TMNT Micro Series – Raphael

Az IDW kiadó az új tini nindzsás sorozat mellé kedveskedik a rajongóknak négy one-shottal is, ami egy-egy különálló történetet tartalmaz, értelemszerűen minden teknős megkapja a maga sztoriját, aztán meglátjuk, ez hogy illeszkedik be a fővonalba, illetve a négy külön füzet milyen kapcsolatban lesz egymással. Az első teknőc, aki ilyen külön kalandban részesül, a fősorozat eddigi főszereplője, Raphael.

Először is leszögezném azt, amit a füzet is leszögez az első oldalon. Ennek a füzetnek a cselekménye a fővonalas TMNT #5 után játszódik, de teljes mértékben élvezhető anélkül is, ami még szerencse, hiszen ez hamarabb jött ki, mint az ötödik rész, szóval a sztori működik magában is, viszont a negyedik részt, illetve az előzményeket nem árt tudni mellé, szóval, aki ezeket nem ismeri, és nem szereti a spoilereket, az óvatosan bánjon ezzel a cikkel.

Szerintem a tapasztaltabb olvasóknak nem kell már mondjam, bár szerintem a többieknek sem, hogy egy füzettől nem kell világváltást várni. Itt sem kapunk egy hihetetlen nagyszabású történetet, hanem egy laza, 25 oldalnyi szórakozást kedvenc teknőseinkkel, semmi több.

Raphael ugye az utcákat járja Casey-vel azután is, miután testvérei megtalálták őt a negyedik szám végén. Hogy miért maradt mégis a fiúval, arra az ötödik szám talán választ ad. A városban továbbra is jelen van a bűnözés, vagyis kerül dolga a két önkéntes hősnek, nem is akármilyen. Felbukkan ugyanis egy furcsa szerzet, és két fegyveres melák, akikről nem tudni, kicsodák pontosan. A két fickót könnyen elintézik Raphék, a fura szerzettel azonban már kell beszélgetni is, mert ő az érdekesebb karakter. Kiderül, hogy ő is egy olyasmi lény, mint Raph, vagy Szecska vagy Old Hog, csak más állat, mégpedig sarki róka. Hm? New Yorkban? Igen, ott.

Szóval ekörül a róka körül forognak a dolgok a füzet további részében, kiderül, hogy nem is az, aminek látszik, meg ilyesmi, megszokott dolgok, amiket én nem árulok el, aki elolvassa a füzetet, legyen egy kis meglepetés is neki. A végén pedig felbukkan egy másik régi ismerős, aki hiányzott nekem a fővonalból. Szerintem akik képbe vannak a tininindzsákból, azok tudják kiről van szó, mégsem árulom el, azok kedvéért, akik ezen is szeretnének meglepődni.

Akik pedig ki vannak akadva a fővonal rajzain, azoknak is jó hírrel szolgálok, ugyanis itt teljesen más a grafika, talán jobban be fog jönni nektek is, nekem tetszett, bár nekem a másikkal sincs bajom.  Ami itt külön pozitívum részemről, hogy megmaradt a klasszikus kendőszín mindenkinek, így meg tudtam különböztetni  a teknősöket egymástól, ellentétben a fővonalas sorozattal, ahol mindenki piros. A történet pedig nem rossz, és tippre a négy one-shot össze fog kapcsolódni, de ezt csak a folytatások után tudjuk meg. Addig itt van ez az egész jó kis sztori így ünnepek utánra. Nem kell rajta gondolkodni, csak elmerülni benne és jól szórakozni. Azt pedig tökéletesen hozza ez a füzet, ajánlom tehát olvasásra.