A Megtorlót
szerintem nem sok valakinek kell bemutatni, hiszen temérdek
képregényben tette már tiszteletét, akár fő-, akár mellékszerepben.
Valamint megemlitendő az a három film, amiből sokan csak kettőre
emékeznek azonnal. Volt ugyanis '89-ben egy Punisher
film, akkor még Büntetőnek forditva, és az ezerarcú Dolph Lundgren
játszotta a cimszerepet. Aztán 2004-ben Thomas Jane, aki mintha
Christopher Lambert ikertestvére lenne, szállitott a világnak egy
Megtorló mozit, ami egyeseknek tetszett, másoknak nem. Nekem mondjuk
bejött, bár egy kicsivel több zúzást, és kevesebb szövegelést
részesitettem volna előnyben. De aztán teljesült a kivánságom(és
gondolom sokaké), amikor 2008-ban Ray Stevenson (akit esetleg a Róma
cimű sorozatból ismerhet a nagyérdemű) szanaszét lőtt, vert, robantott
mindenkit, és csak aztán szövegelt volna, csak már nem volt kinek.
Frank Castle
nem arról hires, hogy sokat beszél, és itt sem fog túl sokat, majd
meglátjátok mit csinál helyette, mert annyit elárulhatok, hogy ez nem
egy megszokott történet. Már csak képvilág miatt sem, hiszen a cimből is
kiderül, hogy noiros stilusú a képregény, ami nekem nagyon bejön a Sin City óta.
A
történetnek sajnos csak az elejét tudom elmondani, mert kb a második
kötettől már nagyobb dolgok történnek, és azokat nem lenne jó lelőni.
Szóval annyi a lényeg, hogy Castle a világháborúból tér haza, és
rádöbben, hogy a világ sokat változott, eluralkodott a korrupció, arról
nem is beszélve, hogy hősünk felesége is elhalálozott rákban. Castle
egyedül neveli ezek után kisfiát( igen, a saját kisfiát) és egy kis
üzletet vezet, hogy tudja fizetni az adókat. Van azonban egy
gengszterfazon, akinek Frank tartozik pénzzel, és nem nagyon akar
fizetni. És a gengszterfazon nem szereti, ha nem kapja meg a pénzét.
Castle meg nem szereti a pattogó gengsztereket. Ennyit mondanék a
történetről, de higgyétek el, még sok meglepetés vár rátok, ha
elolvassátok ezt a mindössze 4 kötetből álló történetet. Ebben a négy
kötetben egy remek történet tárul elénk. Nincs telepakolva Goethe
idézetekkel, de ezt nem is várjuk egy Punisher sztoritól. Hogy korrekt
legyen a cucc, úgy mondom, hogy egy teljesen jó Punisher történettel
állunk szemben, és ebbe már nehéz belekötni.
Ami a grafikát illeti, mint ahogy azt már mondottam volt, noiros hangulat, és ehhez nagyon szép rajzok társulnak.
Mindenképp
ajánlom tehát ezt a képregényt azoknak, akik szeretik a noiros
dolgokat, és a Megtorló nevétől nem futkos a hátukon a hideg. Remélem
felkeltettem pár érdeklődést, sziasztok.
No comments:
Post a Comment