Nightwing #1 (2011)

Újabb sorozat, aminek nagyon vártam a megjelenését, és végre itt van az első szám. Nightwing, vagyis Éjszárny is kapott egy újrakezdést, lássuk, hogy sikerült.

Dick Grayson, miután Bruce Wayne "távollétében" Batmanként üldözte a bűnt Gotham utcáin, most visszabújik a régi jelmezébe, és Éjszárnyként vigyáz a rendre. Ez a reboot egyik jó húzása, hogy visszahozták nekünk ezt a remek karaktert, aki most sem okoz csalódást. Legalábbis a történet nem, a kinézet azonban már más. Engem ugyanis eléggé szíven ütött a piros ruha, miután már megszoktam és megkedveltem a kéket, egyszerűen szúrja a szememet egyelőre az új szerkó, de majd remélhetőleg megszokom, ezért nem mondok le a sorozatról, jelenleg azonban nem sok választ el attól, hogy szépen átfessem magamnak a ruhát kékre az oldalakon. De majd megszokja a szemem a piros gúnyát, remélhetőleg.

A történetben azonban nincs kifogásolnivaló. Igényes, szép kezdés ez, visszaemlékezésekkel, monológokkal, nosztalgiával és akcióval fűszerezve. A hős visszaemlékezik arra, amikor Batman szerepében mozgott, és számba veszi, hogy ez az időszak miként változtatta a személyiségét, mennyi erőt adott neki a denevérjelmez. Ebből leszűrhető, hogy a reboot itt nem törölte el a múltat, legalábbis nem teljesen, ugyanis nincs elfelejtve Dick Batman-korszaka sem. Most pedig jól érzi magát újra Éjszárnyként, és én is örömmel látom őt újra ebben a szerepben és a ruhában, ami Istenem, miért lett piros!?

A füzet fontos momentuma, amikor Dick ellátogat a cirkuszba, ahol azelőtt dolgozott, mielőtt a családját megölték, és Bruce Wayne maga mellé fogadta, hogy ő legyen az első Robin. Itt egy érdekes nosztalgia-menetet kapunk, ami kicsit enyhít a füzet hangulatán. De nem kell sokat várnunk az akcióra sem, hiszen Gotham utcáin egy új (legalábbis számomra biztos) ellenség bukkan fel, aki igen tökös gyerek, Éjszárny pedig felkötheti a piros (váááá!) jelmezt, ha el akar bánni vele, de ezek a dolgok már a folytatásban fognak részleteződni.

Amit még fontos megemlítenem, hogy a képregény kapott egy realistább tónust, ugyanis itt már folyik a vér akció közben, ami szerintem nem baj, sőt, jót tesz a hangulatnak, ha kicsit durvábbra van véve a dolog. Persze nem kell itt az Image kiadóra jellemző vérfürdőt várni, csak ha valakit megsebesítenek, akkor az vérzik is, nem csak karcolásokat és lila foltokat kap. Szóval ez pozitívum, ahogy szinte minden ebben a füzetben, leszámítva persze mit? Tudjátok már ti is, nem írom le még egyszer, de ez nem a világ vége, attól még a képregény szuper, és a folytatást is nagyon kíváncsian várom.