DC Ünnepi Különszám 2008

És igen, ismét elérkezett a szeretet ünnepe, számomra meglepően gyorsan. Eltelik lassan ez az év is, ilyenkor sokan átgondolják, hogy mire jutottak ebben az évben, milyen sikereket/kudarcokat tudhatnak magukénak, majd elkezdik tervezgetni a jövő évet, esetleg kezdik feltankolni a szeszt a szilveszteri bulira.

Ám mielőtt lezáródna egy újabb fejezet, és feltennénk az új naptárt a falra, még van egy ünnep, amit nem szabad elfelejtenünk, ez pedig a karácsony. Ez az ünnep szinte mindenkinek mást jelent, hiszen sokminden történik ilyenkor. Összeül a család egy jó vacsorára, a tévében huszadjára megy le a Reszkessetek betörők és tizenhatodjára a Shrek, amit a Beethoven 1-6 követ, illetve a torrentoldalakon is ilyenkor freeleechel ünnepelnek, akik torrenteznek, tudják, miről beszélek. Az ünnep így válik kerekké, meg persze még sok más dologtól, karácsonyfa, bejgli, csendeséj, ávemaria, Megasztár Karácsony album, stb stb. Kinek mi fontos. És persze ne feledkezzünk meg a képregényekről sem.

A Genzo Comics történetének első karácsonya ez, ezért valami különlegessel készülünk nektek Amondinnal. Az egész ünnep alatt lesz miért erre gyertek, hiszen holnap és holnapután is lesz frissítés itt. Ma és holnap én, míg vasárnap szokás szerint Amondin hozza nektek csemegét, közben Rébuszra, a csapat harmadik és egyben legújabb tagjára gondolunk, hogy rendeződjenek a dolgai, és újra szolgáltathassa nekünk az olvasnivalót.

Egész véletlenül (de tényleg) ez a Genzo Comics 160. bejegyzése, pont így Szenteste. Ennek alkalmából is speciális lesz a mai cikk (meg kicsit talán hosszú is, de megéri elolvasni) de persze a karácsony a fő oka a különlegességnek. Ebben a mai cikkben bemutatom nektek a HálóZsákon megtalálható DC Ünnepi Különszám 2008-at, és segítőtársaim is lesznek ezúttal, a cikk végén pár honosító/rendszeres képregényolvasó osztja meg velünk pár sorban a véleményét a füzetről. Megéri tehát elolvasni az ünnepi cikket, vágjunk is bele hohohó.

Ez a képregény lassan hagyományszámba megy nálam karácsonykor, emlékszem, hogy tavaly is ezt a füzetet olvastam szenteste, csak még akkor a Genzo Comics maximum tervszinten létezett. Igen, ennyire újak vagyunk, és máris milyen szépen szerepelünk, amiért el sem mondhatom, mennyire hálás vagyok, hogy naponta esik le az állam a látogatottsági adatoktól, olyan szépek. Csak így tovább srácok, tényleg.

A szóban forgó képregény egészen különleges, ezt egy karácsonyi füzetnél talán mondanom sem kell. Tönn történetet talál benne minden olvasó, ezekben csak két dolog a közös: DC hősökről szólnak, és a karácsony adja a keretet mindegyiknek. Ezen kívül találunk mindenféle történetet, ahogy a DC Univerzum hősei is különböznek, mindegyik másképp éli meg a karácsonyt is. Nem veszem sorra mindegyik történetet, összességében beszélek a füzetről, esetleg egy-két történetet mesélek el részletesebben. Szám szerint tíz nagyszerű történetet tartalmaz a kiadvány, amelyben szemtanúi lehetünk annak, hogy miképp karácsonyoznak Gotham városában, vagy akár Metropolisban. Szinte minden DC hős tiszteletét teszi a képregényben, leginkább a jó oldalról, vagyis most a Jokeres ünneplés elmarad. Mind a tíz történetnek megvan a maga varázsa, szépsége. Akadnak humorosabb és komolyabb darabok is. Rögtön az első egy érdekes párhuzam a karácsony és a DC Univerzum között, ugyanis elmesélik nekünk az alkotók a Mikulás eredetét, ami megegyezik Supermanével. Ez egy nagyszerű kezdés egy ilyen kötetben, és vannak még meglepetések szép számmal. Tanúi lehetünk egy meghitt karácsonyi ajándékozásnak Éjszárny és Robin között, ami szerintem a legszebb, legmeghatóbb történet az egész füzetben, a másik talán a Vadásznős sztori, amiben  megtanuljuk, hogy a fogyatékkal élő gyerekekre is gondolnunk kell ilyenkor. Nagyszerű történet még az Egy nap szirénák nélkül, ahol Gotham városában egy napra megáll a bűnözés, és ezt Gordon felügyelő nem akarja és nem tudja elhinni, neki szinte hiányzik már, hogy szenteste is kettős gyilkossághoz vagy rabláshoz hívják nyomozni. De mondhatom még az ismert bibliai történetnek, Jézus születésének DC univerzumba adaptálását Aquamannel a főszerepben, ez szintén nagyszerű, és ötletes kis történet. Vagy a Vencel, a jó király, ami egy középkorba helyezett Batman és Robin történet, aminek érdekessége például, hogy végig rímekbe van szedve a történet, a honosítója mai napig büszkeséggel gondol erre a munkájára, teljesen jogosan. Igazából sorolhatnám mindegyik történetet, mindből árad a karácsonyi szellem, a szeretet, egymással való törődés, és hasonlók.

