Street Fighter

Mielőtt belecsapnék a képregény bemutatásába, van egy bejelentésem: egy hét "nyári" szünet fog következni a blogon a jövő héttől. Pontosabban ez az utolsó bejegyzésem a szünet előtt, ami után természetesen a megszokott kerékvágásban kerülnek majd ki a cikkek. A jövő héten tehát rám ne nagyon számítsatok, a szünet oka, hogy majdnem egész héten egy másik városban leszek, így nem lesz időm frissíteni, ezért inkább bejelentem. Benya fog még jelentkezni nektek valamivel szerdán, tehát egy kis olvasnivalótok lesz jövő hétre is, azután pedig újra fog indulni a gépezet. De akkor nézzük, mivel veszek búcsút egy hétre tőletek.

A Street Fighter egy népszerű videojáték, amely más területekre is betört, több-kevesebb sikerrel. Például készült két film belőle, vagy mondjunk inkább egyet. Az első film a 90es években került bemutatásra ha jól emlékszem, és olyan sztárok szerepeltek benne, mint a színészóriás Jean Claude Van Damme, vagy Raul Julia, aki számomra az Addams Familyben nyújtott alakítása miatt maradt meg, ott Gomez szerepében tündökölt az azóta már elhunyt színész. A Street Fighterben a főgonosz, Bison jutott neki, amely szerep szerintem jól állt neki. A másik filmről nem is szeretnék sokat beszélni, Street Fighter: The Legend of Chun-Li volt a címe, de ennek csak a második része volt igaz, mert Chun Liról szólt (legalábbis úgy hívták a csajt benne, de még csak véletlenül sem emlékeztetett az igazi karakterre), viszont egyáltalán nem volt Street Fighter. Filmes téren ráférne egy vérfrissítés egy ütős film formájában, mert a JCVD-s verzió sem maga a tökély azért. A képregények világába is beverekedték magukat Ryuék, erről írom például ezt a cikket, de van még folytatás is, ami majd máskor lesz bemutatva. Ennek a sikeréről talán talgaby tudna mondani valamit, őt tudom, hogy követi az ilyen statisztikai adatokat az eladásokról, illetve a magyar változat sikeréről is HZs tagok tudnának bővebben beszélni. Talán ez a cikk még szerez pár olvasót ennek a jó kis képregénynek.

A történet elég sok szálon fut, de ettől nem válik érthetetlenné, maximum sokszínűvé. Mert kapunk itt Interpolos nyomozósdit, harcművészetet, egy kis romantikát, drámát, mindent, mi szem-szájnak ingere. Sőt, a minden füzet végén található rövid szösszenet a humort is kellő mértékben szolgáltatja, így tényleg nem sok okunk lehet panaszra. A történet fő szálja Ryu útját mutatja be, akinek mesterét valaki megölte, és ő útra kél, hogy elegendő tudást és tapasztalatot szerezzen ahhoz, hogy megbosszúlja mestere halálát. Később kiderül, ki végzett Gouken mesterrel, de ezt persze nem árulom el nektek. Ryuhoz csatlakozik az úton egy tanítvány Sakura személyében. Ő egy fiatal kislány, akit szinte semmi más nem érdekel, csak a bunyó, és mindem álma, hogy Ryu legyen a mestere. Sakura mindenre hajlandó céljainak elérése érdekében, képes az egész világot bejárni Ryuval, hogy harcolni tanuljon. Ryut támogatja még társa, Ken, aki a legjobb barátja is egyben, azonban ő nem tud vele lenni az útja során, mert egy váratlan esemény következik be az életében, amiről szintén megtudhattok mindent a képregény elolvasásakor.

Egy másik történetszál Chun Li Interpol ügynök és Guille nyomozását mutatja be, akik a Shadaloo nevű szervezet után kutatnak, hiszen ők végeztek Chun Li apjával, és Guille barátja is eltűnt, talán meghalt, talán nem, de a Shadaloo keze benne van a dologban. Ezen a szálon is történnek izgalmas dolgok, például, hogy a Shadaloo kifejezetten érdeklődik Ryu iránt, nem tudni miért. A másik főbb szál pedig Bison egyik bérgyilkosának története, aki új életet és új lehetőséget kap egy titokzatos varázslónőtől, és beáll a titkosszolgálathoz. Semmire nem emlékszik a múltját illetően, hogy Bison legjobb "babája" volt, ő rá lehetett bízni a legnagyobb melókat is. Ezekből semmire sem emlékszik, de valami gyanússá válik, kezd rádöbbeni, hogy nem mindig állt ő a jó oldalon.

Igazából mind a három fő szál a maga módján nagyon jó, bár az én kedvencem a Ryu  útját bemutató szál, és legkevésbé a Killer Bee sztoriját szeretem. Killer Bee az újéletet kezdett bérgyilkos. De nem vagyunk egyformák, lehet valakinek az lesz a kedvence.

A rajzok szerintem szuperek, az egész grafika, szinekkel, mindennel együtt csodálatos, a kedvenceim közé tartozik simán. És itt nem a karakterek életszerűségére értem, mert az nem nagyon van jelen, de nem is kell az mindig. A képi világ tehát elvarázsol, a sztoriban szerintem mindenki talál kedvére valót, hiszen sok irányba mozog a történet, ahogy azt már felsoroltam fentebb.

A történet amúgy nem ér véget itt a 14. füzettel, a második sorozatban folytatódnak ezek az események, és a lezárás olyan, mint a Barátok Közt évadzárás (bocs a hasonlatért), a végére betesznek pár olyan fordulatot és történést, hogy egyszerűen nem bírja ki az ember, hogy ne olvassa a folytatást. Az előbbi Barátok Közt hasonlat már csak azért is erős volt, mert a sorozatok nagyrészével ellentétben ennek csak a vége izgalmas, a többi esemény 10 epizódonkénz ismétlődik, csak más szereplőkkel. Itt azonban végig izgalmas történettel van dolgunk, nem csak a végére lendül be, szép is lenne.

Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt, olvassátok el a HálóZsákon.