt, ennek köszönhetően számomra elég sok új karaktert vonultatott fel a mini, amit nem bánok különösebben, de talán jobb lett volna, ha több valakit ismerek. Persze azért ismerős arcok is vannak itt, ilyen például Deathstroke, Deadshot, vagy Rongybaba. Ezúttal ők voltak a húzónevek részemről, meg persze Catman, akiről már hallottam valamennyit, itt azonban jobban megismertem, és nem csalódtam benne. Egyértelműen ő a vezérkos a csapatban, az ő karakterén kicsit nagyobb hangsúly van, mint a többieken, ami nem baj.

A történet tehát a két csapat közötti harcról szól, már csak az a kérdés marad, hogy a rosszak nyernek a végén, vagy a rosszak? Valamint, hogy ki ez a titokzatos Dalosmadár, aki összehozta a csapatot? Mindenre választ kaptok, ha ellátogattok a NewGenre, és elolvassátok ezt a hat füzetet, persze ha eddig nem tettétek már meg.

Batman - The Dark Knight #02

Még nagyon régen mutattam be ennek a rebootolt Batman-sorozatnak az első számát, most pedig elérkeztünk a másodikhoz. A Batman - The Dark Knight című sorozatról van szó.

Kicsit azért nézzük át az első rész eseményeit is, hiszen nem most volt az a tavaly november 6., amikor is egy DC csokor egyik virágszálaként volt szó a füzetről. A sztori az lenne, hogy az Arkham Intézet "lakói" megint tömegesen szöknek, és a denevérszerű embernek kell megmentenie Gothamet ettől a vésztől. Emellett külön hangsúly van a félelem fogalmán, ennek egyre több jelentősége van így a folytatásban. Illetve egy fehérneműs lány is került a képbe az első számban, aki szintén egyre több figyelmet kap. Hogy aztán az ellenfelek színe-javáról ne is beszéljünk. Mindjárt az első szám utolsó oldalán megkapjuk az arcunkba azt a kigyúrt, brutális külsejű Kétarcot, aki itt Titanicost játszik Batmannel a második szám borítóján. Nem túl bizalomgerjesztő, ha ránéz az ember, de meg kell hagyni, badass. Valamint a többi, már jól ismert ellenfél sem olyan, mint ahogy megszoktuk. A helyzet az, hogy valami gázzal be lett fújva az egész intézet, ennek hatására lettek a rabok ilyenek, és kezdtek el kiszökni.

Na akkor rakjuk össze a képet, puhatolózzunk. Mérges gáz, valamint a félelem fogalma, ami fő motívumként van jelen eddig a történetben. Kinek a keze lesz benne nagy valószínűséggel a dologba? Nem nehéz a válasz szerintem. Én erre tippelek, aztán konkrétan még nem jelent meg az illető, meglátjuk, hova alakul a sztori. Mindenesetre eddig nem mondom, hogy nem érdekes.

Kicsit emlékeztet a dolog a Knightfallra, a szökött arkhamosokkal, sőt, még egy-egy felbukkanó szökevény is hasonló sorrendben bukkan fel, mint ott, csak míg a Knightfall esetében Bane irányította a dolgokat, addig itt egyelőre nem tudjuk, de nem rá tippelnék. Bár a hatodik szám borítója arról árulkodik, hogy ő is felbukkan, szóval meglátjuk.

Amúgy az egész Batman család rajta van a szökevények intézésén, miközben Alfred választotta a legjobb melót, fehérneműs lányokat néz a neten, hátha rábukkan arra a titokzatosra, aki felbukkant az Arkhamban.

A füzet utolsó oldala megint behoz egy nagyágyú ellenfelet, csakúgy mint az első szám tette ezt Kétarccal. Nem rossz lezárás, és érdekelnek a további események, szóval ezt a sorozatot továbbra is folytatom, miközben úgy átlagban a DC rebootos sorozatok között nagy vérfürdőt rendeztem, már alig követek valamit. Lehet, egy-egy sorozatot majd előkapok később, de amit most konkrétan követek, az elég kevés, de ez van.

Green Arrow #2

Még jó régen mutattam be nektek a rebootolt Zöld Íjász orozat első számát. Ha jól emlékszek, akkor az első bemutatott füzetek között volt az új 52-t illetően. Ez nem volt véletlen ugyanis simán a legvárósabb sorozatok közé soroltam Olliver Queen új kalandjait, ezért az első adandó alkalommal rácsaptam a debütáló számra. Mivel igen erősen koppantam a gyenge első szám után, így jegeltem kicsit a témát, meg talán a karaktert is. Most azonban újra kedvet kaptam a dologhoz, gondoltam adok egy esélyt a folytatásnak. Ezen döntésemnek köszönhetően olvashatjátok a Green Arrow második számának ismertetőjét.

A második rész 99%-a ugyanazt hozza, amit az első szám felmutatott. Teljesen átlagos, semmi újat nem prezentáló sztori. Van a szóban forgó hősünk, van a semmiből felbukkanó gonosz, és harcolnak egyet egy nagyvárosi környezetben. Ez volt az első szám, majdnem az egész második, és még kitudja hány ezer képregény rövid tartalma. Persze nem mondom, hogy ezek nem kellenek, hiszen ezek miatt értékeljük, ha valami különlegesen jóba botlunk. Ahhoz el kell olvasni pár átlagos sztorit is, ez pedig pont olyan.

De azért egy apró dolog van a füzet végén, ami talán felcsillanthatja az olvasó szempárokat. Ugyanis, amikor már temetnénk az egészet, hogy ez nem túl jó, vannak jobbak, inkább olvasom azokat, akkor betesznek egy apróságot, ami aktuális, és talán megmentheti a sorozatot.

