Amit
sejteni lehetett első Lunai felbukkanásuk, és a többszöri Black
Atlantic-os bepróbálkozásuk után, a szovjetek előbb utóbb
bepróbálkoznak, és kirobbantanak egy olyan háborút,amivel mindazt a
több-kevesebbet, ami megmaradt a világból kérlelhetetlenül elpusztítják.
Ez lenne az Apokalipszis Háború.
Az
oroszok ugyanis a III. Világháború óta fortyognak a dühtől,
Hagymakupolás-tornyokkal, és Sarló és Kalapáccsal gazdagon megrakott
városaikban (East-Meg I-II), amit mégcsak nem is nekik sikerült
elkezdeni (a félőrült amerikai elnök kezdte el az atomrakétákat
lövöldözgetni, amivel az emberiséget ugyan nem ítélte halálra, lévén az
már eléggé betokosodott addigra a lézer-védelmi rendszerekkel ellátott
megavárosaikba, de a tájat eléggé radioaktív pusztaság jellegűvé
változatta) ami odáig gyülemlett bennük, hogy úgy döntöttek az a legjobb
ha némi kis atomháborúskodással vezetik le a feszültséget.
A
történet írásakor, 1982-ben még javában a kétpólusosság jellemezte a
Dreddverzumot, az egyéb a világot nemzeti sztereotípiákkal színesítő
Megafaluk később születnek, így a kor és a kézenfekvőség jegyében a
Szov-Block jelentkezik a nagy ellenség képében.És bár noha elég negatív
fényben tünteti fel őket, hogy ők az agresszorok, valamint oldalukat
habzó szájú szocipaták gazdagítják (Kazan „Mad Dog” WarMarshall),
egyébként feltételezett, berendezkedésük, és ideológiájuk nincs
agyonszapulva és kommentálva benne. Szerencsére, mert a Szov-Blokk
éppoly totalitárius bírói rendszert követ, mint Mega-City I., az emberek
életét is mindkét fél jobb esetben is csak számokban méri (ami
valamennyire kritika a valóélet mindkét oldala felé)
Válaszolva
a mi lehet ennél is rosszabb? kérdésére ,Wagner és Grant a Blokk-mánia
káosza után Atombomba esővel szórja meg Mega-City I-et, aminek ugyan
nagyrészét kivédik, amiben a korábbi történet némi bekapcsolásaként az
állig felfegyverzett polgárság is kiveszi a részét, de jópár így is
betalál (az Oppenheimer blokk felett ismét gombafelhős magasodik).Közben
a tengeren, a levegőben, űrben széles skálájú hadakozás folyik. És
hiába a Mega I saját jókívánságokkal megtűzdelt rakétafelhője, East-Meg
I már felkészült rájuk egy erőtérrel. Az első szakasz csupán a védelem
kitapogatása volt, amit az ezt követően gerjesztett cunamival el is
söpörnek, teljesen kiszolgáltatottá téve a várost, gyakorlatilag térdre
kényszerítve…
Bár
még messze vagyunk az eposz végétől, az áldozatok száma így is
hihetetlen gyorsan emelkedik (ha beleszámoljuk az a párhuzamos
dimenzóbéli Földet, amit véletlenül megsemmisítenek, már meg is haladja a
későbbi Judgement Day-ét, hiába lett kikiáltva abban rekordernek).
A
második szakaszban egyrészt zömében a szárazföldi hadviselés lesz a
domináns, ezzel együtt egy más, kissé szűkített perspektíva,és
megkezdődik a város tankokkal, gyalogsággal, harci-robotokkal való
elözönlése, másrészt az East-Meg I-et irányító Diktatorat megbuktatása
után az ellenfél vezetője a „főgonosz” Kazan lesz.
Az
ellenség terve, a város elfoglalásáról, és a polgárság behódoltatásáról
ott mond csődöt, hogy Mega-City I állig fegyverben van a
Blokk-Mániavírustól és lőnek mindenre ami mozog. A Blokk-Mánia történet
lezárása is lesz egyben, hogy így a Szov-ok kénytelenek a levegőbe
szétszórni az ellenszert, hogy legalább némileg konszolidálják a
helyzetüket.
