Genzo:
Ma ismét Amondin
mutat be nektek egy képregényt. Mivel a szavazás szerint lenne igény a
fantasyra is, én pedig nem vagyok nagyon a témában, a fantasy műfaj
eléggé az érdeklődési körömön kívül esett, ezért megkértem Amondint, az
ezer éves mannaszívó kard hordozóját, hogy szállítson nektek valamit a
műfajból. Jó ötlet volt, sokkal jobban mutatja be a Dragonlance
képregényt, mint én, ő kicsit jártasabb az orkok, elfek és a többi lény
világában. Íme tehát a cikk, mielőtt háborúba mentek az entekkel,
olvassátok el, jó szórakozást.
Amondin:
Mint
az a szavazásból kiderült vannak olyanok, akik szeretnének
Scifi-Fantasy képregényekről kritikát. Nos, a mai egy fantasy lesz.
A fantasy műfaj egyik sajátossága, hogy a történet, amit elmesél egy külön világban, játszódik, és általában az embereken kívül még jó pár faj szerepel benne.
Ez alól a mai képregény sem kivétel. Amit tudni illik erről a képregényről az, az, hogy ez egy könyvnek a képregényváltozata. A Dragonlance egy nagyon sok kötetből álló regényfolyam, és ha nem tévedek, akkor ez volt az első könyv, amit kiadtak. De lehet, hogy tévedek, ha ez a helyzet, akkor majd valaki kijavít.
De vissza a képregényhez. Ez teljes mértékben a regényt követi soron, és ennek nem egy, hanem nyolc főszereplője van. Ez a történet Krinn földjén játszódik, ahol az emberek már régen elfordultak a régi isteneiktől, és újakat kezdtek imádni. Ennek következtében az istenek egy meteor záport zúdítottak Krinn-re, és ezt a katasztrófát a későbbiekben Összeomlás néven nevezték. Az Összeomlás következményeképpen volt tenger, ami eltűnt, és a helyébe máshol keletkezett egy tenger. Ez azonban csak ahhoz vezetett, hogy az emberek még inkább eltávolodtak az isteneiktől.
Voltak azonban még valakik, akik szerették volna megtudni, hogy mi történt valójában. Ők heten megegyeztek abban, hogy öt évre szétválnak, és bejárják a világot, hogy megtudják az igazat. Megesküdtek, hogy öt év múlva visszatérnek Vigaszba, hogy újra találkozzanak, és elmeséljék mire jutottak. Ők heten, pedig nem mások, mint:
Félelf Tanis: Ő a csapatuk vezetője. Már a nevéből is kiderül, hogy félig ember, és félig elf. A származása miatt, pedig sokszor kitagadott volt. Hogy idézzek a könyvből: „Az emberek szemében félig elf, az elfek szemében, pedig félig ember.” Tehát egyik faj sem kedveli igazán.
Fényeskardú Strurm: Solamnia lovagja, akinek egyetlen egy célja van, ami még az életénél is fontosabb, mégpedig, hogy visszaállítsa a lovagság becsületét. Az Összeomlás után ugyanis a lovagokat mindenki megvetette.
Tűzkovács Kova: Egy öreg törpe, és Tanis legjobb barátja. Egy régi eset miatt fél újra csónakba ülni, és számára a hajók is egyenértékűek a csónakokkal.
Raistlin: A társaság legfurcsább, és legtitokzatosabb tagja. Ő egy mágus, aki bár törékeny testalkatú, és az egészségi állapota sem mondhatni a legjobbnak igen nagy hatalommal rendelkezik. Gyakorlatilag senki sem bízik meg benne az ikertestvérén Caramonon kívül.
Caramon: Raistlin ikertestvére, és tökéletes ellentéte. Míg testvére törékeny felépítésű, addig Caramon hatalmas termetű, és a kardforgatásban jeleskedik. Életét is képes lenne odaadni a testvéréért, mert ő az egyetlen, aki fontos számára, és az egyetlen, akitől fél.
És végezetül Tasslehoff Fúróláb: Az első reakcióm a karakterére az volt, hogy milyen idétlen neve van. De bármennyire is furcsa a neve nagyon szerethető karakter. Ő egy surranó, és a surranókról azt kell tudni, hogy olyan kicsik, mint a törpék, igen fürgék, és nem ismernek félelmet. Ennélfogva mindig magukkal hozzák a bajt. Ja, és a tolvajlás nagymesterei. Tasslehoff zsákja tele van olyan dolgokkal, amik nem az ő tulajdonát képezik, de mindig talál valami magyarázatot arra, hogy hogyan kerültek azok a zsákjába. Ilyeneket szokott mondani, hogy: „Ott hevert az asztalon, és nem volt szívem otthagyni”, vagy „Esküszöm beleesett a kezembe” de az abszolút kedvenc: „Jobb lesz, ha elveszem ezt, még a végén jönne valami tolvaj, és ellopná”. Szóval én nagyon megszerettem a karakterét.
Ez eddig ugye hat. Van még valaki, de róla nem tudok írni, mert az első részben nem tűnik fel konkrétan, csak a későbbiekben.