A történet szerint van egy rakás gonosz és gonosznő, akik meg akarják ölni Zöld Íjász barátunkat a bánat tudja miért. Ez lenne a sztori "eredeti" része. Az utolsó oldalon azonban kiderül, hogy az egész, mármint gonoszok vs Íjász harc a neten figyelhető, mert közvetítik élőben. Ez már érdekesebben hangzott számomra, meg amúgy is, ez a netes/tévés közvetítés hálás téma, fel tud dobni egy olyan sztorit, aminek szüksége is van rá, de olyat is, aminek nincs rá szüksége, ott csak mint plusz érdekesség van jelen. Filmes témában is kedvelt téma ez, gondoljunk csak a Condemnedre, a Halálfutamra, az idén berobbanó Éhezők viadalára (jó, tudom, hogy könyv eredetileg, fennakadunk ezen? Nem, ugye?), vagy a Gamerre gondolni, és ezek csak az újabbak. Szóval most képregényben is felbukkan a téma, és talán megmentheti ezt a középszerű valamit. Hátha.

A rajzok nem rosszak, aztán meglátjuk, mit hoz a folytatás. Elnézést, hogy el kellett árulnom ezt a közvetítős infót, de 1. a képregény pársoros ismertetőjében is szerepel, 2. ez az egyetlen említésre méltó dolog a füzetben, enélkül a cikkem lett volna 5 sor, ha bőbeszédű vagyok.

Szóval, ha gondoljátok, vessétek rá magatokat erre a számra. A közvetítős szál miatt talán megéri.

Green Lantern: New Guardians #2

Valamelyik DC Reboot csokorban került pár sorban bemutatásra ennek a sorozatnak az első száma. A lámpásos sorozatok egyik ígéretesnek mutatkozó darabja a New Guardians, ami egy nagyon erős kezdés után egyelőre képes tartani a szintet. Legalábbis a második szám erre enged következtetni.

Ismételjük át az első rész történéseit, hátha esetleg nem lenne meg hirtelen, hogy miről van szó. Szóval a főszereplőnk itt Kyle Rayner, talán a legkedveltebb Zöld Lámpás a laza, humoros stílusa miatt. A ruháját is maga tervezte, mert nem csípte a sablonszerkót, ami a többieknek van, meg ilyesmi. Valami megmagyarázatlan történés folytán azonban olyan hatalmat kap a kezébe, pontosabban a kezére, amekkora még senkinek nem volt. És itt nem a zöld gyűrűre gondolok, hanem mindre. Egyszerre.

Az első szám erről szólt, hogy egyszer csak mind a hét gyűrű megjelent Kyle előtt, hogy őt választotta magának. Ez még nem is lenne olyan izgis, de ha hozzátesszük, hogy a gyűrűk eredeti tulajdonosai is megjelennek a Földön, mindjárt más a helyzet. Tulajdonképpen ez lenne az alapötlet, amire eddig épül a cselekmény, és szerintem ez teljesen rendben van, elég érdekesnek hangzik ahhoz, hogy érdekeljen a folytatás. Nem is csalódunk benne eddig, a második rész ugyanis hozza azt, amit elvárnánk.

Egyelőre nincs válasz arra, hogy miért ment minden gyűrű Kyle-hoz, azonban két más dolog elviszi a hátán a füzetet, és ez erre a bő 20 oldalra elég is, nincs hiányérzetünk. Ezt a két dolgot csak épp megemlítem, hogy csináljak kedvet a cucchoz, aztán felfedezitek ti. Az egyik, amiről már talán sokan fantáziáltatok, hogy vajon mi történik, ha egy valaki egyszerre felhúzza az összes gyűrűt. Mivé változik? Egyáltalán elbírhat egy bármilyen lény, jelen esetben egy ember, ekkora hatalommal? Ezekre a kérdésekre megkapjuk a választ. A másik fő dolog a füzetben az Őrzőkhöz, konkrétan az egyikőjükhöz kapcsolódik, fény derül valamire egyikőjükkel kapcsolatban, és úgy van elmesélve, hogy azoknál is üssön, akik nem ismerték névről eddig ezt a kis kék izét. Szóval korrekt kis füzet ez, remek grafikával, jó történettel. Ha nem rontsák el, akkor ez egy jó sorozat lesz, ez meg egy nagyon értelmes kijelentés volt. Nembaj, olvassátok a füzetet inkább, abba több az értelem.

Green Lantern #2

Még réges régen elkezdtem bemutatni a Zöld Lámpás rebootolt sorozatát itt az oldalon, és most itt a várva várt folytatás. Mert várva várt, ugye?

Ha még emlékeztek az első számra, annak a lezárása olyan volt, hogy azonnal kapni kellett a folytatás után. Ha nem emlékeznétek, akkor felvázolom kicsit a helyzetet. Szóval, Sinestro valamilyen oknál fogva ismét Zöld Lámpás lett, miközben Hal Jordan már nem az, halandó életét tengeti a Földön. Eközben Sinestro bandája, a Sárga Lámpások fellázadnak ellene, de úgy össznépileg, mivel elhagyta őket, meg ilyesmi. Szóval az egész Korugar bolygó Sinestrora vadászik, és amilyen ocsmány lények lakják azt a planétát, ez nem túl bíztató hír.

Emiatt Sinestro ellátogat a Földre, hogy megkeresse Hal Jordant. Meg is találja könnyedén, és komoly kijelentést tesz: Ha Jordan vissza szeretné kapni a hatalmát, akkor azt kell tennie, amit Sinestro mond. És puff, ezzel zárult az első füzet, hogy tépd a hajad, hogy ezután mi lesz. Na itt van a második szám jó ideje, abból kiderül, a szorgalmasak már előre elolvasták, én csak most jutottam oda.

Az alapszitu tehát fel van vázolva, és egész érdekes is, szóval nem panaszkodok. A második számban Hal kap egy gyűrűt Sinestro-tól, ami megadja neki a hatalmat, amire szüksége van. Csakhogy ez nem szokványos gyűrű, mivel a belső részébe a MADE by Sinestro felirat van gravírozva. Na jó, ezt nem látjuk, de értitek ugye, ő kreálta a gyűrűt. És ami még szebb, hogy bármikor kikapcsolhatja azt, szóval Hal Jordan innentől Sinestro szolgája. Éééérdekes.

Hamarosan az is kiderül, hogy milyen céllal vette maga mellé a rózsaszín pofa a főhősünket, de szerintem kitaláljátok magatok is: segítenie kell elpusztítani Korugar lakosságát. Vagyis jó kis epikus csatajelenetek várhatóak a közeljövőben, remélhetőleg minél kreatívabb gyűrűhasználattal.

