Sunday, February 3, 2013

DC Reboot Csokor #3


Amint azt ígértem, itt a DC Reboot Csokor harmadik, és egyben lezáró része, amiben most már minden eddig elmaradt füzetet bemutatok pár sorban. Ezzel azt hiszem rekordot is döntöttem az egy cikkben bemutatott füzetek számát illetően, itt ugyanis ha jól számolom, 25 füzetről van szó, és mind külön világ, külön történet, persze azért kapcsolatokkal itt-ott, hogy ne essen szét az egész. Következzenek tehát a következő első számok pársoros ismertetői: Legion Lost, All Star Western, Demon Knights, Blackhawks, Catwoman, Batwoman, Blue Beetle, Captain Atom, Deathstroke, I Vampire, Red Lanterns, Voodoo, The Fury of Firestorm, Frankenstein: The Agent of SHADE, Legion of Superheroes, The Flash, Superboy, Teen Titans, Justice League Dark, The Savage Hawkman, Green Lantern: New Guardians, Wonder Woman, Red Hood and the Outlaws, DC Universe Presents, Green Lantern Corps. Még felsorolni is sok. A címek amúgy jól láthatóan el vannak választva a cikkben, ahogy eddig is, szóval lehet ugrándozni. Nem lesz rövid cikk, készüljetek, de talán megéri elolvasni.




Legion Lost #1
Megint úgy éreztem magam olvasás közben, mint mondjuk az OMAC-nál. Bár össze tudtam rakni valamelyest a történetet, de igazából szinte semmit nem értettem ebből az egészből. Ez arról árulkodik, hogy a hozzám hasonló új olvasók ne ezzel a sorozattal kezdjék, mert itt nagyon belecsapnak a lecsóba, és ha nem tudod, ki kicsoda és miért van ott, nem fogod élvezni a füzetet, mint ahogy én sem tettem. Viszont, ha igazi Legion Lost rajongó vagy, és/vagy olvastad a régi sorozatot, esetleg rendelkezel némi tudással a témában, akkor szerintem adj neki egy esélyt, mert utánanéztem más oldalakon, és a rajongók nagyon bírják, szóval hajrá.
Amúgy egy csapat hős a 31. századból időutazik egyet a jelenbe, hogy megmentsék a jövőt. Izgalmas lenne, ha kicsit jobban tisztában lennék a dolgokkal. De ha te abban vagy, akkor olvasd el bátran a füzetet. Amúgy van egy vagány jelenet egy kamionnal, az ütött, majd meglátjátok.
All-Star Western #1
Jonah Hex is megkapta a maga rebootját, ami nagyon jól sikerült, legalábbis ez az első szám biztos. Gothamben járunk, az év pedig 1880. Egy rejtélyes sorozatgyilkos garázdálkodik a városban, sorra öli meg az örömlányokat, és minden hulla mellé hagy egy üzenetet, ami mindig a „félelem” szó, csak más-más nyelven. Dr. Amadeus Arkham veszi kézbe az ügyet, és ebben van segítségére Jonah Hex, a híres fejvadász, aki nemrég érkezett a városba. Ketten próbálják felgöngyölíteni ezt az ügyet, ami veszélyesebb, mint amilyennek elsőre látszik.
Érdekes, jó kezdés volt ez, egy percig sem kérdés, hogy olvasom-e tovább a sorozatot. Már a 2006-os Jonah Hex sorozat is bejött (legalábbis azok a részek, amiket olvastam), és ez sem marad el attól. Külön pluszpont a vadnyugati Gothamért, szerintem jó ötlet. Remek sztori, ütős beszólásokkal (persze egytől-egyig Jonah Hex égett szájából) és telitalálat szürkés-barnás képi világgal. Ajánlom azoknak, akik ismerik és kedvelik  a karaktert, de szerintem ez új olvasóként is fogyasztható, hiszen megtudunk Jonah Hexről olyan infókat, amik elegendőek a karakter feltérképezéséhez. Szóval olvassátok el az első számot, szerintem megéri.
