Superman: Vörös Nap

Miután már két one-shotot ismertettem meg veletek, ideje lenne valami nagyobbal is előrukkoljak. Ezt a képregényt szintén a HálóZsákon olvastam el. Ez a képregény egyike az oldal legnagyobb, legmagasröptűbb projekteinek. Amondin, az egyik fórumozó ajánlására írok erről a nagyszerű képregényről, amely egy nem mindennapi helyzetet mutat be, egy nem éppen megszokott szuperhősképregénnyel állunk itt szemben.

Supermant azt hiszem senkinek nem kell bemutatni, hiszen egyike a legismertebb szuperhősöknek a világon. Nem kell nagy képregényrajongó legyen az ember, hogy halljon Supermanről, sőt, szerintem az eredettörténetét is ismerik azok is, akik nem bújják a képregények hasábjait rendszeresen. Az Acélember (nem Vasember, az más tészta, nem összekeverni) nem csak a képregényboltokban csillogtatja az erejét, és a képességeit(repülés, röntgenszem, szupererő, rajongótábor toborzás, fanatikus rajongótábor toborzás stb), hanem a mozikban, és a TV-ben is. Ugyanis már öt Superman-filmet láthattunk, valamint számtalan sorozatot is, a Lois és Clarktól kezdve a Smallville-ig. Igyhát nem meglepő, hogy Supermant mindenki ismeri. Na, ezt a Supermant, ezt az amerikai ikont elfelejtjük szépen egy több, mint 150 oldalas képregény erejéig( a fanatikusoknak nehéz lesz, tudom), hiszen itt Mark Millar egy egész más Superman-sztorit vonultat fel a kedves olvasótábornak. Igen, az a Mark Millar, akinek az olyan képregényeket köszönhetjük, mint a Wanted és a Kick-Ass. Képzeljük el, hogy az ifjú Kal-El űrhajója nem Amerikában, a Kent család (tippeljünk, milyen cigit szívnak) birtokán ér földet, hanem a Szovjetúnióban, Sztálin elvtárs idejében. Nos, ezzel a szituációval játszadozik Millar, és milyen jól tud játszani. A történet három fejezetre van osztva, ezekről külön-külön szeretnék pár szót gépelni, de nem akarom túlságosan hosszúra nyújtani a kritikát, mert tudom, hogy a baromi hosszú cikkeket nem mindenki olvassa végig. Én azt szeretném, ha végigolvasnátok, ezért nem regényt irok a képregényből. Ja, és nyugodtan olvashatjátok az egészet, mert nem fogok spoilerezni, távol álljon tőlem. Nos, nézzük akkor Supermant, aki most lecserélte az S-es ruháját (most már tudjátok, miért feszült rajta annyira), és magára öltött egy méret szerint szintén S-es jelmezt, ám a legendás szimbólumot most a sarló-kalapács kombináció váltotta fel. Jó, hogy nem Batmanről van szó a komunizmus idején, mert akkor le kellet volna cserélni a reflektort is, kalapács-sarlósra, egy jelmezt azért csak könnyebb. Na de nézzük a három részt.

I. Vörös Hajnal

Nézzük csak ezt a címet kicsit. A vörös hajnal nem arra utal itt, hogy Superman kakasszóra felkelt, és evett egy kis Piros Aranyat. A vörös egyértelmű mire céloz itt, a hajnal pedig ugye valaminek a kezdetét is jelentheti, és itt is erről van szó. Megtudjuk ugyanis, hogy a szovjetek egy új csodafegyverre tettek szert, ami nagyobb, mint az amerikaiak hidrogénbombája. Igen, Supermanről van szó. A szovjetek örülnek, van nekik szuperhősük, az amerikaiak pedig csak tátott szájjal azon agyalnak, hogy milyen jó lenne, ha Superman amerikai állampolgár lenne. Ez azért mekkora már, ha belegondolunk, hogy Superman igazából vérbeli amerikai. Na, itt nem az. Az amerikaiak tehát jól maguk alá barnítottak a ruszki Supermantől, és az egyetlen lehetőségükhöz fordultak, Lex Luthorhoz, aki hobbiszinten egyszerre tanul urdut, sakkozik a csimpánzokkal, olvas, és feltalál. Luthor segitségét kérik a Vörösman-problémára, aki mérhetetlen zsenialitását megvillogtatva létrehoz egy másik Supermant, egy amerikait. Ezen már a megszokott kék pizsi van, de az is kiderül, hogy Mark Millar nem szereti az S betűt, mert ezen a ruhán sem a megszokott jelkép található, hanem egy US felirat, ami nem minket jelent, hanem Amerikát. Harcba száll tehát a két Superman(mellesleg az amerikai úgy néz ki, mintha a tudtommal nem is létező DC Zombies füzetből repült volna elő). A harc végét nem árulom el, csak még annyit, hogy olyan esemény is teret kap a füzetben, mint Sztálin elvtárs halála és temetése. De ennyit az első fejezetről, mert még van kettő, és a cikk kezd hosszú lenni.

