Genzo:
Amíg én szüneteltetem az írást, addig Benya mutat be nektek egy képregényt. Ismét egy Grimm Tündérmesék történetet választott. Miután Piroska és a farkas meséjét
ismertette veletek, most egy másik ismert mesehős kalandja jön soron,
természetesen nem a megszokott formájában. Tessék akkor figyelni a
mesére:
Benya:
A Grimm Tündérmesék sorozat 2. száma
2005 novemberében jelent meg, 5 hónappal az 1. szám után. Az kérdéses,
hogy miért késett ennyit, vagy hogy miért törték eddig a fejüket a
következő füzeten a Zenescope Entertainment-nél. A sorozat egy szintén klasszikus, és híres Grimm-mesét mutat be nekünk most is, mégpedig a Hamupipőkét (Cinderella), amiből már készült mese, film, színdarab, opera, rajzfilm, és most belép a sorba a képregény is.
A
borítót megintcsak nem ugyanaz a rajzoló követte el, aki a füzetet is
jegyzi, fő a változatosság. Ehhez a számhoz is olyan 4-5 különféle
borító készült, és mindegyik elég ötletes lett. A képregény rajzolója
most nem más, mint Aluisio De Souza, akinek a rajzai nem annyira
tetszetősek, az ő rajzai egyértelműen gyengébbek, mint az első számban
lévők. Kivéve azt a jelenetet, amikor a varjúk megtámadják Hamupipőke
anyját és mostohanővéreit. Az ilyen mozgalmasabb részeket feltűnően
jobban élvezi ez a rajzoló is, sokkal jobbra sikerült ez az egy rész,
mint a többi rajza. Az történet írói ezúttal is Joe Tyler és Ralph Tedesco. A színekért pedig Josh Ravello
a felelős, aki jól végezte a munkáját a változatos, és szép színekkel.
Szinte végig világos, ragyogó színekkel operál, de vannak sötétebb
részek is, amik teljesen az ellentétei a többinek. Például a már
említett varjú támadása, vagy amikor a pincébe zárva Hamupipőkénél
megjelennek a különféle szellemek.
A
sztori ismét a mostani korban kezdődik, a főszerepben egy gimnazista
lány van, aki be akar lépni egy klubba, ahova csupa szép lányokat
vesznek föl. Arról, hogy mi is ez a klub, nem esik több szó. De mivel ő
nem egy nagy szépség, elutasítják, és sírva rohan ki az épületből.
Miután kicsit lenyugodott, bemegy egy előadásra, aminek a témája, hogy a
régi Grimm-mesék igazából sokkal baljósabbak, rémisztőbbek a közismert változatoknál.
Példaképp pedig felolvasnak egy mesét, mégpedig a Hamupipőkét. Mint a
már közismert változat, ez is úgy kezdődik hogy egy lány a
mostohanővérei és anyja elnyomásában él, vele végeztetnek el minden
munkát a ház körül és a házban. Szóval egy cselédnek tekintik, a
legkisebb hibákért veszekednek vele, Hamupipőke nem érti hogy az apja
miért hagyta magára velük. Épp aznap este rendez meg a herceg egy bált,
ahol meg akarja találni feleségét és álmai nőjét egyben. A
mostohanővérek el is kezdenek készülődni, de amikor Hamupipőke is
szeretne elmenni, bezárják egy sötét pincébe. Ebben a pincében azonban
nem csak Ő, hanem néhány szellem is van, akik nem hagyják békén.
Hamupipőke azt mondja, bármit megtesz hogy hagyják abba. Ekkor az egyik
emberi alakot ölt, és egyezséget ajánl neki. Élete végéig tartó
boldogságot kaphat Hamupipőke, ha eladja a lelkét...
Az
egyezség megkötése után Hamupipőke elmegy a bálba, a herceg is
felfedezi, de mivel éjfél előtt haza kell mennie, hirtelen szem elől
vesztik. De a cipellőjét otthagyja, és ennek segítségével a herceg fel
is kutatja. A bosszú sem maradhat el, a sok megaláztatásért, amit a
szellem biztosít is. A mese vége után azonban még mindig lesz
meglepetés, de azt már nem lövöm le. Azért szerethetőek ezek az
egyrészes történetek, mert mindig izgalmas, érdekes, olykor felnőttes és
élvezhető a sztori. Aki kedvet kapott hogy elolvassa, ugyanúgy mint az
elsőt, ezt is a HZs-n találja meg.
No comments:
Post a Comment