Üdv mindenkinek.
A mai napon megint elkalandozunk egy alternatívabb univerzumba, ahol rengeteg minden máshogy alakult, mint ahogy mi megszoktuk.
A címből szerintem sok mindenre lehet következtetni, és sokatokban felvetődhet a kérdés:
Ez mégis, hogy lehet?
Nos, nézzük meg gyorsan.
Szóval új póktörténelmünk ott kezdődik, hogy Peter még csak nemrég lett a Pókember, és még nem igazán találkozott ellenségekkel. Ilyenformán a Kaméleont sem ismerhette.
Egy rakétaállomáson kezdünk, ahol éppen John Jameson készül az űrbe menni, egy űrrepülővel. A kilövésre természetesen az öreg Jameson is kiment, akárcsak Peter, és May néni. És ennek végül egy katasztrófa lesz a végeredménye.
A Kaméleon szabotálja a gépet, és ebből aztán lesz egy nagy robbanás, amiben mind Johan Jameson, mind May néni az életét veszti.
Mivel Jameson elvesztette a fiát, Peter pedig az utolsó élő családtagját, így az öreg úgy dönt, hogy örökbefogadja a fiút. Segíti az egyetemi pályafutását, és természetesen munkát ad neki a Harsonánál. Ám Peter természetesen titokban tartja előtte a kilétét. Hogy ez miért baj?
Nos, mind ismerjük Jamesont. Tudjuk mennyire szereti az álarcos hősöket, és a fia elvesztése csak fűtötte az amúgy is forró hangulatot. A fejébe vette ugyanis, hogy Pókember felelős a balesetért, és mindent megtesz ezek után annak érdekében, hogy tönkretegye az álarcos hőst.
Ez pedig Peternek nem kis problémát okoz. Mint Peter Parker megpróbálja ugyan észhez téríteni a nevelőapját, de sikertelenül. Egy időre fel is hagy a szuperhősködéssel, de aztán, mint azt már számtalanszor megszokhattuk, mégsem tud megválni ettől az élettől.
Jameson végül odáig megy el, hogy felbérel egy tudóst, Spencer-t, aki épít neki egy Pókírtót, és megtervezi a Skorpiót.
És ezeknek a későbbiekben bizony súlyos következményei lesznek, amikor ugyanis robban a bomba, Jameson megtudja, hogy Pókember nem más, mint a fogadott fia.
Hogy aztán ezek után mi lesz, azt már csak az fogja megtudni, aki elolvassa ezt a képregényt a Hálózsákon.
A rajzokról annyit, hogy 96-os a képregény, de a rajzok szerintem korábbi időkre akarnak minket emlékeztetni, ugyanis ez a történet nagyrészt az Amazing Spider-Man első számai környékén játszódik, csak alternatív formában.
Többször mondtam már, hogy szerintem az ilyen remek alapötletekből simán lehetne folytatást is készíteni. Nos, sajnos ennek sincsen semmilyen folytatása, amit én nagyon sajnálok, mert ahogy véget ért, abból remek következményeket lehetne írni. Szerintem a történetek színvonala is sokkal jobb lenne, ha ilyeneket folytatnának, és játszanák el megint a „mindenki azt hitte meghalt, de mégsem” bűnöző/hős visszatértét.
De sajnos ebből sem ( mint ahogy egy kivételével, egy What if-ből sem) csináltak semmit.
Szóval akinek felkeltettem az érdeklődését, annak irány a Hálózsák, és ott megtalálja, és eljátszhat a gondolattal, hogy ő vajon ebből mit tudott volna még kihozni. Szerintem elég sok mindent meglehetne valósítani ebből az alaphelyzetből, de ez már a magánvéleményem.
Hát akkor már csak annyi maradt hátra, hogy megköszönjem mindenkinek, aki elolvasta az írásomat, és elköszönjek. Viszlát majd jövőhéten.
A mai napon megint elkalandozunk egy alternatívabb univerzumba, ahol rengeteg minden máshogy alakult, mint ahogy mi megszoktuk.
A címből szerintem sok mindenre lehet következtetni, és sokatokban felvetődhet a kérdés:
Ez mégis, hogy lehet?
Nos, nézzük meg gyorsan.
Szóval új póktörténelmünk ott kezdődik, hogy Peter még csak nemrég lett a Pókember, és még nem igazán találkozott ellenségekkel. Ilyenformán a Kaméleont sem ismerhette.
Egy rakétaállomáson kezdünk, ahol éppen John Jameson készül az űrbe menni, egy űrrepülővel. A kilövésre természetesen az öreg Jameson is kiment, akárcsak Peter, és May néni. És ennek végül egy katasztrófa lesz a végeredménye.
A Kaméleon szabotálja a gépet, és ebből aztán lesz egy nagy robbanás, amiben mind Johan Jameson, mind May néni az életét veszti.
Mivel Jameson elvesztette a fiát, Peter pedig az utolsó élő családtagját, így az öreg úgy dönt, hogy örökbefogadja a fiút. Segíti az egyetemi pályafutását, és természetesen munkát ad neki a Harsonánál. Ám Peter természetesen titokban tartja előtte a kilétét. Hogy ez miért baj?
Nos, mind ismerjük Jamesont. Tudjuk mennyire szereti az álarcos hősöket, és a fia elvesztése csak fűtötte az amúgy is forró hangulatot. A fejébe vette ugyanis, hogy Pókember felelős a balesetért, és mindent megtesz ezek után annak érdekében, hogy tönkretegye az álarcos hőst.
Ez pedig Peternek nem kis problémát okoz. Mint Peter Parker megpróbálja ugyan észhez téríteni a nevelőapját, de sikertelenül. Egy időre fel is hagy a szuperhősködéssel, de aztán, mint azt már számtalanszor megszokhattuk, mégsem tud megválni ettől az élettől.
Jameson végül odáig megy el, hogy felbérel egy tudóst, Spencer-t, aki épít neki egy Pókírtót, és megtervezi a Skorpiót.
És ezeknek a későbbiekben bizony súlyos következményei lesznek, amikor ugyanis robban a bomba, Jameson megtudja, hogy Pókember nem más, mint a fogadott fia.
Hogy aztán ezek után mi lesz, azt már csak az fogja megtudni, aki elolvassa ezt a képregényt a Hálózsákon.
A rajzokról annyit, hogy 96-os a képregény, de a rajzok szerintem korábbi időkre akarnak minket emlékeztetni, ugyanis ez a történet nagyrészt az Amazing Spider-Man első számai környékén játszódik, csak alternatív formában.
Többször mondtam már, hogy szerintem az ilyen remek alapötletekből simán lehetne folytatást is készíteni. Nos, sajnos ennek sincsen semmilyen folytatása, amit én nagyon sajnálok, mert ahogy véget ért, abból remek következményeket lehetne írni. Szerintem a történetek színvonala is sokkal jobb lenne, ha ilyeneket folytatnának, és játszanák el megint a „mindenki azt hitte meghalt, de mégsem” bűnöző/hős visszatértét.
De sajnos ebből sem ( mint ahogy egy kivételével, egy What if-ből sem) csináltak semmit.
Szóval akinek felkeltettem az érdeklődését, annak irány a Hálózsák, és ott megtalálja, és eljátszhat a gondolattal, hogy ő vajon ebből mit tudott volna még kihozni. Szerintem elég sok mindent meglehetne valósítani ebből az alaphelyzetből, de ez már a magánvéleményem.
Hát akkor már csak annyi maradt hátra, hogy megköszönjem mindenkinek, aki elolvasta az írásomat, és elköszönjek. Viszlát majd jövőhéten.
No comments:
Post a Comment