A grafikát illetően nehéz dolgom van, hiszen minden történetet másvalaki rajzolta, de nem tudnék olyat mondani, amiben nem tetszettek volna a rajzok, de a kedvencem talán a Tini Titánok sztorija, persze csak a grafikát nézve mindnél. De mondom, mindenhol nagyszerű rajzok és színek kavalkádja tárul elénk, ebből a szempontból is sokszínű a kötet, hiszen minden történet nem csak tartalmában, de képi világában is különbözik egymástól.

Én nagyvonalakban ennyit szerettem volna mondani a kötetről, mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, aki még nem tette, lehetőleg ilyenkor, karácsonykor, mert ilyenkor van varázsa az egésznek, másképp olyan, mintha a Karácsonyi Éneket megnéznénk június közepén, hogy "szép, szép, de kit érdekel ilyenkor?".

És akkor most átadom a szót pár kedves barátomnak, akik elfogadták a felkérésemet.

Ben Reilly - A fórumok virtuóza, háromszoros Google-díjas honosító, olvasó

Még a Zsákos megjelenésének a napján olvastam el a DC 2008-as ünnepi különszámát és már az első oldaltól padlót fogtam. Supergirl Télapó szakállban. Jaj . A füzet legelső története egy rendkívül érdekes és ötletes feldolgozása a Superman mítosznak amelynek a végén hősünkből egy teljesen másfajta piros ruhás lesz, mint várnánk.

A második sztori sem kevésbé érdekfeszítő bár itt már az akcióból is kijut az olvasónak. Mégis inkább a vallásosság hatja át egyértelmű Krisztusi utalásokkal.

A Vencel a jó király története Batman és Robin sztorija fantasztikus rajzokkal. Az ezt követő történetben is szerepet kap a Bőregér de ez már Gordon és még inkább Gotham története amely egy napra képes felülemelkedni a saját sötétségén és kegyetlenségén. Egy napra beköszönt a remény a városba és még Gordon felügyelő is képes lesz remélni, hogy egyszer talán ez az átmeneti béke tartóssá válik. Persze az igazság ennél sokkalta komorabb és a békés csend is másoknak köszönhető.

A következő három árva története. Ami nagyon szép benne az a testvéri szeretet amelyet Éjszárny Robin iránt érez és az, hogy karácsonykor még a szemben álló felek is fegyverszünetet tudnak kötni. Áh... felsorolni is nehéz volna mennyi nagyszerű és sorsfordító történet kapott helyet ebben a karácsonyi válogatásban. Mindenkinek bátran ajánlani tudom, annak is aki mélyebb és tartalmasabb mondanivalójú sztorikat keres és azoknak is akik az akciót kedvelik. És persze azoknak is akiket átjár a karácsonyi hangulat.