Demon Knights #1
Az előbb láthattuk, hogyan lehet ötvözni a DC univerzumot a vadnyugattal, most lássuk, milyen az, amikor a kiadó egy fantasy sorozatot ad ki a kezei közül. Van itt barbár népség, aki le akar igázni egy várost, meg van pozitív hős Jason Blood személyében, aki mind a két egyéniségével azon van, hogy ezt megakadályozza. Igen, Jasonnek két egyénisége is van. Az egyik az emberi, a másik viszont egy igen nagyra nőtt démon, Etrigan. Ha Jason begurul, előjön Etrigan. Kicsit Hulkos, nem? De. Viszont nincs vele semmi baj, legalább megvan a DC különbejáratú Hulkja. A történet igazi fantasyhangulattal és remek rajzokkal rendelkezik. A műfaj kedvelői bírni fogják ezt a sorozatot, és mivel én is ebbe a táborba tartozok, nekem is tetszett, bár nem tudom, mennyire fogom továbbra is követni a címet, mert a szuperhőscuccok még mindig előrébb vannak, és azokból sincs kevés. Mindenesetre ez is egy jóféle sorozatnak tűnik.
Blackhawks #1
Miután volt DC-western és DC-fantasy, maradjunk ezen a kombinálós vonalon, és vessünk egy pillantást a kiadó saját GI Joe sorozatára. Bár nem ez a csapat neve, de sok hasonlóság van a két világ között, szóval nem lehet a füzetet úgy olvasni, hogy ne jusson eszünkbe a GI Joe. Persze ez nem baj, sőt. Legalább tudjuk, mire számítsunk. Egy csapat különleges kiképzésben részesült figura mindenféle high-tech kütyüvel írtja az ellent. Nagyjából ez a sztori lényege. Lássuk be, egyszerű, de szórakoztató. Persze nem marad el a szerelmi szál, és a csavar sem, de emellett kapunk nagy mennyiségű akciót, és egy Attila nevezetű csapattagot. Pedig nem is honosított képregényről van szó, hanem vérbeli amerikás cuccról. Érdekes. A grafika persze szuper, ezt már el is várjuk 2011-ben, aztán nem mindig kapjuk meg, de itt most simán. Aki tehát szereti a GI Joe-t, és van kedve valami hasonlót olvasni, az ugorjon is neki a Blackhawks első számának.
Catwoman #1
Macskanő sem maradhat ki a jóból, ő is kapott új sorozatot, ami elég hangulatosra sikeredett. Néhol enyhén noir-os képekkel, és egy igen jó kezdősztorival. Selinát megtámadja pár rosszfiú a lakásán, így menekülésre kényszerül. Mire visszatér otthonába, az lángokban áll, így muszáj új hely és valami meló után néznie. Egy barátnője ad is neki egy tippet, hogy hol találhatna valami munkát. Macskanő útja egy klubba vezet, ahol orosz maffiózókat hallgat ki csaposlánynak öltözve, és tudomást szerez egy festményről, amit elloptak az oroszoktól, és vissza akarják kapni. Itt jutott eszembe a Spíler (RockNRolla) c. film, az is valami ilyesmiről szól többek között, de ez most lényegtelen. Ott kezdődnek a bonyodalmak, amikor Selina egy régi ismerősét véli felfedezni a tömegben, aki nem kellene ott legyen. Majd a füzet végefelé újabb ismerősbe bukkanunk, és egy elég érdekes jelenetnek lehetünk szemtanúi.
Batwoman #1
Pedig úgy emlékeztem, hogy erről már írtam, közbe nem. Na de ami késik, nem múlik, Batwoman is sorra került az első számokat bemutató irományban.
A karakterről sok dolgot nem tudok, viszont ennek ellenére tetszett ez az első szám. Batwoman egy titokzatos személy (?) nyomában van, aki gyerekeket rabol, eddig számszerint 12-t. Ebben segítségére van a kuzinja, Bette Kane, akit Flamebirdként ismernek a DC rajongók. Aki pedig nincs épp segítségére, sőt, igencsak holtan szeretné látni, egy régi ismerős Batman-gonosz, akit én személy szerint nagyon bírok, talán ez győz meg végképp arról, hogy folytassam a sorozatot. Nem árulom el, kiről van szó, majd meglátjátok magatok is. Az utolsó oldal pedig megint olyan, hogy egyből kapsz a folytatás után. Aki most fogja csak olvasni az első számot, ilyen téren szerencsés, hiszen már a harmadik rész is kijött azóta, szóval lehet darálni a sztorit.