Szóval ők hatan visszatérnek szülővárosukba, Vigaszba, hogy megosszák a tapasztalataikat, amit az alatt, az öt év alatt szereztek, de nem abba a városba tértek vissza, amit ismertek. A várost goblinok járták, és mindük érezte, hogy valami készülőben van. Valami rossz.
A történet akkor veszi kezdetét igazán, amikor betér az Otthon fogadóba két síkföldi „barbár” Aranyhold, a Főnök Lánya, és Zúgószél a jegyese. ( és velük együtt lesznek meg nyolcan) Aranyhold egy kék kristálypálcát vitt a kezében, amit a goblinok nagyon meg akartak szerezni. A sors úgy hozta, hogy útjaik kereszteződtek a társaságéval, és közösen menekültek el Vigaszból. Mint az később kiderül a két síkföldi, sem tud sokkal többet a kék pálcáról csak azt, hogy gyógyító hatása van. Ugyanis nem sokkal a történet kezdete előtt jutott Zúgószél a birtokába. Mivel a goblinok nagyon akarják a pálcát kénytelenek, lesznek elmenekülni a városból, és útjuk során összeakadnak a sárkányfattyakkal, akik hüllőszerű lények, és Krinn meghódítását tervezik. És nem csak tervezik, hanem a sárkányok segítségével végre is hajtják. Legalábbis Krinn egy részét meghódították.
Ilyenformán a társaság sehol sem tudja magát biztonságban érezni. Csak azt tudják, hogy a kék kristálypálca nagyon kell a sárkány nagyuraknak (ők a goblinok, és sárkányfattyak feljebbvalói) Végül a sors szavára elhatározzák, hogy elmennek Xak Tsaroth romvárosába, ugyanis Zúgószél ott szerezte meg a kék kristálypálcát, így logikus, ha meg akarnak róla többet tudni, akkor ott kell keresniük a válaszok után. Abban a városban, ahol fekete szárnyakon röpköd a halál.
A fantasy műfaj egyik sajátossága, hogy a történet, amit elmesél egy külön világban, játszódik, és általában az embereken kívül még jó pár faj szerepel benne.
Ez alól a mai képregény sem kivétel. Amit tudni illik erről a képregényről az, az, hogy ez egy könyvnek a képregényváltozata. A Dragonlance egy nagyon sok kötetből álló regényfolyam, és ha nem tévedek, akkor ez volt az első könyv, amit kiadtak. De lehet, hogy tévedek, ha ez a helyzet, akkor majd valaki kijavít.
De vissza a képregényhez. Ez teljes mértékben a regényt követi soron, és ennek nem egy, hanem nyolc főszereplője van. Ez a történet Krinn földjén játszódik, ahol az emberek már régen elfordultak a régi isteneiktől, és újakat kezdtek imádni. Ennek következtében az istenek egy meteor záport zúdítottak Krinn-re, és ezt a katasztrófát a későbbiekben Összeomlás néven nevezték. Az Összeomlás következményeképpen volt tenger, ami eltűnt, és a helyébe máshol keletkezett egy tenger. Ez azonban csak ahhoz vezetett, hogy az emberek még inkább eltávolodtak az isteneiktől.
Voltak azonban még valakik, akik szerették volna megtudni, hogy mi történt valójában. Ők heten megegyeztek abban, hogy öt évre szétválnak, és bejárják a világot, hogy megtudják az igazat. Megesküdtek, hogy öt év múlva visszatérnek Vigaszba, hogy újra találkozzanak, és elmeséljék mire jutottak. Ők heten, pedig nem mások, mint:
Félelf Tanis: Ő a csapatuk vezetője. Már a nevéből is kiderül, hogy félig ember, és félig elf. A származása miatt, pedig sokszor kitagadott volt. Hogy idézzek a könyvből: „Az emberek szemében félig elf, az elfek szemében, pedig félig ember.” Tehát egyik faj sem kedveli igazán.
Fényeskardú Strurm: Solamnia lovagja, akinek egyetlen egy célja van, ami még az életénél is fontosabb, mégpedig, hogy visszaállítsa a lovagság becsületét. Az Összeomlás után ugyanis a lovagokat mindenki megvetette.
Tűzkovács Kova: Egy öreg törpe, és Tanis legjobb barátja. Egy régi eset miatt fél újra csónakba ülni, és számára a hajók is egyenértékűek a csónakokkal.
Raistlin: A társaság legfurcsább, és legtitokzatosabb tagja. Ő egy mágus, aki bár törékeny testalkatú, és az egészségi állapota sem mondhatni a legjobbnak igen nagy hatalommal rendelkezik. Gyakorlatilag senki sem bízik meg benne az ikertestvérén Caramonon kívül.
Caramon: Raistlin ikertestvére, és tökéletes ellentéte. Míg testvére törékeny felépítésű, addig Caramon hatalmas termetű, és a kardforgatásban jeleskedik. Életét is képes lenne odaadni a testvéréért, mert ő az egyetlen, aki fontos számára, és az egyetlen, akitől fél.