Dr. Samson - a füzet egyik honosítója, a Samson Comics atyaúristene, és a NewGen honosítója

Sziasztok! Őszintén szólva egy kicsit gondban vagyok most. Miután Genzo megkért, hogy írjak pár sort egy tavalyi honosításomról, igent mondtam, de őszintén szólva nehezebb dolog ez, mint azt gondoltam. Nem igazán tudom, hogy mit írjak a saját kutyám kölykéről. Talán annyit érdemes elmondani, hogy a honosítás ötlete az enyém volt, és én rángattam bele talgaby-t és a többieket is. Elsősorban azért, mert sok olyan sztori volt benne, amit nem igazán volt kedvem fordítani, ezeket viszont tg szívesen megcsinálta. A két kedvenc sztorim a Tini titánok és az Éjszárny és Robin történet volt. Mindkettőnek meg van a maga háttér története, amit az egyszeri olvasó nem biztos, hogy ismer, és ezért olyan zseniálisak szerintem. Főleg a Robinos, amikor Robin összefut az apja gyilkosának a fiával a moziban és kiderül, hogy mindkettőjük apjának ugyan az volt a kedvenc filmje. Mondjuk ahhoz, hogy valaki igazán értékelni tudja ezt a történetet, nem árt, ha ismeri az Identity Crisis című történetet. A Tini Titános rész pedig a karácsonyi hangulat miatt a kedvencem, amit áraszt magából. Nem tudom miért, de mai napig nagyon meg tud nyugtatni és magával ragad, még ha a történet rajzolója nem is tudom, hogy mit szívott, amikor Robint vagy két fejjel kisebbnek rajzolta Cassienél. A többi történet igazából számomra az átlagos kategória volt (kivéve a szirénes, annak nagyon megszenvedtem a fordításával, és bántam is, hogy miért nem sóztam rá tg-re…), még ami egy kicsit jobban megfogott az a legelső, Superman eredettörténetbe bújtatott télapó történet volt. Azt még szerintem egy nagyon aranyos kis történet, a maga módján.

Keildavid - minden képregényt elolvasó kibernetikus organizmus, lelkes kommentelő, és a honosítás sem áll távol tőle.

A 2008-as DC Ünnepi Különszámból nekem kettő történet tetszett. Az egyik, amelyben Robin(Tim Drake) és Éjszárny(Dick Grayson) szerepelnek. Mert ott a végén olyannak tűnt, hogy akár testvérnek tekintik egymást.
A másik pedig a Tini Titános történet tetszett. Mert az Vörös Ördög olyan szomorúnak tűnt. mintha senki se kedvelne őt, de aztán végül neki is nagyszerű karácsonya lett.
Más történet is érdekes volt. Pl.  amelyben Borzas is szerepelt. Aki hasonlított a Jetire. Ő is olyannak tűnt, hogy senki se kedvelne őt. De persze az ünnepnapon jó dolgok történnek.

Galamb - nem csak egy madár, hanem a HálóZsák fórum rendszeres látogatója, bizony

Na de nézzük a sztorikat: Elég különbözőek voltak a történetek mondanivalói, de mindegyik szórakoztató, meghitt hangulatú, pont ahogy a szeretet ünnepéhez illik.
A rajzok minden történetben tetszettek, sőt némelyikben nem csak illusztrálták a sztorit, hanem egyféle "főszerepet" kaptak, utaltak az esetleges csattanókra (jó példa erre "Vencel, a jó király" című történet, ahol érdemes odafigyelni a főhős és apródja ruhájára, vagy a "Vörösbe öltözött emberben" látható több célzás is). Külön jó volt, hogy a kevésbé ismert karaktereket is úgy mutattak be a legtöbb esetben (kivéve talán a Tini Titános szösszenetet), hogy nekünk ne legyen hiányérzetünk (például Dr. Fény sztorija) 
Legjobban a "Vörösbe öltözött ember" és Aquaman története tetszett, hiszen lényegében a karácsony legfontosabb szimbólumait jelenítette meg, és mindkettő (kisebb) csattanót is tartalmazott. Emellett szívhez szóló volt az "Egy angyal mondta", és a "Borzongató buli"-ban pedig jó poénok voltak.

Talgaby - a HálóZsák csapat oszlopos tagja, a füzet egyik honosítója, aki már pusztított itt pár agysejtet.