Blue Beetle #1
Újabb hős, aki komoly múlttal rendelkezik a DC-nél, mégsem tudok róla szinte semmit, de csak azért, mert annyira nem is érdekelt sosem ez a karakter. Nem változott a helyzet a rebootolt első szám olvasása után sem, annyit viszont tudok mondani, hogy ez sem épp a teljesen új olvasóknak van kitalálva, ugyanis itt se mindig tudtam, hogy épp ki harcol kivel, és miért. Amúgy akciódús, és –az általam nem értett részektől eltekintve- egész jó kis sztorit kerekítettek a Kék Bogár köré, szóval, aki kicsit jobban benne van a témában, az bátran olvassa el az első számot, mert amúgy nem lett rossz. Én azonban ennyinél megállok egyelőre, aztán ki tudja, egyszer észbekapok, elkezd érdekelni a figura, és nekiállok az olvasásnak, de akkor sem ezzel kezdek. Ti viszont kezdhettek ezzel is, ha képbe vagytok Kék Bogár-téren.
Captain Atom #1
Szinte ugyanazt bemásolhatnám ide, amit a Kék Bogáról írtam. Számomra totál új hős, és ő sem keltette fel az érdeklődésem túlzottan. Kinézetre olyan, mintha Dr. Manhattan lenne a Watchmenből, csak kicsit feltúrbózva. Amúgy pont olyan tudományos szövegek vannak itt is, mint amilyenek Manhattentől olvashattunk, ez nekem annyira nem jön be. Viszont ez a Captain Atom nem egy gyenge fazon, ezt levontam ebből az első füzetből, meg azt, hogy a jó oldalon áll. Én meg is maradok ennyivel, hidegen hagy a folytatás, de aki ismeri/szereti a karaktert, azt nem akarom elkeseríteni, ők biztos szeretni fogják. Ja, és az egyik oldalon mintha Master Chief-et láttam volna a HALO-ból. Igazából tuti nem ő volt, de nagyon hasonlított. Ez csak mint érdekesség.
Deathstroke #1
Ha hiányoltunk valami badass cuccot mostanában, akkor itt a megoldás: a Deathstroke c. sorozat első száma. Ugyanis ez a szó ugrott be egyből, miután elolvastam a füzetet. Kemény akciók és laza beszólások jellemzik a képregényt, és ezt mind Deathstroke-nak köszönhetjük, aki új feladatot, vagy ha úgy tetszik, küldetést kap. Egy öreg fazon valami nukleáris cuccot akar szállítani Irakba. A feladat a tag kinyírása, és a csomag leszállítása a megbízónak. Bár hősünknek nincs épp ínyére, de segítséget is kap egy tinikből álló csapat személyében. Aztán a repülőn, amin az öreg fószer utazik, és amire menet közben kell feljutnia Deathstroke-nak, történnek fura dolgok, a végén pedig lesz egy újabb esemény, ami beteszi az ajtót, és elkezded várni a folytatást, mert ebből a fickóból még kell. Sok.
I, Vampire #1
Miközben púderezett arcú, csillogó és örökké szeretni tudó (böehh...) vámpírok vesznek körül minket, visszasírjuk az időt, amikor a népszerű és közkedvelt vámpír Penge, vagy Dracula volt. Persze manapság is megvan nekik a rajongótáboruk, főleg az idősebbek körében, a tiniknek meg ott a szerelmes, két lábon járó diszkógömb.  Divat lett a vámpírság, akárhogy is nézzük, és ezt a hullámot a DC is meg akarja lovagolni ezzel a sorozattal. Hála legyen a magasságosnak, hogy nem a Twilightot célozták meg hangulatban és történetben, szóval bár kapunk itt szerelmes vámpír-párt, azért nem róluk szól a fáma teljesen, hanem arról, hogy háború készül emberek és vámpírok között, ami azért izgisebb. Illetve kapunk egy utalást arra, hogy ez a történet elég szorosan kapcsolódik a szuperhős-érához is, hiszen megemlítik például Supermant és Wonder Womant is. Az egész nagyon darkosra sikerült, és a vámpírok bár elég csúnyák, azért annyira nem rémísztőek, mint mondjuk a csillogós egyed. Szóval elég korrekt kis vámpíros sztorit kanyarított a DC, és talán az eddig csak említett hősök is felbukkannak egyszer, mint vámpírságot aprító erők. Azért az nagy agymenés lenne, de csípném, ennek reményében kukkantok bele majd a folytatásba is. Ti pedig előbb kukkantsatok bele az első számba, ha még nem tettétek.
