Spider-Man vs. Vampires

 

Egy kis Halloween hangulatot varázsolok most ide az oldalra, meg amúgy is most trendi a vámpírtéma, és most keverednek kicsit a képregényhősökkel, konkrétan kettővel, így helyet kapnak a Genzo Comics hasábjain. A borítón a kevésbé szemfüles olvasók is kiszúrják a Pókembert, azok pedig, akik kicsit jobban átnézik ezt a borítót, találnak ott még egy régi ismerőst. Bizony, az ott tényleg Penge. Ez már nekem elég volt, hogy azonnal elolvassam a képregényt, alant látható a véleményem róla, felvázolom a sztorit is, valamint kihirdetem az új hét borítóját is. Akkor harapjunk bele!

Az elején leszögezem, hogy nekem a vámpírokkal nincs semmi bajom, amíg nem lesznek vegetáriánusok, púderezett arcúak, szorulásos tekintetűek, és nem lesznek szerelmesek egy egyezményes arcú emberlányba, akit nem akarnak megölni, hanem örökké szeretni akarják, holott velük ellentétben, ő halandó. Szóval, az ilyen Pengéhez hasonló vámpírbulik jöhetnek, titkon mindig remélem, hogy Penge egyszer bekukkant a Twilightba, és egy kicsit rendet rak, ahogy azt ezen, vagy ezen a képen tervezi. Hálistennek, a Spider-Man vs Vampires képregényben nem lesznek hirtelen szerelmesek a vámpírok, és nem fognak baseballozni egy Muse számra, mert ha mégis elfajulnának a dolgok, Penge résen lenne.

Az első oldalakon Pókarc barátunk szállingózik a semmihez tapadó hálóindáin, amikor segélykiálltást hall. Ha baj van, akkor a hős dolga, hogy azonnal ott teremjen, és intézkedjen egyet. Ezt Póki meg is teszi, azonban az ellenfél itt nem három holmi utcai huligán, hanem egy vámpírtrió. Mi nem lepődünk meg, hiszen ez a sztori címe is, de ezt Pókember nem olvasta, így dob egy kettőspont o-t. A vámpírok kiszemelik hálószövő barátunkat, mondván, hogy jó lesz a másik mellé. Milyen másik? - merül fel bennünk és Pókiban a kérdés. Mi már sejtjük, ki az a "másik", hiszen ott van a borítón, de Póki ezt sem látta, így ő gondolkodik többet, de mindenképp utána akar járni a dolognak. Az egyik vámpír egész véletlenül elhagy egy kártyát, amin egy helyszin és egy időpont szerepel. Vagy talán nem is véletlen, hanem azt akarják, hogy Pókfej belesétáljon a kis csapdába. Meg is teszi, és egy nem mindennapi dolog fogadja az adott helyszinen: egy vérbeli ketrecharc bajnokság, csak vámpírokkal, vámpíroknak. Vagány, vagány, de inkább ki kellene deríteni, hogy ki az a "másik", amit a tisztelt denevérek mondogattak a foguk alatt. Ki is deríti, hogy kiről van szó, megtalálja Pengét, akit valamilyen módon sikerült elkábítsanak a féltesói. Innentől kicsit képszakadás következik Pókinál, és a következő pillanatban harcol a ketrecben Penge ellen. Jó kis bunyójelenet, kell az ilyen is így estére. Hőseink kiszabadulnak valahogy a drakula-leszármazottak kezei közül, és közös erővel próbálják kideríteni, hogy mi is folyik itt. Penge olvasott fénybenjáró hírében állva, előadja a kiselőadást arról, hogy egy kétezer éves vámpír most valamiért ennyit várt nyugisan, és most vámpírbirodalmat akar létrehozni. Több sem kell a két hősnek, minden tökösségüket, kereszteket, ezüsttárgyakat, fokhagymát összeszednek, és megindul a vámpírvadászat.

Igazából azt kell mondjam, hogy kiválóan szórakoztam a történet olvasása közben, amit itt jeleznék, hogy lezárul ebben a füzetben. Három fejezetre van osztva, de ez egy füzeten belül le van zavarva, ha tippelhetek, azt mondom, hogy Halloween alkalmából kedveskedtek nekünk a Marvelesek ezzel a kis vérszívószivatással. Szórakoztatásból jeles, grafikából jeles, és még poénokból is jeles, Póki elszór egy-két poént, amin azért fel lehet röhögni így, a nagy aprítások közepette. Aki persze Goethe idézeteket, vagy szerelmes vámpírokat vár, az csalódni fog, de aki szórakozni akar Pókember és Penge közös vámpírvadászós kalandján, annak hajrá.