A 2008-as DC különszám... Ha jól emlékszem, az egész úgy tavalyelőtt karácsony környékén indulhatott, amikor elkezdtük összeszedni az ünnepekre kirakandó dolgokat, és valamelyik tagunk megjegyezte, hogy a DC is kiadott egy hasonlót. Mivel minimum fél, de a két nagy esetében azért legalább egy teljes évet szoktunk várni többnyire a honosított verziók megjelentetésével, így természetesen a honosítás esélytelen volt, ám a doki talán már akkor felvetette, hogy szét lehetne dobni egymás között az egészet és megcsinálni a rákövetkező évben. A dolog ezután emlékeim szerint egy ideig jegelődött, és akkor került tán elő, amikor feldobtam a tavaly kirakott 2007-es Marvel Holiday Specialt lektorálásra. A doki ismét feldobta fórumba, hogy osszuk szét a történeteket és csináljuk meg őket. A fordítás része nem túl meglepő módon kettőnkre hárult végül, és a nagy lelkesedés okán a beírást is vállalnunk kellett. Egyedül Zerit vállalta be a Batman-sztorit és Sepi a spéciket. De nem ez volt számomra a legmaradandóbb, hanem az, hogy a szétosztást gyakorlatilag a doki végezte, feltételezhetően azon az alapon, hogy melyiket nem volt kedve fordítani. :-) Emlékszem, amikor megkaptam a listát, az egyik történethez hozzátette, hogy amúgy is verses, és azt inkább rám bízná.
Csakhogy a "verses" egy kicsit komolyabb volt ennél az ártatlanabb megjegyzésnél. A sztorinál ugyan ott volt egy kredit, mely szerint Paul Dini írta, ám a cím kicsit gyanús volt (Good King Wenceslas), mert egy olyan éneket sejtetett, ami valószínűleg jóval idősebb Dininél is. Egy gyors keresés után kiderült, hogy Wenceslas valójában Szent Vencelt, a csehek nemzeti védőszentjét és egyik legismertebb királyát takarja, a vers pedig egy középkori karácsonyi ének. Aminek egy teljes órányi netes kutatás után se találtam magyar szöveget.
És az elbeszélés itt fog átcsapni munkanaplóba. Mivel egy énekről volt szó, ami ráadásul rímpárokat alkotó sorokból állt, és ezt kellett volna magyarba önteni, sikerült a nyakamba kapnom egy olyan fordítást, ahol a szövegnek passzolnia kell az eléggé specifikus képekhez, és még énekelhetőnek is kellett lennie az eredeti dallamra. Így gyakorlatilag beirányoztam magamnak a youtube-ot és elkezdtem rongyosra hallgatni a legjobbnak tűnő felvételt a dalról. Ez azért volt fontos, mert daloknál hasznosabb, ha nem időmértékes versként kezeli őket az ember, hanem ütemhangsúlyossá alakítja, és ott is lehetőleg úgy, hogy az eredeti dallamhoz illeszkedjen a szöveg. Nem épen a legprofibb fordítási módszer, de igazság szerint egy ilyen fordítása úgy történik általában, hogy az ember keres egy rímpárt és ahhoz kezdi el pofozgatni a többi szöveget.
A végeredmény aztán magát láttatja, de ami érdekesebb volt, az az elkészülés folyamata, vagyis inkább hogy kicsit furán festhettem, ahogy folyamatosan a dalt kornyikálom magamban vagy tizedjére a páratlan fahangomon, a sokadik féle magyar szöveggel. És ha hozzávesszük, hogy minden második versszak végén kb. egy másodpercig ki kell tartani egy magasabb szólamot, el lehet képzelni, miért végeztem a fordítás műveletét akkor, amikor egyedül voltam az egész lakásban.
Habár ezen kívül hozzám tartozott még három másik történet is, köztük egy szerintem ritka gyengén megírt betlehemi történetet Aquamannel, amit egy szinte számomra tökéletes páros hozott össze (a DC-t elfojtó DiDio és a medencecsontok nagy ellensége, Ian Churchill), aminek viszont a szövege olyan erőltetetten patetikus volt már, hogy szinte élvezetes volt fordítani, valahogy mégis ez a karácsonyi ének maradt meg a leginkább bennem. Talán azért, mert Dini olyan remek munkát végzett a cselekmény leírásával és Nguyen olyan remekül kivitelezte azt... nem tudom. Mindenesetre sikerült bekerülnie a legemlékezetesebb fordítási munkáim közé, amire még most is szívesen gondolok vissza.

Köszönöm mindenkinek, aki elvállalta, hogy ír pár sort a képregényről, ezzel különlegesebbé téve az ünnepi frissítést. Ez persze nem azt jelenti, hogy mások véleményére ne lennék kíváncsi, ezúttal is szeretettel várom a hozzászólásokat, még ide, a cikkbe bekerülni sem lehetetlen, szerkeszthető a dolog. Szóval csak bátran.

Nos, ennyi lenne a karácsonyi frissítés első darabkája, remélem mindenkinek elnyerte a tetszését. Nem maradt más hátra, mint hogy

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNJAK A GENZO COMICS MINDEN OLVASÓJÁNAK A MAGAM, ÉS A TÁRSAIM NEVÉBEN!