Mit
szóltok ahhoz, ha kicsit meglovagolom ezt a Pókember-hullámot, ami a
sokak által várva várt új filmnek köszönhető? Semmit? Jó. Akkor hadd
mutassam be nektek azt a történetet, ami a Magyarországon is megjelent
sorozat első hat számát takarja.
Az amerikai megjelenés szerint itt az Amazing Spider-Man 471-746
számairól van szó, ekkor ugyanis egy másik író vette át a stafétát, és
rögtön le is tett egy nagyszerű történetet az asztalra. Ő lenne a méltán
híres J. Michael Strac...Sratz...á, muszáj bemásoljam valahonnan a
nevét...szóval J. Michael Straczynski. Neki köszönhetjük például a Superman: Earth One-t is, csak hogy az elmúlt évek terméséből szemezgessek.
A
történet azért is különleges, hiszen két új karaktert is behoz a képbe,
nem is akármilyeneket. Pókember, miközben régi iskolájának környékén
jár-kel, illetve himbálózik, egy titokzatos idegenbe botlik, akit
Ezékielnek hívnak. Nem 25:17, simán Ezékiel. Ami a legérdekesebb ebben a
fickóban, hogy mindent tud Pókemberről, beleértve az eredettörténetét
is. Jó, ez elméletileg nem csoda, hiszen az a sztori mindenkinek folyik
már a könyökén, hogy pókcsípés meg Ben bácsi, de itt a képregényen belül
akkor is fura. És nem elég, hogy ez az Ezékiel képbe van hősünk kilétét
és eredetét illetően, de még azokkal a képességekkel is rendelkezik,
mint a barátságos és közkedvelt hálószövőnk. Így már még érdekesebb.
Mellesleg ez az Ezékiel annyira jól keni, hogy rávilágít egy apróságra
Pókember eredetét illetően, amiről még eddig nem volt szó, hiába volt
már elmesélve a sztori kismilliószor. Ez szintén érdekes kérdés, amin
lehet egyszerre gondolkodni hősünkkel, majd meglátjátok. Ja, és ha ez
még nem elég, akkor lesz itt szó totemekről, amit úgymond "követnek"
ezek a hősök és gonoszok, így lesz valakiből félig polip, kaméleon,
skorpió, vagy ugyebár pók. Elég lesz az érdekességből? JMS szerint nem,
ezért behoz még egy gonosz csókát, aki pont az ilyen totemekre
vadászik, azokból nyeri az erejét. Az ő neve Morlun, és annyit
kell még tudni róla, hogy elég kemény, nem lesz egyszerű ellene
harcolni, hiszen amint hozzáér áldozatához, onnan kezdve bárhol
megtalálja őt. Így ezt az érintést kellene elsősorban elkerülnie
Pókembernek, ami persze nem jön össze, mert kell a képregénybe a harc,
főleg itt a szép(nek alig mondható) új ellenfél, lássuk már, mit tud.
Meg is nézhetjük ezt egy szép hosszúra nyújtott csatározásban, aminek a
kimenetele legyen meglepetés, de az biztos, hogy Pókember egyik
legkeményebb ellenfele ez az új gyerek.
Emellett
vannak mellékszálak is, amiken tovább tud menni a sorozat a Morlunos
események után. Ilyen például Peter Parker tanári állása volt
iskolájának falain belül, valamint az a szál, amin May néni megtudja
Peter titkát, és nem az ágy alá rejtett Playboyokat, hanem a Pókemberes
titkot. Szóval szövődik a történet, mint a pókháló (állítsatok le az
ilyen gyenge poéntalan hasonlatoknál), az olvasó szemeim pedig
mosolyognak, hiszen ami engem illet, ez az egyik legjobb Pókember
sztori, amit valaha olvastam. Persze sok bepótolnivalóm van még, de ez
akkor is nagyon tetszett. Az új karakterek beváltak, a poénok és a
bunyók nagyon a helyükön voltak, izgalmas olvasmány volt, azt meg kell
hagyni.
A
rajzokat a nem épp közkedvelt John Romita Jr. követte el, ami látszik is
a paneleken. Nekem amúgy itt túlzottan nagy bajaim nem voltak, max
egy-egy arc volt furcsa, May néni meg egyenesen rémisztő olykor, de
tényleg. Ja, és néha néztem, hogy mit keres a suliban Dave a
Kick-Assből, annyira hasonlított az arca. Romita barátunk arckészlete
igen szűkös, vonható le a következtetés. Aki viszont ezektől eltekint,
az remekül fog szórakozni ezen a 6 füzeten. Ami a folytatást illeti,
amit eddig olvastam, az nem volt rossz, de ezt a Morlunos sztorit nem
ütötte. Majd lesz ezekről is szó bővebben idővel. Addig azonban
maradjunk ennyiben mára.
No comments:
Post a Comment