Red Lanterns #1
Lehet bennem van a hiba, de nekem a Lámpás az Zöld, nagyonmax még Sárga, de a többi színbe direkt nem akarok belemenni, pedig tudom, hogy van piros, kék, lila, fehér, fekete is. De most, mivel megfogadtam, hogy minden DC reboot-os első számnak adok egy esélyt, legyen az általam kedvelt vagy kevésbé kedvelt hős, elolvastam a Red Lanterns első számát, és amúgy nem is volt rossz. Talán folytatom is, és akkor megtörik a szűk látóköröm jege, és nyitok más szinű lámpások felé, bár nincs az „ezeket a sorozatokat feltétlenül olvasom tovább”-lista élén.
A történet két szálon fut. Az egyiken a 666-os űrszektorban járunk, ahol a fő Vörös Lámpás, Astrocitus monologizál egy csomót. De persze nem csak ez történik ott. Nem tudom, jó úton járok-e, ha a 666-ból és a vörös színből az ördögre aszociálok, talán valaki, aki nálam okosabb, mond erről valamit kommentben. Mindenesetre ez eszembe jutott olvasás közben. Amúgy a füzet elején volt egy jelenet, amit én, mint új olvasó, nehezen tudtam komolyan venni, de talán a Red Lantern-fanoknak semmi újat nem jelent, ha egy lámpásruhába bújt macska lezúz egy csapatnyi behemót űrlényt egy hajón. Bár, ha a Zöld Lámpások között darázs is van...
A másik szálon a 2814-es szektorban járunk, a Lámpás-rajongók pedig már zengik is egy emberként, hogy „de hát az a Föld!” Bizony, kell egy földi szál is, hogy ne rettentsük el azokat az olvasókat, akik nem szeretik a csak és kizárólag űrben játszódó sztorikat (például engem, persze van pár kivétel). A földi részben két fiatalembert követünk, akiknek a nagyapját megtámadták az utcán, és meghalt, ezért ők is felveszik a kesztyűt és bosszút terveznek, bár egyelőre tervszinten marad a dolog. Na majd a folytatásban.
Valamiképp biztos összefut majd a két szál a képregényben, erre egyelőre nem került sor. A folytatást illetően elmondtam, mit gondolok, ez az első rész tetszett, csak ajánlani tudom.
Voodoo #1
Számomra másik újdonság, de sokak számára ismerős lehet ez a név is, hiszen a Wildstorm kiadónál igen szép karriert futott be, most azonban a DC szárnyai alatt kapott saját sorozatot Voodoo, a titokzatos rúdtáncosnő. Igen, ez komoly.
Pedig a címből, mint új olvasó, sok mindenre gondoltam, de erre nem. Egy rúdtáncosnő van a cselekmény középpontjában, akit valami FBI-osnak tűnő alak és a társa már megfigyel egy jó ideje, mert szerintük valami nem stimmel a csajjal. Persze a gyanú beigazolódik, a rúdtáncosnő nem az, akinek az első 20 oldalon látszik. Ja, hogy majdnem annyi a füzet, és addig csak rúdtáncol? Nos, igen, eléggé a végére szorult a nagy fordulat, az elején azonban a férfiszemeinknek kedves képeket láthatunk, és közbe megtudunk pár apróságot a lány múltjából is. Érdekes a sztori, talán a folytatásba is belekukkantok, de a szuperhősrészleg bizonyos része továbbra is jobban izgat.

The Fury of Firestorm #1
Zagyvaság. Az első szó, ami eszembe jutott olvasás után. A reboot előtt 64 számot élt meg a 80-as években, most pedig megkapta az újraindított sorozatát, de nekem, mint új olvasónak, nem volt épp egyértelmű, hogy mi folyik itt. Két srác története fut párhuzamosan, egy fekete és egy fehér. Persze összeér az életfonaluk egyszer, miközben valami titokzatos társaság elszántan keres valamit, és annyira elszántak, hogy ha ölni kell, hát ölni kell. Ennyit értettem meg, a régebbi olvasóknak biztos jobban fog tetszeni. Nagyon érik egy DC rebootot összességében véleményező cikk, miután bemutattam minden első számot.
Akiknek nem idegen a Firestorm, vagy idegen, de mégis megpróbálkoznak az első számmal, azoknak hajrá.  A rajzok amúgy nem rosszak, és biztos a történet is jó a régi olvasóknak, nekem viszont nem kell a cucc még kölcsön se.
