Monday, December 31, 2012

Punisher Noir



A Megtorlót szerintem nem sok valakinek kell bemutatni, hiszen temérdek képregényben tette már tiszteletét, akár fő-, akár mellékszerepben. Valamint megemlitendő az a három film, amiből sokan csak kettőre emékeznek azonnal. Volt ugyanis '89-ben egy Punisher film, akkor még Büntetőnek forditva, és az ezerarcú Dolph Lundgren játszotta a cimszerepet. Aztán 2004-ben Thomas Jane, aki mintha Christopher Lambert ikertestvére lenne, szállitott a világnak egy Megtorló mozit, ami egyeseknek tetszett, másoknak nem. Nekem mondjuk bejött, bár egy kicsivel több zúzást, és kevesebb szövegelést részesitettem volna előnyben. De aztán teljesült a kivánságom(és gondolom sokaké), amikor 2008-ban Ray Stevenson (akit esetleg a Róma cimű sorozatból ismerhet a nagyérdemű) szanaszét lőtt, vert, robantott mindenkit, és csak aztán szövegelt volna, csak már nem volt kinek.
Frank Castle nem arról hires, hogy sokat beszél, és itt sem fog túl sokat, majd meglátjátok mit csinál helyette, mert annyit elárulhatok, hogy ez nem egy megszokott történet. Már csak képvilág miatt sem, hiszen a cimből is kiderül, hogy noiros stilusú a képregény, ami nekem nagyon bejön a Sin City óta.
A történetnek sajnos csak az elejét tudom elmondani, mert kb a második kötettől már nagyobb dolgok történnek, és azokat nem lenne jó lelőni. Szóval annyi a lényeg, hogy Castle a világháborúból tér haza, és rádöbben, hogy  a világ sokat változott, eluralkodott a korrupció, arról nem is beszélve, hogy hősünk felesége is elhalálozott rákban.  Castle egyedül neveli ezek után kisfiát( igen, a saját kisfiát) és egy kis üzletet vezet, hogy tudja fizetni az adókat. Van azonban egy gengszterfazon, akinek Frank tartozik pénzzel, és nem nagyon akar fizetni. És a gengszterfazon nem szereti, ha nem kapja meg a  pénzét. Castle meg nem szereti a pattogó gengsztereket. Ennyit mondanék a történetről, de higgyétek el, még sok meglepetés vár rátok, ha elolvassátok ezt a mindössze 4 kötetből álló történetet. Ebben a négy kötetben egy remek történet tárul elénk. Nincs telepakolva Goethe idézetekkel, de ezt nem is várjuk egy Punisher sztoritól. Hogy korrekt legyen a cucc, úgy mondom, hogy egy teljesen jó Punisher történettel állunk szemben, és ebbe már nehéz belekötni.
Ami a grafikát illeti, mint ahogy azt már mondottam volt, noiros hangulat, és ehhez nagyon szép rajzok társulnak.
Mindenképp ajánlom tehát ezt a képregényt azoknak, akik szeretik a noiros dolgokat, és a Megtorló nevétől nem futkos a hátukon a hideg. Remélem felkeltettem pár érdeklődést, sziasztok.

No comments:

Post a Comment