Venom: Borzongás

Üdvözlöm a kedves olvasótábort, és ezennel szólok nektek, hogy itt az ideje visszatérni, ugyanis én is visszatértem a nyári "pihenésemből", hogy megújult erővel hozzam nektek az újabb cikkeket. A megújult erőmről beszélhetnénk, de inkább beszéljünk valami képregényről. Visszatérésem alkalmából egy olyan oldalról mutatok be egy történetet, ami szintén nem rég tért vissza az aktív létbe. Ez ilyen visszatérős nap most. A választott történetem mára a Venom: Borzongás, ami egy ötrészes mini, és a híres fekete takony 2003-as szólósorozatának első 5 füzetét teszi ki.

A történet receptje adott. Fogd meg a Pókember-univerzum egyik közkedvelt gonoszát, hajítsd ki az Északi-sarkra, és írj köré egy odaillő történetet, ami már inkább a horrorműfaj felé kacsintgat, mint bármi felé, ami Pókember-univerzumba illő. De ezzel nincs is gond, hiszen ez Venom szólókalandja, teljesen elrugaszkodhat a hálószövő világától. Meg is teszi, ugyanis itt szó sem esik Eddie Brockról vagy Flash Thompsonról, mint Venom emberi alakja. Flashről nem is lehetne szó, hiszen ő csak 2010-11 óta Venom, míg ez a sorozat annál régebbi. Lehet engem követni?  Na de ez teljesen mindegy most, itt semmi kapcsolat nincs Pókemberrel. Egyelőre.

Amint mondtam, Venom most egy északi sarki expedícióba venomkodik bele, és stílusosan csak a történet közepetáján jelenik meg teljes valójában. Az első két füzet olvasása közben eszembe jutott a Vakító fehérség című film, hiszen a havas helyszín passzol, és az is, hogy a főhősnő zuhanyjelenete a legérdekesebb az egészben, ami nem feltétlenül jelent jót. Persze a képregénybe aztán változik a helyzet, ugyanis felbukkan ez a fekete izé, és elkezd szépen létszámleépítést végezni. Kavarodnak aztán a szálak, és egy nem túl meglepő, de nem rossz lezárást kapunk, azt azonban már olvassátok el magatok.

Nem mondom, hogy bajom volt ezzel a Venom sztorival, de annyira kiemelkedőnek sem mondanám. Érdekes volt látni ilyen tipikus "havashorror" atmoszférában is, de én maradok inkább annál a Venomnál, aki a Pók orra alá töri a borsot. Vagy az új sorozatnál, ami szintén új irányba viszi a karaktert, de az sokkal jobb. Mindenesetre nem bántam meg ennek az öt füzetnek az olvasását, és ahogy a többi szám borítóját elnézem, nem árt ha belenézek ebbe a sorozatba, mert még tartogathat kellemes meglepetéseket.

A rajzok itt teljes mértékben karikatúrák, eltúlzott alakok mindenhol. Ez különösebben nem zavar, csak ehhez a hangulathoz annyira nem passzol. Valahogy üti egymást a rajzfilmbe illő grafika és ez a horrorszerű hangulat. De ettől függetlenül egy élvezhető mini a Borzongás, a nemrégiben újraindult X-Fanzine oldalon rá is találtok. A fiúk amúgy linket cseréltek, a jobb oldali képre kattintva már az új oldal tárul elétek.

Ennyi voltam mára, hamarosan újból jelentkezem.