The Flash #2

Villámsebességgel folytatjuk a DC Reboot egyik jól sikerült sorozatát, a Flash-t, konkrétan a második a számmal. Az első szám már felrakta a mércét, de azt kell mondjam, hogy a második lazán megugorja. Remélhetőleg nem lesz nagyobb zuhanás a színvonalban a későbbiekben sem.

A fő dolog, ami végképp rárakja a füzetre a „Királyság”-pecsétet, az Flash új képessége. Igen, szert tesz arra is, és nem is mondom el, hogy mi az, de annyit elárulok, hogy nagyon jóféle, és a kíváncsiság a sorozat felé csak növekszik tőle, ugyanis engem nagyon érdekel, hogy miként fogja használni ezt az új képességet a gonoszok ellen.

És ha már gonoszok, belölük is van mindjárt egy seregnyi, derült az ki az első szám utolsó oldaláról. A magát Mob Rule-nak nevező csapat igyekszik borsot törni Barry orra alá. Róluk azt kell tudni, hogy sokan vannak, és egyformák, de egy az egybe, ja, és mindannyian Flash régi barátjára hasonlítanak. Mit kezd tehát a világ leggyorsabb embere egy olyan ellenféllel szemben, aki tényleg képes egyszerre mindenhol ott lenni. Tudom, ez egy hatásvadász, klisés figyelemfelkeltő, gondolkodásra és érdeklődésre buzdító mondat, minden képregényt ilyesmikkel reklámoznak, de ez esetben nem túloznak, mert ez az ellenfél tényleg mindenhol ott tud lenni egyszerre, míg Flash csak majdnem. Kettejük(vagyis sokuk) összeütközése be is lett vezetve ebben a számban, aztán a folytatásban bizonyára sor kerül erre is, én nagyon kíváncsi vagyok rá. Aztán az utolsó oldalon megkapjuk a már szokásos és képregényeknél már bevett szokásnak számító fordulatot/váratlan eseményt, ami arra buzdít minket, hogy azonnal kapjunk a folytatás után. Talán ilyen füzetzárások nélkül nem kelnének annyira a képregények? Lehet benne valami, mert egy ilyen fordulat, ha betalál, nem engedi nyugodni az olvasót, muszáj beszerezze a folytatást is, aztán annak is az utolsó oldala valami váratlan lesz, és akkor kötelező olvasmánnyá válik az új rész. Kicsit talán aljas dolog ez az alkotók részéről, de mindenesetre szerintem működik, legalábbis nálam egyelőre simán.

Az egész jó történet remek rajzokkal társul, az eredeti borítón mondjuk kicsit minimálisabbra lett véve a dolog, nem is tetszik annyira, azért tettem ide is egy variánst, ami szerintem sokkal jobb, de az eredeti is itt van, akit érdekel. De a füzeten belül már remek rajzok és nagyon érdekes színmegoldások várnak mindenkit, érdemes őket megnézni, én speciel egyik másik oldalt olvasás után még elnézegettem egy darabig, mert olyan jók.

Egyszóval csak ajánlani tudom a Flash #2 –t, egyelőre nem okoz csalódást a sorozat, aztán remélem, ez a színvonal jó ideig meg fog maradni. Amúgy a DC rebootnak köszönhető, hogy Flash, mint önálló karakter elkezdett érdekelni. Eddig ugyanis nem olvastam a saját címeit, nem igazán érdekeltek, de mivel a rebootolt sorozatokból mindegyiknek adtam egy esélyt függetlenül attól hogy szeretem-e a karaktert vagy se, azt mondhatom, hogy Flash esetében megérte ez az esélyadás. Király karakter, akit csak most fogok jobban megismerni, és talán a reboot előtti sorozataiba is belelesek, jobb későn, mint soha alapon.