Wednesday, May 15, 2013

Csodálatos Pókember Pack (2001-2002)




Egy kis megszokott csúszással, de itt az új cikk, ami most engesztelésül kicsit hosszabb és több mindenről szól. Ha emlékeztek, még régen elkezdtem bemutatni a magyarul megjelent Csodálatos Pókember (Ultimate Spiderman) sorozat bemutatását, akkor egy cikkben öt számot mutattam be, ami nem sok újdonsággal szolgált, túl kellett esni rajta. Most ezt a sorozatot folytatom tovább, de arra gondoltam, egy cikkben több füzetet mutatok be, mégpedig történetenként elválasztva. Folytatjuk a 06. résztől az ismertetést, és ebben a cikkben elhaladunk 14-ig, addig pedig történetenként ejtek pár sort a füzetekről. A továbbiakban tehát a csudálatos paukembör kalandjai ezzel-azzal.


Csodálatos Pókember 06-08


 
Folytatódik az a történet, ami az első öt számban elkezdődött, és valamelyest le is zárul, szóval amikor írtam az előző cikket, bevehettem volna még ezt a három füzetet a buliba, de most ez van. Ebben a három füzetben már megkapjuk Ben bácsi halálát, Peter rádöbbenését arra, hogy mi jár a nagy erővel (háromra mondjátok egyszerre, egy kettő három...), elkészül a pókháló, és a Zöld Manó is felüti a fejét. Miután leégeti saját házát, megöli a feleségét és majdnem a fiát is, az öreg Osborn elindul az iskolába, hogy megölje Harryt, vagy Petert, vagy mindkettőt, nem tudni. Persze a csudapók közbelép, és az egész harcot végig poénkodja, ami jó is, ezért is szereti mindenki ezt a figurát. Később Harry bedobja a közösbe, hogy ez a nagy csúnya zöld valami tulajdonképpen az apja, és... ennyi. Ez a három füzet sem ad sokat, de legalább pörgős és vicces, és mind a kettőt Pókembernek köszönhetjük.

Csodálatos Pókember 09-13


 
Végre kicsit jobban eltértünk a Tobey-filmtől, és belecsöppentünk egy olyan világba, ami számomra igen kedves. A gengszterek és a szervezett bűnözés világáról van szó, ami itt most nagy szerepet kap az én legnagyobb örömömre, és biztos nem csak. A főellenség a képen is látható Kingpin (Vezér), de feltűnik Elektro is, hogy megkeserítse Peterünk életét, akinek amúgy is van baja a magánéletében, ugyanis a hősködés mellett nem igazán jut ideje az egyedül maradt May nénivel- vagy épp MJ-vel lenni. Emellett pedig állást is kap a Daily Buglenél, mint honlaptervező. Zajlik tehát az élet, nincs panaszra ok a sorozat pörgését illetően. És ezúttal másra sincs panaszom, egész jó történet ez, bár lehet elfogult vagyok az alvilági gengszteres szál miatt. De történnek itt izgalmas dolgok ebben az öt füzetben, szóval ezt már megéri átfutni, ha eddig nem történt meg. Essetek túl az első 8 részen, és itt vár titeket a királyság. Nem győztelek meg? Oké, Vezér leveszi Pókemberről a maszkot, ráhúzza egy embere fejére, akit megöl és a folyóba dob. Most jobb? Amúgy a maszklevétel a Garfieldes Pókember filmben nem lett volna nagy cucc, valahogy a kölyök jobban féltette a frizuráját, mint a személyazonosságát, folyton maszk nélkül küldte. Na de ez nem igazán tartozik ide, olvassátok el ezt az ötrészest, mondom, jó.


 Csodálatos Pókember 14.

 
Ezzel a füzettel zárom a mai csomagot, hiszen ezután egy új ellenfél üti fel a fejét, ez pedig egy laza összekötő szám még előtte. Azonban ez nem azt jelenti, hogy nem történik benne semmi, sőt, elég fontos esemény zajlik le ebben a füzetben. Peter Parker ugyanis bevallja Mary Jane-nek, hogy ő a Pókember. Ezzel hatalmas bizalmat szavaz meg a lánynak, és ez már elég is ahhoz, hogy levegye őt a lábáról, így a friendzoneból pár oldal alatt előléptetés lesz, majd May néni bekavar, mert arra gyanakszik, hogy a két fiatal olyasmit csinál a szobában, amitől a képregény elvesztené fiatal olvasótáborát.
Ez a füzet is mutatja, miért olyan népszerű a Pókember, és miben más a többi hőshöz képest. Olyan magánéleti gondokkal küzd, és olyasmiken megy át, amiken mi is túlestünk fiatalon. Suli, munkahely, az első barátnő, ilyesmi. Ezekkel könnyebben azonosulunk, mint egy milliárdossal, akinek az alkoholizmusa legalább akkora ellensége, mint a körülötte hemzsegő gonoszok. Persze, ezzel nem azt mondom, hogy a többi hős nem jó, hogy is mondanám azt. Csak azt mondom, hogy Peter Parker valahol a mi fiatal énünk jelképe, leszámítva a radioaktív pókot meg a maffiát meg a szupergonoszokat, ezért áll hozzánk közelebb. Ez a füzet is bőven olvasható, nem lehet kihagyni a folytatás miatt, hiszen egész nagy lépés az, hogy már nem csak Peter tud a saját titkáról.

Ez volt a pókpack mára, remélem tetszett nektek, most pedig nyomás olvasni, vagy újraolvasni ezeket a történeteket.

1 comment:

  1. I am very happy to discover your post as it will become on top in my collection of favorite blogs to visit.
    scott rosenberg

    ReplyDelete