Frankenstein: Agent of S.H.A.D.E. #1
Nem volt rossz egynek, zúzós kis szám volt, de a folytatásra nem hiszem, hogy igényt tartok. A legendás és közismert szörny most egy SHIELD-szerű társaságnál ténykedik, amit nem tudok komolyan venni, nem is kell, nem is lehet, nem is baj. Ez a kis csapat szörnyekre vadászik, amik igencsak fel-felbukkannak például egy békésen horgászó nagyapa és unoka társaságában, meg pusztulásra ítélt városok körül. A történet alappillére ennyi lenne, persze belebonyolítanak más szálakat is, pl a szörny feleségéről (a mijéről?). Ja, tényleg, azt hiszem volt ilyen film is, amikor megnősült, de akkor is, ezt most minek bolygatni itt. Ezt leszámítva jó kis szörnyes zúzást kapunk, aki ilyet szeret, használja egészséggel az első számot. Nekem egynek jó volt, de nem tudom elképzelni, hogy ezt én napirenden kövessem, mert na, minek. De ti lehet máshogy döntetek, azzal sincs gond.
Legion of Super-Heroes #1
Áh, ez se tetszett. Újabb légiós sztori az űrben, minden oldalon minimum három új szereplővel, nekem tumács volt így új olvasóként. Az egyetlen, akit ismertem, az Brainiac volt, ő azonban annyira nem nagy  húzónév nekem,  hogy miatta kezdjek érdeklődni a folytatás után. Amúgy a történetet se tudom nagyon feltérképezni, minden oldalon új hősöket ismerünk meg, akik harcolnak keményen.
Ha neked azonban nem újak a hősök, akkor hajrá, vesd rá magad az első számra, aztán ha tetszett, akkor a folytatásokra is, bár a rajongók között sem szerepel valami jól a füzet, de azért próbáljátok meg.

The Flash #1
Ami ezt a karaktert illeti, eddig nem igazán olvastam őt saját sorozatában, csak akkor „találkoztam” vele, amikor a Justice League-ben felbukkant. A rebootolt sorozat viszont nekem, mint félig-meddig új olvasónak egész jó beugrópont, nagyon tetszett ez a füzet, a fent bemutatott pár első szám mellett pedig főleg. Barry Allen a főhősünk, aki a sztori elején egy tudományos konferencián vesz részt, de jó szuperhős lévén a baj most is megtalálja, a helyet ugyanis megtámadja egy csapat terroristának látszó rosszfiú. Hősünk persze nem tétovázik, gyorsan átalakul, aztán még gyorsabban fut, és bár egy áldozatot ejt, a helyzetet sikeresen megmenti. Az áldozata azonban halálán van, ami nem tünteti fel túl jó színben a hőst. Ráadásul az áldozat Barry régi barátja. De mit keres a rosszak oldalán? Erre is, és még sok más dologra is fény derül ebben a füzetben, ajánlom, hogy olvassátok el, akár új olvasók vagytok, akár tapasztaltabbak Flash-téren.
Superboy #1
Persze, hogy ő sem maradhat ki a jóból. Superboy is megkapta a maga újrakezdését, ami szerintem erősen közepesre sikeredett, mert van, amit bírok benne, de olyan is, amit kevésbé.
Kezdjük Superboy új ruhájával. Nos, ez menő, elég futurisztikus, de azért jól néz ki. Kíváncsi vagyok, hogy ez állandó lesz-e, vagy még lesz ruhatárcsere, ahogy azt várhatjuk például az Action Comics farmeres-pólós Supermanjénél. Mindenesetre ez a szerkó bejövős. A történet már nem teljesen.
Van ugyanis két szál. Az egyikben a laboratóriumban vagyunk, ahonnan Superboy megszökött, az ott dolgozók pedig azóta megfigyelik, és kutakodnak utána. Itt történnek még mindenféle spekulálások, amik valahogy nem igazán tudtak lekötni. Annál inkább tetszik a másik szál, amelyben Superboy próbál beilleszkedni a földi életbe. Iskolába jár, ahol meglepően jól teljesít annak ellenére, hogy részleges amnéziája van, lányokat kísér haza, egy beszédes nevű családnál talál szállásra, ilyesmi. És mindeközben azon jár az agya, hogy vajon honnan jött, ki ő igazából, és honnan tud mindent ezeken a dolgokon kívül. Az én szememben ez a szál sokkal érdekesebb, kár, hogy itt a hangsúly a laboroson van. Kár.
