Deadpool 00. (1997)

Régen foglalkoztam már a kedvenc képregényhősömmel itt a blogon, így eljött az ideje, hogy ismét egy Deadpool történet kerüljön mikroszkóp alá.

Amit be szeretnék nektek mutatni, tisztelt olvasók, az a Deadpool 1997-es, v nemtudomhányas sorozatának nulladik száma. Mielőtt abba a tévhitbe esnétek, hogy a nulladik szám a sorozat első száma, közlöm veletek, hogy van minuszegyedik szám is, és az az első. Érthető, ugye? De én most mégis inkább a 00. számmal foglalkoznék, a 00 a címben így a sorszámot jelenti, nem azt, hogy Deadpool ölhet embert. Bár ennek ellenére megteszi párszor.

Történetünk az nemigazán van ebben a füzetben, csak valami ahhoz hasonló. Kedvenc zsoldosunk épp egy megbízást teljesít a maga módján, barátságosan kérdezget egy alakot valami információk megszerzésének szándékával. Barátságos alatt értsd, hogy fejjel lefele lóg a pali, meg van kötözve, és egy pár éhesnek látszó rotweiler is csak arra vár, hogy elszakadjon a kötél. Deadpool természetesen sikerrel jár, megszerzi, amit akar, ám valaki közbeavatkozik, mégpedig egy fura lény, akinek legalább háromszor akkora a feje, mint amekkora normálisan kéne legyen. Zsoldosunk persze nyakába veszi a lábát, üldözőbe veszi az alakot, és amikor utóléri, rájön, hogy ezzel csak még nagyobb bajba keveredett. Egy őrült, gonosz tudós áll a dolgok mögött, aki még furábban néz ki, mint a nagyfejű lény, egy számítógépszerűség van a feje helyén. Deadpool ezekkel a jófej srácokkal kell szembe nézzen, legalábbis úgy gondolja, hogy csak ők ketten vannak. Nem ketten vannak. Támad ugyanis egy egész seregnyi fura lény, így hősünk egyre melegebb helyzetbe kerül, de nem úgy ismerjük őt, mint aki nem keveredik ki az ilyenekből.

Igazából ennyi nagyvonalakban a történet, nem is ezért éri meg elolvasni ezt a füzetet, hanem a humorért, amiből tisztességes adagot tálal fel nekünk a nagyszájú zsoldos. Nem minden történetében van ennyi humoros beszólása, az újabbakban például egyre kevesebb, de itt sziporkázik. Mindenre és mindenkire van egy jó beköpése. Van egy olyan érzésem, hogy itt az egész dolog erre épül, hogy Deadpool mindenkit lezúz, közben azért minden ellenfelét egyesével ellátja egy megjegyzéssel. Ez engem egyáltalán nem zavar, amíg jól szórakozok ezeken a szövegeken. Észrevehető egy rakás filmes utalás is például, amik egytől egyig betalálnak.

Másik dolog, amit szeretek ebben a Deadpoolban, hogy tudatában van annak, hogy ő egy képregényhős. Erre is vannak utalások, például, amikor a seregnyi lénnyel harcol, az egyik képkockán szárnyakat láthatunk zsoldosunk hátán, mire ő a következő kérdést teszi fel nekünk, olvasóknak: „Szerintetek ha ezek rajtam maradnának, és biggyesztenénk egy X-et a borítóra, jobban fogyna ez a füzet?” Nekem nagyon bejönnek az ilyen kikacsintások, találunk még a füzetben ilyesmit. Amúgy a füzet nem hosszú, nem is lehet ezt a sztorit nagyon sokáig húzni, így az egész mindössze 17 oldal, amibe számoljátok bele a borítót, a kreditoldalt, és a végén egy pár oldalnyi skiccet extraként. De amilyen rövid a cucc, olyan szórakoztató.

A képi világról semmi  extrát nem tudok mondani, szép, élénk szinekben pompázó képek tárulnak a szemeink elé, és a rajzok is rendben vannak.

A képregényt angolul olvastam, honosításról nem tudok, de reménykedni lehet egy magyar verzió elkészültében. Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt, csak ajánlani tudom, hogy olvassátok el, amint mondtam, nem hosszú.