A Fantasztikus Négyes utolsó története

Mai második frissítésem ismét egy nemmindennapi történetről szól. A Fantasztikus Négyest elég sokan ismerik, ha nem is a képregényekből, akkor a két filmből, amik nem épp a legjobb képregényfilmek, de azért elfogadhatóak, részemről már csak Jessica Alba puszta jelenléte miatt is. De számos képregény is foglalkozik a négy szuperhős kalandjaival. Ezek közül egy különszámmal jelentkezek, mégpedig a F4 utolsó történetével. Ez azonban csak a címe a képregénynek, és tényleg az F4 utolsó kalandjáról szól, azonban nem ez a csapat utolsó képregényes megjelenése, hiszen ez után jöttek még az olyan képregények, mint a Secret Invasion, ami egy hatalmas, több mint 90 füzetből álló történet, és többek között az F4 is tiszteletét teszi benne. De az tény és való, hogy ez a füzet az utolsó F4 akciót mutatja be nekünk, és most ne dobáljátok rám azokat a köveket, ez nem spoiler volt, hiszen már a címből kiderül, hogy az F4nek vége.

A sztoriról tényleg pár szót szeretnék csak szólni, és megint nehéz dolgom lesz spoilerek nélkül ezt bemutatni. De azért megpróbálom. Tehát az F4 épp egy küldetést teljesít, megharcolnak egy rakás terroristával. A képregény rögtön akcióval indít, egyből a harc közepén látjuk hőseinket. A sikeres akció után hazatérnek, és azon gondolkoznak, hogy lassan kiöregednek, pénzük sincs, hiszen minden jutalmat amit kaptak, jótékony célokra használták, vagy speckó gépekre költötték. Azonban egyszercsak valami megrázza a világot. Egy titokzatos idegen érkezik a Földre, és bejelenti, hogy a bolygó, és az emberiség elpusztul, már csak egyetlen hét van hátra a teljes pusztulásig. És itt be is fejezném a történetmesélést, innentől már minden szó spoileres lenne.

A boritó alján két nevet láthattok. Az egyik az író, Stan Lee neve, akit én a képregényszakmában mindenkinél nagyobbra tartok. Olyan karaktereket köszönhetünk neki, mint a Pókember, a Fantasztikus Négyes, Hulk, vagy az X-Men tagjai. Tiszteletből minden Marvel filmben kap egy rövid cameoszerepet, ami szerintem nagyon jó, és elismerő dolog. A másik név a borítón a John Romita Jr. neve. Ő a képregény rajzolója. Romitát már annyira nem ismerik el, mint Stan Leet, sőt vannak, akik a legrosszabb rajzolónak tartják. Én ezzel nem nagyon értek egyet, nekem ebben a képregényben is tetszettek a rajzok, és a Kick-Assben is, amit szintén ő rajzolt. De hát izlések és pofonok.

Ha már az előbb Stan Lee cameoiról esett szó, akkor elmondom, hogy ebben a füzetben is vannak számomra váratlanul feltűnő ismerősök. Ezek közül sem szeretnék elmondani egyet sem, csak annyit, hogy sok  máshonnan ismert karakter teszi tiszteletét a füzetben egy-két mondat erejéig. Ez nekem nagyon pozitiv meglepetés volt, és ez a képregény bekerült a kedvenceim közé, Stan Leeben most sem csalódtam. A magyar változat is nagyon jóra sikerült (azt olvastam), a HálóZsákon megtaláljátok ti is, és akár ott, a fórumon is elmondhatjátok, hogy tetszett-e nektek vagy sem, de persze itt is várom véleményeiteket. A honositást teljes egészében talgaby hajtotta végre, ami nem semmi munka, elektronikus vállveregetést küldök neki innen.

Száz szónak is egy a vége, ez a képregény nagyon jó volt, még ha a Fantasztikus Négyes maga nem is tartozik a kedvenceim közé, ez a füzet maximálisan elnyerte a tetszésemet. Remélem lesz aki ezek után elolvassa, mert felkeltettem az érdeklődését. Jó szórakozást hozzá.