Arkham Asylum

Ma estére egy elég komoly hangvételű képregénnyel készültem. Egy legendás intézmény a DC univerzumban, ami sok történetnek adott már helyszínt, és van is benne potenciál. Ez a létesítmény az Arkham Elmegyógyintézet, eredeti nevén az Arkham Asylum, és nem mellesleg az egyik, ha nem a kedvenc helyszínem, ami a Batman-sztorikat illeti. Most a '89-ben megjelent grafikus novelláról gépelnék egy pár sort, lássuk mit érdemes tudni róla.

Azzal szeretném kezdeni, hogy a képregény kemény 128 oldalas, ebből mondjuk lejön pár összekötő kép, meg a borító, de összvissz 120 oldal bőven megvan, szóval akad olvasnivaló rendesen. A helyzet azonban az, hogy amint elkezdtem olvasni, az utolsó oldaloig magával rántott, szinte fel sem tűnt, és már vége is. Nálam ez jellemzi a zseniális képregényt, és igen, szerintem itt bőven beszélhetünk erről. Lehet csak friss az élmény, ugyanis nem rég fejeztem be az olvasást, de még simán a hatása alatt vagyok.

Ott kezdődik a történet, hogy Gordon értesítést kap, hogy az Arkham Intézetben igencsak elszabadultak az indulatok. A diliház lakói túszokat ejtettek, és csak akkor hajlandók őket elengedni, ha Batman bemegy közéjük, oda, ahova szerintük igazából való. A denevérembernek nincs más választása, be kell menjen a bolondokházába, hogy kitegye magát az őrültek játékainak. Ki más lenne a vezéregyéniség ebben a buliban, mint Joker, aki a legőrültebb, legjokeresebb figuráját hozza amit mostanában olvastam. De feltűnik még sok ismert ellenfél, aki szintén az asylum lakója, úgy mint Gyilkos Krok, az Őrült Kalapos, vagy akár Harvey Dent vagyis Kétarc, aki egy fura helyzetbe és állapotba került ezúttal. Egy pszichológus ugyanis nagy nyomást gyakorolt a személyiségére. Azt ugye eddig is tudtuk, hogy Dent minden fontosabb döntést egy érme feldobásával hozott meg, vagyis két lehetőség létezett. Na most ez a doktornő elvette az érmét Kétarctól, és adott neki egy kockát, ami mindjárt 6 lehetőséget jelent egy-egy döntésnél. Ezt a kockát később tarotkártyára cserélte, így jóval több a lehetséges opciók száma. Dent ebbe annyira belezakkant, hogy már egy olyan egyszerű döntést sem tud simán meghozni, mint a vécére menés. Ez a része a történetnek nagyon tetszett nekem, kifejezetten érdekes volt ez a döntési lehetőségek növelése, és az abba való beleőrülés. És ez még csak egy dolog azon sokból, ami Batmanre vár az intézet falain belül, ahol lassan ő is kezd olyan állapotba kerülni, mint az ott lakó betegek, kezd kitörni belőle is az őrült, az én állam meg esik le, hogy ez milyen jól el van mesélve, és szépen fel van építve.

Egy másik történetszál is van a képregényben, ahol betekintést nyerünk Amadeus Arkham naplójába, és tanúi lehetünk az ő folyamatos megőrülésének is, aminek az általa létrehozott elmegyógyintézet az oka. Egyszóval két karakter lépcsőzetesen tálalt megőrülése a lényeg ebben a képregényben.

A nagyszerű történethez hihetetlenül hangulatos képi világ társul. Az oldalak ugyanis festmények, és nagyon jól tükrözik a diliház által sugárzott őrült atmoszférát, talán ez is rátesz arra, hogy ekkora élmény elolvasni ezt a képregényt.

Én tényleg csak ajánlani tudom ezt a könyvet azoknak, akik hozzám hasonlóan szeretik az Arkhamos történeteket, vagy szeretnék látni Jokert, amint a legtöbbet hozza ki magából, egyszerűen szuperül megírt szerepe van itt. A rendíthetetlen hős lassú, lépcsőzetes megőrülése pedig az egészben a lényeg. Még a Viharsziget(Shutter island) c. film is eszembe jutott néha, ami szintén hatalmas pozitívum, mert az a film is eszméletlen jó.

Másik hatalmas pozitívum és élményfokozó a füzet elején és végén található idézet az Alice csodaországban c. könyvből, ami tökéletesen beillik ebbe a helyzetbe, amiről ez a graphic novel szól.