Van még egy jelenet a füzetben, amiről direkt nem mesélek, mert akkor mindent elárulnék. De egy híd játszik benne fontos szerepet, meg a random jónép, akik megint meg akarnak halni. Jól sikerült jelenet, meglátjátok majd.

Az írónk továbbra is Geoff Johns, sokak kedvence, és egyáltalán nem külsős a Zöld Lámpás univerzumot illetően, szóval amíg ő írja a sztorikat a zöld fényben, addig nincs mitől tartanunk. A rajzok sem rosszak, bár néha egy-egy közeli portré kicsit fura, de azért még bőven a jó kategóriába tartozik.

Olvassátok el tehát ezt a füzetet is, mert megéri, hogy aztán mindenki félje a hatalmatok, a Zöld Lámpások fényét, vagy valami olyasmit. Jó olvasást.

The Flash #03

A múltkorában bemutattam nektek a rebootolt Flash sorozat második számát, most pedig itt az idő a harmadikra. Előljáróban annyit megjegyzek, hogy a színvonal továbbra sem gyengül, szóval eddig megéri olvasni ezt a sorozatot, meglátjuk, mit hoz a folytatás. Na de lássuk részletesebben ezt a harmadik számot.

Az előző számban Flash új képességet is kapott a gyorsasága mellé, ami a gyors gondolkodás képessége. Így mostmár előre látja a dolgokat még mielőtt megtörténnének, meg tudja hozni a helyes döntéseket és megakadályozni a bajt, mielőtt bárki is észrevenne valamit. Jó, mi?

Ebben a részben is nyílik alkalma Barrynek, hogy új képességét kamatoztassa, hiszen továbbra is a Mob Rule nevű banda nyomában rohangál, akik egy klónsereget engednek hősünk ellen. Ezekkel a klónokkal találkoztunk már, mindannyian hasonlítanak Barry régi barátjára, Manuelre. Ennek is meglesz a magyarázata ebben a számban, aztán a folytatásban azt ígérik az alkotók, kicsit jobban megismertetik velünk a Mob Rule-t. Várjuk.

Mint mondtam, szükség van Flash szuperképességeire itt is, mindjárt a füzet elején egy elszabadult repülőgépet kell elkapjon, és biztonságosan földre tegyen. Nem kis feladat, és szépen meg van oldva, meglátjátok. Aztán az utolsó oldal szintén olyan, hogy már ugrok is rá a folytatásra. Olyan ez, mint egy jobb tévésorozat (neeeem, a Barátok közt nem ide tartozik), minden résznek a legizgalmasabb ponton van vége, csak hogy várd a folytatást. A képregényeknél is fenn kell tartani ezt az érdeklődést, szóval igyekeznek úgy befejezni egy-egy füzetet, hogy csak rágódni tudj azon, hogy mi lesz a folytatásban, és rágódsz is. Jó esetben.

Ez pedig jó eset erre, szóval csak ajánlani tudom ezt a füzetet. Ja, és azt nem is mondtam, hogy a rajzok és a színek is továbbra is valami szemet gyönyörködtetőek, nagyon el van találva főleg a flashbackek érzékeltetése. Nagy valószinűséggel a folytatásban is ilyesmire lehet számítani, ami nem rossz dolog, sőt.

Tini Titánok: Első év

Ezen a még mindig téli csütörtök estén egy laza olvasmánnyal készültem nektek. Egy sokak által ismert és szeretett fiatal hőscsapat első kalandjainak lesztek szemtanúi, amint rávetitek magatokat a Tini Titánok: Első év című hatrészes minire.

Az eredettörténetek engem mindig is érdekeltek, mindig foglalkoztatott az, hogy egy adott hős/gonosz/csapat hogyan kezdte pályafutását. Legjobb, ha már más történetek után futok bele az eredetbe, hiszen addigra már megkedvelem az adott karaktert, és jobban érdekel a pályájának kezdete, az első kalandja is. Így vagyok a Tini Titánokkal is. A tagokat külön-külön is ismerem egy ideje, és csapatban is volt már hozzájuk szerencsém, hiszen igen fővonalas karakterek utódai ők, nem valami eldugott figurák, akikről már tényleg csak a fanatikusok tudnak. Tartsunk akkor egy névsorolvasást előbb, aztán menjünk bele a sztoriba. Szóval a Tini Titánok a következő tagokat számlálja: Robin, Aqualad, Kid Flash, Wonder Girl és Fürge.

Ebben a miniben tanúi lehetünk a csapat megalakulásának, illetve a megalakulás okának is, ami elég érdekes szerintem. Ugyanis a csapat első ellenfele a főcsapat (ez most hülyén hangzott), vagyis Batman, Flash, Zöld Íjász, Aquaman és Wonder Woman. Persze először mindenkinek a maga mentora válik ellenféllé, aztán a fiatalok csapatba verődnek, hogy kiderítsék, mi lelte mentoraikat, és hogy legyőzzék azt, aki a dolgok mögött áll. Itt alakul meg a Tini Titánok csapata.

Ezután nagy népszerűségnek örvendenek majd, interjúkat adnak, ilyesmi, majd meglátjátok. Ja, és akadnak apró belső széthúzások, a csapatmunka eleinte nem megy tökéletesen, de ezt szerintem nem is várhatjuk el. Illetve a szerelmi szálak is alakulnak, bogozódnak, meglátjátok azt is.

Azt kell mondanom, hogy ez a mini első osztályú szórakoztatást nyújt az olvasónak. Könnyed, humoros, és valamennyire még izgalmas is, bár könnyen ki lehet számítani minden lépést a történetben, de nem is ezen van most a lényeg. Nem akar világot váltani a mini, szóval ne is várjuk el tőle. Amit elvárhatunk, azt meg is kapjuk, mégpedig a szórakozást arra az időre, amíg átrágjuk magunkat ezen a hat füzeten.

A rajzokra se panaszkodok, persze nem tökéletesek, de azért nem is rosszak, a színvilág pedig virít, rikít, leköti a figyelmedet.

