Pókember - Uralom

Ma egy különleges képregénnyel készültem nektek. Egy alternatív világban játszódik a történet, és egyszerre szól a magányról, az öregedésről, a kiégettségről, és a szerelem erejéről. Mindez megspékelve kedvenc hálószövőnkkel, egy nem mindennapi világba visz el minket, hogy feledhetetlen kalandoknak legyünk tanúi. Ez a Pókember - Uralom.

Ahogy az a fenti bekezdésből is leszűrhető, ez egy komolyabb hangvételű képregény.  Ebben az alternatív világban Peter Parker már jócskán túl van a fénykorán, egy vézna öregember, aki teljesen egyedül maradt vénségére. Felesége, MJ már rég eltávozott az élők sorából, Peter azonban nem tudja feldolgozni a halálát, még mindig "beszélget vele", ám választ ugyebár nem kap, pedig ő még látja is feleségét ülni az asztalnál, vagy feküdni az ágyban.

A hősnek tehát befellegzett, egy új rendszer uralkodik most a városban, aminek épp Uralom a neve. Fegyveres, kigyúrt fickók járkálnak az utcán, és a legkisebb csínytevésért is csúnyán büntetnek. Mindemellett egy új védelmi eszköz is megvalósulni látszik, ami a Háló nevet kapta. Ezt szó szerint kell érteni, egy burokszerű hálóréteg fedi majd be a várost, ahonnan aztán se ki, se be. A tévében pedig áradoznak arról, hogy milyen vidámság és biztonság van most a városban, de valójában ez közel sincs így.

A történet elején Peter Parkert látjuk, amint épp kirúgják a munkahelyéről, és szomorúan tér haza "kedveséhez", és virágot is visz neki, mert megígérte. Az utcán azonban egy támadás aldozata lesz, beverik az orrát, és a virágok sem ússzák meg a dolgot. Egy kislány pedig egy sötét zugból figyeli az eseményeket, és azon töpreng, hogy mi történt az egykor mindenkit megmentő, csodálatos Pókemberrel.

Már a történet eleje szívhezszóló és megható, képes érzelmeket kiváltani az olvasóból, amire nem minden képregény képes, főleg a mai felhozatalt nézve. A történet akkor vesz váratlan fordulatot, amikor egy Peternél is vénebb személy kopogtat hősünknél, hogy csomagot hozott. Ő lenne James Jonah Jameson, az egykori legendás főszerkesztő. Arra bíztatja Petert, hogy a múltat félretéve fogjanak össze az Uralom ellen. Hősünk azonban nem vevő erre, az ő kalitkája már üres, túl öreg már a bűnüldözéshez. JJJ ajándéka is különleges, több szempontből is. A csomag Peter régi fényképezőgépét rejti, és nem csak azt, hanem egy fura, fekete trutymót. A témában kicsit jártasabbak már tudják, miről/kiről van itt szó. Bizony, a szimbióta szövetről, ami Eddie Brockból Venomot csinált, most Petert készül magával ragadni ismét, és sikerrel is jár, a fekete maszkos hős feltűnik a város utcáin, nagy zavargásokat keltve. UPDATE: Zozi kijavította a dolgot. JJJ nem a szimbióta anyagot adta Peternek, hanem a régi fekete Pókember maszkot. De ez nem változtat azon, hogy újból felbukkan Pókember az utcán. Kösz szépen, zozi! ;)

És ez még csak a történet eleje. Hamarosan felbukkan Pókember szinte összes ellenfele, és az utcákon a káosz uralkodik ismét, amiből Petert kimenti Dr. Octopus. Itt vonnak az alkotók egy párhuzamot a régi drámák és eposzok ismert motívumával, a deus ex machinával, ami az isteni beavatkozást jelenti. Ezzel minden bizonnyal a történet drámaiságát akarták még jobban kihangsúlyozni, mintha amúgy is nem lenne elég nyomasztó az egész.

A kislány, akit az előbb említettem, a későbbiekben fontos szerepet kap, azt is megtudjuk, ki ő, és kinek a lánya, de ezt nem lövöm le. Annyit azonban elárulok, hogy nem azé, akire sokan talán először gondolnátok, vagyis nem Peteré, de még csak Jamesoné sem. Hogy valójában kié, az derüljön ki a képregényből, és okozzon nektek is akkora meglepetést, mint nekem.

De még mindig nem volt szó a történet fő momentumáról, illettve a habról a tortán. Ugyanis ez a szimbióta Venomos izé elkezd terjedni a városban, nyomban azután, hogy a fantasztikus és megbízható hálórendszert aktiválták, tehát senkinek és semminek se ki, se be. Milyen csodás, hogy az emberek ezzel saját halálos ítéletüket írták alá, és attól, amitől a biztonságot várták, az viszi őket a vesztükbe. Drámai, mi?

Ezzel felvázoltam nagyjából az eseményeket, de még így is rengeteg meglepetés, fordulat, vagy apró utalás vár rátok ebben a négy füzetben, ami oldalszámot tekintve nyolcnak is mondható, hiszen egy-egy füzet kb 40 oldal körül mozog. Ekkora gondolatoknak és ilyen drámának azonban tér kell, szóval meg lehet magyarázni a terjedelmet. Ami még tetszik, azok az apró utalások a normál Pókember sztorikra, amik mégis jelzik, hogy itt egy alternatív világról beszélünk. Ezek közül a legkiemelkedőbb számomra a "nagy erő nagy felelősséggel jár" szöveg, ami a Pókember sztorik védjegyévé vált, ezúttal fordítva hangzik el, és nem is Peter Parker szájából. Bizony, kifordított világot ír le ez a történet, ahol a maszkos szuperhősök aktivitását, de még a maszkok viselésát is törvény tiltja, mégis lesz valaki, aki szembeszáll a törvénnyel, és maszkot húzva száll szembe a gonosszal, és nem is az, akire számítanátok, illetve nem csak. Ugye, hogy nektek is beugrik a Watchmen erről a helyzetről? Hihetetlen, hogy hány képregényben köszön vissza ez a remekmű, bár lehet, hogy ezek egy része nem is szándékos párhuzam, csak épp hasonlítanak pár részletben, ki tudja ezt talgaby-n kívül.

Azt hiszem, ebből az írásból lejött, hogy ez nem egy mindennapi képregény, és bár én nem vagyok épp drámapárti, vagy szomorú típus, engem is megfogott, nagyon jó olvasmány volt, ami után a hozzám hasonló ember azonnal kell nézzen vagy olvasson valami vidámat, de azért teljes mértékben megérte rászánni azt az időt, amíg elolvastam a HálóZsákon, ahol ti is megtaláljátok. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló témájú képregényeket, vagy akár regényeket/filmeket, de igazából szerintem ezt mindenkinek el kell olvasnia, nagy hatással tud lenni az emberre.

Még egy bekezdés, ám ez már inkább érdekesség. Nem tudom, ti szoktatok-e zenét hallgatni képregényolvasás közben, mert én néha igen, és most egész véletlenül a Winamp megtalálta azt az albumot, ami tökéletesen illett a képregény hangulatához. Elsőre (még lehet másodjára is) furának tűnhet, de ez a Warhammer 40k Dawn of War 2 Soundtrack albuma, ami tele van ilyen komorabb, de epikus számokkal, és ha lehet, még dobott a képregény hangulatán, jó aláfestést szolgáltatva.