Warhammer 40k: Ultramar védelmezői TPB

Vasárnap van, és ahogy ígértem, újra itt vagyok, és szállítom nektek az újabb képregényajánlót. Ezúttal a fantasy/sci-fi világba kalandozunk el egy történet erejéig. A Warhammer 40000 képregények már nem ismeretlenek azok számára, akik rendszeresen látogatják ezt az oldalt, vagy a HálóZsákot, ahol ezek olvashatók. Most egy újabb TPB-t mutatok be nektek, ami az Ultramar védelmezői címet kapta.

A történetünk középpontjában az Ultramarinok vannak. Róluk azt kell tudni, hogy ők egy gárdista csoport, akik Ultramart őrzik, többek között innen ered a nevük. Az Ultramarinok negyedik százada nemrég összecsapott egy tyranida hordával, és komoly veszteségeket szenvedtek, ezért a történet ott kezdődik, hogy a századot újratoborozzák. Két fiatal srácot ismerünk meg az első pár oldalon, akik gárdistaként akarnak szolgálni, és bizonyítják is elszántságukat és hűségüket.

A frissen újraszervezett negyedik század egyből új küldetést is kap, bedobják az újoncokat a sűrűbe. Egy hajót kell felderítsenek, ami Ultramar határainál eltűnt. Mielőtt azonban elindulnának a feladat teljesítésére, útjuk a templomba vezet, hogy ott kérjenek segítséget. A templomban a század vezére egy régi ismerőssel találkozik, és egy érdekes beszélgetést folytatnak. Ezek után pedig indulhat a felderítés.

Nem várt dolgokat talál a negyedik század, amint rábukkan az elveszett hajóra. Egy fosztogató ork csapat támadta meg a hajót, ez pedig azt jelenti, hogy az újonc fiúk bemutathatják tehetségüket a harcolás terén is. Kezdetét is veszi egy pörgős és látványos csatajelenet, ami szó szerint kirobbanóan végződik. De mivel itt még csak a történet felénél járunk, ezért sejthetjük, hogy lesz itt még bonyodalom. Nos, jól sejtjük. A orkok ugyanis nem egy kis csapatnyian vannak, hanem egy egész sereg, akikkel már nem lehet ilyen könnyen elbánni, mint azzal a pár darabbal, akik a hajónál voltak.

Az Ultramarinok elmennek tehát Hérapolisz városába támogatásért. Kitervelik, hogy az összes orkot abba a városba csalják, és az ottaniak segítségével végeznek velük. Hogy tervük miképpen valósul meg, és hogy hogy zárul a történet, azt már mindenki fedezze fel önmaga.

A TPB nagyjából 100 oldalt jelent ebben az esetben, és szerintem ez pont elég erre a történetre. Így nincs nagyon elhúzva, de összecsapva sem. Pörgős, izgalmas, szép történet tárul elénk, ha elolvassuk ezt a képregényt. A grafikával sincs semmi baj, a harcjelenetek nagyon szépen lettek ábrázolva, de a többi paneles sincs gond. Néha egy-egy Ultramarin kicsit furán néz ki, de ettől még el lehet tekinteni.

Ajánlom tehát figyelmetekbe ezt a TPB-t is, a HálóZsák fantasy részlegében rátaláltok.