A képregényt teljes egészében megtaláljátok az Allcomicson, jó szórakozást hozzá.

Justice League #3

Folytatjuk a rebootolt Justice League sorozat bemutatását a soron következő harmadik számmal. A többi  rebootos sorozattal elég lassan haladok, de remélem előbb-utóbb őket is be tudom mutatni itt, addig azonban lássuk, hogy folytatódnak a nagyágyúkból összerakott csapat kalandjai.

Mivel a történet 5 évvel a jelenünk előtt játszódik, így a csapat még nincs megalakulva, csak most ismerkednek egymással, fedezik fel egymás képességeit, tulajdonságait. Ez külön érdekességként szolgál a sorozatot illetően. Persze nem úgy kapjuk itt a hősöket az arcunkba, hogy egyből jelen van mindenki, hanem minden számban egy-két "új" arcot köszönthetünk. Azért idézőjelbe, mert ezek már ismert arcok, csak a sorozat és a történet szempontjából újak. Az eddigi két számban bevezették nekünk Batmant (őt láttuk legelőször), Zöld Lámpást, Supermant, Flasht, és valamilyen szinten bevezették Cyborgot is, aki mint mondtam, teljesen új tag a csapatban, ezért neki részletesebb eredettörténet dukál. Itt a harmadik számban ismét előrébb halad Cyborg eredete, valamint újabb leendő tag kerül a képbe, mégpedig Wonder Woman, és az utolsó oldalon egy másik tag, akivel ha jól számolom, kiegészül a csapatlétszám. Előre jósolhatóan a negyedik rész vele fog kicsit bővebben foglalkozni, aztán talán belecsapunk a csapatlecsóba. Jó lenne.

Addig azonban kicsit jobban megismerjük Wonder Womant, és megnézzük, amint belekeveredik a harcba, amit a már felsorolt hősök vívnak egy csomó robotszerű izé ellen, akik az előző számban említett földönkívüli kocka folytán szabadultak a világra, és csupán beharangozói az igazi vésznek, a főellenségnek, aki nem más, mint... áh, nem mondom el, maradjon meglepetés. De nem Lex Luthor, hála a jóistennek.

Igazából ha egyszer odajutnánk, hogy film készülne a Justice League-ből (erre sajnos jelenleg nem sok esély van, nem igazán tudnak megegyezni az érintettek), akkor azt erre a képregényre kellene alapozni szerintem. A hősök eleinte nem ismerik egymást, a világ még fél tőlük, nem tudja őket hova tenni, de aztán megalakul a team, nyomnak egy boss-fightot és függöny. Pár perces montázsokkal bemutatni az eddig filmes téren ismeretlen karaktereket, aztán nyomás. Nem lenne rossz.

Ahogy ez a képregény sem rossz továbbra sem, sőt, szerintem egész jó, az alkotópáros továbbra is a közkedvelt duó, Geoff Johns és Jim Lee, aki ezúttal is olyan rajzokat rak elénk, hogy csak ámulunk, nálam kb ő az etalon rajzból, és szerintem vagyunk még ezzel így páran.

Szóval csak ajánlani tudom ezt a számot is, eseménydús, izgalmas, szórakoztató, mi kell még?

Teen Titans #2

Egy kis kihagyás után folytatjuk a DC reboot 52 új sorozatának bemutatását. Szépen lassan, de haladunk ezzel is, nem hajt bennünket a tatár, lassan minden sorozat a New 52-ből megkapja az 5. Számát is, én pedig még soknak a második számát sem mutattam be, de hát ez van, majd elérkezik mindnek az ideje. Mint ahogy most elérkezett a fiatalokból álló hőscsapat, a Teen Titans második számának ideje is.

Az első szám tetszett, ezért döntöttem amellett, hogy a folytatásba is beleolvasok, és remélem, hogy nem süllyed majd a színvonal, mert  az eddig olvasott két szám alapján elég állandó, ami jelen esetben jót jelent. Ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk a történetet. Emlékeztek még? Én se emlékeztem, újra kellett olvassam az első részt, mert pár részlet homály volt, de most már megvan. Szóval az előző számban Red Robin magánakcióba kezdett, hogy megmentse az ifjú metahumánokat, akiket a titokzatos N.O.W.H.E.R.E. nevet viselő szervezet szeretne kivégezni sorra. Az első megmentett fiatal hős Wonder Girl, aki a nevéhez méltóan ejti ámulatba az olvasót és Robint egyaránt. A második számban kettejük közös kalandja folytatódik, hiszen ha eddig nem volt tiszta, itt a csapat eredettörténetéről van szó, vagyis akiket Robin megment, azok csatlakoznak a Teen Titanshoz, ami arra enged következtetni, hogy már nem sok valakit fog a srác megmenteni, hiszen nem állhat túl sok tagból a csapat, nincs az a borító amire rendesen ráférnének. Max 5-6 tag lesz itt, megjósolom előre, aztán meglátjuk, mennyire lesz igazam. Mindenesetre itt is kerül újabb megmentésre szoruló fiatal hős, azonban ő kicsit nehezebb természet, mint Wonder Girl, ugyanis egy szörnyről van szó, aki tulajdonképpen egy kislány, csak most át van alakulva, és nem igazán bájos a kicsi. Ráadásul a N.O.W.H.E.R.E. már rátette a kezét, így Robinnak a gonosz kezéből kell kimentenie a „lányt” vagy „lényt”, ahogy tetszik. Ez nem könnyíti meg a helyzetét, ezt ugye gondoljuk. Az pedig, hogy a továbbiakban mi történik, maradjon csak meglepetés.

Van még két mellékszál, amin egy-egy hős történetét követjük nyomon, akik egyelőre szólóba nyomják, de tuti, hogy később összérnek a szálak. Ez a két hős Kis Flash, és Superboy. Már az első számban is feltűntek 1-2 oldal erejéig, most sem hiányoznak.

Az egész jó eredettörténet szép grafikával tárul elénk, olyasmi szintűvel, amit egy mostani képregénytől elvárna az ember. Szóval minden téren korrekt a cucc, ajánlom olvasásra.

Eddig minden szép és jó, remélhetőleg a folytatásra sem lesz panaszunk.

