Pókember és Batman -írta: Amondin-

Üdv mindenkinek.
Tegnap technikai okok miatt nem tudtam elküldeni a cikkemet Genzonak, ám mára végre minden helyreállt, szóval lássuk, mivel lesz tele ma az oldal.
Régebben bemutattam már egy olyan képregényt, amit már Magyarországon kiadtak füzet formájában, és úgy döntöttem itt az ideje megint egy ilyet bemutatni.

A füzet címe szerintem adja magát, hogy kikről lesz szó. Úgy bizony, a Marvel, és a DC két leghíresebb karakteréről, akik közösen részt vesznek két kalandban. Én most csak az elsőt fogom bemutatni, mert nekem az tetszett jobban. A második sem volt rossz, de mivel nem vagyok jártas annyira a DC világában, így annak nem sikerült minden motívumát megértenem, így ha megbocsátjátok, akkor azt most kihagynám.
Na de térjünk rá az első történetre.
Szóval az eleje az nagyjából úgy nézz ki, hogy Pókember elutazik Gothambe egyik barátja Dr Kafka kérésére. Gothamben ugyanis nemrég elfogták Vérontót, és ki akarnak próbálni rajta egy újfajta eljárást, ami nagyrészt abból áll, hogy beraknak egy mikrochippet az agyába, és ennek köszönhetően sikerül agyhalott szerencsétlenné változtatniuk Vérontót. Az eljárásba persze nem mindenki megy bele, de ez persze mikor érdekelt bárkit is.
És, hogy miért olyan biztosak benne az orvosok, hogy ez a kezelés használni? Nos pontosan előtte tesztelték le Joker-en (akit Batman pont akkor fogott el) az eljárást, akinél remekül bevált. Megszólalni sem mert a hidegvérű gyilkos. Így hát Vérontón is elvégzik a chip beültetését, és nála is hasonló lesz az eredmény. Vagy mégsem?
Természetesen egy homokszem mégiscsak belekerült a gépezetbe, aminek köszönhetően Vérontó megszökik Jokerrel együtt. Hiába próbálta meg megállítani őket Pókember, és Batman, nem sikerült nekik.
A probléma adott. Gotham utcáin szabadon járkál két mániákus gyilkos, akik önmagukban is veszélyesek, na de ketten együtt…
Így hát a két szuperhős nehéz feladatot kapott, és addig bizony nem igazán tudnak semmit sem tenni, ameddig meg nem tanulják: Ketten többre mennének, mint egyedül.
Dióhéjban ennyi lenne az első történet. Természetesen a végét nem akarom lelőni, de a nyakamat tenném rá, hogy el tudjátok képzelni mi lesz a vége.
A rajzokkal különösebb bajom nem volt, csak volt egy apró baki, ami fölött nem tudtam elmenni. Ugye többször láthatjuk Vérontót emberi alakban, azaz Cletus Kasady-ként.
Namármost az elején Kasady szeme zöld. A közepén barna. A végén pedig kék.
Fogalmam sincs, hogy ez miként lehet, de tény, hogy annál a füzetnél, ami nálam van ez a helyzet. Persze ettől még a képregény jó, de ha már kritikát írok valamiről, akkor az ilyen apró hibákra is ki kell térnem, és nem mindig csak a jót kiemelni.
Mint, ahogy ez említve lett ezt a képregényt Magyarországon már kiadták valamikor 2004-ben. Fogalmam sincs, hogy még kapható-e valahol (szerintem nem, de ki tudja.) de a börzéken mindig szoktam látni, szóval, ha máshol nem, akkor ott beszerezhetitek. Vagy ha az sem jó, akkor marad az internet, és megnézitek angolul. Fogalmam sincs milyen lehet az angol nyelvezete, de a magyarból kiindulva annyira nem tartom bonyolultnak.
És akkor már csak annyi maradt hátra, hogy megköszönjem a figyelmet, elbúcsúzzak. Viszlát egy hét múlva.