Genzo:
Nagy örömömre és megtiszteltetésemre szolgál, hogy újabb tagot köszönthetek az oldalon, aki nem más, mint Rébusz, akit talán ismertek már a DC Comics FRPG-ről.
Ez a lelkes fiatalember ezentúl hetente fog minket megörvendeztetni egy
cikkel, kivéve ezen a héten, amikor bemutatkozásképp két cikket
olvashatunk majd tőle. Na nem is húzom tovább, hadd bontakozzon ki Rébusz barátom is. Lássuk akkor a szavait.
Rébusz:
Nos hát! Az ujjaim még mindig remegnek, mivel olyan
nagyszerű képregényt készülök bemutatni nektek, ami annyira a
szívemhez nőtt, hogy kétszer olvastam végig egymás után (nem vicc).
Bele is vágnék: az első, és a legfontosabb, hogy ez nem egy olyan tipikus Batman képregény! Egy poszt-apokaliptikus Gothamet mutat be nekünk, amiben az első két részben nem sok szerepe lesz a Denevérembernek. A főszerepet Barbara Gordon, azaz Oracle kapta, az ő 'tolla nyomán' olvasható eleinte a történet, később pedig a rendőrségé (GCPD) a főszerep, akik meg akarják tisztítani a világot a gonosztevők bandáitól.
A város erősen emlékeztet az Eli könyve című film világára: lepukkadt, az emberek legnagyobb kincse pedig az étel, ital, zseblámpa, öngyújtó és az ehhez hasonló hasznos holmik. Patkányok között mászkálva kutatnak hasznos holmikért, hogy aztán elcseréljék valamelyik gazfickóval. Erre a legjobb példa a Pingvin, akinek a becsvágya maradt a régi, és a drága kaját odaadja holmi ékszerekért. Ha már szóba jött Pingvin, akkor elmondanám, hogy a gonosztevők közül A Hasbeszélő kapta a főszerepet, aki a város több mint a felét uralja, rengeteg tölténye és élelme van, a szolgái pedig nyalják a talpát, hogy hozzáférhessenek.
A területeket festékszóróval jelölik, a házak falaira festik a logójukat, ezáltal jelet adva a másik banda fiainak, hogy " ez biza az ő területük, úgyhogy ha kedves az életük, akkor sipirc haza!" .
A GCPD megállíthatatlan, James Gordonnal az élen foglalják vissza a bandák területeit. Az említett nyomozó jelleme kissé más lett, ravaszul gondolkodik, nem olyan tisztességes, mint régen, és a tipikus " nincs szükség hősökre" mondás a mottója. Ez azért van, mert Batman elhagyta a várost, ő pedig elvesztette a hitét benne. Kollégái hűségesen kitartanak mellette, aminek az a vége, hogy belemennek őrült tervébe, miszerint visszaszerzik a 'LoBoyok' és az 'Utcai Démonok' területét. Egy cselt eszelnek ki, amivel jól átverik mindkét bandát, és amíg azok egymással foglalkoznak, ők visszaszerzik a területeket. De ennyi elég a rendőrségből...
Amit mindeképpen kiemelnék, az a történetmesélés módja. A párbeszédekkel együtt tökéletesen van kivitelezve, hiába próbálunk felállni, hogy kimenjünk és együnk valamit, nem megy, mert a történet magába szippant mindenkit. Még az sem ronthatja le a kedvünket, hogy a rajzok nem a legszebbek, kissé régimódi a rajzolás, de azt gondolom, hogy a stílushoz mégis ez passzol.
Remek képregény lett a Batman: Senkiföldje első és második epizódja, mindenkinek ajánlom a figyelmébe!
Legközelebb holnap írok, méghozzá nem másról, mint az Amerikai Igazság Szövetségének egy 4 részes minijének a feléből írom az ismertetőt, majd jövő héten, csütörtökön jöhet a 3-4. rész a Senkiföldjéből!
Rébusz voltam!
Bele is vágnék: az első, és a legfontosabb, hogy ez nem egy olyan tipikus Batman képregény! Egy poszt-apokaliptikus Gothamet mutat be nekünk, amiben az első két részben nem sok szerepe lesz a Denevérembernek. A főszerepet Barbara Gordon, azaz Oracle kapta, az ő 'tolla nyomán' olvasható eleinte a történet, később pedig a rendőrségé (GCPD) a főszerep, akik meg akarják tisztítani a világot a gonosztevők bandáitól.
A város erősen emlékeztet az Eli könyve című film világára: lepukkadt, az emberek legnagyobb kincse pedig az étel, ital, zseblámpa, öngyújtó és az ehhez hasonló hasznos holmik. Patkányok között mászkálva kutatnak hasznos holmikért, hogy aztán elcseréljék valamelyik gazfickóval. Erre a legjobb példa a Pingvin, akinek a becsvágya maradt a régi, és a drága kaját odaadja holmi ékszerekért. Ha már szóba jött Pingvin, akkor elmondanám, hogy a gonosztevők közül A Hasbeszélő kapta a főszerepet, aki a város több mint a felét uralja, rengeteg tölténye és élelme van, a szolgái pedig nyalják a talpát, hogy hozzáférhessenek.
A területeket festékszóróval jelölik, a házak falaira festik a logójukat, ezáltal jelet adva a másik banda fiainak, hogy " ez biza az ő területük, úgyhogy ha kedves az életük, akkor sipirc haza!" .
A GCPD megállíthatatlan, James Gordonnal az élen foglalják vissza a bandák területeit. Az említett nyomozó jelleme kissé más lett, ravaszul gondolkodik, nem olyan tisztességes, mint régen, és a tipikus " nincs szükség hősökre" mondás a mottója. Ez azért van, mert Batman elhagyta a várost, ő pedig elvesztette a hitét benne. Kollégái hűségesen kitartanak mellette, aminek az a vége, hogy belemennek őrült tervébe, miszerint visszaszerzik a 'LoBoyok' és az 'Utcai Démonok' területét. Egy cselt eszelnek ki, amivel jól átverik mindkét bandát, és amíg azok egymással foglalkoznak, ők visszaszerzik a területeket. De ennyi elég a rendőrségből...
Amit mindeképpen kiemelnék, az a történetmesélés módja. A párbeszédekkel együtt tökéletesen van kivitelezve, hiába próbálunk felállni, hogy kimenjünk és együnk valamit, nem megy, mert a történet magába szippant mindenkit. Még az sem ronthatja le a kedvünket, hogy a rajzok nem a legszebbek, kissé régimódi a rajzolás, de azt gondolom, hogy a stílushoz mégis ez passzol.
Remek képregény lett a Batman: Senkiföldje első és második epizódja, mindenkinek ajánlom a figyelmébe!
Legközelebb holnap írok, méghozzá nem másról, mint az Amerikai Igazság Szövetségének egy 4 részes minijének a feléből írom az ismertetőt, majd jövő héten, csütörtökön jöhet a 3-4. rész a Senkiföldjéből!
Rébusz voltam!
No comments:
Post a Comment