Superman: A holnapért

Ezt a képregényt zajrus ajánlotta nekem, és itt jegyzem meg, hogy köszönöm az ajánlást, megérte elolvasni ezt a történetet. Várom a további javaslatokat, akár zajrustól, akár Amondintól, akárkitől. De térjünk rá Superman: A holnapért című történetre.

Az a helyzet, hogy itt egy epic történettel állunk szemben, melynek cselekménye 12 füzetet ölel fel. Valóban, nem egy rövid sztori ez, de megéri elolvasni, én is rekordidő alatt végeztem a 12 füzettel, egyszerűen olvastatja magát.

A történetből nem sokat szeretnék ellőni, hiszen már a közepekörül történnek váratlan, és egyben jelentős fordulatok. A hatalmas összecsapások sem maradnak el, ha jól számoltam, három nagyobb csatározás van, ami egy történeten belül nagyon szép.

A sztori amúgy ott kezdődik, hogy egy pap a világról, és a saját bűneiről elmélkedik. Megjelenik azonban Superman, akiből egy katasztrófa kihozza az emberi énjét. Ez a katasztrófa pedig másfélmillió (ha jól emlékszek) ember, köztük Lois Lane eltűnése. Superman elmondja a papnak, hogy az esemény bekövetkeztekor épp más helyen segített az embereken, és ide már nem érkezett időben, ezért komoly lelkiismeretfurdalása van. Bizony, itt nem csak agyatlan akciózás van, és nem is az a sablonos "feltűnik a gonosz a semmiből-Superman segíts-Superman segít-békesség, hepiend"-folyamat, ezért kiemelkedő szerintem ez a történet. Az emberek amúgy rejtélyesen tűnnek el, egyik pillanatról a másikra, és senki sem tudja hova tűntek, illetve, hogy megismétlődik-e még ez a tömeges eltűnés. Superman elkezd keresgélni, nyomozni az ügyben, amíg valami hihetetlen dologra nem derít fényt. A képregényben amúgy cameozik a Justice League is, van akinek fontosabb szerepe van, van akinek kevésbé, és van aki meg sem szólal, csak ott álldogál, hogy jelezze, ő is itt van. Aki olvasta a képregényt, az érti, hogy kinek miért van fontosabb szerepe, akik pedig nem olvasták, azok nem tudják, és jó esetben elkezdi őket érdekelni, és már rohannak is az Allcomicsra elolvasni a képregényt. A történetben nagyon fontos szerepet kap az emberség megőrzése, az önzetlenség, a szerelem, és még sorolhatnám, ezért epikus ez a történet. Még annyit a sztoriról, hogy Superman végül már nem is egy világot kell megmentsen, és feltűnnek még szereplők, akikre  nem számít az ember, legalábbis én nem számítottam rájuk, meg is lepődtem, mikor megláttam őket.

A rajzok szerintem fantasztikusak, nagyban megnövelik a már amúgy sem gyenge élményt. Az tetszik, hogy a történet nem rohan, részletesen el van magyarázva minden, és minden szál nagyon szépen ki van dolgozva. Szépen kitölti a 12 füzetet, egy percre sem válik unalmassá, monotonná.

Nagyjából ennyit szeretnék elmondani erről a képregényről, és az mekkora már, hogy Amondin hosszabban mutat be egy füzetet, mint én tizenkettőt. De hiába na, én nem szeretek részletesen elmesélni egy történetet, inkább az emberek figyelmét szeretném felhívni, hogy létezik ilyen képregény, és ajánlott elolvasni, mert szuper, és hagyom, hogy mindenki nagyjából azt élje át miközben olvassa, mint amit én. Ezt majd a magyar érettségin kellene máshogy csináljam, nézne a javítótanár, ha azt mondanám, hogy nagyon jó az Ember tragédiája, ajánlom elolvasni, de a történetet nem mesélem el, mert nem akarok spoilerezni. Ott majd részletesen kell elmeséljek mindent, itt viszont az nem működne, ha egyből azzal kezdeném, hogy hova tűntek az emberek, kikkel harcol Superman, ilyesmi. Remélem ennyivel is sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket a képregény iránt, magyarul lehet olvasni az AllComicson. Ja igen, zajrus említette amikor javasolta a képregényt, hogy a fordítás nem akármilyen. Nos, ezt én is osztom, szerintem is nagyon jóra sikerült, a Fanatic nevű honosítónak jár érte a plecsni. Ez volt a mai kritika, remélem tetszett, jó olvasgatást továbbra is, sziasztok.