The Goon v3 01.

Miután ha 100. bejegyzésem keretein belül bemutattam nektek a The Goon - Rough Stuff TPB-t, most úgy gondoltam, a v3-as sorozat füzeteit elolvasom (összesen ez 31 füzet), és amit érdemes, arról írok ide egy cikket. Az első szám hál'istennek pont olyan, amit érdemes bemutatni, egy dolog miatt mindenképp. Aztán, hogy mi ez az egy dolog, ami miatt érdemes, sőt ajánlott elolvasni a The Goon v3 01-et, az alant kiderül.

Mivel ez egy sorozat első száma lenne, valami eredetszerűséget illik felmutatni, hogy kicsit tekintsünk vissza abba a múltba, amit a hős átélt, és aminek hatására ilyen lett, amilyen. Ez most sem marad el, konkrétan The Goon gyerekkorába tekintünk be kicsit, a társa múltjával lehet a következő számban szembesülünk. Konkrétan a füzet eleje visszaemlékezésből áll, az egy kicsit komolyabb hangvételű. Két drámainak mondott történetet látunk az elején. Az egyik Goon gyerekkori traumája, ami ehhez a stílushoz, és ehhez az élethez vezette,  ami pedig nem más, mint egy emberölés az anyja védelmében. A megölt ember sapkáját azóta is hordja, ezt látjuk rajta mindig, tisztára olyan, mint Vijtyuwx Trutkónál. Ez a sapkahordós dolog egyértelműen arra utalna, hogy még mindig magán hordozza a terhét annak, amit tett. De elég ennyi a karakter mélységeiből, nem kell azt túlbonyolítani, a továbbiakban sem ezen lesz a hangsúly, legalábbis remélem, mert a Rough Stuff nekem egy agyament poénokkal teletűzdelt 100% fun cuccnak mutatta be a képregényt, remélem az nem valami speckó kiadás volt, hogy most az egyszer széthülyülték magukat, amúgymeg Goethe idézeteket dobálnak folyton. Persze erre kevés esély van, hála érte a tervezőnek.

A másik kis drámai szösszenet egy férfi balsorsát mutatja be, aki pénzhiány miatt elvállal egy átkozott munkát: a zombi papnak, aki a város főnöke, hullákat ás ki a sírjukból. Mint mondtam, ez elég átok meló, emberünk kap is rontást rendesen, az arca olyan lesz Quasimodóé megégve és aztán újra visszavarrva de úgy hogy az orvos sötétben dolgozott. Ezen kívül a gyerekeire is ugyanez a sors vár, akik ezentúl zsákot hordanak a fejükön, nehogy összekeverjük őket a kedves papával.

Miután eme két drámai kis sztorin túlesünk, ami jelzem nem épp szines formában tárul elénk, inkább sima ceruzarajzoknak tűnnek, ezek után jön a szép szinekben pompázó rövid jelenet, ami kell, nehogymár dráma legyen az egész füzet. Szóval az előbb említett jóképű emberünk már végleg a zombipapnak dolgozik, ilyen fejjel más fel se venné, és persze a fiúk is jó gyermekek lévén segítenek apunak, jelen esetben Goont és barátját elkapni. Ez persze nem olyan egyszerű, közbe dőlnek az atomjó poénok, ahogy kell, többet viszont már nem fedek fel a történetből, olvassátok el, komolyan megéri.

A képi világ bemutatását már beleszőttem az eddig leírtakba. A két visszaemlékezés színtelen, de nem fekete-fehér, majf meglátjátok, a jelenben játszódó akcióvígjátékhorror pedig már pompázik a szinekben. Mindenképp érdekes párosítás.

A képregény pedig nekem egyre jobban kezd tetszeni, azok a reményeim vannak, mint a Jonah Hexnél, hogy hátha nem romlik le ez a szinvonal a későbbiekben, aztán majd meglátjuk, mindenesetre a kezdésre nincs panasz.