Watchmen

A mai frissítésem egy nem mindennapi képrgényt mutat be. Sokak szerint, ha valamilyen világégés következtében csak egyetlen képregény maradhatna meg, akkor az a Watchmen kellene legyen, hiszen ez adna legátfogóbb képet a műfajról. Szerintem ez a döntés kicsit nehezebb lenne, de abban egyetértek a tömeggel, hogy a Watchmen egy fantasztikus képregény, nem mai darab, de örök klasszikus.

A tizenkét füzeten át ívelő epikus történet egy alternatív Amerikában játszódik, ahol az utcákat maszkos szuperhősök védelmezik. Nincs szuperképességük(egyikőjüket leszámítva), pusztán a segíteni akarás és az elszántság uralkodik bennük. Az elnök azonban betiltja a maszkos hősök tevékenységét, ezért sokan visszavonulnak, van aki megőrül, van aki a hősi múltjából hatalmas hasznot húz különböző-a nevével ellátott- termékek forgalmazásával. De olyan is akad, aki titokban tovább üldözi a bűnt. Ő lenne Rorschach. A történet azzal kezdődik, hogy az egyik volt maszkos hőst, a Komédiást megölik, kidobják az ablakon. Rorschach gyanakodni kezd. Ki tudott a Komédiás kilétéről? Ki volt képes őt megölni, és miért? Valaki a maszkos hősökre vadászik? Akkor ki lesz a következő? Talán épp ő maga? Ezek a kérdések merülnek fel hősünkben, és egyben mibennünk is, és ha ezek a kérdések minket is foglalkoztatnak, akkor a képregény Mátrix módjára magába zár minket, és nem nyugszunk amíg el nem olvassuk végig, és fényt nem derítünk az igazságra.

Emlékszem amikor elsőre olvastam a képregényt, mennyire odafigyeltem arra, hogy véletlenül se tudjam meg a gyilkos kilétét előre, egyszerűen együtt akartam nyomozni Rorschachal és a többiekkel. Ugyebár a Watchmen film is közelgett, én pedig messzire kerültem a kommenteket a filmes oldalakon, nem akartam látni olyan kommentet például, hogy "Ez most az a képregény, amikor azt a maszkos tagot kinyírja ******?", persze a csillagok helyett a névvel. Végül sikerült elkerülnöm a spoilereket, így az élmény a képregény végeztével nem maradt el, úgy aludtam el sokszor, hogy rakosgattam össze a szálakat a fejemben, hogy most ez hogy volt, és miért történt. A film szerintem tökéletesen dolgozza fel a képregényt, annyi módosítás van, hogy a vége egy kicsit más a filmnek, illetve egy pár történetszál is kimaradt, ami érthető, hiszen a film így is majdnem három órás, a bővített változatok pedig már túl is lépik ezt az időtartamot. Ami miatt sokaknak nem tetszik a film, annak szerintem az a legfőbb oka, hogy túl sűrű, aki nem olvasta a képregényt, annak zavaros maradhat egy-két helyen a sztori, még a képregény első olvasására sem tiszta minden.

Ez volt az első olyan képregény, amit angolul olvastam. Igen, jóval kezdtem én is. De megértettem a sztorit, és mint mondtam, magával ragadott egyszerűen.

A karakterek egytől egyig szépen ki vannak dolgozva, az én személyes kedvencem Rorschach, de igazából mindegyik szuper. Valamint az egész világ, amit Alan Moore megteremtett, nyomasztó, rideg, és magába rántó.

A rajzok nem olyanok, mint egy mai képregényben, de szerintem nagyon hangulatosak, illenek a képregény korához, s most itt arra a korra gondolok, amiben játszódik, nem amikor megírták.  Talán a legmeghatározóbb képregényes élményem ez a 12 füzet, valami hihetetlen, én mindenkinek ajánlom.

Természetesen a történet nem annyi, amennyit én elmondtam, hogy Rorscach keresi a gyilkost, aztán majd előkerül. Sok mellékszál fonódik egybe a képregény végén. Ami még nagyon tetszett, az az, hogy a hősöknek nem csak azt az oldalát mutatják, hogy ők a legyőzhetetlen szuperhősök, minden szempontból tökéletesek, ilyesmi. Nem, itt megtört, akár kiöregedett, lelki problémákkal és belső konfliktusokkal küzködő hősöket látunk, és rájövünk, hogy ők is legalább akkora segítségre szorulnának, mint a világ, amelyet próbálnak szebbé tenni.