Éjszárny v1

Az egyik kedvenc DC hősöm első önálló kalandjával zárjuk ezt a hetet. Éjszárny (Nightwing) neve talán ismerős minden képregénykedvelő számára, itt is foglalkoztunk már vele többször is, a DC Rebootban saját sorozatot is kapott, szóval a pályája most sincs zuhanóban, nézzük hát, hogy indult a szólókarrier 1995-ben.

Mielőtt ez a négyrészes mini megjelent, a DC kiadott egy one-shotot, amiben bár Alfred volt a történet középpontjában, Nightwing neve került a borítóra. Ez egyféle teszt lehetett, hogy miként reagál a fizető olvasótábor a hős önálló történeteire. Ezek szerint pozitív volt a visszajelzés a nép részéről, ugyanis pár hónappal később Nightwing megkapta az első teljesen önálló sztoriját, ezt a négy részes minit. Egy évvel később pedig útjára indult egy ongoing, ami már több, mint 150 számot élt meg egész 2009-ig.

A v1-es sorszámot kapott mini elején Éjszárny egy tipikus pároldalas bűnüldöző akció után úgy dönt, visszavonul, leteszi az Éjszárny jelmezt. Nem is csodálom, az a jelmez igen csúnya, ha engem kérdeztek. Dick megismerkedik egy lánnyal, próbál normális életet élni. Ekkor lép a képbe a jóságos Alfred, aki előkotorta a régi Grayson dokumentumokat unalmában, és talált is egy érdekes levelet, ami Dick családjának halálával áll kapcsolatban, ezért hősünk meg is gondolja magát rögvest, és újra elkezd Éjszárnyként ténykedni, küldetése pedig, hogy kiderítse az igazságot a családjával kapcsolatban. Ha pedig ehhez egy kisebb ország gonosz hercegét kell lenyomni, ám legyen. 

A lényeg itt azon van, amit Dick maga is többször hangoztat. Ebben a buliban egyedül kell helyt álljon, Batman segítsége nélkül. Azért egy rövid időre a denevérember is tiszteletét teszi a miniben, a történet elején és végén, de ezek elkerülhetetlen szereplések. A reflektorfény attól még teljes mértékben Éjszárnyra vetül, aki mellesleg az új akcióhoz új ruhát is kap, ami már neki is jobban tetszik, nekem is. Hosszú ideig ez volt a Nightwing-szerkó, míg a DC Reboot alkalmából kapott egy piros ruhát, amit nekem hosszú ideig kellett emésztenem. 

A történet egész szórakoztató, nem világmegváltó, de bőven olvasható darab, érdekes fordulatokkal, egy-két humorosabb beszólással, és nagy mennyiségű akcióval. A Kravia országában játszódó események izgalmasak, megtudunk pár dolgot a hercegről és az apjáról is, eközben pedig Dick újdonsült barátnője is veszélybe kerül Gotham Cityben, illetve egy bérgyilkos is belefért a cselekménybe, aki Éjszárnyt kellene megölje. Szóval van itt minden, amit csak bele lehet tömni négy füzetbe úgy, hogy ne legyen agyonzsúfolva. Hogy aztán miképp oldódnak meg a dolgok a történet végén, hogy mi lesz a herceg sorsa, és Éjszárny milyen kötelező tanulságokat von le az utolsó oldalakon, azt már derítsétek ki magatok.

Amit még megemlítenék, az Éjszárny kinézete. Nem a jelmez, azt mát kiveséztem, hanem az a 90-es évek séró, később pedig a lófarok Dick fején enyhén szólva is furcsa. A lófarok mondjuk egy fokkal jobb, mert szemből nem látszik, de a Modern Talking-frizurát emészteni kell, és az első Éjszárny-jelmez is enyhén diszkós. De ha ezeken túllépünk, akkor egy szép grafikákkal elénk tárt, szórakoztató történetet kapunk. Ajánlom tehát, hogy látogassatok el a BLATECO-ra vagy az AllComicsra, és nyálazzátok át ezt a négy füzetet, már csak azért is, hogy lássátok, miképp indult egy azóta is fényes karrier. És azoknak mondom, akik nem szeretik/unják az ilyesmit, itt nem kapunk részletes eredettörténetet, az már tényleg nem fért volna bele a keretbe, egy pár mondatban elmondják, hogy miképp lett Dick Graysonból Éjszárny, és annyi. Pont elég is, nem kell túlmagyarázni. Jó olvasást, és kellemes hétvégét nektek, szűkszavú olvasótábor.