A mai frissitésben két olyan univerzum csap össze, amelyikben három dolog közös. Az első, hogy a Hasbro játéksorozatot hozott ki a szereplőkről és hatalmas sikernek örvendtek annak idején, és örvendenek most is, bár inkább nosztalgiával gondolunk vissza rájuk, és a velük eljátszott időre. A második, hogy a közelmúltban mindkét univerzum tagjai kaptak külön filmet, és a harmadik, hogy ezek a filmek erősen hagynak kivánnivalót maguk után. Nem titok, mert látszik a cimből és boritóról, hogy a Transformerekről és a GI Joe hőseiről van itt szó. A filmekről mondok pár szót, mielőtt elkezdem bemutatni a képregényt, amiben találkozik a két világ. Szóval, Transformers filmből eddig három van, Michael Bay rendezte mindet, és mind a három film a robbanásokról és Megan Fox/Rosie Huntington-Whiteley minden szögből való mutatásáról szól. Ja, és vannak benne bazinagy robotok is, meg naplemente, meg helikopter (Michael Bay ismertetőjegyei). Az akciók nagyon jók, Bay nagyon ért ehhez, azt meg kell hagyni, de sajnos a sztori nagyon nem váltja meg a világot. Pedig a képregények olyan jók. A GI Joe filmnek eddig szerencsére egy része van, márciusban érkezik a második. Az elsőben nem az zavart, hogy turbóruha, meg száguldó vonaton átugrás, még a felfele történő motorozás felett is szemethunyok, hiszen a Wantedot is birtam. Az csapta ki nálam a biztositékot, amikor a katonák a viz alatt vannak, és menekülniük kell, mert hamarosan rájuk fog süllyedni a jégtábla. Igen, a jégtábla. Igen, süllyed. De a GI Joe képregények attól még jók, csakúgy, mint a Transformerek (bár én inkább TF-párti vagyok). És, hogy mi lesz két jó képregény keresztezéséből?
Egy
kétszer olyan jó képregény, bizony. Annyi kellett, hogy összepárositsák a
rossz-és jófiúkat a két világból, és mehet az összecsapás. Konkrétan a
képregény erről a háborúról szól, de valahogy mégis magával ragad a
cucc. Egyszóval Kobra és Álcák vs. Joek és Autobotok. Az állad meg leesik a hangulattól.
Ami
nagyon el lett találva, azok a rajzok. Nagyon illenek a képregény sötét,
néhol posztapokaliptikus (ez nálam pluszpontot jelent) hangulatához. A
szereplők folyton árnyékban vannak, miközben a helyzetük sem áll valami
fényesen. A sztoriból ennyit fedek fel nektek, a harc kimenetelét meg
aztán semmiképp se várjátok, hogy ellőjem.
A
történet amúgy 6 füzeten keresztül szövődik, és jó hír azoknak, akik nem
túl nagy angolosok, a képregény magyarul
olvasható a HálóZsákon.
Természetesen
jelen van mindenki, aki számit a két világ karakterei közül: Optimusz,
Acélfej, Herceg, Scarlett(a Piroska név nekem a mesét jutattja eszembe,
viszont a Scarlett az Johanssont, ami mindjárt más, ezért maradok ennél a
névnél), Megatron, Destro, stb stb stb.
Kihagyhatatlan
ez a képregény azoknak, akik gyerekkorukban előszeretettel ordibálták,
hogy "YO JOE", miközben dzsiájdzsó játékukat büszkén emelték magasba a
gyerekszoba szőnyegen állva, vagy azoknak, akik fáradhatatlanul
forgatták a transformer robotukat addig, amig az autóvá nem alakult,
akkor guritották az imént emlitett szőnyegen, aztán vissza robottá, és
lehetett csatázni, illetve lerombolni a LEGO-falakat, és eltaposni az
átalakulásra képtelen amatőr matchboxokat. Én amúgy az utobbi tábort
erősitem. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket a képregény iránt. Ha
igen, akkor nyomás a HálóZsákra, ott megtaláljátok.
No comments:
Post a Comment