Nightwing #2

Az egyik kedvenc DC hősöm rebootolt sorozatának második része lesz ma terítéken. A cím és a borító árulkodik, hogy Nightwingről van szó. Az első szám egész jó volt, lássuk, mit mutat fel a folytatás. A piros ruhán már kidühöngtem magam az első szám bemutatásakor, itt már nem hozom szóba, amúgy is kezdek hozzászokni. Valamelyest.

Az előző számban kaptunk egy új ellenfelet, akivel igencsak meggyűlik a baja Dicknek itt a folytatásban, de nem olyan fából faragták őt, hogy egy ilyen jöttment rosszfiú elbánjon vele, szerintem azzal nem lövök le nagy spoilert, ha elárulom, hogy Nightwing győzedelmeskedik a csatában. Bumm, meglepődtetek? Ugye, hogy nem. De azért Saiko (mert így hívják az új ellent) sem akarja olyan könnyen feladni egy vereség után, és olyan pontján támadja meg hősünket, amire érzékeny. Ez pedig nem más, mint a haldoklófélben levő Haly, a cirkusz igazgatója, ahol Dick dolgozott a Robinkodás előtt. Mellesleg Haly épp akkor hagyja Dick-re a cirkuszt, szóval nem egyszerű a helyzet. Ja, és valami szerelmi szál szerű valami is alakulgat, azért remélem, nem kerül túlzottan előtérbe a továbbiakban, de egy kicsi azért nem árthat belőle, talán. Nem árulok el többet a történetről, van még felfedeznivaló benne, amit szándékosan kihagytam, szóval, ha felkeltettem az érdeklődésedet, akkor ne habozz.

Az a helyzet, hogy ez a sorozat továbbra is tetszik, egyedüli dolog, amiben picit csalódtam, az ez a Saiko gyerek. Kicsit többet vártam tőle, mint hogy ennyire az elején és ilyen könnyen leverjék, de hát ez legyen a legkevesebb, talán ezt azt sugallja, hogy lesznek még más ellenfelek is a sorozatban, akik talán keményebbek lesznek. Sőt, nagy valószínűséggel lesznek, különben elég gáz lesz ilyen téren a széria. Ez a Saiko szerintem csak ilyen bemelegítőnek megfelelő ellenfélnek lett szánva, annak pedig rendben is van, aztán hátha előkerülnek valami durvább arcok Gotham utcáiról, esetleg pár ismert Batman-ellenfél is befigyelhetne, azt se bánnánk, ugye?

Az egész jó történethez szemrevaló grafika társul, így jóformán minden megvan, amire szükségünk lehet. A folytatás mindenképp érdekel, eddig jól szerepel a Nightwing sorozat nálam, remélem nem kell abbahagyjam hamarosan a gyengülő színvonal miatt, mert mint már mondtam, nagyon bírom a karaktert. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

Batman #2

Ma van karácsony utolsó napja, de sajnos semmi ünnepi nincs a tarsolyomban. Azért remélem, Batmannek is örülni fogtok. A rebootolt Batman-sorozat első számáról már volt szó, most pedig itt a várva várt folytatás, amiben kapunk válaszokat az előző részben felmerült kérdésekre, és a történetünk is szépen alakul tovább.

Az első szám nagyon tetszett, az utolsó oldalának köszönhetően pedig alig vártam, hogy a folytatás elém kerüljön. Most elém került, és nem okozott csalódást, a színvonal egyelőre ugyanaz, szóval nyugodt szívvel lehet rávetődni a második részre.

A történet ott folytatódik, ahol legutóbb abbamaradt. Bruce Wayne stílusos halálos fenyegetést kapott, miszerint holnap meg fog halni, pedig tuti nem szeretne. A füzet elején kapunk egy leírást a Wayne toronyból, majd látjuk Bruce Wayne-t, amint valaki kidobja őt az ablakon, ami nem épp a földszinti irodáé. Zuhanás, zuhanás, az olvasók figyelme 100%-ban lekötve, izgulunk, hogy mi fog történni, bár valahol sejtjük, hogy a főhős nem hal meg ennyire az elején, sőt, a végén se szokása. De a füzet ezt az okoskodást elfeledteti velünk és simán leszögez minket, ami nagyon nagy pozitívum. Ezután a nem lineáris történetvezetésnek köszönhetően visszaugrunk egy nappal a zuhanás előttre, hogy lássuk, mi történt Bruce Wayne utolsónak szánt napján. Hát nem egy unalmas nap volt, az biztos. Hősünk megfékezett pár átlagos gazfickót puszta szórakozásból és rutinból, de ezt olyan látványosan tette, hogy csak nézünk. És a java még csak ezután jön, ugyanis egy új ellenfél üti fel a fejét, akinek köszönhetjük ugye az üzenetet és az első számban látott gyilkosságot. Ez az új gonosz egy helyi régi rémmesét vagy legendát kelt életre, és egyelőre nagyon titokzatos minden körülötte, azt meg szeretjük. De mivel Batman is legenda, két legenda meg nem fér meg egy Gothamben, így egyiküknek veszni kell.

Jó ötlet az új ellenfél behozása, ad egy kis új ízt az egésznek, de azért remélem a régi ismert gonoszokat sem felejtették el. Mondjuk a Dark Knight sorozatban, és a Detective Comicsban régiek vannak, szóval szerintem itt sem csak ez az új arc fog szerepelni. Mindenesetre ő egy pozitívum a sok közül itt.

A rajzok kiválóak, egyedül annyi a bajom, hogy egy polgármesterjelölt vagy mi figurája pont olyanra lett rajzolva, mint Bruce, így a közös beszélgetésüknél nehéz őket megkülönböztetni. De ennyi az egész negatívum, szóval nyugodtan olvassátok el a Batman #2-t is az első rész után, mert ez egyelőre remek, nagyon hangulatos, és végig leköti a figyelmet. Meg kell becsülni az ilyen sorozatot. Ja, és Nightwing is tiszteletét teszi, nem is jelentéktelenül, ha ez valakinek plusz egy okot jelent az olvasásra, ne mondjátok, hogy nem szóltam.

