Mivel elsősorban képregényes cikkekért jöttök ide rögtön itt is a Dredd sorozat következő része kivételesen szombaton!
A
bevezető öles betűvel hirdette az igét: ez az első JD crossover, a
legnagyobb saga amit láttam(unk)3 milliárd halott ésatöbbi. Így
várakozással tekintve kezdtem el olvasni a történetet, noha amit már az
első oldalak után megállapítottam a rajzok az én szám ízének
förtelmesek, ami pedig utána következett az nekem is az ítélet napja
volt…
Dredd
egy csapatnyi kadéttal a Cursed Earth-en egy bányászállomás
elhallgatását vizsgálja ki, mondván hogy jóha szokják a szabad levegőt,
itt biztos nem lesz zűr…de lett. Hamarosan ellepik a környéket a zombik,
akiket egy a nem túl távoli jövőből 2178-ból (Dreddnél 2114-et írunk)
idepofátlankodott 100-as szintű nekromanta, Sabbat hívott elő a földből.
Igen a föld tele van hullával frissel-kevésbé frissel, mindenhol, így
ez nem erőlteti meg magát gonoszunk, akit legfinomabb jelzőkkel is csak
egy ripacsnak tudok titulálni, olyan gyomorforgató szereplő… Maga a
zombi ötlettel nem lett volna még bajom, de Garth Ennis talán jobban
átgondolhatta volna a IV. Világháború utáni világ és a zombik
összecsapását, mert így az ellenség a vicc kategóriáján kívül nehéz
máshová sorolni…
Bárhogy
is Dreddék hősiesen ritkítják az élőhalottakat, de a muníció fogytán,
és kiderül, hogy az erősítés sem jön, mert a zombik elkezdtek totyorogni
Mega-City I nyugati falánál és ott van szükség a segítő kezekre, így
főszereplőnk kénytelen-kelletlen saját magának kell utat vágnia vissza a
városba, miközben 1-2 kadétot elveszít, bár ez bennünket nem fog tudni
meghatni…
A
MC I-ben nagy az ijedtség! A zombik csakúgy jönnek és jönnek ,miközben
az elméletileg egész magas, ám itt ábrázolva jóval alacsonyabb
városfalról a bíróink elszántan puffogtatják őket kézifegyvereikkel,
majd mikor a történet megengedi nekik, hogy szintet lépjenek
shotgunnal…kiderül, hogy az egész világ hasonló cipőben jár, olyan sok a
zombi, hogy félő, hogy elfog fogyni a muníció. (Egy tömegpusztításban
nagy gyakorlatot szerzett világ, most tanácstalanul áll a jelentős
mennyiségű zombi eliminációjának problémája előtt)
Közben
Hondo City-be(Japán) megérkezik a szintén 2000AD-s Strontium Dog
sorozatból ismert Johnny Alpha (mutáns fejvadász a jövőben), hogy
elkapja Sabbat-ot, aki elvileg arrafelé érkezett meg maga is. A helyi
bírók természetesen ellenségnek hiszik, és megy a pofozkodás, és a
„ellenség vagy-de nem vagyok-de igen-de nem" szintű társalgás, aminek
némi zombiveszedelem vet véget, ami alatt kiderül, hogy Johnny nem is
olyan rossz cimbora…
Ez
a röpke párhuzamos szál, hamar beolvad Dreddébe, és onnantól
ténylegesen lineáris az egész nehogy megterheljen bennünket a túlontúl
sok szál.
Mega-city
I.ben ezalatt az írónak Garth Ennis-nek (és a rajzolóknak) köszönhetően
a várost övező atombomba-mutánsseregálló batár falak tovább
zsugorodnak, és felfedik egy szörnyű összeesküvés gyanúját az azt építő
cégek berkeiben, mert nem általanak le is omlani a hihetetlen
körömtámadásokra képes zombik csapásai alatt. Némi közelharc kezdődik,
csakhogy ilyen is legyen. De a bírák továbbra sincsenek a helyzet
magaslatán…(sőt néha nagyon úgy tűnik, hogy annál is mélyebbre kerültek,
mint gondolnánk).
Noha
nagynehezen rájönnek, hogy napalmmal lehet repcsiről bombázni,és a
riot-foam tökéletesen megteszi falazó-habarcsnak ez már nemigen segít
rajtuk, ezért a főbírónk úgy dönt Dreddestül mennek Hondo City-be, ahol
személyesen megtárgyalhatják a világ többi részével, hogy lehetne úrrá
lenni a helyzeten. Ezt a lépést 3 dologgal magyarázható: 1 Hondo
City-nek vannak batár hangágyúi, ami szépen eltakarította a zombikat
(bár áramszünetet okoz) tehát viszonylag biztonságos 2 Ennis rájött,
hogy lassan félidőhöz közeledve nem történt semmi, ami ezt a történetet
eposzi szintre emelné, így elkell bele egy csomó vendégszereplő pl. más
városok bírói pl. Joyce (Emerald Isle), Bruce (Oz). 3 A zombiírtástól
megfáradva jólesik egy kicsit fánkozgatni a külföldi kollégákkal…
Az
össznépi eszmecserén azonban megjelenik az elpusztíthatatlan Sabbat is,
aki nagyképűen közli, hogy felesleges agyalniuk, nekik kampec lesz, 5
városnak –ezt ők ugyan nem sorolják fel név szerint- (Mega-City II,
South-Am City (Chíle), Brasilia, Sino-City I (Kína), és Jakarta) már
annyi, említett városaink falai ugyanis valószínűleg snittből épültek, a
védői meg teszetosza alakok voltak, hogy ilyen hamar elbuktak. Dredd
pragmatikusan megállapítja, hogy nem kellene hagyni Sabbat-nak, hogy
zombigyárakat alkosson, atomozzák le őket…a hideg kijelentést, tett
követi , és az előre beígért áldozatok száma kipipálva. Dramatikailag
azonban a dolognak semmi jelentősége, nem láttuk az említett városok
hősies küzdelmét, pusztulásukról is 2-3 elmosódott panel tanúskodik, nem
lendít a történeten, igaz, hogy már nem is ront tovább, plusz legalább
valamiért legalább emlékezni fogunk így rá..
Ennek
ellenére egykis győzelmet elkönyvelhetnek, rájönnek, hogy merre
található Sabbat. El is indul sietve a nemzetközi bírókból álló csapat
(szerencsére egyik kedvencem Joyce végülis kimarad a jóból), Hondo City
frissen kifejlesztett harci-páncéljaiban. Igazi hűbelebalázs módjára,
némi atom vagy szőnyegbombázás nélkül pottyintják magukat a többmillió
zombi közé, hogy végre túllegyünk a végső leszámoláson, és a keservesen
kivívott győzelmen, mert hiába a csúcstechnika, ha a zombi 200-at sebez,
és a csapattagok így hullanak mint a legyek…
Összességében
csak annyit lehet még elmondani, hogy ilyen rossz Dredd sztory-t még
nem olvastam (és nem értem, hogy lehetett ekkora marhaságot összehozni,
még azzal együtt is, hogy a Dredd történeteket néha nem kell véresen
komolyan venni) , és a csalódást csak tovább fokozza, hogy lehetőségük
volt, egy igazi az egész Dreddverzumot megmozgató crossovert alkotni…
No comments:
Post a Comment