A Hihetetlen Pókember 1. szám

Következik egy kritika a Hihetetlen Pókember 1. számáról, és egy kis részben az előzményéről.

Egy kérdés nagyon motoszkált bennem olvasása közben :JMS-nek mennyi beleszólása volt, hogy legyen egy Polgárháború szál abban is, hamár A Pókember lett annak az egyik vezéralakja? Olyan útra tévedtek, amit nehéz jól kihasználni, a Back in Black-ban sikerült, viszont hosszú távon a karakterrel idegen. Vajon ekkor már tudták, hogy záros határidőn belül kilesz játszva a retcon kártya?  Jó lenne tudni…pár dologra mindenképpen magyarázattal szolgálna.

A nagy leleplezés felvezetése is nagyon erőltetett, Tonyt ismeri 3 napja, és máris belemegy, hogy ország világ előtt felfedi kilétét, veszélybe sodorva a családját. Konkrétan elég lett volna, ha beregisztrál, és azzal kipipálta magát (és ez mégcsak szóba sem került)pedig a kecske jóllakott volna, és a káposzta is megmarad (bár igaz, hogy akkor nem lehet úgy csavarni a történetet, hogy 2 nap múlva szívjon egy hatalmasat ezzel az egésszel, ahogy oldalt vált). A drámai hatás ott lett vicc a Polgárháború szemszögéből, hogy olyan, mintha Tony azzal ösztönözné a hősöket, hogy valljanak színt (és ha megteszik ezt diszkréten kezelik), hogy az egyiküket ország-világ előtt leleplezi. Számomra kissé érthetetlen, és akkor hol van még az, hogy a Regisztráció kérdésében kinek van igaza. + A Regisztráció logikája szerint Pókember most lett volna felelősségre vonható mindazért az anyagi kárért amit eddig okozott, és el nem évült. Példának okáért, a Morlunnal folytatott csatározásai során

Pókember családját meg egyszerűen képtelenség megérteni, mert nagy a különbség egy szuperhős és az igazságszolgáltatás egyik szereplője között. Már csak az is, hogy azok nem akasztanak jelképes célkeresztet a nyakukba, ahogy a történet szerint Pókember tette. És természetesen itt sem merül fel, hogy mi lenne, ha egyszerűen beregisztrálna, a törvény elvileg védené a személyazonosságát, és nem kellene lepleznie, vagy épp Kanadába mennie sem. A vívódás annyira mesterkéltnek hat, a May Néni előtti lelepleződés mellett. Értem, hogy a szerintem kényszer szülte magyarázat az ilyen, de akkor is. 

A reakciókat széles palettáját láthatjuk a füzet első részében, sajnos legtöbbször érdektelen szöveggel, unalmas rajzokkal. Példaként említeném a 2 oldalas borzalmat, ahol az érzelmi reakciók tárházából túl sokat nem látunk, az elég ingerszegény fogcsikorgatáson és a csaknem animés nagyságú szemkerekedésen kívül. Semmi látványos megmozdulás : pl. Brock nézi a tévét, de most komolyan miért őt kell mutatni, neki már nem jelent nagy újdonságot a leplezés, Oki doki is csak áll ott, ahelyett,hogy szétcsapná a tévét vagy valami. A füzet első részéből talán csak a J.Jonah  Jameson-os oldalak az említésre érdemesek, amely valóban jól eltalált modellje annak, amit ilyen helyzetben gondolhat az ember.

A 2. részben végre megkapjuk amire a Gigaevent Polgárháborútól tie-injétől elvárunk, a „komoly érvek”(vagyis harcolsz, mert aszondom) elpuffogtatása utáni hős-hős bunyót, aminek végére sikerült valami épkézláb gondolatmenetet biggyeszteni, bár ami a következő számmal, mivel akkor vált Pókember csapatot-  azonnal súlytalanná válik. Sajnos valószínűleg még lesz 2 ilyen könnyebben feledhető Polgárháborús szám, amíg meg nem érkezünk a BiB-hez.

Összességében egy közepes történetet kaptunk, nem kifejezetten látványos rajzzal, a kiváló színvonalas Kingpin minőségben.