Mára ennyi voltam, sziasztok.

Suicide Squad #2

A DC reboot egyik, ha nem a legjobban várt sorozata volt, ami engem illet. Az első szám nagyon tetszett, kíváncsian ugrottam neki a folytatásnak, hogy megtudjam, mi vár még Deadshotra, Harley Quinn-re, King Sharkra és a többiekre. Na, megtudtam, itt a Suicide Squad #2.

Őszintén, kicsit csalódtam ebben a folytatásban, annak ellenére, hogy valamelyest számítottam arra, hogy ez a sorozat nem lesz végig kiváló, bármennyire is akarom szeretni az egészet.

Az első rész megfogott a hangulatával, fordulatával és az egész korrekt bevezetőjével, amiben megismertük a karaktereket valamelyest. Na, a második részben  szinte már csak az akción van a hangsúly, a történet meg megállt valahol félúton.

A csapat megkapja első küldetését, egy stadionba kell menjenek, ahol egy fura vírus ütötte fel a fejét, 80ezer ember fertőződött meg, és alakult át valami félig robot, félig zombi izévé. Szóval kicsit Kaptár-feeling ez így, ugye ott is hasonló dolgok történtek, legalábbis az első filmben, amit láttam is. A squad tehát fel kell kösse a gatyát a csomó szerzet ellen, miközben egy nőt kell megtaláljanak, akinél van egy úgynevezett „csomag”, ami megoldást jelentket a problémára. Na, ez a szál mentette meg nálam a füzetet, ha ez se lett volna, akkor még csalódottabb lennék. A csomag mivolta és az eköré épített jelenetek tetszenek, és a zombiírtások is vagányak, csak kicsit mégis többet vártam. Mindeközben igyekeznek a szereplők coolak lenni, ez többé-kevésbé sikerül is nekik, bár én King Sharkot nem mostanában fogom a „király” jelzővel illeti, hiába van a nevében is. Harley Quinn pedig szintén nem a legjobban elkapott karakter lett, néha kicsit idegesítő inkább, mint szimpatikus, viszont neki hála a többiek van min poénkodjanak, nekünk pedig van min nevetgélni legalább.

Talán az írásból is levehető, hogy elég felemásan kezelem ezt a füzetet. Tetszett, közbe valamiért mégsem annyira, nem tudom, fura. Minden esetre én még bepróbálkozok pár számmal, nem akarok ilyen könnyen elhagyni ezt a szériát, hiszen lehet még jó, potenciál van benne.  Szerintem olvassátok el, ha az első is tetszett, és talán ez is fog, mert végülis nem szörnyű képregény, csak erős közepes. Meglátjuk, a folytatásban mire számíthatunk.

The Flash #2

Villámsebességgel folytatjuk a DC Reboot egyik jól sikerült sorozatát, a Flash-t, konkrétan a második a számmal. Az első szám már felrakta a mércét, de azt kell mondjam, hogy a második lazán megugorja. Remélhetőleg nem lesz nagyobb zuhanás a színvonalban a későbbiekben sem.

A fő dolog, ami végképp rárakja a füzetre a „Királyság”-pecsétet, az Flash új képessége. Igen, szert tesz arra is, és nem is mondom el, hogy mi az, de annyit elárulok, hogy nagyon jóféle, és a kíváncsiság a sorozat felé csak növekszik tőle, ugyanis engem nagyon érdekel, hogy miként fogja használni ezt az új képességet a gonoszok ellen.

És ha már gonoszok, belölük is van mindjárt egy seregnyi, derült az ki az első szám utolsó oldaláról. A magát Mob Rule-nak nevező csapat igyekszik borsot törni Barry orra alá. Róluk azt kell tudni, hogy sokan vannak, és egyformák, de egy az egybe, ja, és mindannyian Flash régi barátjára hasonlítanak. Mit kezd tehát a világ leggyorsabb embere egy olyan ellenféllel szemben, aki tényleg képes egyszerre mindenhol ott lenni. Tudom, ez egy hatásvadász, klisés figyelemfelkeltő, gondolkodásra és érdeklődésre buzdító mondat, minden képregényt ilyesmikkel reklámoznak, de ez esetben nem túloznak, mert ez az ellenfél tényleg mindenhol ott tud lenni egyszerre, míg Flash csak majdnem. Kettejük(vagyis sokuk) összeütközése be is lett vezetve ebben a számban, aztán a folytatásban bizonyára sor kerül erre is, én nagyon kíváncsi vagyok rá. Aztán az utolsó oldalon megkapjuk a már szokásos és képregényeknél már bevett szokásnak számító fordulatot/váratlan eseményt, ami arra buzdít minket, hogy azonnal kapjunk a folytatás után. Talán ilyen füzetzárások nélkül nem kelnének annyira a képregények? Lehet benne valami, mert egy ilyen fordulat, ha betalál, nem engedi nyugodni az olvasót, muszáj beszerezze a folytatást is, aztán annak is az utolsó oldala valami váratlan lesz, és akkor kötelező olvasmánnyá válik az új rész. Kicsit talán aljas dolog ez az alkotók részéről, de mindenesetre szerintem működik, legalábbis nálam egyelőre simán.

Az egész jó történet remek rajzokkal társul, az eredeti borítón mondjuk kicsit minimálisabbra lett véve a dolog, nem is tetszik annyira, azért tettem ide is egy variánst, ami szerintem sokkal jobb, de az eredeti is itt van, akit érdekel. De a füzeten belül már remek rajzok és nagyon érdekes színmegoldások várnak mindenkit, érdemes őket megnézni, én speciel egyik másik oldalt olvasás után még elnézegettem egy darabig, mert olyan jók.

Egyszóval csak ajánlani tudom a Flash #2 –t, egyelőre nem okoz csalódást a sorozat, aztán remélem, ez a színvonal jó ideig meg fog maradni. Amúgy a DC rebootnak köszönhető, hogy Flash, mint önálló karakter elkezdett érdekelni. Eddig ugyanis nem olvastam a saját címeit, nem igazán érdekeltek, de mivel a rebootolt sorozatokból mindegyiknek adtam egy esélyt függetlenül attól hogy szeretem-e a karaktert vagy se, azt mondhatom, hogy Flash esetében megérte ez az esélyadás. Király karakter, akit csak most fogok jobban megismerni, és talán a reboot előtti sorozataiba is belelesek, jobb későn, mint soha alapon.