A rajzokkal nincs semmi bajom, a történetről pedig már elmondtam, mit gondolok. Talán belenézek a folytatásba, mert a beilleszkedős történetszál érdekel, a másik viszont kevésbé, és szemmel láthatóan arra gyúrnak inkább. Ez kicsit elbizonytalanít a folytatás követését illetően, de ki tudja még, mit hoz a jövő. Ha ti azonban még nem olvastátok el a Superboy #1-et, akkor nosza, mert összességében szerintem nem rossz, és talán van, akinek a másik szál fog jobban bejönni, esetleg mind a kettő, és akkor imádni fogja a sorozatot. Próba, szerencse, meg ilyesmik. Ja, és van egy kis rejtett önreklám a füzetben, legyetek szemfülesek, és szúrjátok ki, mert poén.
Teen Titans #1
Éreztem, hogy ezt a két füzetet egymás után kell olvassam, ugyanis elég szoros kapcsolat van a két sztori között. Konkrétan ugyanaz a főgonosz, egy bizonyos N.O.W.H.E.R.E. nevű szervezet, akik ifjú metahumánokat szándékoznak eltenni láb alól. De ezt az ifjú hősök sem tűrik csak úgy, szó nélkül. A füzet elején Kid Flash-t látjuk, amint egy félresikerült mentőakciót hajt végre. Itt kapunk pár poénszerűséget, meg egy adag lazaságot, csak hogy jól induljon a füzet, és legyen kedvünk továbbolvasni. Ezután félretesszük Kid Flasht, és bekerül a képbe Red Robin, aki menekül az imént említett szervezettől, és szeretne más, hozzá hasonló hőspalántákat is megmenteni. Ilyen például ebben a számban Wonder Girl, aki tényleg elég wonder. Sejthető, hogy ezekből a megmentett srácokból fog összeállni a Teen Titans, azonban itt még az elején vagyunk, egyfajta eredetét ismerjük meg a csapatnak, ami jó, hiszen az új olvasók teljesen képbe lehetnek, a régiek pedig kereshetik az esetleges változtatásokat, szóval mindenkinek érdekes lehet. Én speciel tuti, hogy folytatom a sorozatot, mert ez a szám nagyon tetszett, és talán ez billenti át a mérleget, és a Superboyt is folytatni fogom, mert az meg tekinthető egy mellékszálnak ebben a történetben, amit jó tudni.
Justice League Dark #1
A DC ezzel a reboottal igyekszik mindenféle műfajban kipróbálni magát a fővonalas, megszokott szuperhősös sztorik mellett. Kaptunk már vámpírokat, Frankenstein szörnyét, badass cowboyt, sci-fit, fantasyt, most pedig elmerülhetünk kicsit a mágia világában, jól ismert szuperhősökkel kombinálva. Érdekesen hangzik? Úgy.
A történet szerint valami sötét boszorkányra rájött az ötperc, és mindenféle gonosz mágiákat vet be, hogy pusztítgasson kénye-kedve szerint. A Justice League megpróbálkozik megállítani, de felsülnek. Ide mágiához értő emberek és/vagy természetfeletti lények kellenek. Ezért alakul majd meg a Justice League Dark. Csak, hogy pár nevet említsek: Madame Xanadu, Zatana, Deadman. Jó ismerőseink ők, és most pár –számomra- új hőssel együtt alkotják ezt a setét ligát, hogy így próbáljanak minket –meg azt a gonoszboszorkát- elvarázsolni.
Ami a folytatást illeti, nos, lehet belenézek majd, de engem azért annyira nem kötött le ez az egész. Hátha majd titeket.
The Savage Hawkman #1
Hawkman karaktere sokaknak ismerős lehet a JSA-ból, a kiadó azonban úgy döntött, hogy ezt a csapatot nem viszi tovább, helyette kiragad egy markáns karaktert belőle, és rittyent egy spinoffot a számára. Így születhetett meg a Savage Hawkman sorozat.
