Green Lantern #1 (2011)

Mielőtt belemennék az új Zöld Lámpás sorozat első számának részleteibe, jöjjön egy bejelentés: amíg le nem tudom az összes DC Reboot-os füzetet, addig felrúgom a frissítési rendszert. Vagyis nem csak csütörtökön és vasárnap jönnek a cikkek, hanem igyekszek minden nap bemutatni egy füzetet, vagy akár többet egyszerre, mint arra már volt példa. Amint ez a dolog lezárul, visszatér a régi rendszer, vagyis heti két cikkel fogok jelentkezni. Addig azonban DC-dömping, esetleg egy-két megszakítással, amikor más képregényt mutatok be. Ezzel megvolnánk, jöjjön a Green Lantern #1.

Miután a múltkor csokorba szedtem azokat a képregényeket, amiket eddig kevésbé ismertem, és csak pár sorban tudtam őket bemutatni, most végre egy újabb régi ismerőst mutathatok be, Hal Jordant, a Zöld Lámpást.

Bár kicsit el vagyok maradva a karakter reboot előtti korszakából, azért nem újak és ismeretlenek a karakterek, akik ebben az új történetben szerepelnek, és ez nagy segítség abban, hogy ne csak "ez meg ki a franc és hogy kerül ide és minek?"-típusú kérdések keringjenek bennem olvasás közben, mint az történt velem pár másik képregény esetében (OMAC #1 pl). A régi szereplők egy új történetben, aminek a közvetlen előzményét nem olvastam, viszont így is érthető és élvezhető volt számomra ez az új kezdés, sőt, határozottan tetszett.

Sinestro újra Zöld Lámpásként világít, a füzet az ő eskütételével és útnak eresztésével nyit, amikor is megkapja a maga szektorát, amit őriznie kell. Ezzel szemben Hal Jordan már nem hordja a gyűrűt, ő nem tartozik már a Lámpások közé, ennek okát nem tudom, de biztos még a reboot előtt valamikor történtek meg ezek a dolgok. Mindenesetre most elfogadtam tényként, és annyi, hiszen úgyis ebből indulnak ki az új történet szálai.

A másik szálon Sinestrot látjuk, aki először vitatkozik egy keveset a Sárga Lámpásokkal, hiszen szerintük ő elárulta az Alakulatot, ami az ő nevét viseli.

Ezek után jön a két szál találkozása, ami egy olyan lezárást ad a füzetnek, hogy két kézzel kapna az ember a folytatás után, de erre sajnos még várni kell. Hogy itt mi történik, azt már nem árulom el, maradjon meglepetés is a füzetben.

Az író az a Geoff Johns volt, aki már nagyon jártas ebben az univerzumban, nem egyszer írt már Zöld Lámpás képregényt, szóval a minőség a megszokott. A grafikára pedig egy rossza szavam sem lehet, mint ahogy az egész füzetre összességében.

Ajánlom tehát a Zöld Lámpás #1-et mindenkinek, de főleg azoknak, akik kicsit is tisztában vannak a karakterekkel, mert a teljesen új olvasóknak szerintem elég zavaros lenne ez a kezdés, és kevésbé lenne élvezhető.

Aki viszont művelődni szeretne kicsit a Zöld Lámpásokból, akár a reboot-olvasás előtt, azoknak csak ajánlani tudom a NewGenen található hatalmas Zöld Lámpás-leírásgyűjteményt, amiből minden szükséges információt megtudhattok a Lámpásokról.

Én mára ennyi voltam, akkor a tervek szerint holnap jön egy újabb DC-reboot sztori. Sziasztok.