Justice League #2

Folytatom az újraindított DC univerzum történeteinek bemutatását, ezúttal a Justice League van soron, annak is a második száma.

Az első rész felettébb érdekes és szórakoztató volt, és szerencsére a második sem marad el ilyen téren. A történet folytatódik ott, ahol abbamaradt. Egy kicsit azért vegyük át, hogy mi volt az első számban, emlékezetfrissítés céljából. Szóval, megtudtunk, hogy 5 évvel a jelenünk előtt járunk,  a világ nem tudja hova tenni a szuperhősöket, üldözi őket, fél tőlük. Ilyen helyzetben nem könnyű Batmannek elkapnia egy gonosztevőt, ha a rendőrség őt is a rossz oldalra helyezi. De felbukkan Zöld Lámpás, aki egyből rendet rak, majd kiderül, hogy valami földönkívüli fenyegetés miatt van itt. Elmennek közösen Supermanhez, hogy kiderítsék, ő mit tud a dologról, hiszen állítólag ő is földönkívüli. Az Acélember azonban nem fogadja épp szivélyesen a két hőst, ezért elindul a harc hármuk között. Igen, itt még nem igazán ismerik egymást a hősök, ezek a kezdeti évek, szóval egy ilyen akció még simán belefér.

Amit az első számban beharangoztak, az itt kerül részletes kifejtésre. Egy epikus és lélegzetelállító csatát láthatunk Batman, Zöld Lámpás és Superman között. Zöld Lámpás segítségül hív egy másik hőst, akiről mi már tudjuk, hogy a JLA oszlopos tagja, de itt még erről nincs szó, ahogy JLA-ról sem úgy általában. Nem más ő, mint Flash, ő is bekerül a ringbe, és felveszi a kesztyűt Superman ellen. Gondolhatjátok, mekkora bunyó az, amit ez a három hős vív a kriptoni ellen. Pfú.

De nem csak erről van szó, hanem valami földönkívüli kockáról, ami veszélyt jelenthet a jövőben, és nagy valószinűséggel ennek az elhárítása kovácsolja majd össze a csapatot, ám még páran hiányoznak, szóval egyelőre erre várnunk kell, bár számításaim szerint pár számnál többet nem.

Az első számban enyhén be lett vezetve egy másik csapattag, Cyborg története, most ez a szál is halad egy kicsit előre. Cyborg ugye új tag a JLA-ban, eddig nem itt szerepelt, most azonban leváltotta Marsbéli Fejvadászt, meglátjuk, mi sül ki belőle, bár kicsit fiatal a srác a többi hőshöz képest.

A füzet lezárása megint növeli az érdeklődést a folytatás iránt, én nem is állok ellen, vetem rá magamat a harmadik számra, mert ez egyelőre tetszik, nem is kicsit. Érdekesen alakulnak a dolgok, a csapat első éveinek lehetünk szemtanúi, látványos akciók, néhol egy-egy kellemes poén, jó történet Geoff Johns tollából, kiváló, egyszerűen kiváló rajzok Jim Lee keze által, mi kell még?

Jó szívvel ajánlom a második számot is, a színvonal egyelőre változatlan, szóval akinek az első rész tetszett, az ne habozzon.

Mára ennyi voltam, csókolom.

DC Reboot kiértékelő

Küldetés teljesítve, bemutatásra került az újraindított DC Univerzum mind az 52 sorozatának első száma. Nem kevés olvasással és írással járt, de szerintem mindenképp megérte végignyálazni az egész felhozatalt, még azokat a számokat is, amelyek nem nyerték el végül a tetszésemet. A továbbiakban kicsit összefoglalom a véleményem erről az egész hajcihőről, és felsorolom, hogy végül mely sorozatok olvasását folytatom, és melyiket nem. Most már nincs olyan, hogy "talán folytatom", elkészült a lista, átgondoltam az egészet, ezt és még egy adag billentyűzetkoptatást találtok az Elolvasom mögött, itt már a cselekményekre meg ilyesmikre nem térek ki, csak általánosságban írok az egészről, mert úgy éreztem, hogy szükség van egy ilyen cikkre is. Szóval semmi spoiler vagy ilyesmi, csak elmélkedés, kiértékelés, összegzés.

Ha egy kiadó ilyen lépést tesz meg, annak talán a legnagyobb oka az, hogy nem kelnek a füzetek, nem jönnek új olvasók, a régiek is elmaradoznak, és lassan az érdektelenség ködébe vész minden. Tehát az újraindítás elsődleges célja az új olvasók toborzása, ezért ennek megfelelően kell alakítani a történeteket is. Jó, mindenki tudja, ki az a Batman vagy Superman, őket már nem kell bemutatni, de például egy Blue Beetle vagy egy Deathstroke már csak a képregényolvasók körében ismert, ott is csak azok között, akik ezen a téren mozognak, szóval ezek a hősök olyan kezdést kell kapjanak, ami egy teljesen új, a karakter múltjáról és kilétéről semmit nem tudó olvasó számára is érdekes, és képes meggyőzni  őt arról, hogy bizony kövesse az adott sorozatot. A régi olvasók úgyis megmaradnak, és talán az elpártoltak is visszajönnek kíváncsiságból, hogy megnézzék, mit hoz ki a DC a restartból.