A karakter (mint ahogy az egész JSA) nem igazán izgatott eddig, és bár ez a szám tetszett, továbbra sem érzem úgy, hogy nekem ezt feltétlenül olvasnom kell, mint azt éreztem már elég sok sorozatnál a rebootból. A történet szerint Carter Hall próbál megszabadulni a jelmezétől, abba szeretné hagyni az egészet, de csúnyán benézte, és rosszul időzített, mert ez a saját sorozatának első száma, szóval nincs menekvés, Hawkmanre szükség van, így persze nem sikerül megszabadulni a gúnyától. Erre még kapunk egy idegeninváziót, szóval megvan a veszélyes szituáció is, amiben hősünk kipróbálhatja rebootolt önmagát. A végén pedig egy fura dolog történik, ami talán növeli a várakozást a folytatás iránt, leszámítva persze, ha nagyjából hidegen hagy a karakter, mint az történik az én esetemben. Ha viszont titeket nem hagy hidegen a cucc, akkor szálljatok rá az első számra, aztán ha tetszett, akkor a folytatásra is, de én, mint mondtam, ebből kimaradok.
Green Lantern: New Guardians #1
És ez is tetszett. Nagyon is. Újabb Zöld Lámpásos sorozat (ha jól számolom, öt olyan cím van, ami a lámpásokhoz köthető, ami nem kevés), és hála az égnek jól sikerült, legalábbis a kezdés biztos.
A főszerepben Kyle Rayner látható, akik sokak kedvenc Zöld Lámpása, bevallom, én is bírom a karaktert. Most annak a történetét olvashatjuk, ahogy kiválasztatott Zöld Lámpásnak. Az utolsó Őrző személyesen ment el a 2814-es űrszektorba (igen, az pont a Föld, hurrá) hogy átadja a gyűrűt a kiválasztott Zöld Lámpásnak. Azonban ez nem elég, ugyanis minden más színű lámpásnak is pont ő lett kiválasztva, pontosan a gyűrűk automatikusan minden szektorból hozzá vándoroltak, és persze ment velük a felbőszült eredeti tulajdonos, akiket én nem ismerek, lévén, hogy nem ásom bele magam a többi színbe, elég nekem a zöld, meg max a piros. De itt mellékszerepben elmennek, és a folytatás nagy bunyót igér Kyle és a sok fura lény között, aminek a helyszíne a Föld. Már csak ezért is, és a felmerült kérdések megválaszolásának reményében folytatom a sorozatot, például, hogy miért pusztultak el az Őrzők, vagy miért ment minden gyűrű magától Kyle-hoz. Egyszóval én meg lettem véve kilóra, ti is próbálkozzatok meg az első számmal, hátha. Aztán persze a folytatást is olvashatjátok, ha tetszik, nem tiltja meg senki. Valószínű, hogy írni is fogok róluk, mert ez egyelőre tetszik.
Wonder Woman #1
Bár az alapján nem ítélünk, de ennek a füzetnek már a borítója sem tetszett, kerülgettem is egy darabig, mire végül elolvastam.
Wonder Woman karaktere is a JLA-ból ismerős nekem, saját, önálló sztorit még nem olvastam vele, a reboot pedig elméletileg pont ilyen esetekre (is) lett kitalálva. Háttal nem kezdünk mondatot, őszintén ez nekem annyira nem tetszett, inkább olyan közepesnek mondanám. Az is nagyrészt azért, mert összekombinálták a DC-t a görög mitológiával. Az istenek, és azok leszármazottai keverik itt a keverendőt, Wonder Woman pedig ilyen helyzetben kell helytálljon, és megmentse a világot, vagy valami olyasmi. Amúgy a történet érdekes lenne ezzel a mitológiás kombinálással, csak valahogy nem tudták nekem úgy elmesélni, hogy tetszedjen.
Ami a rajzokat illeti, nekem azok sem jöttek be túlzottan, annak ellenére, hogy értem, miért ilyenek. Mivel a történet a görög mitológiára bazíroz, a rajzok is hasonlítanak az ókori görög ábrázolásmódra. Tudjátok, amiket a vázákon is látni, meg ilyesmi. Szóval érdekes és jó ötlet, de a végeredmény nekem nem tetszik.  Amit érdemes előzetesen tudni róla, azt leírtam, a többi már rátok van bízva.
