Sunday, February 3, 2013

Forgotten Realms: Száműzött -írta: Amondin-


Genzo:
Amondin egy fantasy képregénnyel készült mára. Én is szerettem volna mostanában ebben a kategóriában frissíteni, de a kolléga megelőzött, és előrukkolt a Forgotten Realms képregény második történetével, ami a Száműzött címet viseli, és szintén egy három részes mini, csakúgy, mint az Otthon című, amiről már volt itt szó. Lássuk, mi történik a folytatásban, de előtte akár feleleveníthetjük az előző rész eseményeit is.
Amondin:
Üdv mindenkinek.
Az utóbbi időkben eléggé szuperhősjellegűek voltak a kritikáim, szóval úgy gondoltam, ideje átlépni egy másik műfajba. A Fantasy világába.
Mielőtt azonban bármit is mondanék erről a képregényről, felhívom a figyelmet arra, hogy a mostani képregény az Otthon folytatása. Ennélfogva lehetetlen úgy írnom róla, hogy ne árulnám el, hogy mi lett az előző résznek a vége. Szóval, aki még nem olvasta el, és nem szeretné, ha megtudná mi történt ott, akkor az most még ne olvassa el ezt a kritikát.
 

Szóval az előző részben ott hagytuk magára Drizzt-t, hogy szembefordult a családjával, a pókkirálynővel, és egész Menzoberranzan-al, miután Malice anya feláldozta az apját a Pókkirálynőnek. Drizzt ekkor döbbent rá, hogy az ő helye nem itt van. Így miután elmondta az „anyjának” a véleményét a pókkirálynőről, és a gonoszságáról elmenekült a szülővárosából.
Mindennek már 10 éve, hogy megtörtént. Azóta Menzoberranzan-ban folyik egy háború a Do’Urden, és Hun’ett ház között, ami még az előző részben kezdődött el. Azért tart már ilyen régóta, mert mindkét ház kiesett a Pókkirálynő kegyeiből. A Do’Urden természetesen Drizzt miatt. Ám ez a háború végül véget ért a Do’Urden ház győzelmével. Ám hiába nyertek meg egy háborút a Lolth áldása nélkül csak egy gyenge Ház, amit bármikor megtámadhat akárki. Egyetlen megoldás maradt hát csak Malice anya számára. Meg kell ölnie azt, aki miatt Lolth elfordult tőlük:Drizzt-t.
Így hát a „fia” megölésére küldi a másik fiát Dinin-t, és a legidősebb lányát Brisa-t.
Drizzt időközben a Mélysötét borzalmaival él együtt már 10 éve. Tíz év nem hosszú idő egy drow számára, ám Drizzt mindezt egyedül magányban élte le. Igaz ott van neki hűséges társa Guenhwyvar a fekete párduc, de ő nem képes beszélni, és nem is lehet vele állandóan. Így Drizzt végül a magányba néha már beleőrül, és eluralkodik rajta a sötétebbik énje.
A bajt csak tetézi, amikor megjelenik a két testvére, hogy megöljék. Persze Drizzt-nek nem ellenfelek ők, de még így is kemény harcot kell vívnia, valakivel, akitől a legjobban fél. Önmagával. Csak Guenhwyvar közbejárása menti meg attól, hogy egy olyan hibát kövessen el, amit egy életre bánna.
Mivel a magány volt az, ami ilyenné tette egy fontos döntést hozz meg. Elmegy a Mélységi Gnómokhoz, a drow-ok ősellenségéhez, hátha náluk otthonra talál. Ha meg megölik, még az is jobb, mint magányban élni, és elveszni a sötétebbik énedben.
Eközben Brisa, és Dinin visszatér Menzoberranzan-ba, a kudarcuk hírével. Mivel Malice anya belátja, hogy Drizzt nem lehet olyan könnyen legyőzni, így egy végső megoldáshoz fordul. Elhatározza, hogy megidéz egy Zin-carla-t. A Zin-Carla az a Pókkirálynő egyik legnagyobb ajándéka. Életrekelt egy holtat, akit a Zin-Carla tulajdonosa irányíthat.
Malice anya végül megkapja az ajándékot, de a tudtára adják, amennyiben a Zin-Carla elbukna, úgy a Do’Urden ház is elbukik.
A kérdés már csak az, hogy ki legyen az a rég halott drow, akit feltámasszon. A válasz adja magát. Az, aki miatt Drizzt olyan, amilyen. Az egyetlen, akit Drizzt tisztelet Menzoberranzanban. És az egyetlen, aki képes lehet legyőzni őt: Az apja, Zaknafein.


Ezidőalatt Drizzt egy rövid időre menedéket talál a gnómok városában, és szert tesz egy hű barátra, Belwar személyében, akit még az előző részben mentett meg a drow-októl. Igaz nem ment mindez zökkenőmentesen, de végül egy rövid időre otthont talál magának.
Hogy miért rövid időre?
Nos, a gnómok értesülnek a veszélyről, ami közeleg feléjük, és ráébrednek, hogy ennek Drizzt az oka. Így kénytelenek lesznek elküldeni őt.
Drizzt persze megérti az érveiket, és nem akarja, hogy miatta haljanak meg, így elfogadja, hogy el kell hagynia a várost. Ám nem egyedül. Belwar vele tart a hosszú kalandjaiba.
Drizzt útja innentől kezdve a véletlenen alapult. Ment amerre éppen tudott, mit sem sejtve, arról, hogy időközben az egy halálos veszély közeledik felé.
Útközben egy új barátra tesz szert Kopáncs személyében, akit egy gonosz mágus változtatott át a mélysötét egyik legveszélyesebb szörnyetegévé, egy Kampósrémmé. De az elméje nem változott meg, így Drizzt-ék tényleg egy igaz barátot találnak benne, és megpróbálnak segíteni neki, hogy visszaváltozzon egykori alakjába.
Így hárman folytatják a vándorlásaikat, egy veszélyes birodalomba az Illithidák birodalmába.
Az Illithidák arról híresek, hogy képesek az áldozatuk elméjébe hatolni, és irányítani őket. És ennek az erőnek drizzt-ék sem tudnak ellenállni. Így hát fogságba esnek.

Szerintem mindenki ki tudja találni, hogy ki fognak szabadulni, ám nem árulom el, hogy hogyan. Ez legyen mindenkinek meglepetés.
Ám menekülés közben végül a Zin-Carla utoléri őket, és Drizztnek meg kell küzdenie az apjával, az egyetlen drow-al, akit Drizzt tisztelt, és szeretett.


Hogy ennek a párharcnak mi lesz a végeredménye, azt nem árulom el. Maradjunk annyiban, hogy számomra egy nagyon szimpatikus véget talált ki Salvatore, a történet írója, és ezek után már méltán mondhatjuk rá, hogy a Fantasy műfaj nagymestere.
Természetesen ez is, az Otthonhoz hasonlóan először könyvben jelent meg, így azt tudom tanácsolni, aki teheti, az könyvben olvassa el először. Ugyanis a képregény szépen visszaadott mindent, hű volt a könyvhöz, de számomra mégis a könyv volt az igazi.

A rajzokról nem sok szót ejtenék. A fenti képekben láthatjátok, hogy milyenek, és szerintem azok többet mondanak, mintha én leírnám, hogy szépek, vagy nem.

És már csak egy dolgot nem mondtam el, hogy hol találjátok a képregényt. Természetesen a Hálózsákon, ahol Aldarion tolmácsolásában el is olvashatjátok, nemcsak ezt, hanem a folytatását is.

No comments:

Post a Comment