Nos, ami engem illet, én valamelyest jártasnak érzem magam a DC Univerzumban, bár bevallottan vannak hősök, akik egyáltalán nem érdekelnek, de azért valamennyire ismerem őket/hallottam róluk is. Persze olyanok is akadnak, akikről soha nem hallottam semmit, ezt sem vitatom. Az, hogy mennyire követtem az aktuális DC termést a reboot előtt, százalékban nem érné el a tízet sem. Így van, az ongoingokat szinte egyáltalán nem olvastam, esetleg pár minivel bepróbálkoztam, de igazság szerint én elvesztettem a fonalat az eseményeknél, és a sok bepótolnivalóra nem igazán volt se időm se erőm. Ezzel nem cáfoltam meg a bekezdés első mondatát, a jártasságot én arra értettem, hogy a karakterek nagy részével tisztába vagyok, és a történetükről is tudok annyit, amennyit kell, nem arra, hogy naprakész vagyok az univerzumból, mert az nem vagyok. Vagyis nem voltam. Ugyanis ez a reboot nekem igen jól jött, jó volt úgy beszerezni az első számokat, hogy nem kellett attól tartsak, hogy annak ellenére, hogy első szám, egyáltalán nem fogom érteni, mert valami 100+ füzetes event az előzménye, amit nem olvastam. Aztán, amikor egyik-másik #1-est elolvastam, csak ott voltam, hogy nem értettem semmit, erről szól a következő bekezdés.

Igen, ez. Szóval, ha új olvasókat akarnak szerezni, akkor olyan sztori kéne, ami a teljesen nulla tudással rendelkező embert is leköti, megismerteti a karaktereket szépen, nem olyan, ami egyből belecsap a lecsóba, az új olvasó meg csak kapkodja a fejét, hogy "ki ez?" "mi ez?" "mi történik" "miért?" stb stb. És azt is bele kéne számolni, hogy olyan is akad, aki nem olvasta az újraindítás előzményeként számon tartott eventet, a Flashpoint-ot. Példának okáért én sem, de úgy, mint sok más event, ez is a terveim között szerepel. Szóval olyan kezdés kéne, ami új és régi olvasókat egyaránt leköt, és úgy döntenek, hogy követik a történet alakulását a folytatásokban. Nem könnyű dolog ez, elismerem, de azért hála az égnek jópár sorozatnak sikerült ezt összehozni.

Az 52 címkezdést végigolvasva arra az általános következtetésre jutottam, hogy azok a karakterek/történetek, amik a reboot előtt nem érdekeltek, azok ennek hatására sem fognak. Persze vannak kivételek, de ők csak erősítik a szabályt, ez az állítás a legtöbb sorozatra nézve igaz. És persze az is, hogy ami eddig érdekelt, az ezután is, de hát ez egyértelmű. Szóval részemről a reboot haszna abban rejlik, hogy újra felvehetem a lépést a kedvenc hőseimmel, miután az elmúlt évek kimaradásai miatt elvesztettem a fonalat, és inkább régi történeteket olvastam. Persze új kiszemeltjeim is lettek, akik a reboot hatására kerültek az érdeklődésem középpontjába, ezért folytatom az olvasásukat, sőt, visszaolvasok a reboot előtti korszakukba is, szóval magamra nézve ez az újraindítás valamilyen szinten hasznos volt, legalább most már képben tudok lenni, egyelőre nincs nagy összevisszaság az újraindított univerzumban.

Most konkrétan felsorolom azokat a sorozatokat, amelyeket folytatok a továbbiakban is. Ez persze nem azt jelenti, hogy most már az utolsó számig az olvasója maradok mindnek, ha egy sorozat menet közben legyengül, érdektelen lesz, akkor emelem kalapom, hagyom félbe. De remélem, ez nem soknál következik be, lévén, hogy az alábbi történetek érdekelnek: Justice League, Action Comics, Batwing, Detective Comics, Green Arrow, JL International, Deathstroke, Green Lantern, Red Lanterns, Suicide Squad, Superboy, Batman, Birds of Prey, Catwoman, Nightwing, Red Hood, All Star Western, Batman The Dark Knight, Blackhawks, Flash, Green Lantern: New Guardians, I Vampire, Superman és Teen Titans. Ezekhez a sorozatokhoz nagy reményt fűzök, van pár kiemelkedő, ami különösen érdekel ezek közül, de van olyan is, aminél attól tartok, hogy nem leszek örökös olvasó, de egyelőre még pár számmal megpróbálkozok. Most azokat nem sorolom fel, amiket nem folytatok, mert ez egyértelmű, azokat, amik nem szerepeltek az előbb. OMAC, Animal man, Mr Terrific meg a többiek. De ez még így is 24 sorozat, amit továbbolvasok, ami szerintem igen szép az 52-ből, és ha belegondolok, hogy más kiadótól is olvasok, és életem is van, akkor kész csoda lesz, ha ennyinél is naprakész tudok maradni. Mindenesetre megpróbálom.

Egy szó mint száz, a DC újraindítása nekem bejött, szóval teljes mértékben örülök neki, és annak is, hogy az elmúlt 75 év nem került süllyesztőbe, mert azért teljesen nem lett lenullázva az univerzum, még csak az kellett volna, újraolvasni hetvenötödjére a Kripton elpusztulását, a Kent családot meg ezeket. Szóval a múltat ők sem törölték el, és én sem fogom, igenis olvasni fogok régi történeteket is az újak mellett, ti pedig meg fogjátok látni, hogy miket, mert nagy valószínűséggel írni is fogok róluk. De azért a reboot jól jött, és bár sok sorozat nem épp új olvasóknak van kitalálva, azért bőven van ami igen, és a régiek is elégedettek lehetnek szerintem, úgyhogy mondanám, hogy nincs okunk panaszra. Ja igen, és új kinézetek is vannak, a hősöknél, amik szerintem szinte egytől egyig jól sikerültek, ezen se bánkódunk.

Nos, az én véleményem már több cikkben is ki lett fejtve az egészről, ez most a pont volt az i-n, most már ti jöttök, a ti véleményetek is érdekel, akár itt, akár facebookon kommentben. Írhattok akármiről, melyik sorozatot folytatjátok, melyiket nem, miben csalódtatok, mi volt kellemes meglepetés, ilyesmi. Szívesen olvasnám a véleményeteket, gondolataitokat.

Ezzel én egy időre szüneteltetem az új DC univerzumot, szerintem ti is besokalltatok ennyitől, most újra előveszem a Marvelt és a többi kiadót, aztán lesz még DC-s cikk, régi és rebootolt képregényről egyaránt, csak türelem. Mára ennyi voltam, holnap Fairlight jön Dredd bíróval, addig is sziasztok. Jöhet a kommentzápor DC reboot témában, hajrá!