The Goon v3 05.

Elég régen volt már szó a The Goon v3-as sorozatról, így talán fel se tűnne nektek, ha nem mondanám, hogy a 4. számot átugrottam. Pedig tényleg kihagytam, és szándékosan, mivel nem találtam olyan jónak, hogy érdemes legyen külön cikket írni róla. Két rövid történet, az egyikben egy tengeri szörny- a másikban egy jetiszerű lény keseríti meg hőseink életét. Humoros beszólások és helyzetek itt is vannak, de valahogy nem az igazi. Az 5. szám viszont már hamisítatlan The Goon-képregény, az arra jellemző hangulattal és atmoszférával együtt.

Persze a történet itt is elmesélhető pár sorban, de hát továbbra sem ott van a hangsúly. Goon és Franky egy régi barátot kell kiszabadítson a gonosz zombi pap börtönéből, ehhez toboroznak előbb egy kis erősítést, hiszen a zombi pap igen komoly haderővel rendelkezik ilyen téren. Amint összeáll a rögtönzött csapat, indulhat a mentőakció. A kiszabadítandó személy amúgy a volt seriff, aki szintén zombilétre kényszerült, és most hőseinken a sor, hogy kiszabadítsák az ellenség karmai közül.

Ennyi a történet nagy vonalakban, de szerintem bőven elég is egy one-shothoz. Igen, továbbra is egyrészes történetek találhatók a sorozatban, ami nekem szimpatikus a sok event mellett, amit főleg a Marvel dobál ki, és néha nehezemre esik rendesen követni, vagy ha nem érdekel az egész, akkor meg az nem tetszik, hogy minden füzet ahhoz kapcsolódik. Itt legalább tudom, hogy ha az 5. szám után egyből a 31.-t olvasnám, simán megérteném, mert nincs köze az előző füzetekhez, és ez tetszik. Persze ezzel nem akartam a nagyobb kaliberű történeteket lehúzni, azokat is szeretem, de ilyen is kell néha.

A képregény varázsa egyértelműen a két karakterben és a humorban rejlik. Úgy állnak hozzá egy amúgy horrorba illő témához, hogy attól nem félni, hanem röhögni támad kedvünk. A humor mellett pedig az akció az, ami még megemlítendő, mert ha ezek a srácok elkezdenek zombit írtani, akkor ott hardcore zombiírtás lesz. Kicsit olyanok, mintha egy Bud Spencer/Terence Hill filmet néznék, csak furább fazonokkal és zombikkal, egyszerűen nincs ellenfelük.

Aki kíváncsi lett a cikk után a képregényre, és van kedve egy kis agykikapcsolós elborultan humoros zombiírtáshoz, az olvassa csak el a képregényt, nem fogja megbánni.

Mára ennyi voltam, sziasztok.