És végezetül Tasslehoff Fúróláb: Az első reakcióm a karakterére az volt, hogy milyen idétlen neve van. De bármennyire is furcsa a neve nagyon szerethető karakter. Ő egy surranó, és a surranókról azt kell tudni, hogy olyan kicsik, mint a törpék, igen fürgék, és nem ismernek félelmet. Ennélfogva mindig magukkal hozzák a bajt. Ja, és a tolvajlás nagymesterei. Tasslehoff zsákja tele van olyan dolgokkal, amik nem az ő tulajdonát képezik, de mindig talál valami magyarázatot arra, hogy hogyan kerültek azok a zsákjába. Ilyeneket szokott mondani, hogy: „Ott hevert az asztalon, és nem volt szívem otthagyni”, vagy „Esküszöm beleesett a kezembe” de az abszolút kedvenc: „Jobb lesz, ha elveszem ezt, még a végén jönne valami tolvaj, és ellopná”. Szóval én nagyon megszerettem a karakterét.
Ez eddig ugye hat. Van még valaki, de róla nem tudok írni, mert az első részben nem tűnik fel konkrétan, csak a későbbiekben.
Szóval ők hatan visszatérnek szülővárosukba, Vigaszba, hogy megosszák a tapasztalataikat, amit az alatt, az öt év alatt szereztek, de nem abba a városba tértek vissza, amit ismertek. A várost goblinok járták, és mindük érezte, hogy valami készülőben van. Valami rossz.
A történet akkor veszi kezdetét igazán, amikor betér az Otthon fogadóba két síkföldi „barbár” Aranyhold, a Főnök Lánya, és Zúgószél a jegyese. ( és velük együtt lesznek meg nyolcan) Aranyhold egy kék kristálypálcát vitt a kezében, amit a goblinok nagyon meg akartak szerezni. A sors úgy hozta, hogy útjaik kereszteződtek a társaságéval, és közösen menekültek el Vigaszból. Mint az később kiderül a két síkföldi, sem tud sokkal többet a kék pálcáról csak azt, hogy gyógyító hatása van. Ugyanis nem sokkal a történet kezdete előtt jutott Zúgószél a birtokába. Mivel a goblinok nagyon akarják a pálcát kénytelenek, lesznek elmenekülni a városból, és útjuk során összeakadnak a sárkányfattyakkal, akik hüllőszerű lények, és Krinn meghódítását tervezik. És nem csak tervezik, hanem a sárkányok segítségével végre is hajtják. Legalábbis Krinn egy részét meghódították.
Ilyenformán a társaság sehol sem tudja magát biztonságban érezni. Csak azt tudják, hogy a kék kristálypálca nagyon kell a sárkány nagyuraknak (ők a goblinok, és sárkányfattyak feljebbvalói) Végül a sors szavára elhatározzák, hogy elmennek Xak Tsaroth romvárosába, ugyanis Zúgószél ott szerezte meg a kék kristálypálcát, így logikus, ha meg akarnak róla többet tudni, akkor ott kell keresniük a válaszok után. Abban a városban, ahol fekete szárnyakon röpköd a halál.
Kezdetnek ennyi lenne. Persze kihagytam még egy pár dolgot a történet kezdetéből, de ezek egyrészt már kicsit spoileresek lennének, másrészt, pedig bonyolult lenne mindent leírni úgy, hogy még érthető legyen. Legyen elég annyi, hogy a történet során találkozhatunk: elfekkel, unikornissal, egy szórakozott mágussal, mocsári törpékkel, sárkányokkal, és természetesen holtakkal is, és még sok más lénnyel.
A rajzok szerintem egész jóra sikerültek nekem kifejezetten tetszettek. Akinek felkeltettem az érdeklődését a képregény iránt annak irány a Hálózsák, és ott megtaláljátok. Ám, ha adhatok egy tanácsot előbb ajánlatos lenne a könyvet elolvasni. Ugyan a képregény nagyon szépen visszaadja a könyvet, de sajnos mindent nem tudott megőrizni a regény hangulatából, és történetéből. De természetesen ez csak egy tanács, hogy mit olvastok el előbb az rajtatok áll.
A Hálózsákon egyelőre még csak az első kötet képregény változata van fent, de hamarosan fog jönni a következő is. Addig is olvassátok el, és bíztassátok Aldariont a folytatásra.
Innentől pedig az oldal tulajdonosáé a szó.
Genzo:
Köszönet
Amondinnak a cikkért, remélem tetszett nektek, kedves fantasy rajongók.
Lehet én is bepróbálom majd ezt a képregényt, bár mint mondtam, nem
csapott meg a sárkányok tüzes lehellete túlzottan. De semmi bajom amúgy a
műfajjal, ezt leszögezem, mielőtt nekem dobjátok azokat a köveket. Úgy
is fogalmazhatnék, hogy nekem az Egy Gyűrű az nem ez, hanem ez, és ő a gyűrűhordozó nálam. De remélem felkeltette Amondin az érdeklődéseteket a cucc iránt, mondom, még lehet én is belenézek.
No comments:
Post a Comment