Warhammer 40K - Vér és mennydörgés TPB

A fantasy, mint műfaj már nem is áll olyan messze tőlem, mint régebben, kicsit beleástam már magam a dologba, és nem rossz, de enciklopédikus tudást azért ne várjatok tőlem, sokkal inkább Aldarion barátomtól, akinek a HálóZsák fantasy-részlegét is köszönhetjük, beleértve ezt a TPB-t is, ami a Warhammer 40.000 univerzumban játszódik. Egy történetet bemutattam már a témában, a Kárhozat hadjáratot, most egy nemrégiben befejezett történetet mutatok be, így, akik most szeretnék elolvasni a TPB-t a cikkem után, azok már teljes valójában élvezhetik ezt a nagyszerű történetet. Lássuk kicsit részletesebben, miről is van szó itt.

A Vér és mennydörgés TPB központjában a szerintem mindenki által ismert lények, az orkok állnak, a többiek csak mellékszerepben, vagy áldozatként szerepelnek. Az orkok viszont vannak akkora karakterek, hogy nem lehet megunni őket 100 oldalon keresztül sem.

Az alaphelyzet abból adódik, hogy ezek az orkok foglyul ejtenek egy embert, mégpedig Izraell Honor Castillian ezredest. Ez amúgy elég fura dolog, mert a zöldbőrűek sosem ejtenek fogylokat, inkább a gyakást és a mészárlást részesítik előnyben. Akkor miért ejtik fogjul Castillian ezredest? Nos, azért, mert emberünk testét vastag koszréteg fedi, és az orkok nem ismerik fel benne az ember. Egy Skyva nevezetű ork szeretné vezérének ajándékozni a zsákmányt, hátha így a főnök megkegyelmez neki. A vezér bár nem fogadja el az ajándékot, mert túl büdös, azonban előlépteti Skyvat, mert azt hiszi, hogy megölt két rivális orkot, közben valójában Castillian ezredes végzett az orkokkak, miközben menekülni próbált a zöldbőrűek fogságából.

Skyva, mivel mostmár előlépett, lehetetlennek tűnő feladatokat kap felmenőjétől, amikre sorba elviszi kabaláját, a menetközben Nyurgadögnek átkeresztelt Castilliant. Orkunk tényleg azt hiszi, hogy Nyurgadög szerencsét hoz neki, mert a feladatok sikeres teljesítéséhez akaratlanul hozzájárul, miközben folyton szökni próbál a fogságból. Zöld barátaink bár kétszer álltak sorba, amikor az eszet osztották, de sajnos egyszer sem kaptak, így nem veszik észre, hogy Nyurgadög valójában ember, és szökni próbál, el vannak foglalva azzal, hogy egymással is egyfolytában viaskodjanak, meg visszaszerezzenek dolgokat egymástól. Az egész történet az ezredes szemszögéből tárul elénk, aki adatlemezre menti tapasztalatait, mert később ezek segítségére lehetnek a harcban, csak előbb ki kéne szabaduljon valahogy. Azonban az orkok sem teljesen hülyék, bár azt hinnénk, amikor már tényleg kiüti a szemüket, hogy ki is Nyurgadög valójában, akkor rájönnek, és ezzel hősünk helyzete csak egyre kilátástalanabbá válik. Aztán, hogy sikerül-e kimászni a csávából, és mi lesz a ranglétrán egyre magasabb szintre mászó Skyva sorsa, a teljesen kielégítő lezárásból kiderül, ezt már nem szeretném lelőni nektek.

Az egész dolog hangulatán hatalmasat lök az orkok beszédstílusa, akik egyfajta paraszt-szlengben tolják egész végig, egy-egy beszóláson az ember a hasát fogja a röhögéstől, de majdnem minden mondatukon el lehet nevetgélni, szóval zseniális, és innen is pacsi a fordítónak, szépen összehozta az ork nyelvet, tényleg.

Hogy aztán a rajzokról ne is beszéljünk. A képregény látványvilága valami eszméletlen szerintem, hihetetlen rajzok és színek kísérik végig ezt a nagyszerű történetet. Egyszóval én mindenkinek ajánlom, nem csak hardcore fantasysoknak, hiszen én sem vagyok az, mégis nagyon tetszett.