Teenage Mutant Ninja Turtles #4

Mostanság ezt a sorozatot követem a legnaprakészebben, amint kijön a következő rész, már olvasom is el, és amint lehetőségem van rá, írok róla nektek is. Most épp erről van szó, a múlt hét folyamán megjelent Teenage Mutant Ninja Turtles negyedik száma kerül ma terítékre, továbbra is az IDW kiadónál futó sorozatról van szó. Előre jelzem itt is, hogy aki az előző számot még nem olvasta, az kezdje azzal, mielőtt nekiáll ennek a cikknek, mert talán kicsit élményromboló hatása van, ha nem ismered az eddigi eseményeket. Na csak szóltam előre, mostmár belevághatunk.

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy Casey és Raphael az utcán próbált hősködni, több-kevesebb sikerrel. Azonban aki ilyen veszélyes környéken mászkál, az könnyen belefuthat pár rosszfiúba. Nos, ez jelen esetben is megtörténik, és nem másokba futnak bele a srácok, mint Old Hogba és bandájába.

Épp innen indul a negyedik szám, amikor is elkezdik a szokásos, bunyó előtti beszólogatásokat egymásnak. Ez már csak azért is hasznos ránk, olvasókra nézve, mert egy pár morzsát juttat nekünk a teknősök múltjáról, és arról, hogy ki is ez az Old Hog, és miért ilyen ellenséges.

A másik szálon a három teknős tovább keresi elveszett testvérét, és majd meg kell kapaszkodjatok, amikor olvassátok, mert fény derül egy olyan dologra, amire eddig nem lehetett számítani, legalábbis nem igazán merült fel a fejemben ez a verzió Raphael eltűnésére, de most végre megtudjuk, mi történt, kitisztul a kép, és szerintem megérte várni eddig ezzel az infóval, mert így hatásosabb, mintha egyből elénklökték volna. Akkor csak azt mondtuk volna, hogy „hmm, érdekes”, így azonban „azannya!” lett belőle, ha értitek.

Mindeközben a laboratóriumban, ahol April dolgozott, és betörtek a ninják, Dr. Baxter Stockman és még pár tudós épp a károkat igyekszik felmérni, majd rájönnek, hogy az elveszett mutációs anyagot pótolhatják, csak ehhez meg kell találniuk Szecskát, a kísérleti patkányt, akinek ugye szó szerint a vérében van a cucc. Egyszercsak megjelenik a színen Old Hog, és csak annyit kérdez, hogy élve, vagy holtan kérik a tudós urak a patkányt. Szóval zajlik a királyság rendesen, mi meg rakosgathatjuk össze a füzetben az időrendet, bár nem olyan bonyolult, ez a laboratóriumos szál egy flashback volt,a jelenben Old Hog Raphaellel és Casey-vel van elfoglalva, kapunk is egy jóféle bunyójelenetet olyan igazi tini nindzsás stílusban.

Aztán a füzet végét szintén nem akarom elárulni, de az se semmi, szóval tényleg megéri elolvasni az előzőek után. Tudom, hogy nagyon titokzatos lett ez a cikk, de ez csak a ti érdeketek, nem szeretnék semmit ellőni előre, és ez elég nehéz úgy, ha ez a két fordulat az alapja szinte az egész füzetnek. Szóval ez most így sikerült, de remélem azért felkeltettem az érdeklődésetek a negyedik rész iránt.

Ami a rajzokat illeti, kaptam pár visszajelzést innen-onnan, hogy csak azért nem olvassák egyesek, mert borzasztónak tartják a grafikát. Ezt általános esetben megértem, én se szívesen olvasok olyan képregényt, aminek a képi világa nem tetszik, ahhoz valami szuper kell legyen a „regény”, hogy elnézzem a borzasztó „képet”. Szóval megértem, de én ennél a képregénynél nem vagyok ilyen gondban, valamilyen oknál fogva bejön a grafika stílusa. Jó, nem minden rajz tökéletes, de azért úgy egészként szerintem működik.

A folytatást pedig tűkön ülve várom, ahogy a többi számot is vártam eddig az első óta. A színvonal egyelőre egész magas, az újítások adják el főleg a történetet, de ezzel semmi gond, a régi dolog új köntösben recept ezesetben szépen működik. Meglátjuk meddig, én azért remélem a legjobbakat.