Utazások Fairlight-al a Dreddverzumban 22. Anderson Akták

Anderson eseteiben a természetfeletti incidensektől, a hagyományosabb bűnügyekig –amiket telepatikus segítséggel történő felgöngyölítés fűszerez – minden megtalálható (ki-ki eldöntheti, hogy neki milyen jellegű történetek tetszenek tőle…engem például a változatosság gyönyörködtet). Történetei kevésbé bizarrak, lightosabbak a Dredd-esekhez képest, de legalább olyan szórakoztató Dreddverzumot színesítő spin-off sorozat, így érdemes megismerkedni azokkal az epizódjaival is, amik nem kapcsolódnak Judge Death-hez.

The Possessedben (Prog 468-478) – az események egy démon által megszállt kisfiú körül bonyolódnak. Aki látta az Ördögűző című filmet, az több ismerős jelenetet  is felfedezhet belőle. Ez azonban csak egy része- az események utáni vizsgálódásban kiderül, hogy az Ed Poe blokkban néhányan egy sötét mágiával foglalkozó kört alakítottak és az Alsóvárosban található romos templomban démonokat idézgettek meg. A blokk neve ismét beszédes (ennél veszélyesebb hely csak a Lovecraft és a Barker blokk lehetneJ))Közveszélyes hobbijuk keretében egy démonkaput építettek, amin keresztül csaknem elpusztították a várost. A történet keretében Anderson megjárja a démonok dimenzióját, de ez már csak az amúgy elég korrekt ( bár 1x olvasós történet) elnyújtása.

A Hour of Wolfban (Prog 520-531)már evilágiak az ellenfelek, bár elsőre itt megvezetnek bennünket az ellenkezőjének sugallásával: Andersont egy visszatérő rémálom kísérti, egy hatalmas sebhelyes arcú farkast lát, aki elpusztítja a várost. Valójában egy titkos akciót elindítására parancsot adó üzenetet fog el a tudatalattija, amiben 3 Szov Pszí akarja kiszabadítani az Apokalipszis Háború óta szigorú őrizetben lévő Orlok-ot, akit a Farkas szimbolizálta. Tetszett, ahogy Orlok-ot végülis visszahozták a játékba, mert nem szimpla-bugyuta módon tették, hanem átgondoltan. Izgalmas akció-történet volt, bár ha a pszíket, és az ismert szereplőket leszámítjuk, nem volt igazán Mega-city I-es hangulata, bár ez nem feltételen baj.

Ezt követően néhány apróbb történetben láthatjuk Anderson bírót szerepelni a Gólemben (2000AD Annual 1987) néhány kölyök alkot olyat, amit nem kellene. A Contact (Prog 607-609)egy kissé talán elkomolytalankodott földönkívüli kapcsolatfelvételt tár elénk. A Beyond of Void (Prog 612-613) egy ötletes pillantás a Limboban raboskodó Judge Death-re, akinek itt még megússzuk a felesleges visszatérését, ellentétben a 600-as számok végével.

A Helios (Prog 614-622) egy újabb nyomozós történet, a rossz célra használt Pszí erő, és tudományos-vívmány témakörében. Némi krimi , fantasztikus környezetben, nemcsoda, hogy az Anderson történetek olvasása közben gyakran eszembe jutott a Fringe és az X-Akták.  A történetben ritka dolgot is látunk, egy „magánéleti” szálat, Anderson barátságát egy másik Pszí-Divíziós bíróval, Corey-al. A barátság nem lesz hosszú életű a sorozat történetében, Alan Grant még ugyanabban az évben a Judge Corey - Leviathan's Farewell  (2000 AD Sci-Fi Special 1989)ben megszabadítja női főszereplőjét a barátnőjétől (aki saját történetében öngyilkos lesz)

A Triad (Prog 635-644)-ban aztán újabb nagyobb történetet kapunk – és egy megoldásra váró csavaros rejtélyt. Az ellenség immár a Megaváros ellen bosszút esküdött Orlok, aki látens pszí képességekkel rendelkező gyerekek irányításával próbálja meg elérni célját, míg maga az Északi Sarki rejtett bázisán ücsörög. Ismét egy sztory, amiben nem hullahegyekkel, és bizarr történetekkel operál, hanem a emberközelibb perspektívával a városból, barátságosabb főszereplővel, és csavaros történettel, amiben nem annyira egyértelmű, hogy mit fogsz befejezésként találni.

Alan Grant történeteiben mindinkább el akar távolodni, a Dredd által megrajzolt bírói képtől, és egy más értékek miatt kedvelhető karaktert alkotni, ami sikerült is neki.

The Prophet (Prog 644-647),The Random Man (Prog 657-659), The Screaming Skull (Prog 669-670)-ben visszatérünk a nagyobb történetek után, a rövidebb anekdotákhoz. Érdekes, hogy bármennyire is a természetfeletti (Death-es) vonalról indult a Anderson karrierje,annál gyakrabban evez vissza a hagyományosabb vizekre csak a csomagolásban tartva meg azt a jelleget . Alan Grant női főszereplőjét is úgy formálta, hogy egy kicsit se hasonlítson Dredd-re, míg  Dredd fegyverével oldja meg az effajta eseteket, addig Anderson a pszí képességeit, és eszét, és a két karakter viselkedésmintái is végletesen különböznek, ami leggyakrabban abban az empátia-faktorban nyilvánul meg, ami saját története indoklása szerint Corey bíró vesztét is jelentette.

Bármennyire nem voltak hangsúlyosak a misztikus történetek, a Shamballában, (Prog 700-711) egy keményet kapunk az arcunkba. A történet Corey öngyilkosságánál veszi fel a fonalat, ezen sírdogál egy sornyit Anderson bíró (bár nagy drámai hatása nincs, nem volt azért olyan hangsúlyos szereplő, hogy halála bármennyire is felzaklasson bennünket), de neki is hamar túl kell lépnie, mert egy komoly válságot kell elhárítania. A világ minden pontján komoly mitológiai lények képében felbukkanó pszichikus entitánsok csapnak le. A dolog magyarázatát egy East-Meg II –béli specialista adja, a Földalatti világ erős mágiát használó népessége kezdett mozgolódni, és egy Devos néven emlegetett gonosz istenféle. A Szov-okkal Team-uppolva, majd az út során egyikükkel összeszűrve a levet folytatódik Anderson utazása a tibeti hegyekbe, hogy ott, egy legendás városban elhárítsák a veszedelmet.

 A történet nagyon rendben van. bár igazán lehetett volna hosszabb is. A rajzok is okés. Erre a történetre igazán érdemes rápillantani, aki kibányássza magának.