Red Hood and the Outlaws #1
Az egyik kedvenc DC-s hősöm is megkapta a saját sorozatát, aminek én kifejezetten örülök. Annak, hogy ezt a karaktert kimozdították az eredeti közegéből, már kevésbé, viszont nyitott vagyok erre az újításra, meg nem mondok le csak úgy az egyik kedvencemről. Bizony, Jason Toddról van szó, a második Robinról, aki jelenleg Red Hoodként tevékenykedik. Volt már szó róla itt az oldalon, eredetileg Gothamben van a helye, errefel most először valami keleti országban menekíti ki társát a terroristák karmai közül, majd egy trópusi tengerparton lazulgat egy földönkívüli csajjal. Erős váltás Gotham után, de érdekes is lehet még. Kap egy küldetésszerűséget egy misztikus csajtól, akit én speciel nem ismerek, de Essence-nek hívják, talán ti tudjátok, ki ő. Szóval utána kell járjon valami fura gyilkosságsorozatnak, de nem ennyi a történet, mert egy másik szál is be van vezetve az imént említett földönkívüli csajjal kapcsolatban, de ez csak a folytatásban kap hangsúlyt minden bizonnyal.
Engem érdekel a folytatás, mert kíváncsi vagyok, mit hoznak ki ebből a történetből és a karakterből. Aztán talán pár ismerős arc is felbukkan a későbbiekben. Ajánlom, hogy olvassátok el, mert szerintem nem egy rossz kezdés, és még valami jó is kisülhet belőle. Hajrá.
DC Universe Presents #1
Azt hiszem a reboot legváltozatosabb sorozatának első száma ez, ugyanis ebben a sorozatban különböző DC karakterekkel kapunk pár részes sztorikat, más és más alkotóktól. Az első öt szám Deadmané, ebből most bemutatom az elsőt, de már a harmadiknál tart a megjelenés, csakúgy, mint majdnem az összes rebootolt sorozat esetében.
Deadmanról már hallottam keveset, most azonban elsőre olvasok konkrét történetet vele a főszerepben, a JLA Darkban is csak mellékszerepel ugye. Érdekes a kezdés, de a folytatást nem tuti, hogy követem, mert még így is sok van, ami előrébb áll azon a bizonyos listán, amit majd nektek is bemutatok.
Amúgy az új olvasóknak (mint én) jó kiindulópont ez a füzet, ez mindenképp pozitívum. Megismerkedünk Deadman eredetével, képességével, alap dolgokkal. Ezen információk közlése azonban a történések rovására megy picit, inkább dokumentum ez, mint cselekmény, de na, nem kötök bele, mert legalább meg lehet tudni, hogy ez a Deadman mindenféle emberek képében jelenik meg a Földön, ennek az okát is megtudjuk, szóval na, elég részletes. A rajzok is jól mutatnak, nem tudok rosszat mondani rájuk. Az első számot innen kapjátok meg, aztán a történet még négyet fog magába foglalni ha jól értesültem, aztán más hős kap teret kibontakozni. De egyelőre Deadman van nekünk, akit érdekel, hajrá.
Green Lantern Corps #1
Az utolsó füzet, amit bemutatok a DC reboot kezdőszámai közül, az egész véletlenül a GLC #1. Van egy olyan érzésem, hogy ez a sorozat csak azért jött létre, hogy Guy Gardner és John Stewart Zöld Lámpások is kapjanak valahol szerepet, ne maradjanak ki a jóból. Kyle Rayner ugye a New Guardiansban van, Hal Jordan a Green Lanternben, Guyt és Johnt pedig behajították a sűrű lecsóba a GLC-nél. A történet szerint valaki vagy valami végzett egy csomó Lámpással, és ennek az ügynek kéne utána járni. Erre a feladatra tökéletes az épp kéznél levő két emberi Zöld Lámpás, és még pár fura kolléga, hogy a Corps legyen Corps. Eközben pedig a két főhősünk a földi, civil életben is nehezen boldogul a lámpáslétnek köszönhetően.
Érdekes képregény volt, de szerintem kicsit alulmaradt a New Guardians és a Green Lantern mellett, ettől függetlenül azért nem volt rossz, egy próbát bőven megér az első szám. A folytatás nálam valószinűleg várólistás, azaz egy áttekintés után derül ki, hogy folytatom-e, vagy sem. Ezt az áttekintést olvashatjátok nagy valószinűséggel már vasárnap, és akkor egy darabig szüneteltetem a DC reboot történeteit, inkább szétnézek az eltelt 75 év anyagában, mert onnan is szemeltem ki jónak tűnő cuccokat, illetve nem feledkezek meg a többi kiadóról sem.
Ennyi volt tehát a DC reboot első számainak bemutatása, remélem tetszett, köszönet annak, aki végigolvasta ezt a terjedelmes írást. Vasárnap jön az elmélkedés és az összegzés, addig is sziasztok.

No comments:

Post a Comment