Maszk 01.

A Facebookos olvasótáborom felfigyelhetett arra, hogy tegnap kiposztoltam a 90'-es évekbeli Maszk rajzfilmsorozat főcímét. Ez egyféle kedvcsináló, hangulatteremtő volt a mai frissítéshez, ami a 98-ban indult képregénysorozat első számával foglalkozik.

Stanley Ipkiss kalandjait a folyóban talált ősi maszkkal nem csak a rajzfilmsorozatban követhettük végig, hanem egy élőszereplős filmben is ugyebár, ahol Jim Carrey hozta a figurát úgy, mintha elejétől fogva rá lett volna írva a sárga öltönyös humorzsák karaktere. Tudom, hogy volt később még egy film, de azt én inkább kitörölném az emlékezetemből is, nem tudom, ti hogy viszonyultok hozzá. A Maszk karakterét mindenesetre hatalmas nosztalgiafelhők veszik körül azok szemében, akiknek a gyerekkorát tette szebbé és viccesebbé a sorozat egy-egy epizódja vagy a film sokadik megtekintése. Nosztalgiázni pedig szeretek, így bármilyen médiumon keresztül mesélődjön is el az egyik kedvenc "trollom" története, abszolút vevő vagyok rá. Ha az a médium épp a képregény, akkor még írok is róla.

A '98-ban indult Adventures of the Mask sorozat nyilván sokat merít a rajzfilmből, viszont nem adaptálja 100%-ban, ha hihetünk az írásoknak. Az igazság az, hogy nem ismerném fel a teljes egyezést a rajzfilmmel, mivel nagyon, de tényleg nagyon régen láttam. Viszont pár jelenet visszaköszön a képregényben, amire konkrétan emlékszek kiskoromból, sőt, a főcímben is szerepel, ezeket jó volt újra felidézni. Illetve a már jól ismert és talán elfeledett karakterek felbukkanása lehet még kellemes az olvasóknak, hiszen már az első számban szinte mindenki feltűnik, aki számított a rajzfilmben. Kellaway hadnagy, Mrs. Peenman, Pretorius a főgenya, Walter a melák, csak hogy egy párat soroljak. A történet pedig nyúlfarknyi, Pretorius magának akarja a maszkot, hogy aztán világuralomra törhessen zöld fejjel, ezért elküldi Waltert, hogy szerezze meg. Azonban nem olyan könnyű a Maszk maszkját levenni. 

Persze ezen a szálon kívül is vannak még események, de ezek nem igazán fontosak, csak Stanley szokásos vívódása, hogy soha többet nem veszi fel a maszkot, a rendőr szaglászása a titokzatos zöld maszkos után, ilyesmik. Ami ezt a képregényt eladja mai fejjel, az a nosztalgiafaktora. Meg persze az, hogy a Maszk karaktere remek, és nem is kell neki bődületes sztori ahhoz, hogy lekösse és szórakoztassa a népet. Elég, ha panelenként más jelmezben van, és pár egysoros marhaság kíséretében a rosszfiúk fejére húzza az alsógatyájukat, és mi már nem panaszkodunk, mert lejön az oldalakról a régi hangulat, amire a rajzfilmes grafika is rátesz.

Összességében tehát, ha régen szeretted ezeket a történeteket, és most sem hagynak hidegen, akkor kellemes olvasmány ez a képregény, ami mellesleg Magyarországon is megjelent anno. Ha viszont eddig kimaradt az életedből ez a világ, akkor csak ajánlani tudom, talán előbb pár részt a rajzfilmből, és aztán ezt a képregényt. Ja, és a filmmel sem jársz rosszul, ha esetleg még nem láttad. Nincs ezen mit tovább mesélni, ssssssssmokin'!