Monday, January 21, 2013

Egy Kis Hangya Nagy Karácsonya -írta: Amondin-


Genzo:
Ma ismét Amondin jelentkezik nektek egy cikkel, én pedig továbbra is örülök az ő lelkesedésének. Amondin barátunk közelebb hozta nekünk a karácsonyt, azt szeretné, ha a szívünket a szeretet járná át, és a karácsonyi hangulat uralkodna bennünk, ha már az időjárás is majdnem olyan, mint decemberben. Egy különleges Bosszú Angyalai számmal jelentkezik nekünk Amondin, aki meg is kapja a szót azon nyomban.
Amondin:
Bár karácsony még messze van, de amilyen gyorsan halad az idő holnap arra ébredünk, hogy hó van a házunk előtt.
Szóval ez is egy könnyed humoros történet, aminek a középpontjában Hangya, és Darázs áll.
Mielőtt még belekezdenék a történet elmesélésébe, elmondanám, hogy én ehhez a képregényhez úgy álltam hozzá, hogy „Rendben elolvasom, de valószínűleg szenvedés lesz”
(Elsősorban Hank Pym miatt volt ilyen reakcióm) de alig olvastam el az első két oldalt, és már nem bírtam abbahagyni az olvasást.

Szóval tehát a történet karácsonykor játszódik, és a Bosszú Angyalai éppen a karácsonyra készülődnek. Például feldíszítik a hatalmas karácsonyfájukat, és megsütik a karácsonyi vacsorát. Ez egyeseknek nagyobb kihívás, mint ha egymagának kellene szembeszállni Ultronnal, vagy Kanggal. Energikonnak a karácsonyi égőkkel gyűlt meg a baja, Vízió, pedig félreértelmezte a 350 fokon sütést, ennél fogva nagyon meg lett sütve a vacsora.
De mindezek ellenére mindenkiben megvan a karácsonyi hangulat, kivéve egyvalakit…
Hank Pym Reed Richrd-hoz hasonlóan napok óta a laborjában csinál valamit, és észre sem veszi, hogy karácsony van. Hát igen ezek ketten olyanok, hogyha valami atomfizikai elméletet kérdeznénk tőlük, akkor ők másfél órán keresztül magyaráznák (mi meg persze egy szót sem értünk belőle) de ha megkérdeznénk, hogy hányadika van, akkor valószínűleg nem tudnák a választ.

Szóval Hank Pym éppen kiderítette, hogy mi van abban a relytéjes dobozban, amit nemrég talált, amikor Darázs közli vele, hogy a családja meghívta őket, és elfogadta a meghívást.
Ebből lesz egy kis vita, de végül jön Amerika Kapitány a felmentő levelével a kezében.
A levelet Larry egy 12 éves kisfiú írta, aki megkérte Hangyát, és Darázst, hogy tegyék jobbá a karácsonyát, amibe ők beleegyeznek, mivel egyikük sem akar a másik családjával lenni.
Larrynek nincsenek szép élményei a karácsonyról. Az apját eskü köti arra, hogy ilyenkor mindig meghívja az egész családot. És elhihetitek ez a család egy rémálom.
Van ebben a családban egy nagynéni, aki egyfolytában dohányzik(a házukban ráadásul) mindig lekicsinylően beszél, és ha megkérik, hogy ne bent dohányozzon, akkor természetesen nem hajlandó megtenni. Vagy például van még egy hencegő nagybácsi, aki soha meg nem történt eseményeket mesél el, amikben persze ő a főhős. És ezen kívül még vannak egy páran, akinek különös szokásaik vannak.
Szóval Larry arra kéri Hangyát, és Darázst, hogy valahogy tegyék jobbá a karácsonyát.
Mind Hangyának, mind Darázsnak vannak hasonló élményei a másik családjáról így meg tudják érteni a fiú helyzetét. Éppen ezért Hangya kitalálja, hogy „megviccelik” Larry rokonait. Darázsnak persze ez nem nagyon tetszik, de később őt is elragadja a karácsonyi hangulat. Szóval erről szólna a történet lényegében, de persze ennél többről van szó.
Mint említettem Larrynek vannak még érdekes rokonai, akiken szeretne bosszút állni. Még jó, hogy van mellette két „felnőt”.  Persze itt senki se a véres bosszúra gondoljon, hanem olyan bosszúra, ami Larry számára vicces, de a rokonai számára nem.

A Rajzok szerintem nagyon szépek, a képregény 2000-es szóval a mai rajzokhoz hasonlókkal találkozhatunk.
Akinek felkeltettem az érdeklődését annak irány a Hálózsák, és már olvashatja is akár most, akár karácsonykor. Garantálom, hogy nem fogja senki megbánni, ha rászán egy negyed órát, főleg akkor, ha rossz napja volt.
Genzo:
Száncsengő, száncsengő, vígan szól a dal, meg ilyesmik. Amondinnak köszönöm a cikket. Nagyon örülök, hogy erről a képregényről írt én is nagyon bírtam, amikor olvastam még régebben. Várom a további cikkeket a lelkes íróktól.

No comments:

Post a Comment