II. Vörös Tündöklés

Most van az, hogy nehéz helyzetben vagyok. Mégiscsak el kell áruljam, hogy az előző részben emlitett csatát ki nyerte, bár szerintem ti is kitaláltátok, hogy a főhős nem halhat meg a sztori elején. Igen, a Vörös Superman nyert. Barátunk azóta elnöki posztját élvezi, miután Sztálin elvtárs meghalt, ő került a vezető pozicióba. Ez tetszik is az embereknek, kivéve egy valakit, mégpedig Sztálin fiát, aki azt várta, hogy ő lesz az elnök az apja halála után, de ez nem igy lett. Igyhát Supermannek meggyűlik kicsit a baja a trónörökössel. Miközben a világ megszokta, hogy Superman minden bajt elhárít, és már nem is használnak biztonsági övet, vagy mentőcsónakot, sőt még az is lehet, hogy a zuhanó repülőn is röhögnek, Supermannek nem tetszik ez a viselkedés. Persze nem az US Superman volt az egyetlen ellenfele vörös barátunknak, hiszen unalmas is lenne akkor a sztori. Megjelenik egy elég váratlan ellenfél, a káosz képviselője, de ez megint fura, hiszen őt is jónak ismerjük a normális képregények lapjairól. Valamint tudomást szerzünk egy másik régi ismerősről is, de az ő sztorija minden bizonnyal a harmadik részt fogja kitölteni. Meglepetésekben tehát nincs hiány, ez a képregény egyszerűen Super, csak el kell felejteni, amit tudunk a szuperhősökről. De nézzük tovább a harmadik részt, lássuk mi történik az előbb felvezetett "rejtélyes" ellenféllel.

III: Vörös Alkony

Nos, jól tippeltem, ebben a részben bukkan fel az előbb bereklámozott ellen. Nehéz úgy leirni, hogy mik történnek itt, hogy közbe ne spoilerezzek, de azért megpróbálom. Egy fontos momentumot emelnék ki, Lex Luthor lesz az USA elnöke, és általa a gazdaság elkezd virágozni. Nem lesz éhezés, nem lesznek utcalakók, ilyesmi. A történet végig tartogat meglepetéseket, és a végről nem hiányozhat az epic battle sem. És a lezárás se semmi, vagyis akkor levonhatom a konklúziót: ez bizony nagyon jó lett. Ezúton szeretnék gratulálni azon HZs tagoknak, akik létrehozták a magyar változatot, nem semmi munka lehetett ezt leforditani, beírni, lektorálni. Itt most konkrétan talgabyról, gorgiaszról, és Sepiről van szó.

Az őszintét megvallva, bár nagyon tetszett a Superman: Vörös Nap, azért csak maradnék a megszokott, kékpizsamás, amerikai ikon történeteinél. Ez nagyon jó volt, mint Mi lenne ha?-sztori, megtudtuk, hogy alakultak volna a dolgok, ha Superman a Szovjetúnióban köt ki Kenték farmja helyett. Ajánlom a képregényt mindazoknak, akik szeretik a magasröptűbb képregényeket, vagy azoknak, akik kommunisták. Lustaságomból kifolyólag még mindig nem csináltam meg a linkeket ide a jobboldalra, úgyhogy most be kell érnetek azzal, hogy a ha borítóra kattintatok( igen, ott fent), akkor egyből a képregényhez kerültök, és már csak rá kell szánjátok azt jópár percet, amig elolvassátok. Higgyétek el, megéri.