A Cowboys & Aliens
cím ismerősen hangzik azoknak, akik a filmes híreket figyelemmel
követik, vagy azoknak, akik belefutottak valahol a film trailerébe. Azt
azonban nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy az idén áprilisban
mozikba kerülő film egy azonos című képregényen alapszik, vagyis egy
újabb képregényfilm rendezésére adta a fejét John Favreau, akinek már a
Vasember 1-2 részét is köszönhetjük. Lássuk hát, hogy miről szól az
általam igencsak várt film alapanyaga, vagyis a képregény.
Azt még
elmondom, hogy egy igencsak újnak számító képregényről beszélünk a maga
2006-os megjelenésével. A írója pedig az a Fred Van Lente, akinek már
olyan dolgokat köszönhetünk, mint a Marvel Kalandok
Pókember/Vasember/Fantasztikus Négyes jónéhány füzete, az X-Men Noir
sztorik, vagy a hatalmas sorszámmal ellátott Deadpool füzetek (#900,
#1000). Szóval ebből már felmérhetünk pár dolgot, persze ez egy egész
más műfaj, mint a szuperhősök, de az írói kapacitás már kb
feltérképezhető. Ezt most úgy mondom, hogy ez a képregény alapjában véve
nem rossz. Csak nem szól túl sok mindenről a maga 115 oldalában.
Az
egésznek az az alapötlete, hogy a vadnyugaton követjük figyelemmel a
kóbojok és az indiánok közötti csatározást, amikor is váratlanul egy
ismeretlen repülő tárgy zuhan alá, és nem is csak egy. Bizony, az
idegenek, vagy földönkívüliek ha úgy tetszik úgy gondolták, hogy most ők
megszállják a földet, rendeznek egy jó kis szombat esti inváziót. És
akkor most jön a képregény fő motívuma, ami a mondanivaló is lenne
egyben, vagy kulcsmomentum, amikor is az eddig ellenséges viszonyban
levő cowboyok és apacsok összefognak, hogy közösen vegyék fel a harcot
az idegenek ellen. És ennyi az egész. Erről szól a képregény.
Persze
mindez jobban kidolgozva tárul a szemünk elé, mert azért valami ki kell
töltse ezt a több, mint 100 oldalt. Például ami nekem nagyon tetszett,
az a prológus, ahol párhuzamosan van ábrázolva a két világ, pontosabban
az akkori Amerika a maga történelmével, és az idegen bolygó, ahol szinte
egyformán történnek a dolgok, csak más környezetben. Ez a rész külön
megér egy misét a képregényben.
Amúgy
pár sablonos dolgot is találunk a füzetben, például a grafika terén,
ahol az űrlények kinézetében nem sok kreativitás vagy újdonság érhető
nyomon, a vezér egy nagydarab zöld lény fémruhában, indokolatlanul
megpakolva láncokkal. Azért már láttunk ilyet nemegyszer, nekem az orkok
is eszembe jutottak a Warhammerből például. Az írásban is akad egy
kisebb baklövés, amikor is az egyik cowboy az idegen fegyvereket úgy
jellemzi a társainak, hogy "some serious hardware". Nem tudom, mennyire
hiteles ez az 1800-as évek amerikájában játszódó sztorihoz, de na.
A
grafikára amúgy nincs panasz, szép képekkel van illusztrálva ez az
erősen közepes sztori. Vannak nagyon jól sikerült jelenetek, szóval arra
tényleg nem lehet rossz szavunk. A képregény amúgy nincs honosítva
sehol, legalábbis én nem tudok róla, szóval marad az angol azoknak, akik
szeretnék elolvasni így kicsivel a film előtt, vagy akár majd utána
(esetleg közbe) is.
Nem
mondom, hogy nem ajánlom elolvasásra ezt a füzetet, csak nem kell sokat
várni tőle, legalábbis én így látom. Aztán lehet lesz, akinek nagyon
bejön majd a cucc, engem meg küld a meleg éghajlatra, mert annyira nem
szálltam el tőle, és persze olyan is, akinek egyáltalán nem fog
tetszeni. Azért a film előtt érdekességként megéri átfutni, hogy
tudjuk, mire számítsunk majd. Nem várom kevésbé a filmet, mert szerintem
egy látványos fun dolog sül majd ki belőle, és a rendező neve is
bizakodásra ad okot. A képregény is azt mutatja, hogy ha jól adaptálják,
akkor egy látványos filmet kapunk, minimális történettel. Majd
meglátjuk.
No comments:
Post a Comment