Teenage Mutant Ninja Turtles #5

A múltkor került bemutatásra a TMNT micro series első része, amiben Raphael kapta a főszerepet. Most azonban folytatjuk a fővonalat, itt az ötödik rész. Már a Raphael one-shotnál is mondtam, de itt is szólok, ez a cikk spoileres lehet azoknak, akik nem olvasták az eddigi számokat, szóval saját felelősségre, kedves olvasók.

Az előző szám végén a teknőcök megtalálták elveszett testvérüket, Raphaelt. Ezt a fontos történést követően egy kicsit lazább számot kapunk, ami nem igazán viszi előre a cselekményt, viszont pár érdekes információval szolgál, illetve a füzet nagy részében megint flashbackelünk, mert anélkül már gyanús lenne, hogy ugyanazt a sorozatot olvassuk-e még. Persze nincs gond a flashbackkel, érdekes dolgok derülnek ki belőle, de itt tényleg nagyon rámennek ezekre. Jelen füzetben Szecska mester múltjáról lesz szó, annyira a múltjáról, hogy még emberi alakban szerepel. Ez persze a régi olvasóknak és rajongóknak nem idegen, hiszen már a 90-es évekbeli sorozatban is szerepelt Hamato Yoshi ( későbbi Szecska) és Oroku Saki (későbbi Zúzó) konfliktusokkal teletűzdelt közös múltja. Most ugyanazt a mesét kapjuk csak kicsit más köntösben, ami szintén védjegyévé vált a sorozatnak, és a változtatások itt is jól működnek, meg fogjátok látni. Ez a rész leginkább a családról szól, ha egy szóban kellene jellemeznem, és ez már csak azért is van így, mert a történet szerint karácsony van teknőséknél. Ha visszaemlékezünk gyerekkorunkra, nem is volt annál jobb, mint amikor egy rajzfilmnek elkaptuk a karácsonyi epizódját, legyen szó Tom és Jerryről, Dexter laboratóriumáról, vagy bármi másról. Szerintem nem voltam/vagyok ezzel egyedül, azoknak a részeknek különleges hangulatuk volt, és így van ez ebben a füzetben is. Igaz, hogy azóta kicsit felnőttünk, de attól még átjöhet ez a nosztalgikus, „kedvenc hőseim is karácsonyoznak” –hangulat.

Másik dolog, amivel nálam helyrehozta minden bűnét a sorozat, a teknősök most visszakapják a saját kendőiket, a különböző színűt. Hurrá, és ezzel meg is van magyarázva, hogy a Raphael one-shotban már miért abban szerepelnek, hisz az a füzet az ötödik rész után játszódik. Ja, és az is meg lett magyarázva, hogy eddig miért volt mindenki pirosban, és így már szép a dolog, meg van bocsátva.

 A grafika nem változott, szóval akinek eddig az nem tetszett, annak ezután se fog, de szerintem meg lehet szokni.

Aztán a folytatás már ígér pár érdekes dolgot, például szerintem nem hiába lett a fővonalba is bevezetve Zúzó története, szerintem a közeljövőben számíthatunk rá is. Én mindenesetre várom, ahogy a folytatást is, hiszen továbbra is az egyik kedvenc sorozatom ez itt.