Miközben
dübörög Kazan propagandája, szórják a röplapokat a népességnek , amit
ha kézbe vesz az ember kollaboránsá változtat, az elfogott főbíró
(Griffin)is agymosásnak lesz alávetve(ami a végülis a vesztét jelenti.
Dredd eközben gerilla-harcot vív sikeresen a megmaradt bírókkal, és a
polgárokkal, majd mikor az ellenségnek teljesen uralma alá sikerül
vonnia a várost, egy kommandóval szov területre utazik, ahol elfoglal
egy atom-silót majd miután elhangzik a hírhedté vált mondata, Fele
városomat East-Meg rakéták égették porrá, és most kegyelmért könyörögsz?
Kérés elutasítva!” – East Meg I pályafutásának véget vet néhány
végítélet-fegyverrel.
A
háborúnak ezzel korántsem lenne vége, a hazátlanná vált ellenség, és
elsősorban Kazan semlegesítése azonban ha Dredd keze által is, de inkább
a vereségüket belátó józanabb frakciónak köszönhető.
A
történet lezárását kívül híján van a fordulatoknak, és bár szépek a
hatalmas város pusztulását és a jövőbeli háborút ábrázoló képek, ez egy
idő után egyhangú lesz, és csak rezignáltan olvas tovább az ember, ha
nem kap mást. Mert sajnos nem kap. És ha beleszámoljuk a hasonló
tematikájú Blokk-Mániát, akkor azt kell mondani, hogy elég sokáig nem.
És sajnos nem a ledobott atombombák mennyisége alapján mérem, hogy jó-e a
történet. (Még Dredd szinten se.) A gigantikus pusztítások a sorozat
védjegyei, ilyen mértékű népírtást nem látni más képregényekben, de
„csak” önmagában ez még kevés. Az eleje és a vége között kiüresedik a
történet és nincs semmi fordulat, vagy geg ami kimozdítaná (egyedüli
humoros megmozdulás Walter a Wobot képében jelenik meg, aki
végighurcolja a történeten Dredd blokk-mánia fertőzött házvezetőnőjét,
Maria-t. Szinte semmi mellékszereplővel dolgozik , a figurák nagyrésze
ugyanis statiszta akik programjuk szerint 3 dologra képesek
lőni-menekülni-meghalni. Orlok-ot is sikeresen kihagyják , mintha vele
már soha többé nem számoltak volna (de mint kiderül visszatérő karakter
lesz csak épp más történetben). A 2 fő karakter közül Kazan-on egyből
látjuk, hogy teljesen őrült, ezen nem is volt az íróknak sok dolgok,
viszont Dredd folyamatos személyiségzavarban szenved egyszer aggódik az
emberek halála miatt-majd lényegében halálra ítéli őket, miközben védi
őket, és azt is beleszámolva hogy nem az a tipikus „hős” figura sokszor
legalább olyan kegyetlen arcot mutat, mint a megszállók és nehéz
eldönteni, hogy ki a nagyobb őrült Kazan vagy Dredd. Ez lehetett volna
jó adalék is, ha árnyalták volna a kettősséget.
Viszont
elmondható, hogy ennek az eposznak a későbbi utóhatásai jóval nagyobb
figyelemre érdemesek, mint a Judgement Day-é,(röviden mennyivel
jelentősebb annál) és nem csak azért, mert ezután akárhányszor kerül
közös panelre Dreddel egy Szov bíró, az úgy kezd rá vicsorogva
mutogatni, mint a Family Guy-ban a „gonosz majom” Chrisre, hanem mert
évtizedekkel utána is íródnak olyan történetek, amik ezeket az
eseményeket boncolgatják tovább (nem engedik feledni a Dreddverzum
legnagyobb háborúját). Az Apokalipszis Háború hatása-jelentőssége
leginkább ebben áll, szeretnek az írók a visszautalgatni rá és
továbbgondolni, mert nem vitatva, hogy ez egy emlékezetes
tömegmészárlás max csak a közepes történetek elitjébe fér bele nálam,
számosítva olyan 7/10-es.
No comments:
Post a Comment